[Grem] Egyre több magyar zsidó ismeri fel, hogy a tömeges muszlim bevándorlás életveszélyes az európai zsidóság számára.

[Emoke Greschik]

 Azok a zsidók, akik meg akarnak maradni a baloldalon, úgy járnak, mint
Mohamed koporsója – se itt, se ott nem lesznek*Egyre több magyar zsidó
ismeri fel, hogy a tömeges muszlim bevándorlás életveszélyes az európai
zsidóság számára.*
https://mandiner.hu/velemeny/2025/08/azok-a-zsidok-akik-meg-akarnak-maradni-a-baloldalon-ugy-jarnak-mint-mohamed-koporsoja-se-itt-se-ott-nem-lesznek
Veszprémy László Bernát <https://mandiner.hu/szerzo/veszpremy-laszlo-bernat>

Különös petíció jelent meg nemrég az interneten, melyet a teljes
magyarországi balliberális sajtó átvett, a HVG-től a 444-en át a Mércéig és
egyéb oldalakig. A petíció azt állítja, hogy 300 „magyar zsidó” írta alá,
noha deklaráltan keresztény aláírók is vannak köztük, és olyan személyek
is, akiknek az egyetlen „kapcsolatuk” a zsidósággal, hogy napi szinten
támadják Izraelt.

Először is nézzük a hátteret!

A petíció között baloldali politikusok is akadnak, például Jámbor András,
de olyanok is aláírtak, mint Mérő Vera aktivista, Steiner Kristóf,
Vásárhelyi Mária, vagy éppen a Kneecapet Magyarországra invitáló Kádár
Tamás és a Mérce újságírói.

 A petíciót aztán további támogatók is aláírták, köztük a nevekből ítélve
számos muszlim személy is.

A petíciót olvasva a közel-keleti konfliktussal foglalkozó történész rögtön
felvonja a szemöldökét.

A petíció szerint „*látjuk a gázai százezreket, akik hónapok brutális
pusztítása után már egy tudatos kiéheztetéstől is szenvednek. Tudjuk, hogy
minden oldalon emberek élnek, akik ugyanarra vágynak: biztonságra,
szabadságra, méltóságra.*” A petíció egyenlőségjelet tesz az izraeli
demokráciát és az izraeli lakosokat védő IDF, illetve a Hamász terroristái
közé.

A petíció szomorkodik, amiért Magyarországon nincsenek palesztinpárti
(értsd: Hamász-párti) tüntetések,  és amiért Magyarország kilépett a
Nemzetközi Büntetőbíróság tagjai közül. A petíció szerint az izraeli
kormány „szélsőséges”, de a Hamász nem kapott ilyen jelzőt a petícióban.
Sőt, a „terror” vagy „terrorista” szavak egyáltalán nem szerepelnek a
petícióban!

Október 7-ét egyszerűen „támadásnak” nevezi, miközben az nyilvánvalóan egy
népirtó jellegű, brutális tömegmészárlás volt.

A petícióra számos kritikus reakció érkezett a magyar-zsidó közélet valóban
ismert tagjai részéről. A legtalálóbb választ kétségkívül Sebes Gábor, a
Kol Israel online zsidó folyóirat főszerkesztője írta
<https://www.kolisrael.hu/mi-magyar-zsido-emberek/>, aki felhívta az
„erényfitogtató széplelkek” figyelmét:

„A Hamász hatalomban hagyása csak egy újabb október 7-ének ágyazna meg.

*A palesztinok emberi jogaival pedig van egy aprócska probléma: mind
Judeában és Szamáriában (széplelkelknek Ciszjordánia), mind Gázában a
relatív többség a Hamászra szavazna, és több mint 94%-ukat büszkeséggel
töltötte el október 7-e. 87%-uk szerint a Hamász nem követett el
atrocitásokat zsidó nőkkel és gyerekekkel szemben. 56%-uk szerint a Hamász
kerül ki győztesen a háborúból.*

*Gázában 60%-uk, Júdeában és Szamáriában több mint 80%-uk ellenzi a túszok
szabadon engedését és a Hamász lefegyverzését.*

*Annyi önrendelkezés illeti meg őket, mint a nácikat 1945. május 9-e után!*”

Robert C. Castel izraeli-magyar biztonságpolitikai elemző tömör, velős
választ kanyarított:

„*Lenne egy kérdésem a magamutogatóan moralizáló magyarországi
hittestvéreimhez: miért sietsz szervdonor lenni ott, ahol a kannibálok
grilleznek?*”

Megyeri Jonatán, a Neokohn.hu főszerkesztője arról beszélt, hogy az aláírók
„*a zsidógyűlölők hasznos hülyéi*”.

