[Grem] Jack F. Matlock Jr.: Trump és a béke felé vezető járható út Ukrajnában

[csakany]

Kedves Mindenki!
Van néhány megjegyzésem (ill. kérdésem) a cikkel kapcsolatban, remélem, 
érthetőek lesznek a kiemelések.

"Ami Trump haragját kiváltotta ... nyilvánvalóan egy gyors aláírási 
ceremóniára számított"  - Ha arra számított volna, akkor azt dühösen is 
alá tudta volna írni (ennyire csak tud uralkodni magán, még ha nem is túl 
diplomatikus általában). Szerintem eleve nem akarta ilyen formában 
aláírni: eredetileg rosszabb feltételeket akart Ukrajna számára, mint ami 
a szerződésben volt, és ezt most még több zsarolással próbálja elérni.

"hamis „Russiagate” vádak emlékét" - Úgy tudom, nem bizonyosodott be, hogy 
hamisak voltak a vádak, és a mostani fejlemények csak még jobban 
megerősítik a gyanút.

"és Oroszországot visszavezetik az együttműködő gazdasági kapcsolatokba 
Európával és az Egyesült Államokkal"   - Oroszországnak jól működő 
gazdasági kapcsolatai voltak az EU-val és az USA-val, amiket Putyin 
rombolt le (kissé) a Krím annexiójával, ill. az ukrán háborúval.

"együttműködés az olyan közös problémák kezelésében, mint a 
környezetpusztulás"  -  Ez nagyon mulatságos, nyilván Trump leginkább erre 
akar koncentrálni, csak valahogy mindig mást tesz...

"Ukrajna támogatásának célja Oroszország gyengítése. Ennek a politikának 
véget kell vetni, ha a jövőben békét akarunk Európában,"   -   Egy erős 
Oroszországnak nyilván nem jut majd eszébe, hogy újabb területeket 
szerezzen, pláne, ha ilyen könnyen megy a dolog...

"Az Egyesült Államok 1990-ben először kétoldalú tárgyalásokat folytatott
Mihail Gorbacsov szovjet vezetővel"   -  Sajnos, Gorbacsov és Putyin ég és 
föld.

"A most hozzáférhetővé vált titkosított dokumentumokból az is kiderül," 
-   Ez érdekelne, tényleg vannak ilyen dokumentumok?

"Ha az amerikaiak viselkedése a független államként való történelmük
során bármilyen iránymutató, akkor egy idegen hatalom által ellenőrzött
katonai támaszpontok kilátásba helyezése a határaik közelében -
valójában bárhol a nyugati féltekén - casus belli volt, ha nem
távolították el ... kubai rakétaválság volt üzengetés;"   - Itt is 
hiányosak az ismereteim: ki kezdte akkor az üzengetést, Kennedy vagy 
Hruscsov? (GOndolom, Kennedy.) Mindenesetre úgy tűnik, hogy 3 éve nem volt 
hasonló üzengetés, legalábbis Putyin részéről, pedig az most is 
segíthetett volna esetleg. Persze nukleáris rakéták sem voltak Ukrajnában, 
azokat már leszerelték, így nyugodtabban lehetett támadni. (Történészek 
javítsanak ki, ha rosszul tudok dolgokat.)

Végül egy hasonlat: ha egy csetepatéban egy kigyúrt ember ver egy 
gyengébbet, akkor persze sokkal gyorsabb megoldás, ha az erősebb mellé 
állunk, és neki segítünk, még ha a gyengébb az ismerősünk is. Ha már jól 
elverték, vége lesz a verekedésnek. Így talán az erősebb is megnyugszik, 
és nem kezdeményez újabbat egy darabig. Ha utána viszont egy kistermetű 
jóbarátunkat támadja meg, akkor majd meglátjuk, legalább egyelőre csend 
van.

