<div dir="ltr"><div>Kedves Böbike!</div><div>Nagyon szépen köszönjük! </div><div>Mennyit jelent a bátorság, hogy volt merszük és eszük megszökni és hála Istennek édesapád haza is érkeztek Kiskunhalasra!</div><div>Nagyon szépen köszönjük! Hála Istennek megmenekült!</div><div><br></div><div>Kedves Lista!</div><div>Ván Benci bácsi, akiről Böbike ír, kiváló református lelkész volt. A húga / nővére? Ván Zsuzsika néni katolizált, apáca lett és apácarendet alapított. Nagymamám, Ván Eszter, az I.világháborúban teljesen megárvult három gyermek egyike, e (akikről Ván Bálint írt a levele végén) volt a nagymamám, aki 106 éves korában halt meg, unokatestvére, Ván Zsuzsika (nekem Zsuzsika néni) hatására katolizált. Zsuzsika néniék az Andrássy út 60.(akkor nyilas székház) közelében menekítettek zsidó anyákat, szülőket és gyermekeket.. Zsuzsika nénit, gyermekkorom szeretett Zsuzsika nénijét, Yad Vashem díjjal ki is tüntették. </div><div><br></div><div>Szeretettel,<br></div><div>Emőke / Mőci</div><div><br></div><div><br></div></div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div><br><div class="gmail_quote gmail_quote_container"><div dir="ltr" class="gmail_attr">On Sun, Aug 17, 2025 at 6:18 PM Elizabeth Csordas <<a href="mailto:elizabethcsordas@gmail.com">elizabethcsordas@gmail.com</a>> wrote:<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div dir="ltr"><div dir="ltr"><div>
<div style="font-family:garamond,times new roman,serif;font-size:large;color:rgb(0,0,0)" class="gmail_default">Kedves Möci!</div><div style="font-family:garamond,times new roman,serif;font-size:large;color:rgb(0,0,0)" class="gmail_default">Kérdésedre, itt
küldöm részleteke abból amit Apu leirt az unokájának a katonai
eseményekről. Nincs benne az első kettő szökése az Oroszoktól .. és nem
is beszélt róla részletesen egyáltalán. De amit itt leírt, az
érdekes. </div>
</div><div><div dir="ltr" class="gmail_signature"><div dir="ltr"><div><div dir="ltr"><font size="4" face="garamond, serif" color="#ff0000"><i><b>Böbi Elizabeth</b></i></font></div><div dir="ltr"><br></div><div dir="ltr"><span lang="HU" style="font-size:16pt;line-height:115%;color:rgb(255,0,0)">Csordás Béla<span>
</span>(1922-2003)<span></span></span></div></div></div></div></div>
<p class="MsoNormal" align="center" style="text-align:center;margin:0in 0in 8pt;line-height:115%;font-size:12pt;font-family:"Calibri",sans-serif"><span lang="HU" style="font-size:16pt;line-height:115%;color:rgb(255,0,0)">A Katonai
emlékei és Szökés az Orosz Hadifogságból<span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0in;line-height:normal;font-size:12pt;font-family:"Calibri",sans-serif"><span lang="hu" style="font-size:14pt;color:rgb(255,0,0)">1940. december
2-án csatlakoztam a magyar hadsereg tüzérségéhez, és 18 éves voltam.<span> </span>A legtöbb fiatal abban a korban lép be az
egyetemre, de csak annyit tanultam, hogyan kell balra menetelni, és hogyan kell
jobbra menetelni.<span> </span>Nem voltam jó a hülye
parancsok követésében.<span> </span>Később kaptam egy
lovat, ami szerintem egy kecske agya volt, mivel soha nem követte az
utasításaimat.<span> </span>Az első előléptetésem
alig 3-án történt hónapokkal a hadseregbe való beiktatásom után.<span> </span>Ez akkor történt, amikor megnyertem egy
versenyt, ahol ágyút lőttem a legtökéletesebb céllal.</span><span style="font-size:14pt;color:rgb(255,0,0)"><span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0in;line-height:normal;font-size:12pt;font-family:"Calibri",sans-serif"><span style="font-size:14pt;color:rgb(255,0,0)"><span> </span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0in;line-height:normal;font-size:12pt;font-family:"Calibri",sans-serif"><span lang="hu" style="font-size:14pt;color:rgb(255,0,0)">... az 1940-es
években a katonai szolgálatom folyamatosan megújult, és a frontra küldtek.<span> </span>Nem volt könnyű időszak és időnként elég
ijesztő.<span> </span>Több olyan epizód is volt,
amikor megölhettek volna.<span> </span>Egyszer anyám
kapott egy drótot, hogy megöltek.<span> </span>A maga