Vajda Tamás fotográfus és közgazdász hasonlóan fogalmazott közösségimédia-
oldalán
<https://www.facebook.com/tomivajda/posts/pfbid02NuBqqYGpcRgMTzngg7Kbg4Ym8HGnJ3H7v3s8pkBrbawhf8wMQC9cPQo7h5ffjiGil>:
„*A petíciótok minden sora azt üvölti, hogy fogalmatok sincs az izraeli
valóságról. Moralizáltok a kényelmes magaslesről, miközben nem veszitek
észre – vagy nem akarjátok észrevenni -, hogy a palesztin oldalon évtizedek
óta zajlik a totális, generációkon átívelő indoktrináció. Olyan társadalmat
építettek, ahol a gyerekek már az óvodában megtanulják, hogy a végső cél
Izrael eltörlése és a zsidók kiirtása. Ezt a valóságot eltagadni nem
»empátia«, hanem vakság – sőt, bűnrészesség. Egy olyan ellenséggel, mint a
Hamasz, nincs békekötés. Nincs tárgyalás, nincs »bizalomépítés«, nincs
illúzió.*”

Nemes Dániel influenszer ezt a kérdést
<https://www.facebook.com/nemesdaniel/posts/pfbid023EhwD5aPeXHPdoQ23aKLo8Hd5p91vjBjR53RqE7mBN3mhrvDSXFPuuqGWKRNr9q5l>szegezte
a „csillámpóni-zsidóknak”:

„Miért tartják egyformán értékesnek a 8 hónaposan elrabolt, majd egy hónap
múlva puszta kézzel megfojtott Kfir Bibas életét a gyilkosaiéval?”

A történész figyelmét azonban nem kerülheti el, hogy a magyar közéletnek
váratlan szegmensei is tiltakoztak a petíció ellen.

Gábor György vallásfilozófus például így írt
<https://mazsihisz.hu/velemeny/alsagos-humanizmus-ez-gabor-gyorgy-gondolatai-a-szombat-folyoiratban>a
petíció kapcsán:

„*Mik ezek az állítólagos »szélsőséges megnyilvánulások«? Hogy kimondják:
Izraelnek joga van az önvédelemhez? Hogy elítélik az október 7-i
mészárlást, és nevén nevezik: terror, népirtó szándék, antiszemitizmus?
Hogy emlékeztetnek: a palesztin áldozatokért elsősorban a saját vezetőik –
a Hamasz, az Iszlám Dzsihád – felelősök, akik pajzsként használják őket? *

A levélírók ezt nevezik »egyoldalúságnak«. Valójában nem egyoldalúság,
hanem a tények kimondása.”

Hasonlóan frappáns választ kanyarított
<https://www.facebook.com/matyaseorsi/posts/pfbid028KFEdg6ZTjRw8NpUEc9xrDneQ2Css3pPYybAwbzmLRPQ4cTi1EFUMrW25kGcbUUml>
Eörsi Mátyás is.

A DK-s politikus a petíció szövegét átírta egy 1944-ben, Budapesten
született petícióéra:

„*Látjuk a németországi százezreket, akik hónapok brutális pusztítása után
már egy tudatos kiéheztetéstől is szenvednek. Tudjuk, hogy minden oldalon
emberek élnek, akik ugyanarra vágynak: biztonságra, szabadságra,
méltóságra. Ez így nem mehet tovább. Visszautasítjuk, hogy a hazai
közbeszéd csak a legszélsőségesebb hangokat erősíti fel, és rajtuk
keresztül démonizálja a »másik« oldalt.* (…) *Egy zsidókra halált kiáltó
náci sem képviseli a németekkel szolidáris széles, békés tömegeket. A náci
Németország nem egyenlő a német emberekkel. Igenis lehetünk egyszerre
zsidó- és németpártiak.*”

A válasz nyilván nem nyerte el Vásárhelyi Mária tetszését, mivel alá
kommentálta: „Ezt szellemesnek gondolod?”

