[Grem] Fwd: Blázi bátyja Don-kanyari utolsó napjairól!

[Emoke Greschik]

Kedves Böbike!
Nagyon szépen köszönjük!
Mennyit jelent a bátorság, hogy volt merszük és eszük megszökni és hála
Istennek édesapád haza is érkeztek Kiskunhalasra!
Nagyon szépen köszönjük! Hála Istennek megmenekült!

Kedves Lista!
Ván Benci bácsi, akiről Böbike ír, kiváló református lelkész volt. A húga /
nővére? Ván Zsuzsika néni katolizált, apáca lett és apácarendet alapított.
Nagymamám, Ván Eszter, az I.világháborúban teljesen megárvult három gyermek
egyike,  e (akikről Ván Bálint írt a levele végén) volt a nagymamám, aki
106 éves korában halt meg, unokatestvére, Ván  Zsuzsika (nekem Zsuzsika
néni)  hatására katolizált. Zsuzsika néniék az Andrássy út 60.(akkor nyilas
székház)  közelében menekítettek zsidó anyákat, szülőket és gyermekeket..
Zsuzsika nénit, gyermekkorom szeretett Zsuzsika nénijét, Yad Vashem díjjal
ki is tüntették.

Szeretettel,
Emőke / Mőci



<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>

On Sun, Aug 17, 2025 at 6:18 PM Elizabeth Csordas <
elizabethcsordas at gmail.com> wrote:

