[Grem] Jack F. Matlock Jr.: Trump és a béke felé vezető járható út Ukrajnában

[Reinisch Egon]

Tiszteletem Mister  Matlock korának ma 95 éves ha minden igaz de 1990 
február  9. -n már én is nagy fiú voltam és emlékszem arra miről szólt Baker 
szóbeli ígérete Gorbacsovnak bár nyilván nem voltam jelen a tárgyalásoknál 
:Ha a több mint 350 000 szovjet katona kivonul Kelet-Németországból a NATO 
nem követi rugalmasan Kelet -Németországba a kivonuló szovjet csapatokat 
.Máskép megfogalmazva a NATO nem telepít infrastruktúrát parancsnokságokat 
külföldi nem német NATO egységeket Kelet -Németországba ezt a NATO emlékeim 
szerint 2022 -ig betartotta ÉS MOST FIGYELJETEK : másról nem is szólhatott 
az ígéret mert ekkor MÉG LÉTEZETT A VARSÓI SZERZŐDÉS katonai szövetsége 
tehát senki sem gondolhatta ekkor hogy tovább  tudna terjeszkedni a NATO .De 
a NATO nem egy olyan lény amely korlátlanul tudja szaporítani sejtjeit csak 
akkor bővülhet ha szuverén államok  betojnak a szovjet-orosz újraéledéstől 
vagy bizonytalan politikai helyzettől pontosan ez történt Lengyelországgal 
és a balti államokkal akiknek untig elegük volt Katyinból .

A NATO vagy USA kormányzata semmilyen más igéretet nem tett .Sőt !
A NATO és Oroszország közötti együttműködés alapokmányában( 1997 május 27 
. )Oroszország elfogadta és ratifikálta azt A Helsinki megállapodás 
szellemében hogy (Idézet az alapokmányból szó szerint ):-----minden állam 
szuverenitása ,függetlensége és területi integritása ,valamint azon 
elidegeníthetetlen joga hogy szabadon válassza meg saját biztonságának 
szavatolásának eszközeit .-------Vagy is azt hogy belépjen akár a Varsói 
Szerződés helyett újjá szervezett Orosz vezetésű katonai szövetségbe vagy a 
NATO-ba -

KBSZSZ :Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete tagjai :Oroszország 
,Kazahsztán,Kirgizisztán ,Tádzsikisztán ,Üzbegisztán,Örményország .

Érdekes módon azonban pl. a Balti államok nem a fenti egyezménybe léptek be 
.

E.



----- Eredeti üzenet ----- 
From: KEA
Sent: Wednesday, March 5, 2025 7:27 AM
To: GREM
Subject: [Grem] Jack F. Matlock Jr.: Trump és a béke felé vezető járható út 
Ukrajnában

Jack F. Matlock Jr.: Trump és a béke felé vezető járható út Ukrajnában

Pofakönyv, 2025.03.04. -- Vukics Ferenc (közreadja)
https://www.facebook.com/100000727390374/posts/9616666068367544/?mibextid=rS40aB7S9Ucbxw6v


'Nem szavaztam rá, és a legtöbb lépését kritikusan szemléltem. De ami a
háborút illeti... úgy gondolom, hogy jó úton jár”.

Végre van kilátás az ukrajnai háború befejezésére. Trump elnök és
külpolitikai csapata megteremtette a feltételeket a háború tárgyalásos
úton történő befejezéséhez, felváltva az elődei által elfogadott,
alapvetően hibás és veszélyes politikákat, beleértve - ironikus módon -
az első kormányának hibáit is.

Ez még a február 28-i, az Ovális Irodában történt nagyon nyilvános
kirohanás után is igaz.

Ami Trump haragját kiváltotta, az Zelenszkijnek az ásványi anyagokkal
kapcsolatos megjegyzései, majd ismételt panaszai a Putyinnal való
tárgyalásokról, amit Trump világossá tette, hogy meg fog tenni. Trump
nyilvánvalóan egy gyors aláírási ceremóniára számított, hogy meggyőzze
saját pártjának ukrán támogatóit, például Lindsey Graham szenátort -
akiket meghívtak a tanúságtételre -, hogy a tárgyalásos béke előnyös
lenne az Egyesült Államok számára.

Amikor Zelenszkij a találkozót vitatkozássá alakította, és felidézte
Trumpban az első kormányát sújtó hamis „Russiagate” vádak emlékét, Trump
kiszámíthatóan reagált.

Valójában mindenkinek, akit a nukleáris háború fenyegetése helyett a
béke érdekel, gratulálnia kellene Trump elnöknek.

Végül is, ha a háború véget ér, és Oroszországot visszavezetik az
együttműködő gazdasági kapcsolatokba Európával és az Egyesült
Államokkal, mindenki jól jár.

Ha a háború és Oroszország elszigetelési kísérlete folytatódik, mindenki
szenvedni fog, és lehetetlenné válik az együttműködés az olyan közös
problémák kezelésében, mint a környezetpusztulás, a tömeges migráció és
a nemzetközi pénzügyi bűnözés.