Sziasztok         Rita


On Wed, 5 Mar 2025, KEA wrote:

> Jack F. Matlock Jr.: Trump és a béke felé vezető járható út Ukrajnában
>
> Pofakönyv, 2025.03.04. -- Vukics Ferenc (közreadja)
> https://www.facebook.com/100000727390374/posts/9616666068367544/?mibextid=rS40aB7S9Ucbxw6v
>
>
> 'Nem szavaztam rá, és a legtöbb lépését kritikusan szemléltem. De ami a 
> háborút illeti... úgy gondolom, hogy jó úton jár”.
>
> Végre van kilátás az ukrajnai háború befejezésére. Trump elnök és 
> külpolitikai csapata megteremtette a feltételeket a háború tárgyalásos 
> úton történő befejezéséhez, felváltva az elődei által elfogadott, 
> alapvetően hibás és veszélyes politikákat, beleértve - ironikus módon - 
> az első kormányának hibáit is.
>
> Ez még a február 28-i, az Ovális Irodában történt nagyon nyilvános 
> kirohanás után is igaz.
>
> Ami Trump haragját kiváltotta, az Zelenszkijnek az ásványi anyagokkal 
> kapcsolatos megjegyzései, majd ismételt panaszai a Putyinnal való 
> tárgyalásokról, amit Trump világossá tette, hogy meg fog tenni. Trump 
> nyilvánvalóan egy gyors aláírási ceremóniára számított, hogy meggyőzze 
> saját pártjának ukrán támogatóit, például Lindsey Graham szenátort - 
> akiket meghívtak a tanúságtételre -, hogy a tárgyalásos béke előnyös 
> lenne az Egyesült Államok számára.
>
> Amikor Zelenszkij a találkozót vitatkozássá alakította, és felidézte 
> Trumpban az első kormányát sújtó hamis „Russiagate” vádak emlékét, Trump 
> kiszámíthatóan reagált.
>
> Valójában mindenkinek, akit a nukleáris háború fenyegetése helyett a 
> béke érdekel, gratulálnia kellene Trump elnöknek.
>
> Végül is, ha a háború véget ér, és Oroszországot visszavezetik az 
> együttműködő gazdasági kapcsolatokba Európával és az Egyesült 
> Államokkal, mindenki jól jár.
>
> Ha a háború és Oroszország elszigetelési kísérlete folytatódik, mindenki 
> szenvedni fog, és lehetetlenné válik az együttműködés az olyan közös 
> problémák kezelésében, mint a környezetpusztulás, a tömeges migráció és 
> a nemzetközi pénzügyi bűnözés.
>
> Ezt nem Trump támogatójaként mondom - nem szavaztam rá, és a legtöbb 
> lépésével szemben kritikus voltam. De az ukrajnai háborút és az 
> Oroszországgal való kapcsolatokat illetően úgy vélem, jó úton jár.
> Megítélésem a hidegháború végét tárgyaló több évtizedes diplomáciai 
> tapasztalatomon, valamint Ukrajna és Oroszország, nyelvük és történelmük 
> alapos ismeretén alapul.
>
>  Büszke vagyok arra, hogy a diplomaták nemzedéke békés tárgyalásokkal 
> elérte, hogy Európa egész és szabad legyen. Megdöbbentett, hogy az 
> amerikai elnökök és európai vezetők sora elvetette a hidegháborút lezáró 
> diplomáciát, felhagyott a nukleáris fegyverkezési versenyt megfékező 
> megállapodásokkal, és új hidegháborút idézett elő, amely mostanra 
> forróvá vált.
>
> Üdvözlendő, hogy Trump elnök visszaállította azt a diplomáciát, amelyet 
> Reagan elnök és az első Bush elnök használt a hidegháború befejezésére. 
> A közvetlen kommunikáció helyreállítása az orosz és az amerikai elnök 
> között elengedhetetlen előfeltétele bármilyen rendezésnek.
>
> A Rubio külügyminiszter és Lavrov orosz külügyminiszter által a rijádi 
> találkozójuk után bejelentett napirendnek van értelme: (1) az Egyesült 
> Államok és Oroszország közötti diplomáciai kapacitás bővítése, amelyet a 
> kölcsönös kiutasítások sorozata veszélyesen aláásott, (2) együttműködés 
> a közös geopolitikai és kereskedelmi érdekek terén, és (3) az ukrajnai 
> háború befejezése.