A fentieket a konzervatív magyar olvasótábor számára olyképpen lehet
interpretálni, hogy egy (újabb) törésvonal érte el Magyarországot, mely a
nyugati társadalmakat egy ideje már látványosan feszíti.

A nyugati közbeszéd jelenlegi alakulása igen jelentős részben összefügg a
tömeges migráció jelenségével. Már számos kutató megállapította, hogy egyes
nyugati országokban a választásokban egyre nagyobb súllyal szerepelnek a
muszlim-arab hátterű szavazók. Rafaela Dancygier, a Princeton Egyetem
politológusa szerint „*Londontól Brüsszelen át Rotterdamig gyakran azon
dőlnek el a választások, hogy ki támaszkodott jobban a klánok vezetőire és
az imámokra*”.

Felmérések szerint Angliában a muszlimok többsége a Munkáspártot
támogatja, és cserébe a baloldali párt célzottan indít muszlim jelölteket a
bevándorlók által lakott területeken. Követezésképp a baloldali média és az
influenszerek is ezen rétegek szemüvegein keresztül interpretálják a
közel-keleti konfliktust.

Mindez összefonódik azzal, hogy a baloldali NGO-k hadat üzentek Izraelnek
mint vallásos, nemzeti-konzervatív országnak.

A baloldali média szinte kizárólag a Hamász narratíváját közvetíti,
megágyazva annak a világszerte tapasztalható Izrael-ellenes hangulatnak,
mely a megnövekedett számú antiszemita atrocitáshoz, vagy mint a nemrégiben
Washington D. C.-ben látott eset is mutatja, gyilkosságokhoz vezet.

Mindez egy veszélyes, toxikus koktélt alkotott a nyugati társadalmakban:
növekvő antiszemitizmust, növekvő Izrael-ellenes uszítást, az iszlamizmus
terjedését, és a muszlim-arab migrációs hátterű tömegek előtti kapitulációt
a baloldali pártok részéről.

Mindez természetesen a nyugati zsidó értelmiségre is kihat, akiknek súlyát
egyébként hajlamos a közélet erősen túlbecsülni.

Sok nyugati zsidó számára különös élmény, hogy hirtelen egy platformon
találja magát a jobboldali konzervatívokkal, és saját „természetes
politikai otthona” ellen kell érvelnie.

Mindez egyeseket arra késztethet, hogy a keresztény konzervativizmussal
szembeni minden averziója ellenére újdonsült szövetségesként vagy
legalábbis ideiglenes társutasként együtt kritizálják a baloldal és az
iszlám rút frigyét. (Ilyen volt a nemrég elhunyt, áldott emlékű Tatár
György is). Azok a zsidók, akik pedig meg akarnak maradni a baloldalon, úgy
járnak, mint Mohamed koporsója: se itt, se ott nem lesznek.

Létük egy végtelen öngyalázó, önleköpő rituálévá torzul, amely végül
ironikus módon nem segít nekik megszabadulni a hátukon púpként viselt
zsidóságuktól hiszen a nap végén egy iszlamistát nem érdekel, hogy ki
keresztény, ki zsidó, ki cionista, ki anticionista, ki meleg, ki heteró:
mindegyikünkek ugyanazt a sorsot szánja — a meszesgödör alját.

Félreértések elkerülése végett: ettől még nem kell azt gondolni, hogy Gábor
György vagy éppen Eörsi Mátyás hirtelen jó útra tértek, és mostantól a
Nélküledet dúdolva fognak kiállni a magyar nemzeti szuverenitás mellett.

Egyszerűen felfogták – mivel minden tévedésük ellenére nyilván nem buta
emberek –, hogy ha a Hamász és hívei fognak diktálni a Közel-Keleten és
Európában, az nekik semmi jót nem jelent. Az a 300 ember pedig, aki a
Hamász-párti tüntetők mellett ágál, a jelek szerint még ennyit sem értett
meg a világból.

Pedig a döntés nagyon egyszerű, nem kell sokat ragozni. Éppen tíz éve
jelent meg a Magyar Idők első száma, amelynek címlapján Rogán Antal
feltette a kérdést interjújában:

„Azt akarjuk, hogy az unokáink egy európai kalifátusban éljenek?”

S a kérdés azóta sem változott.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250828/098d932a/attachment.html>