Ezt nem Trump támogatójaként mondom - nem szavaztam rá, és a legtöbb
lépésével szemben kritikus voltam. De az ukrajnai háborút és az
Oroszországgal való kapcsolatokat illetően úgy vélem, jó úton jár.
Megítélésem a hidegháború végét tárgyaló több évtizedes diplomáciai
tapasztalatomon, valamint Ukrajna és Oroszország, nyelvük és történelmük
alapos ismeretén alapul.

  Büszke vagyok arra, hogy a diplomaták nemzedéke békés tárgyalásokkal
elérte, hogy Európa egész és szabad legyen. Megdöbbentett, hogy az
amerikai elnökök és európai vezetők sora elvetette a hidegháborút lezáró
diplomáciát, felhagyott a nukleáris fegyverkezési versenyt megfékező
megállapodásokkal, és új hidegháborút idézett elő, amely mostanra
forróvá vált.

Üdvözlendő, hogy Trump elnök visszaállította azt a diplomáciát, amelyet
Reagan elnök és az első Bush elnök használt a hidegháború befejezésére.
A közvetlen kommunikáció helyreállítása az orosz és az amerikai elnök
között elengedhetetlen előfeltétele bármilyen rendezésnek.

A Rubio külügyminiszter és Lavrov orosz külügyminiszter által a rijádi
találkozójuk után bejelentett napirendnek van értelme: (1) az Egyesült
Államok és Oroszország közötti diplomáciai kapacitás bővítése, amelyet a
kölcsönös kiutasítások sorozata veszélyesen aláásott, (2) együttműködés
a közös geopolitikai és kereskedelmi érdekek terén, és (3) az ukrajnai
háború befejezése.

Napokkal a megállapodás rijádi bejelentése előtt Vance alelnök és
Hegseth védelmi miniszter a müncheni Wehrkunde konferencián olyan
politikai nyilatkozatokat tett, amelyek kiváltották egyes európai
szövetségesek, valamint az Egyesült Államok prominens politikusainak és
újságíróinak haragját.

Valójában ezek a megjegyzések vagy ténymegállapítások voltak (Ukrajna
nem NATO-tag), vagy olyan politikai kiigazítások, amelyek nem csak
elengedhetetlenek a háború befejezéséhez, hanem valójában
megakadályozhatták volna a háborút, ha a korábbi elnökök elfogadják
őket: (Ukrajna nem lesz a NATO tagja; a harcokban való közvetlen
amerikai részvétel megszűnik; az USA nem fog fellépni az Ukrajnában
állomásozó európai NATO-erők védelmében).

Ha ezek lettek volna a korábbi amerikai kormányok politikája, az
ukrajnai háború nem következett volna be. Ezek nem előzetes kapitulációk
vagy megbékélés, ahogyan azt néhány kritikus vádolta. Ezek a háború
gyökereihez nyúlnak.

Többek között Zelenszkij elnök, Emmanuel Macron francia elnök, Keir
Starmer brit miniszterelnök is kifogásolta Trump tervét, miszerint
először Oroszországgal tárgyalna, és csak utána vonná be a többieket.
Valójában az USA és Oroszország közötti kétoldalú tárgyalásoknak van
értelme. Lloyd Austin volt védelmi miniszter kiengedte a macskát a
zsákból, amikor megjegyezte, hogy Ukrajna támogatásának célja
Oroszország gyengítése. Ennek a politikának véget kell vetni, ha a
jövőben békét akarunk Európában, és erről az Egyesült Államoknak és
Oroszországnak kell tárgyalnia.

Pontosan ezt az eljárást alkalmazta az első Bush-kormányzat Németország
egyesítéséről folytatott tárgyalások során.
Az Egyesült Államok 1990-ben először kétoldalú tárgyalásokat folytatott
Mihail Gorbacsov szovjet vezetővel, mielőtt a megállapodásokat a német
egyesítésben érintett másik négy félhez továbbította volna:
Nagy-Britanniát és Franciaországot a második világháborút lezáró
megállapodásokban foglalt jogaik miatt, valamint a közvetlenül érintett
két német államot.

A többi felet a tárgyalások előrehaladtával folyamatosan tájékoztatták a
tárgyalásokról, és mindannyian elfogadták a végeredményt.
E tárgyalások résztvevőjeként tanúsíthatom, hogy James Baker amerikai
külügyminiszter szóban biztosítékokat adott Gorbacsovnak arról, hogy a
NATO illetékességi területe nem fog keletre költözni, ha a szovjetek
beleegyeznek abba, hogy Kelet-Németország Nyugat-Németországhoz
csatlakozzon a Nyugat-Németország által meghatározott feltételek mellett.

