[Grem] Jeszenszky Zsolt !!! a sátánról és édesapjáról, aki sajnos a sátánt szolgálja. a sátán fő célkitűzéseiről korunkban ...

[csakany]

Kedves Mindenki!
Az írás végén felvetett kérdésekkel kapcsolatban kérdezném a lista 
történészeit: 
" a jugoszláv polgárháborúval, Csehszlovákia
> és a Szovjetunió szétesésével Magyarország kegyelmi pillanatban volt, ám 
a sorsfordító években
> nem volt egy karakán, bátor, buzgó és hazafias külügyminisztere, aki 
ebből a rengeteg esélyből
> bármit kihasznált volna. 
>
> A kárpátaljai népszavazást, az ukrán alapszerződést vagy az addig nem 
létező Szlovákia
> megalakulását (amellyel értelemszerűen semmilyen szerződésünk nem volt, 
megpróbálhattuk volna
> újradefiniálni, hogy hol húzódnak az új állam határai)
>
> tétlenül asszisztálta végig.

Milyen lépéseket tehetett volna Magyarország ezekben az ügyekben? (Persze 
Ungváry Zsolt maga is történelemtanár, akár meg is válaszolhatta volna, de 
a lebegtetés sokkal hatásosabb.) Mellesleg nyilván nem csak a 
külügyminiszteren múlt a dolog, hanem az egész kormányon, 
miniszterelnököstől.
Köszönöm, sziasztok          Rita

U.i. Még egy cikk, JZs idézetekkel (csak erős idegzetűeknek):
https://24.hu/belfold/2025/06/10/jeszenszky-zsolt-jeszenszky-geza-kalapacs-tamadas-satan/
Bevallom, az eredeti Partizán interjút nem volt kedvem végighallgatni, 
lehet, hogy a kontextus kicsit javít a dolgon, utána lehet járni...
Hogy ez mennyire keresztény szemléletű, az erőses kérdéses.


On Thu, 12 Jun 2025, Emoke Greschik wrote:

