[Grem] Elhunyt Jelenits István atya piarista szerzetes, tanár úr

[Emoke Greschik]

 Elhunyt Jelenits István SchP
Megszentelt élet <https://www.magyarkurir.hu/megszentelt-elet> – 2024.
szeptember 26., csütörtök | 14:45
https://www.magyarkurir.hu/hirek/elhunyt-jelenits-istvan-schp


Zsódi Viktor SchP, a Piarista Rend Magyar Tartományának vezetője
értesítette szerkesztőségünket, hogy életének 92. évében, ma délután
Jelenits István piarista szerzetes visszaadta lelkét Teremtőjének. Az
alábbiakban a rendtartomány közleményét adjuk közre.

A Piarista Rend Magyar Tartománya a feltámadásba vetett élő hittel tudatja,
hogy az Úr Föltámadásáról nevezett Dr. Jelenits István piarista atya,
nyugalmazott gimnáziumi, főiskolai és egyetemi tanár életének
92., szerzetességének 70., papságának 65. évében 2024. szeptember 26-án
rendtársai körében szentségekkel megerősítve csendesen elhunyt.

Temetéséről a későbbiekben adunk tájékoztatást.

Rendtársunk 1932. december 16-án született Berettyóújfalun. A budapesti
Piarista Gimnáziumban érettségizett 1951-ben. 1955-ben végezte el az Eötvös
Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakát. 1955-ben
lépett be a piarista rendbe, négy év múlva pappá szentelték, és teológiai
doktorrá avatták. 1960-tól hittant, valamint magyar nyelvet és irodalmat
tanított a kecskeméti, később a budapesti Piarista Gimnáziumban, egészen
2003-ig. 1965-től bibliai tárgyakat is oktatott a fővárosban a
Kalazantinumban, a rend hittudományi főiskoláján, 2000-től pedig annak
utódintézményében, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. 1985–1995
között a piarista rend magyarországi tartományfőnöke volt. 1992-től éveken
át tanított a gödi, illetve 1993-tól a váci piarista iskolában, később a
váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán is. 1995-től a Pázmány Péter Katolikus
Egyetem Bölcsészettudományi Karának esztétikatanára, tanszékvezetője volt,
2015 óta professor emeritus.

1993–1997 között az Országos Köznevelési Tanács, 1998-től 2003-ig a Nemzeti
Tankönyvkiadó Rt. igazgatóságának tagja, 1995 óta pedig a Pilinszky János
Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke volt.

Munkáját és szolgálatát számos kitüntetéssel ismerték el.

***

*Jelenits István 90. születésnapja alkalmából adott interjút
szerkesztőségünknek
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/amulattal-tolt-el-hogy-milyen-kulonleges-az-elet-beszelgetes-90-eves-jelenits-istvannal>.
A Széchenyi-díjas piarista szerzetessel, teológussal, íróval, magyar és
hittan szakos tanárral az életéről beszélgettünk, az alábbiakban ebből
idézünk.*

*– Tanár úr, hogyan emlékszik vissza a szüleire, mit kapott tőlük
útravalóul?*

– Mindent a szüleimnek köszönhetek. Édesapám parasztgyerek volt, és első
nemzedéki jogász, értelmiségi lett. Az akkori csonka megyeszékhelyre,
Berettyóújfalura került tisztviselőnek. Ott születtem. Édesanyám szintén
alföldi születésű volt. Tanult családból származott, sokan közülük tanárok,
tisztviselők, református lelkészek voltak.

Édesapám sokat olvasott, nem azért, hogy valami előnye származzon belőle,
hanem mert örömmel tette.

Többször volt, hogy amikor olyan részhez ért, összecsődített minket és
felolvasta az adott szakaszt. Azaz gondolkodó, kultúrában élő ember volt.
Az olvasás szeretetére ő vezetett el. Édesanyám oldalán a háború után a
szülőhelyére, Kunszentmiklósra kerültünk, ott éltünk egy ideig. Mivel az
oroszok elfoglalták az iskola épületét, abba a református templomba jártam
gimnáziumba, ahol édesanyám felmenői igét hirdettek. A templom minden
sarkában egy-egy osztály kapott helyet. A nehéz körülmények ellenére is
sikerült életben tartani bennem a tanulás szeretetét, ami családi örökségem.

***

*– Életét meghatározta a tanítás akár magyar-, akár hittantanárként. Hogyan
tekint vissza ezekre az időkre?*

– Jó volt megtapasztalni, hogy a diák nem egy zsák, amit meg kell tölteni
ismeretekkel, hanem élő, gondolkodó személy. Egyszerre tudtam tanítani és
nevelni. Örömet jelentett partnernek lenni abban, hogy különböző
élethelyzetekből érkező fiatalokkal megszerettessük a kultúrát, amely
formálta őket. Olyan ablakok nyíltak meg bennük és előttük, amik az életük
távlatait befolyásolták. Számtalanszor láthattam, hogy a diákévek után
mennyire segítette ez őket az életük formálásában.

Nagyon fontos és kiemelt helye van a pedagógusnak az életben, minden
anyagi, szakmai és társadalmi megbecsülést megérdemel.