>
> Napokkal a megállapodás rijádi bejelentése előtt Vance alelnök és 
> Hegseth védelmi miniszter a müncheni Wehrkunde konferencián olyan 
> politikai nyilatkozatokat tett, amelyek kiváltották egyes európai 
> szövetségesek, valamint az Egyesült Államok prominens politikusainak és 
> újságíróinak haragját.
>
> Valójában ezek a megjegyzések vagy ténymegállapítások voltak (Ukrajna 
> nem NATO-tag), vagy olyan politikai kiigazítások, amelyek nem csak 
> elengedhetetlenek a háború befejezéséhez, hanem valójában 
> megakadályozhatták volna a háborút, ha a korábbi elnökök elfogadják 
> őket: (Ukrajna nem lesz a NATO tagja; a harcokban való közvetlen 
> amerikai részvétel megszűnik; az USA nem fog fellépni az Ukrajnában 
> állomásozó európai NATO-erők védelmében).
>
> Ha ezek lettek volna a korábbi amerikai kormányok politikája, az 
> ukrajnai háború nem következett volna be. Ezek nem előzetes kapitulációk 
> vagy megbékélés, ahogyan azt néhány kritikus vádolta. Ezek a háború 
> gyökereihez nyúlnak.
>
> Többek között Zelenszkij elnök, Emmanuel Macron francia elnök, Keir 
> Starmer brit miniszterelnök is kifogásolta Trump tervét, miszerint 
> először Oroszországgal tárgyalna, és csak utána vonná be a többieket.
> Valójában az USA és Oroszország közötti kétoldalú tárgyalásoknak van 
> értelme. Lloyd Austin volt védelmi miniszter kiengedte a macskát a 
> zsákból, amikor megjegyezte, hogy Ukrajna támogatásának célja 
> Oroszország gyengítése. Ennek a politikának véget kell vetni, ha a 
> jövőben békét akarunk Európában, és erről az Egyesült Államoknak és 
> Oroszországnak kell tárgyalnia.
>
> Pontosan ezt az eljárást alkalmazta az első Bush-kormányzat Németország 
> egyesítéséről folytatott tárgyalások során.
> Az Egyesült Államok 1990-ben először kétoldalú tárgyalásokat folytatott 
> Mihail Gorbacsov szovjet vezetővel, mielőtt a megállapodásokat a német 
> egyesítésben érintett másik négy félhez továbbította volna: 
> Nagy-Britanniát és Franciaországot a második világháborút lezáró 
> megállapodásokban foglalt jogaik miatt, valamint a közvetlenül érintett 
> két német államot.
>
> A többi felet a tárgyalások előrehaladtával folyamatosan tájékoztatták a 
> tárgyalásokról, és mindannyian elfogadták a végeredményt.
> E tárgyalások résztvevőjeként tanúsíthatom, hogy James Baker amerikai 
> külügyminiszter szóban biztosítékokat adott Gorbacsovnak arról, hogy a 
> NATO illetékességi területe nem fog keletre költözni, ha a szovjetek 
> beleegyeznek abba, hogy Kelet-Németország Nyugat-Németországhoz 
> csatlakozzon a Nyugat-Németország által meghatározott feltételek mellett.
>
>  A szovjet beleegyezésre azért volt szükség, mert a megállapodásokkal 
> megszűntek a Világháborút lezáró megállapodások. A most hozzáférhetővé 
> vált titkosított dokumentumokból az is kiderül, hogy John Major brit 
> miniszterelnök és Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter is 
> hasonló biztosítékokat adott. Valójában ez Genscher ötlete volt.
> Ezekre a biztosítékokra Vlagyimir Putyin elnök többször is úgy 
> hivatkozik, mint megszegett ígéretekre. Bár ezek nem kerültek 
> szerződésbe, ígéretek voltak, és ezeket megszegték. Putyin elnök nem 
> hazudik, és nem is folytat alaptalan propagandát, amikor ezt mondja.
> Gyakran állítják, hogy Oroszországnak nincs mitől tartania a NATO-tól, 
> mert az egy tisztán védelmi szövetség. Igen, a NATO-t védelmi 
> szövetségként hozták létre, hogy megvédje Nyugat-Európát a Szovjetunió 
