[Grem] Fwd: Blázi bátyja Don-kanyari utolsó napjairól!

2025. Aug. 17., V, 18:17:55 CEST

 Kedves Möci!
Kérdésedre, itt küldöm részleteke abból amit Apu leirt az unokájának a
katonai eseményekről.  Nincs benne az első kettő szökése az Oroszoktól ..
és nem is beszélt róla részletesen egyáltalán.  De amit itt leírt, az
érdekes.
*Böbi     Elizabeth*

Csordás Béla  (1922-2003)

A Katonai emlékei és Szökés az Orosz Hadifogságból

1940. december 2-án csatlakoztam a magyar hadsereg tüzérségéhez, és 18 éves
voltam.  A legtöbb fiatal abban a korban lép be az egyetemre, de csak
annyit tanultam, hogyan kell balra menetelni, és hogyan kell jobbra
menetelni.  Nem voltam jó a hülye parancsok követésében.  Később kaptam egy
lovat, ami szerintem egy kecske agya volt, mivel soha nem követte az
utasításaimat.  Az első előléptetésem alig 3-án történt hónapokkal a
hadseregbe való beiktatásom után.  Ez akkor történt, amikor megnyertem egy
versenyt, ahol ágyút lőttem a legtökéletesebb céllal.

... az 1940-es években a katonai szolgálatom folyamatosan megújult, és a
frontra küldtek.  Nem volt könnyű időszak és időnként elég ijesztő.  Több
olyan epizód is volt, amikor megölhettek volna.  Egyszer anyám kapott egy
drótot, hogy megöltek.  A maga tipikus elszánt módján áramló feketében
vonult a frontvonalakhoz, hogy átvegye a személyes tárgyaimat – betűket,
kesztyűket, személyi igazolványokat –, de amikor a holttestre nézett, azt
mondta, hogy nem én vagyok az, és elment.

Addigra többször előléptettek, és felderítő tiszt lettem.  A mi feladatunk
az volt, hogy felderítsük az orosz hadsereg pozícióit, hogy
felszabadíthassuk Budapestet az oroszoktól.  De persze nem tudtunk
nyerni.  Orosz
katonák milliói voltak a kis magyar hadsereg ellen.  Ekkorra, 1945-re már
előre eldöntött tény volt, hogy a szövetségesek "odaadták" Magyarországot
Oroszországnak a németek elleni harcban nyújtott segítségükért.  Amikor
magyar katonatársaimmal láttuk, hogy minden elveszett, nyugat felé vettük
az irányt oda, ahol az amerikaiak voltak, és arra gondoltunk, hogy
biztonságosabb lenne, ha megadnánk magunkat az amerikaiaknak, mint az
oroszoknak.  Egy UNTERHEID nevű kisváros felé vettük az irányt a Linz és
Prága közötti autópályán.  Az autópálya bal oldalán az oroszok, jobbra
pedig az amerikaiak voltak.  Amikor megérkeztünk az amerikai táborba, és
átadtuk a fegyvereinket, azt mondták nekünk, hogy nem vagyunk a foglyaik, a
háború véget ért, és szabadon mehetünk haza.  Egy hónap múlva akartunk
elindulni gyalog haza.  Az amerikaiak azonban átadták az oroszoknak a
magyar katonák nevét, és át lettünk adva, hogy az Oroszok tovább
gondoskodjanak rólunk.  Az oroszok az amerikaiak előtt biztosítottak
bennünket arról, hogy az orosz laktanyában adnak nekünk egy közlekedési
igazolást, hogy kényelmesen utazhassunk Budapestre.  Bízva bennük,
bementünk a laktanyába, csak hogy megállapítsuk, hogy hadifoglyok lettünk.

