<div dir="ltr">

<h1 class="gmail-cim">Elhunyt Jelenits István SchP </h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/megszentelt-elet">Megszentelt élet</a> – 2024. szeptember 26., csütörtök | 14:45</div><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/elhunyt-jelenits-istvan-schp">https://www.magyarkurir.hu/hirek/elhunyt-jelenits-istvan-schp</a><div class="gmail-ikonok"><br></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g142065']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=142065&v=1&img=c_IMG_2204.jpg" width="188" height="125" style="margin-right: 0px;"><span class="gmail-galcount" title="4 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> <br></span></a></div><h3 class="gmail-lead">Zsódi
 Viktor SchP, a Piarista Rend Magyar Tartományának vezetője értesítette 
szerkesztőségünket, hogy életének 92. évében, ma délután Jelenits István
 piarista szerzetes visszaadta lelkét Teremtőjének. Az alábbiakban a 
rendtartomány közleményét adjuk közre.</h3><div class="gmail-contentsav"><p>A Piarista Rend Magyar Tartománya<em> </em>a
 feltámadásba vetett élő hittel tudatja, hogy az Úr Föltámadásáról 
nevezett Dr. Jelenits István piarista atya, nyugalmazott gimnáziumi, 
főiskolai és egyetemi tanár életének 92., szerzetességének 70., 
papságának 65. évében 2024. szeptember 26-án rendtársai körében 
szentségekkel megerősítve csendesen elhunyt.</p>
<p>Temetéséről a későbbiekben adunk tájékoztatást.</p>
<p>Rendtársunk 1932. december 16-án született Berettyóújfalun. A 
budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett 1951-ben. 1955-ben végezte
 el az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar 
szakát. 1955-ben lépett be a piarista rendbe, négy év múlva pappá 
szentelték, és teológiai doktorrá avatták. 1960-tól hittant, valamint 
magyar nyelvet és irodalmat tanított a kecskeméti, később a budapesti 
Piarista Gimnáziumban, egészen 2003-ig. 1965-től bibliai tárgyakat is 
oktatott a fővárosban a Kalazantinumban, a rend hittudományi 
főiskoláján, 2000-től pedig annak utódintézményében, a Sapientia 
Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. 1985–1995 között a piarista rend 
magyarországi tartományfőnöke volt. 1992-től éveken át tanított a gödi, 
illetve 1993-tól a váci piarista iskolában, később a váci Apor Vilmos 
Katolikus Főiskolán is. 1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem 
Bölcsészettudományi Karának esztétikatanára, tanszékvezetője volt, 2015 
óta professor emeritus.</p>
<p>1993–1997 között az Országos Köznevelési Tanács, 1998-től 2003-ig a 
Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. igazgatóságának tagja, 1995 óta pedig a 
Pilinszky János Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke volt.</p>
<p>Munkáját és szolgálatát számos kitüntetéssel ismerték el.</p>
<p style="text-align:center"><strong>*</strong></p>
<p><em>Jelenits István 90. születésnapja alkalmából <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/amulattal-tolt-el-hogy-milyen-kulonleges-az-elet-beszelgetes-90-eves-jelenits-istvannal" target="_blank">adott interjút szerkesztőségünknek</a>.
 A Széchenyi-díjas piarista szerzetessel, teológussal, íróval, magyar és
 hittan szakos tanárral az életéről beszélgettünk, az alábbiakban ebből 
idézünk.</em></p>
<p><strong>– Tanár úr, hogyan emlékszik vissza a szüleire, mit kapott tőlük útravalóul?</strong></p>
<p>– Mindent a szüleimnek köszönhetek. Édesapám parasztgyerek volt, és 
első nemzedéki jogász, értelmiségi lett. Az akkori csonka 
megyeszékhelyre, Berettyóújfalura került tisztviselőnek. Ott születtem. 
Édesanyám szintén alföldi születésű volt. Tanult családból származott, 
sokan közülük tanárok, tisztviselők, református lelkészek voltak.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g142065']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=142065&v=1&p=1&img=c_IMG_2167.jpg" alt="" border="0" width="188" height="125"></a></p>
<blockquote>
<p>Édesapám sokat olvasott, nem azért, hogy valami előnye származzon belőle, hanem mert örömmel tette.</p>
</blockquote>
<p>Többször volt, hogy amikor olyan részhez ért, összecsődített minket 
és felolvasta az adott szakaszt. Azaz gondolkodó, kultúrában élő ember 
volt. Az olvasás szeretetére ő vezetett el. Édesanyám oldalán a háború 
után a szülőhelyére, Kunszentmiklósra kerültünk, ott éltünk egy ideig. 