> támadásától. De miután Kelet-Európa felszabadult, és a Szovjetunió 
> tizenöt országra esett szét, Oroszország nem jelentett fenyegetést, sőt 
> még csak potenciális fenyegetést sem.
>
>  Az 1990-es évek végén a NATO-t támadó szövetségként kezdték használni.
> Az Egyesült Államok és szövetségesei egyszerűen háttérbe szorították 
> azokat a javaslatokat, amelyek egy olyan európai biztonsági struktúra 
> kiépítésére irányultak, amely minden országot megvédett volna.
> Úgy tűnt, senki sem kérdezte meg, hogy mit tennének, ha a másik lábukon 
> lenne a cipő, és hogyan reagálnának arra, ha egy ellenséges szövetség 
> katonai támaszpontokat helyezne el a határaikon.
>
> Ha az amerikaiak viselkedése a független államként való történelmük 
> során bármilyen iránymutató, akkor egy idegen hatalom által ellenőrzött 
> katonai támaszpontok kilátásba helyezése a határaik közelében - 
> valójában bárhol a nyugati féltekén - casus belli volt, ha nem 
> távolították el.
>
> Az 1962-es kubai rakétaválság jól szemléltette, hogyan reagál az 
> Egyesült Államok a külföldről érkező vélt fenyegetésre. A moszkvai 
> amerikai nagykövetségen állomásoztam, amikor a Szovjetunió nukleáris 
> rakétákat telepített Kubába, és élénk emlékeim vannak erről a válságról.
> Lefordítottam néhány üzenetet, amelyeket Nyikita Hruscsov szovjet vezető 
> küldött John F. Kennedy elnöknek. Ha Hruscsov nem hátrál meg és nem 
> távolítja el a rakétákat, Kennedy megtámadta volna, de ha megteszi, a 
> helyi parancsnokok nukleáris rakétákat indíthattak volna Miami és más 
> városok ellen, amire az Egyesült Államok a Szovjetunióra mért 
> csapásokkal válaszolt volna.
>
> Ezért Kennedy alkut kötött: te kivonod a rakétáidat Kubából, én pedig 
> kiveszem a mieinket Törökországból. Ez működött, és a világ fellélegzett.
>
> Oroszország ukrajnai invázióját Putyin elnök kezdeményezte, mert joggal 
> hitte, hogy az Egyesült Államok megpróbálja Ukrajnát egy ellenséges 
> katonai szövetségbe vonni. Ezért az ő szemében ez provokáció volt. 
> 2003-ban az Egyesült Államok lerohanta, feldúlta és megszállta Irakot, 
> amikor Irak nem jelentett fenyegetést az Egyesült Államokra nézve.
>
> Akkor most hogy lehet az, hogy az USA és szövetségesei szinte deklarált 
> háborút folytatnak Oroszország ellen olyan bűncselekményekért, amelyeket 
> ők maguk nemhogy nem követtek el, de még kevésbé provokációval követtek el?
>
> Ez nem az ukrajnai orosz inváziót igazolja. Távolról sem. Ez katasztrófa 
> mindkét nemzet számára, és a hatásait még generációkig érezni fogják, de 
> az öldöklésnek véget kell vetni, ha Európa hatékonyan akarja kezelni azt 
> a sok kihívást, amellyel most szembesül.
>
> Nem tudhatjuk, hogy Trump elnök milyen alkut tervez, vagy hogy Putyin 
> elnök hogyan fog reagálni. A tárgyalások nehéz és valószínűleg 
> hosszadalmasak lesznek.
>
>  De végre az amerikai elnök meghatározta a béke felé vezető járható 
> utat, és az orosz elnök üdvözölte ezt az erőfeszítést. Ez egy olyan 
> folyamat üdvözlendő kezdete, amelyet az amerikaiaknak és az európaiaknak 
> támogatniuk kell.
>
> *
>
> Jack F. Matlock, Jr. karrierdiplomata, aki 1987-1991 között az Egyesült 
> Államok szovjet nagykövete volt. Ezt megelőzően Reagan elnök 
> Nemzetbiztonsági Tanácsának európai és szovjet ügyekért felelős 
> főigazgatója volt, 1981-1983 között pedig az Egyesült Államok 
> csehszlovákiai nagykövete.
>
> -- 
>
> Üdvrivalgással:
> KEA.
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>