*– Egész életében mindenütt könyvek veszik körül, itt a szobájában is, ahol
él. Mire tanítanak bennünket, hogyan segítenek kibontakoztatni ember
voltunkat?*

– Az ember Isten képmására teremtett gondolkodó lény. Ahogy a Jóisten nem
adja fel a velünk való bajlódást, úgy nekünk sem szabad feladnunk a munkát
önmagunkkal és a másik emberrel kapcsolatban. Ez emberségünk lényege.

Egy olyan világban olvasunk, tanítunk, amiben mi is ámulva élünk.
Végeredményben nem is a tudást kell tudnunk átadni, hanem a keresés
felelősségét.

És azt, hogy ez a keresés reménnyel teljes, akkor is, ha az élet titkát mi
sem értjük meg, látjuk át teljesen. Az élet nem egy pontosan megírt
tanmeneten vezet végig. Sokszor úgy tűnhet, mintha Isten játszana velünk,
miközben ennek pont az ellenkezőjét teszi: komolyan vesz bennünket, és
rengeteg meglepetést tartogat, amire rácsodálkozhatunk.

*– Mit jelent Tanár úrnak katolikusnak lenni?*

– Katolikusnak lenni véleményem szerint azt jelenti, hogy tudjuk, Isten még
a tőle elszakadottat is a magáénak érzi. Ma már azt tapasztaljuk, hogy nem
felekezetek szakadnak ki, kerülnek távol az Egyháztól, hanem a világiasság
által egyre több és több ember. Ezzel a helyzettel szembesülni, és
kereszténynek, katolikusnak maradni kihívás. Különös feladat, hogy

soha ne mondjunk le a másik emberről, hogy ne perlekedésben, hanem
reményben éljünk, hogy nyitva tartsuk azokat az utakat, amelyek a másik
emberhez vezetnek.

Ne legyünk szűk látókörűek, és habár a felgyorsult világ mintha az
elszemélytelenedés felé vinne, vigyázzunk a lelkünkre és a másik emberre.

***

*– És mit jelent magyarnak lenni?*

– A családnevemből is látszik, hogy származásomat tekintve nem vagyok
„ősmagyar”. Édesapám részéről a felmenőim a Délvidékről érkeztek, édesanyám
ágáról meg alföldiek vagyunk. Számomra a magyar nyelvben, a költészetben,
az irodalomban, a történelmünkben megtapasztaltak adják azt a szépséget,
ami alapján azt mondhatom, magyar vagyok. De

ez a gazdagság arra hív, hogy ne legyek egyoldalú, hanem figyelmes
másokkal, reménykedő és megértő.

*– Az élettapasztalata alapján mit mondana, mi az, amit igazán fontos szem
előtt tartanunk az életben?*

– Lényeges, hogy soha nem szabad kétségbe esni. Fontos tanulni is, egész
életünkön keresztül, minden helyzetben. Amikor a lét megrendüléseit
átéljük, tudnunk kell, hogy ezek hatására növünk föl és tájékozódunk. Ez
kell ahhoz, hogy az életben ne csak sérüléseket kapjunk, hanem segítő
lökéseket is, amelyekből aztán erőt meríthetünk, hogy tovább tudjunk menni.

Alázattal és figyelemmel kell élni.

Akkor, ha nem is találunk rá az élet könnyebbik felére, rá fogunk jönni,
hogy az adott körülmények között és a döntéseinken keresztül mindig
megnyílik előttünk egy út, amin továbbindulhatunk.

*– Amikor végigtekint az életén, mi az, amiért hálát ad?*

– Hálával tartozom a mindenható Istennek, hogy soha nem volt hosszabb ideig
tartó betegségem. Ez hiányzik a tapasztalataim közül. Azért is hálás
vagyok, hogy az életemben, a hitemben sosem voltak meghőkölések,
megtorpanások. Sosem éreztem azt, hogy összeomlik az életem, a hitem. Értek
nehézségek, de hálás vagyok, hogy végzetesen szomorú sosem voltam.

Csodálkozva nézek vissza az életemre. Nem tudtam, hogy ilyen lesz.
Legtöbbször csak az orromig láttam.

De amikor az egyes helyzetekben a megoldáson munkálkodtam, mindig
megtapasztaltam, hogy utak nyílnak meg előttem. Feltárultak az
összefüggések, érthetővé váltak a dolgok. Visszatekintve
megtapasztalhattam, hogy egész életem során a Jóisten vezetett. Hálás
vagyok, hogy sosem kívánt tőlem többet, mint amit éppen adni tudtam.

Ámulattal tölt el, milyen különleges az élet. Hagyjuk, hogy ez a nagy játék
megtörténjen, és mi a részesei legyünk. Ez gyönyörű.

*Adj Uram örök nyugodalmat Neki!*

*A teljes interjú IDE klikkelve
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/amulattal-tolt-el-hogy-milyen-kulonleges-az-elet-beszelgetes-90-eves-jelenits-istvannal>
érhető el.*

*Fotó: Merényi Zita*

*Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240926/3997e82c/attachment.html>