  A szovjet beleegyezésre azért volt szükség, mert a megállapodásokkal
megszűntek a Világháborút lezáró megállapodások. A most hozzáférhetővé
vált titkosított dokumentumokból az is kiderül, hogy John Major brit
miniszterelnök és Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter is
hasonló biztosítékokat adott. Valójában ez Genscher ötlete volt.
Ezekre a biztosítékokra Vlagyimir Putyin elnök többször is úgy
hivatkozik, mint megszegett ígéretekre. Bár ezek nem kerültek
szerződésbe, ígéretek voltak, és ezeket megszegték. Putyin elnök nem
hazudik, és nem is folytat alaptalan propagandát, amikor ezt mondja.
Gyakran állítják, hogy Oroszországnak nincs mitől tartania a NATO-tól,
mert az egy tisztán védelmi szövetség. Igen, a NATO-t védelmi
szövetségként hozták létre, hogy megvédje Nyugat-Európát a Szovjetunió
támadásától. De miután Kelet-Európa felszabadult, és a Szovjetunió
tizenöt országra esett szét, Oroszország nem jelentett fenyegetést, sőt
még csak potenciális fenyegetést sem.

  Az 1990-es évek végén a NATO-t támadó szövetségként kezdték használni.
Az Egyesült Államok és szövetségesei egyszerűen háttérbe szorították
azokat a javaslatokat, amelyek egy olyan európai biztonsági struktúra
kiépítésére irányultak, amely minden országot megvédett volna.
Úgy tűnt, senki sem kérdezte meg, hogy mit tennének, ha a másik lábukon
lenne a cipő, és hogyan reagálnának arra, ha egy ellenséges szövetség
katonai támaszpontokat helyezne el a határaikon.

Ha az amerikaiak viselkedése a független államként való történelmük
során bármilyen iránymutató, akkor egy idegen hatalom által ellenőrzött
katonai támaszpontok kilátásba helyezése a határaik közelében -
valójában bárhol a nyugati féltekén - casus belli volt, ha nem
távolították el.

Az 1962-es kubai rakétaválság jól szemléltette, hogyan reagál az
Egyesült Államok a külföldről érkező vélt fenyegetésre. A moszkvai
amerikai nagykövetségen állomásoztam, amikor a Szovjetunió nukleáris
rakétákat telepített Kubába, és élénk emlékeim vannak erről a válságról.
Lefordítottam néhány üzenetet, amelyeket Nyikita Hruscsov szovjet vezető
küldött John F. Kennedy elnöknek. Ha Hruscsov nem hátrál meg és nem
távolítja el a rakétákat, Kennedy megtámadta volna, de ha megteszi, a
helyi parancsnokok nukleáris rakétákat indíthattak volna Miami és más
városok ellen, amire az Egyesült Államok a Szovjetunióra mért
csapásokkal válaszolt volna.

Ezért Kennedy alkut kötött: te kivonod a rakétáidat Kubából, én pedig
kiveszem a mieinket Törökországból. Ez működött, és a világ fellélegzett.

Oroszország ukrajnai invázióját Putyin elnök kezdeményezte, mert joggal
hitte, hogy az Egyesült Államok megpróbálja Ukrajnát egy ellenséges
katonai szövetségbe vonni. Ezért az ő szemében ez provokáció volt.
2003-ban az Egyesült Államok lerohanta, feldúlta és megszállta Irakot,
amikor Irak nem jelentett fenyegetést az Egyesült Államokra nézve.

Akkor most hogy lehet az, hogy az USA és szövetségesei szinte deklarált
háborút folytatnak Oroszország ellen olyan bűncselekményekért, amelyeket
ők maguk nemhogy nem követtek el, de még kevésbé provokációval követtek el?

Ez nem az ukrajnai orosz inváziót igazolja. Távolról sem. Ez katasztrófa
mindkét nemzet számára, és a hatásait még generációkig érezni fogják, de
az öldöklésnek véget kell vetni, ha Európa hatékonyan akarja kezelni azt
a sok kihívást, amellyel most szembesül.

Nem tudhatjuk, hogy Trump elnök milyen alkut tervez, vagy hogy Putyin
elnök hogyan fog reagálni. A tárgyalások nehéz és valószínűleg
hosszadalmasak lesznek.

  De végre az amerikai elnök meghatározta a béke felé vezető járható
utat, és az orosz elnök üdvözölte ezt az erőfeszítést. Ez egy olyan
folyamat üdvözlendő kezdete, amelyet az amerikaiaknak és az európaiaknak
támogatniuk kell.

*

Jack F. Matlock, Jr. karrierdiplomata, aki 1987-1991 között az Egyesült
Államok szovjet nagykövete volt. Ezt megelőzően Reagan elnök
Nemzetbiztonsági Tanácsának európai és szovjet ügyekért felelős
főigazgatója volt, 1981-1983 között pedig az Egyesült Államok
csehszlovákiai nagykövete.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
_______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem 


-- 
Ezt az e-mailt átvizsgálta az Avast AntiVirus szoftver.
www.avast.com