tipikus elszánt módján áramló feketében vonult a frontvonalakhoz, hogy átvegye
a személyes tárgyaimat – betűket, kesztyűket, személyi igazolványokat –, de
amikor a holttestre nézett, azt mondta, hogy nem én vagyok az, és elment.</span><span style="font-size:14pt;color:rgb(255,0,0)"><span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0in;line-height:normal;font-size:12pt;font-family:"Calibri",sans-serif"><span style="font-size:14pt;color:rgb(255,0,0)"><span> </span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0in;line-height:normal;font-size:12pt;font-family:"Calibri",sans-serif"><span lang="hu" style="font-size:14pt;color:rgb(255,0,0)">Addigra
többször előléptettek, és felderítő tiszt lettem.<span> </span>A mi feladatunk az volt, hogy felderítsük az
orosz hadsereg pozícióit, hogy felszabadíthassuk Budapestet az oroszoktól.<span> </span>De persze nem tudtunk nyerni.<span> </span>Orosz katonák milliói voltak a kis magyar
hadsereg ellen.<span> </span>Ekkorra, 1945-re már
előre eldöntött tény volt, hogy a szövetségesek "odaadták"
Magyarországot Oroszországnak a németek elleni harcban nyújtott
segítségükért.<span> </span>Amikor magyar
katonatársaimmal láttuk, hogy minden elveszett, nyugat felé vettük az irányt
oda, ahol az amerikaiak voltak, és arra gondoltunk, hogy biztonságosabb lenne,
ha megadnánk magunkat az amerikaiaknak, mint az oroszoknak.<span> </span>Egy UNTERHEID nevű kisváros felé vettük az
irányt a Linz és Prága közötti autópályán.<span>
</span>Az autópálya bal oldalán az oroszok, jobbra pedig az amerikaiak
voltak.<span> </span>Amikor megérkeztünk az amerikai
táborba, és átadtuk a fegyvereinket, azt mondták nekünk, hogy nem vagyunk a
foglyaik, a háború véget ért, és szabadon mehetünk haza.<span> </span>Egy hónap múlva akartunk elindulni gyalog haza.<span> </span>Az amerikaiak azonban átadták az oroszoknak a
magyar katonák nevét, és át lettünk adva, hogy az Oroszok tovább gondoskodjanak
rólunk.<span> </span>Az oroszok az amerikaiak előtt
biztosítottak bennünket arról, hogy az orosz laktanyában adnak nekünk egy
közlekedési igazolást, hogy kényelmesen utazhassunk Budapestre.<span> </span>Bízva bennük, bementünk a laktanyába, csak
hogy megállapítsuk, hogy hadifoglyok lettünk.<span>
</span><span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0in;line-height:normal;font-size:12pt;font-family:"Calibri",sans-serif"><span lang="hu" style="font-size:14pt;color:rgb(255,0,0)"><span> </span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0in;line-height:normal;font-size:12pt;font-family:"Calibri",sans-serif"><span lang="hu" style="font-size:14pt;color:rgb(255,0,0)">A
csalánlevesen kívül napi szinten nem kaptunk ételt, és vonatkocsikba tereltek
minket.<span> </span>16 nap múlva megérkeztünk az
erdélyi MÁRAMAROSSZIGETRE (amely ma Romániában van).<span> </span>Ez volt a megállás helye. Mivel az orosz
vasúti sínek szélesebbek, mint a szokásos európaiak, a megállóhelyen át kellett
szállnunk a szovjet vonatokra.<span>
</span>Körülbelül 4 hónapig tartottak fogva itt a börtöntáborokban, várva, hogy
megérkezzenek a vonatok, hogy rabszolgamunkásként Szibériába vigyenek
minket.<span> </span>A táborban borzalmas volt a
körülmények, és elhatároztam, hogy nem megyek Szibériába.<span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0in;line-height:normal;font-size:12pt;font-family:"Calibri",sans-serif"><span style="font-size:14pt;color:rgb(255,0,0)"><span> </span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0in;line-height:normal;font-size:12pt;font-family:"Calibri",sans-serif"><span lang="hu" style="font-size:14pt;color:rgb(255,0,0)">Végül üres
vonatok érkeztek Oroszországból, és ekkor történt, hogy egy barátommal
megmozdultunk (aki aztán Ausztráliába költözött).<span> </span>Ez volt az a nap is, amikor a háború véget
ért Japánnal és az orosz katonákkal, akik bár általában mindig részegek voltak,
extra jókedvűek voltak.<span> </span>Nagy volt az
izgalom és a zaj, és sok fogoly őrlődött, és sok a zűrzavar.<span> </span>Ahelyett, hogy felmásztunk volna a szovjet
vonatra, a barátommal alá bújtunk, és addig ácsorogtunk a síneken, amíg el nem