A csalánlevesen kívül napi szinten nem kaptunk ételt, és vonatkocsikba
tereltek minket.  16 nap múlva megérkeztünk az erdélyi MÁRAMAROSSZIGETRE
(amely ma Romániában van).  Ez volt a megállás helye. Mivel az orosz vasúti
sínek szélesebbek, mint a szokásos európaiak, a megállóhelyen át kellett
szállnunk a szovjet vonatokra.  Körülbelül 4 hónapig tartottak fogva itt a
börtöntáborokban, várva, hogy megérkezzenek a vonatok, hogy
rabszolgamunkásként Szibériába vigyenek minket.  A táborban borzalmas volt
a körülmények, és elhatároztam, hogy nem megyek Szibériába.

Végül üres vonatok érkeztek Oroszországból, és ekkor történt, hogy egy
barátommal megmozdultunk (aki aztán Ausztráliába költözött).  Ez volt az a
nap is, amikor a háború véget ért Japánnal és az orosz katonákkal, akik bár
általában mindig részegek voltak, extra jókedvűek voltak.  Nagy volt az
izgalom és a zaj, és sok fogoly őrlődött, és sok a zűrzavar.  Ahelyett,
hogy felmásztunk volna a szovjet vonatra, a barátommal alá bújtunk, és
addig ácsorogtunk a síneken, amíg el nem értünk egy nyugat felé tartó mozgó
európai vonatot.  Felmásztunk a fedélzetre, és emlékszem a csendre, és
arra, hogy senki sem tudta meg, és senki sem jött utánunk.  Mielőtt
elértünk volna egy várost, és megálltunk volna egy állomáson, leugrottunk
és gyalog mentünk tovább.

Kiskunhalasra, a Nagyi szülővárosába tartottam Két hét gyaloglás után végre
Szeptember 14-én megérkeztem.

Bátyám, Csordás Gábor, akkor már segédlelkésze volt Ván Benjámin,
Kiskunhalas város lelkészének (aki történetesen Nagyi nagybátyja volt).  És
addigra édesanyám is abba a városba költözött, mert az amerikai
felszabadítók lebombázták a budapesti lakóházunkat.

On Tue, Aug 12, 2025 at 6:38 AM Emoke Greschik <greschem at gmail.com> wrote:

> Kedves Lali bácsi!
> Nagyon szépen köszönöm, köszönjük Ván Balázs = 'Blázi bátyja' = Ván Judit,
> KEA, Greschik Gyuszi és Emőke, grem listatagok nagy-nagybátyja  II.
> világháborús emlékeinek rövid összefoglalását a CSATOLMÁNYBAN.
> Köszönettel, szeretettel,
> Emőke, a Lista
>
> Kedves Lista!    Lali bácsi levele és a csatolmány fent és lent található.
> Lali bácsi levelét és a csatolmányt a Don-kanyar levelezésbe is átmásolom,
> mert Blázi bácsi megjárta a Don-kanyart.
>
> ---------- Forwarded message ---------
> From: Lajos dr Ván <lajosvan at gmail.com>
> Date: Tue, Aug 12, 2025 at 10:45 AM
> Subject: [Grem] Blázi bátyja Don-kanyari utolsó napjairól!
> To: <grem at turul.banki.hu>
>
>
>  Emőke kérésére küldöm  Nagybátyám, Blázi bátyja   világháborús emlékeit.
> Édesapámék hárman voltak testvérek Ván Balázst hívtuk Blázi bátyjának
> (1903, Eszter 1905, Lajos 1907) Én a Lajos fia vagyok . Úgy hisszük, hogy a
> család távolabbi része is ismerje meg a történetet.
> Szeretettel ,  ifjabb Ván Lajos (1935)
>
> ---------- Forwarded message ---------
> Feladó: Lajos dr Ván <lajosvan at gmail.com>
> Date: 2025. aug. 11., H, 17:13
> Subject: Blázi bátyja Don-kanyari utolsó napjairól!
> To: Emoke Greschik <greschem at gmail.com>
>
>
> Nehezen,de összejött, vélhetően sok mindent elfelejtettünk, de talán amire
> emlékezünk az sem fedezi a történtek jelentős részét!
> Szeretettel Irénke, Péter  és Lali bácsi.
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250817/dad31475/attachment.html>