> Kedves Möci!
> Kérdésedre, itt küldöm részleteke abból amit Apu leirt az unokájának a
> katonai eseményekről.  Nincs benne az első kettő szökése az Oroszoktól ..
> és nem is beszélt róla részletesen egyáltalán.  De amit itt leírt, az
> érdekes.
> *Böbi     Elizabeth*
>
> Csordás Béla  (1922-2003)
>
> A Katonai emlékei és Szökés az Orosz Hadifogságból
>
> 1940. december 2-án csatlakoztam a magyar hadsereg tüzérségéhez, és 18
> éves voltam.  A legtöbb fiatal abban a korban lép be az egyetemre, de
> csak annyit tanultam, hogyan kell balra menetelni, és hogyan kell jobbra
> menetelni.  Nem voltam jó a hülye parancsok követésében.  Később kaptam
> egy lovat, ami szerintem egy kecske agya volt, mivel soha nem követte az
> utasításaimat.  Az első előléptetésem alig 3-án történt hónapokkal a
> hadseregbe való beiktatásom után.  Ez akkor történt, amikor megnyertem
> egy versenyt, ahol ágyút lőttem a legtökéletesebb céllal.
>
>
>
> ... az 1940-es években a katonai szolgálatom folyamatosan megújult, és a
> frontra küldtek.  Nem volt könnyű időszak és időnként elég ijesztő.  Több
> olyan epizód is volt, amikor megölhettek volna.  Egyszer anyám kapott egy
> drótot, hogy megöltek.  A maga tipikus elszánt módján áramló feketében
> vonult a frontvonalakhoz, hogy átvegye a személyes tárgyaimat – betűket,
> kesztyűket, személyi igazolványokat –, de amikor a holttestre nézett, azt
> mondta, hogy nem én vagyok az, és elment.
>
>
>
> Addigra többször előléptettek, és felderítő tiszt lettem.  A mi
> feladatunk az volt, hogy felderítsük az orosz hadsereg pozícióit, hogy
> felszabadíthassuk Budapestet az oroszoktól.  De persze nem tudtunk nyerni.
> Orosz katonák milliói voltak a kis magyar hadsereg ellen.  Ekkorra,
> 1945-re már előre eldöntött tény volt, hogy a szövetségesek "odaadták"
> Magyarországot Oroszországnak a németek elleni harcban nyújtott
> segítségükért.  Amikor magyar katonatársaimmal láttuk, hogy minden
> elveszett, nyugat felé vettük az irányt oda, ahol az amerikaiak voltak, és
> arra gondoltunk, hogy biztonságosabb lenne, ha megadnánk magunkat az
> amerikaiaknak, mint az oroszoknak.  Egy UNTERHEID nevű kisváros felé
> vettük az irányt a Linz és Prága közötti autópályán.  Az autópálya bal
> oldalán az oroszok, jobbra pedig az amerikaiak voltak.  Amikor
> megérkeztünk az amerikai táborba, és átadtuk a fegyvereinket, azt mondták
> nekünk, hogy nem vagyunk a foglyaik, a háború véget ért, és szabadon
> mehetünk haza.  Egy hónap múlva akartunk elindulni gyalog haza.  Az
> amerikaiak azonban átadták az oroszoknak a magyar katonák nevét, és át
> lettünk adva, hogy az Oroszok tovább gondoskodjanak rólunk.  Az oroszok
> az amerikaiak előtt biztosítottak bennünket arról, hogy az orosz
> laktanyában adnak nekünk egy közlekedési igazolást, hogy kényelmesen
> utazhassunk Budapestre.  Bízva bennük, bementünk a laktanyába, csak hogy
> megállapítsuk, hogy hadifoglyok lettünk.
>
>
>
> A csalánlevesen kívül napi szinten nem kaptunk ételt, és vonatkocsikba
> tereltek minket.  16 nap múlva megérkeztünk az erdélyi MÁRAMAROSSZIGETRE
> (amely ma Romániában van).  Ez volt a megállás helye. Mivel az orosz
> vasúti sínek szélesebbek, mint a szokásos európaiak, a megállóhelyen át
> kellett szállnunk a szovjet vonatokra.  Körülbelül 4 hónapig tartottak
> fogva itt a börtöntáborokban, várva, hogy megérkezzenek a vonatok, hogy
> rabszolgamunkásként Szibériába vigyenek minket.  A táborban borzalmas
> volt a körülmények, és elhatároztam, hogy nem megyek Szibériába.
>
>
>
> Végül üres vonatok érkeztek Oroszországból, és ekkor történt, hogy egy
> barátommal megmozdultunk (aki aztán Ausztráliába költözött).  Ez volt az
> a nap is, amikor a háború véget ért Japánnal és az orosz katonákkal, akik
> bár általában mindig részegek voltak, extra jókedvűek voltak.  Nagy volt
> az izgalom és a zaj, és sok fogoly őrlődött, és sok a zűrzavar.  Ahelyett,
> hogy felmásztunk volna a szovjet vonatra, a barátommal alá bújtunk, és
> addig ácsorogtunk a síneken, amíg el nem értünk egy nyugat felé tartó mozgó
> európai vonatot.  Felmásztunk a fedélzetre, és emlékszem a csendre, és
> arra, hogy senki sem tudta meg, és senki sem jött utánunk.  Mielőtt
> elértünk volna egy várost, és megálltunk volna egy állomáson, leugrottunk
> és gyalog mentünk tovább.
>
>
>
> Kiskunhalasra, a Nagyi szülővárosába tartottam Két hét gyaloglás után
> végre Szeptember 14-én megérkeztem.
>
>
>
> Bátyám, Csordás Gábor, akkor már segédlelkésze volt Ván Benjámin,
> Kiskunhalas város lelkészének (aki történetesen Nagyi nagybátyja volt).  És
> addigra édesanyám is abba a városba költözött, mert az amerikai
> felszabadítók lebombázták a budapesti lakóházunkat.
>
>
> On Tue, Aug 12, 2025 at 6:38 AM Emoke Greschik <greschem at gmail.com> wrote:
>
>> Kedves Lali bácsi!
>> Nagyon szépen köszönöm, köszönjük Ván Balázs = 'Blázi bátyja' = Ván
>> Judit, KEA, Greschik Gyuszi és Emőke, grem listatagok nagy-nagybátyja  II.
>> világháborús emlékeinek rövid összefoglalását a CSATOLMÁNYBAN.
>> Köszönettel, szeretettel,
>> Emőke, a Lista
>>
>> Kedves Lista!    Lali bácsi levele és a csatolmány fent és lent
>> található.
>> Lali bácsi levelét és a csatolmányt a Don-kanyar levelezésbe is
>> átmásolom, mert Blázi bácsi megjárta a Don-kanyart.
>>
>> ---------- Forwarded message ---------
>> From: Lajos dr Ván <lajosvan at gmail.com>
>> Date: Tue, Aug 12, 2025 at 10:45 AM
>> Subject: [Grem] Blázi bátyja Don-kanyari utolsó napjairól!
>> To: <grem at turul.banki.hu>
>>
>>
>>  Emőke kérésére küldöm  Nagybátyám, Blázi bátyja   világháborús emlékeit.
>> Édesapámék hárman voltak testvérek Ván Balázst hívtuk Blázi bátyjának
>> (1903, Eszter 1905, Lajos 1907) Én a Lajos fia vagyok . Úgy hisszük, hogy a
>> család távolabbi része is ismerje meg a történetet.
>> Szeretettel ,  ifjabb Ván Lajos (1935)
>>
>> ---------- Forwarded message ---------
>> Feladó: Lajos dr Ván <lajosvan at gmail.com>
>> Date: 2025. aug. 11., H, 17:13
>> Subject: Blázi bátyja Don-kanyari utolsó napjairól!
>> To: Emoke Greschik <greschem at gmail.com>
>>
>>
>> Nehezen,de összejött, vélhetően sok mindent elfelejtettünk, de talán
>> amire emlékezünk az sem fedezi a történtek jelentős részét!
>> Szeretettel Irénke, Péter  és Lali bácsi.
>>
>> _______________________________________________
>> Grem mailing list
>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>> _______________________________________________
>> Grem mailing list
>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250817/58639c58/attachment.html>