értünk egy nyugat felé tartó mozgó európai vonatot.<span> </span>Felmásztunk a fedélzetre, és emlékszem a
csendre, és arra, hogy senki sem tudta meg, és senki sem jött utánunk.<span> </span>Mielőtt elértünk volna egy várost, és
megálltunk volna egy állomáson, leugrottunk és gyalog mentünk tovább. </span><span style="font-size:14pt;color:rgb(255,0,0)"><span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0in;line-height:normal;font-size:12pt;font-family:"Calibri",sans-serif"><span style="font-size:14pt;color:rgb(255,0,0)"><span> </span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0in;line-height:normal;font-size:12pt;font-family:"Calibri",sans-serif"><span lang="hu" style="font-size:14pt;color:rgb(255,0,0)">Kiskunhalasra,
a Nagyi szülővárosába tartottam Két hét gyaloglás után végre Szeptember 14-én
megérkeztem.<span> </span><span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0in;line-height:normal;font-size:12pt;font-family:"Calibri",sans-serif"><span lang="hu" style="font-size:14pt;color:rgb(255,0,0)"><span> </span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0in;line-height:normal;font-size:12pt;font-family:"Calibri",sans-serif"><span lang="hu" style="font-size:14pt;color:rgb(255,0,0)">Bátyám,
Csordás Gábor, akkor már segédlelkésze volt Ván Benjámin, Kiskunhalas város
lelkészének (aki történetesen Nagyi nagybátyja volt).<span> </span>És addigra édesanyám is abba a városba
költözött, mert az amerikai felszabadítók lebombázták a budapesti lakóházunkat.<span> </span><span></span></span></p>
<br></div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">On Tue, Aug 12, 2025 at 6:38 AM Emoke Greschik <<a href="mailto:greschem@gmail.com" target="_blank">greschem@gmail.com</a>> wrote:<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div dir="ltr"><div>Kedves Lali bácsi! </div><div>Nagyon szépen köszönöm, köszönjük Ván Balázs = 'Blázi bátyja' = Ván Judit, KEA, Greschik Gyuszi és Emőke, grem listatagok nagy-nagybátyja II. világháborús emlékeinek rövid összefoglalását a CSATOLMÁNYBAN. </div><div></div><div></div><div>Köszönettel, szeretettel,</div><div>Emőke, a Lista</div><div><br></div><div>Kedves Lista! Lali bácsi levele és a csatolmány fent és lent található. </div><div>Lali bácsi levelét és a csatolmányt a Don-kanyar levelezésbe is átmásolom, mert Blázi bácsi megjárta a Don-kanyart. </div><div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">---------- Forwarded message ---------<br>From: <b class="gmail_sendername" dir="auto">Lajos dr Ván</b> <span dir="auto"><<a href="mailto:lajosvan@gmail.com" target="_blank">lajosvan@gmail.com</a>></span><br>Date: Tue, Aug 12, 2025 at 10:45 AM<br>Subject: [Grem] Blázi bátyja Don-kanyari utolsó napjairól!<br>To: <<a href="mailto:grem@turul.banki.hu" target="_blank">grem@turul.banki.hu</a>><br></div><br><br><div dir="ltr"><div dir="ltr"> Emőke kérésére küldöm Nagybátyám, Blázi bátyja világháborús emlékeit. Édesapámék hárman voltak testvérek Ván Balázst hívtuk Blázi bátyjának (1903, Eszter 1905, Lajos 1907) Én a Lajos fia vagyok . Úgy hisszük, hogy a család távolabbi része is ismerje meg a történetet.</div><div dir="ltr">Szeretettel , ifjabb Ván Lajos (1935)<br><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">---------- Forwarded message ---------<br>Feladó: <b class="gmail_sendername" dir="auto">Lajos dr Ván</b> <span dir="auto"><<a href="mailto:lajosvan@gmail.com" target="_blank">lajosvan@gmail.com</a>></span><br>Date: 2025. aug. 11., H, 17:13<br>Subject: Blázi bátyja Don-kanyari utolsó napjairól!<br>To: Emoke Greschik <<a href="mailto:greschem@gmail.com" target="_blank">greschem@gmail.com</a>><br></div><br><br><div dir="ltr">Nehezen,de összejött, vélhetően sok mindent elfelejtettünk, de talán amire emlékezünk az sem fedezi a történtek jelentős részét!<div>Szeretettel Irénke, Péter és Lali bácsi. </div><div><br></div></div>
</div></div>
</div>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</div></div></div>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div></div>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div>