>              Jeszenszky Géza és fia szóváltása lehetne magánügy – de sajnos nem az
> 
> Nekünk, konzervatívoknak különösen fontos a múlt, a hagyományok, az értékek; atyáink követése.
> De mi van, ha az apák letértek az ősök útjáról, ha elhagyták a jó utat?
> 
> 2025. június 12. 05:25
> Ungváry Zsolt
> 
> Az apaképünk valójában az Istenképünk. És az Isten nem tévedhet. Így sokáig a gyerek számára
> megkérdőjelezhetetlen evidencia, amit az atyja mond. Idővel aztán rájövünk, hogy ő is csak
> ember, sőt hajlamosak vagyunk akár kifejezetten lázadni ellene, hogy megtalálhassuk a saját
> utunkat. Mert mindenkinek szüksége van önálló személyiségre.
> 
> Amiképpen az Úr szabad akaratot adott nekünk, úgy a jó szülő is elfogadja, ha gyermeke eltérően
> látja a világot.
> 
> A tékozló fiú történetében a többség az otthon maradóval azonosítja magát, és igazságtalannak
> érzi a történet tanulságát. Pedig ő a legérdektelenebb figura; az igazi konfliktus az apáé és a
> távozóé. Vannak szélsőséges esetek: Brutus leszúrja apját, aki igazából nem is volt az. Oidipusz
> hasonlóképpen, bár ő nem tud róla, és különben sem létezett. Sztalin viszont nem váltotta ki
> német fogságba esett fiát. Szabad-e, hogy a politika ártson a családi köteléknek, sőt, akár szét
> is zúzza azt? Mátyás sorsára hagyta nagybátyját, akivel török hóhér végzett.
> 
> Nekünk, konzervatívoknak különösen fontos a múlt, a hagyományok, az értékek; atyáink követése.
> 
> De mi van, ha az apák letértek az ősök útjáról, ha elhagyták a jó utat? Ilyenkor a fiak
> kötelessége a pályamódosítás, a visszatérés, a korrekció. Jelenkori politikai rendszerünk egyik
> nagy eredménye – már ha az –, hogy kibeszélhetjük dolgainkat, nyíltan, nagy nyilvánosság előtt.
> Akár minisztereket, exminisztereket is bírálhatunk, a közösség elé vihetjük ügyeinket. Ez egy
> meglehetősen demokratikus vívmány; Rejtő regényében Hontings lordja azért nem vállalta a
> miniszterelnökséget, mert akkor kinyomtatják az újságokba a nevét, és néhány pennyért bárki
> megveheti.
> 
> Mostanra már fizetni sem kell érte, és bárki a legdurvábbakat írhatja le bárkiről.
> 
> Jeszenszky Géza és fia szóváltása lehetne magánügy, de mivel ők maguk tették nyilvánossá, így –
> ellentétben Hontings lorddal – személyes vitájuk országos politikai üggyé vált, sőt kifejezetten
> szimbolikussá: évtizedek óta mondjuk, hogy a politika belépett a magánszféránkba, és
> családtagokat, rokonokat fordíthat egymás ellen. Nem biztos persze, hogy ennek nagy bajnak kéne
> lennie, legalábbis egy boldogabb világban, legfeljebb akkorának, mintha a Fradi-drukker apának
> Újpest-szurkoló a csemetéje.
> 
> Ez azonban ennél durvább: világképek, sorsok, életek múlhatnak azon, melyik nézet
> diadalmaskodik.
> 
> Ráadásul a választási rendszerek generálják is a szélsőséges megosztottságot. Az USA-ban vagy
> Lengyelországban pár százalékon múlt, hogy a két gyökeresen eltérő jelölt közül ki határozhatja
> meg az irányt. A nyugati típusú demokráciákban rendszeresen előfordul, hogy szinte fele-fele
> alapon vágja ketté egy-egy választás a társadalmat. A kiélezett verseny miatt a résztvevők abban
> érdekeltek, hogy minél jobban radikalizálják az övéiket, megnehezítve (ellehetetlenítve) az
> átjárást a táborok között.
> 
> Az országok működésének előnyére válik, ha van egyértelmű győztes. Legitimációt, stabilitást,
> erőt jelent;
> 
> nem véletlen, hogy a kötődés nélküli multiknak, internacionális szervezeteknek,
> pénzügyi-gazdasági összefonódásoknak, maffiaszerű csoportoknak útjában állnak az efféle
> kormányok. Kis különbségnél a vesztes is csaknem azonos támogatással bír a társadalomban; a
> szoros verseny miatt az eltéréseket ki kell hangsúlyozni, ami tovább élezi a harcot,
> kibékíthetetlenné válnak a táborok. Ha legközelebb felcserélődnek a szerepek, éles váltás
> következik, lehetetlenné válik a hosszú távú, nemzetépítő politika.
> 
> Nálunk a megosztottság jóval régebbi az általános választójognál. 
> 
> Az Árpád-korban már testvérek és unokatestvérek szakították pártokra a magyarságot, amibe
> bele-belevontak idegeneket is. Mohács után két királyt választottunk, ami a vészterhes időkben
> végzetesnek bizonyult. De a kuruc-labanc ellentét sem újkeletű, még ha némi módosulással
> népi-urbánus vagy nemzeti-globalista lett is belőle.
> 
> Mostanra pedig leegyszerűsödött az Orbán vagy Nemorbán dilemmára.
> 
> Ez egyébként hamis elképzelésen alapszik, valójában továbbra is a nemzeti-globalista felállás
> van, de mivel feltűnt egy karizmatikus vezető, megpróbálják hozzá kötni a dolgot, abban bízva,
> hogy vele esetleg az egész konzervatív oldalt legyőzhetik. Ez azonban tévedés, a nemzeti tábor
> összeszedte magát az MDF megsemmisülése és Antall halála után is.
> 
> Orbán az elmúlt évtizedekben úgy erősödött, ahogy egyre inkább keresztény-nemzeti-konzervatív
> lett.
> 
> Nem az emberek mentek utána, hanem ő tudott annak a közösségnek az élére állni, amelyik a
> legnagyobb egyirányba húzó ideológiai erő. Ez az a közösség, amelyik az Isten-haza-család
> hármassága mentén rendezi be az életét, és itt találkozott a vezető iránti igény egy tehetséges
> vezető felbukkanásával. Nem véletlenül szeretne a másik oldal mindenáron valami hasonló
> kapitányt találni, de – ellentétben Orbán fejlődésével és építkezésével – gyorsan szeretnék a
> magasba repíteni.
> 
> Akiben bármi kis potenciált látnak, rögtön mögéje képzelik a vágyaikat. 
> 
> Így lett Márki-Zayból, Magyarból sztár, és Bod Péter Ákosból vagy Jeszenszky Gézából afféle
> tekintélyes kiegészítő ember. Fodor Gábor egyenesen így fogalmaz: „az idős és tiszteletet
> érdemlő Jeszenszky Gézát – az Antall-kormány volt külügyminiszterét, későbbi nagykövetet…” 
> 
> Fiatalabbak kedvéért: a maga idejében az MDF kormány pontosan ugyanazt kapta, amit ma a Fidesz
> vezette kabinet. Nácik, fasiszták, dilettánsok, tolvajok;
> 
> Jeszenszkyre ugyanazok zúdították e jelzőket (megkockáztatom, talán maga Fodor Gábor is egy-egy
> felszólalásában), akik most hirtelen meglátták benne az államférfit. Pedig a rendszerváltáskor,
> a németek kiengedése után, az oroszok kivonulásával, a jugoszláv polgárháborúval, Csehszlovákia
> és a Szovjetunió szétesésével Magyarország kegyelmi pillanatban volt, ám a sorsfordító években
> nem volt egy karakán, bátor, buzgó és hazafias külügyminisztere, aki ebből a rengeteg esélyből
> bármit kihasznált volna. 
> 
> A kárpátaljai népszavazást, az ukrán alapszerződést vagy az addig nem létező Szlovákia
> megalakulását (amellyel értelemszerűen semmilyen szerződésünk nem volt, megpróbálhattuk volna
> újradefiniálni, hogy hol húzódnak az új állam határai)
> 
> tétlenül asszisztálta végig.
> 
> A történelem olykor kinyit egy kiskaput, és az ügyes ország beléphet. Nekünk akkor nem volt
> ehhez tettrekész emberünk. Szomorú, hogy az egykori külügyminiszterről egy ilyen sajnálatos eset
> kapcsán kell beszélnünk. Nem a bársonyszékben töltött négy éve, hanem a fura hazai politikai
> megosztottság látványos demonstrálása miatt szerepel majd a korszakról szóló művek
> lábjegyzetében.
> 
> 
> 
> [icon-envelope-tick-green-avg-v1.png]
> Vírusmentes.www.avg.com
> 
>