Mivel az oroszok elfoglalták az iskola épületét, abba a református 
templomba jártam gimnáziumba, ahol édesanyám felmenői igét hirdettek. A 
templom minden sarkában egy-egy osztály kapott helyet. A nehéz 
körülmények ellenére is sikerült életben tartani bennem a tanulás 
szeretetét, ami családi örökségem.</p>
<p style="text-align:center"><strong>*</strong></p>
<p><strong>– Életét meghatározta a tanítás akár magyar-, akár hittantanárként. Hogyan tekint vissza ezekre az időkre?</strong></p>
<p>– Jó volt megtapasztalni, hogy a diák nem egy zsák, amit meg kell 
tölteni ismeretekkel, hanem élő, gondolkodó személy. Egyszerre tudtam 
tanítani és nevelni. Örömet jelentett partnernek lenni abban, hogy 
különböző élethelyzetekből érkező fiatalokkal megszerettessük a 
kultúrát, amely formálta őket. Olyan ablakok nyíltak meg bennük és 
előttük, amik az életük távlatait befolyásolták. Számtalanszor 
láthattam, hogy a diákévek után mennyire segítette ez őket az életük 
formálásában.</p>
<blockquote>
<p>Nagyon fontos és kiemelt helye van a pedagógusnak az életben, minden anyagi, szakmai és társadalmi megbecsülést megérdemel.</p>
</blockquote>
<p><strong>– Egész életében mindenütt könyvek veszik körül, itt a 
szobájában is, ahol él. Mire tanítanak bennünket, hogyan segítenek 
kibontakoztatni ember voltunkat?</strong></p>
<p>– Az ember Isten képmására teremtett gondolkodó lény. Ahogy a Jóisten
 nem adja fel a velünk való bajlódást, úgy nekünk sem szabad feladnunk a
 munkát önmagunkkal és a másik emberrel kapcsolatban. Ez emberségünk 
lényege.</p>
<blockquote>
<p>Egy olyan világban olvasunk, tanítunk, amiben mi is ámulva élünk. 
Végeredményben nem is a tudást kell tudnunk átadni, hanem a keresés 
felelősségét.</p>
</blockquote>
<p>És azt, hogy ez a keresés reménnyel teljes, akkor is, ha az élet 
titkát mi sem értjük meg, látjuk át teljesen. Az élet nem egy pontosan 
megírt tanmeneten vezet végig. Sokszor úgy tűnhet, mintha Isten játszana
 velünk, miközben ennek pont az ellenkezőjét teszi: komolyan vesz 
bennünket, és rengeteg meglepetést tartogat, amire rácsodálkozhatunk.</p>
<p><strong>– Mit jelent Tanár úrnak katolikusnak lenni?</strong></p>
<p>– Katolikusnak lenni véleményem szerint azt jelenti, hogy tudjuk, 
Isten még a tőle elszakadottat is a magáénak érzi. Ma már azt 
tapasztaljuk, hogy nem felekezetek szakadnak ki, kerülnek távol az 
Egyháztól, hanem a világiasság által egyre több és több ember. Ezzel a 
helyzettel szembesülni, és kereszténynek, katolikusnak maradni kihívás. 
Különös feladat, hogy</p>
<blockquote>
<p>soha ne mondjunk le a másik emberről, hogy ne perlekedésben, hanem 
reményben éljünk, hogy nyitva tartsuk azokat az utakat, amelyek a másik 
emberhez vezetnek.</p>
</blockquote>
<p>Ne legyünk szűk látókörűek, és habár a felgyorsult világ mintha az 
elszemélytelenedés felé vinne, vigyázzunk a lelkünkre és a másik 
emberre.</p>
<p style="text-align:center"><strong>*</strong></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g142065']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=142065&v=1&p=1&img=c_IMG_2210.jpg" alt="" border="0" width="188" height="125"></a></p>
<p><strong>– És mit jelent magyarnak lenni?</strong></p>
<p>– A családnevemből is látszik, hogy származásomat tekintve nem vagyok
 „ősmagyar”. Édesapám részéről a felmenőim a Délvidékről érkeztek, 
édesanyám ágáról meg alföldiek vagyunk. Számomra a magyar nyelvben, a 
költészetben, az irodalomban, a történelmünkben megtapasztaltak adják 
azt a szépséget, ami alapján azt mondhatom, magyar vagyok. De</p>
<blockquote>
<p>ez a gazdagság arra hív, hogy ne legyek egyoldalú, hanem figyelmes másokkal, reménykedő és megértő.</p>
</blockquote>
<p><strong>– Az élettapasztalata alapján mit mondana, mi az, amit igazán fontos szem előtt tartanunk az életben?</strong></p>
<p>– Lényeges, hogy soha nem szabad kétségbe esni. Fontos tanulni is, 
egész életünkön keresztül, minden helyzetben. Amikor a lét 
megrendüléseit átéljük, tudnunk kell, hogy ezek hatására növünk föl és 
tájékozódunk. Ez kell ahhoz, hogy az életben ne csak sérüléseket 
kapjunk, hanem segítő lökéseket is, amelyekből aztán erőt meríthetünk, 
hogy tovább tudjunk menni.</p>
<blockquote>
<p>Alázattal és figyelemmel kell élni.</p>
</blockquote>
<p>Akkor, ha nem is találunk rá az élet könnyebbik felére, rá fogunk 
jönni, hogy az adott körülmények között és a döntéseinken keresztül 
mindig megnyílik előttünk egy út, amin továbbindulhatunk.</p>
<p><strong>– Amikor végigtekint az életén, mi az, amiért hálát ad?</strong></p>
<p>– Hálával tartozom a mindenható Istennek, hogy soha nem volt hosszabb
 ideig tartó betegségem. Ez hiányzik a tapasztalataim közül. Azért is 
hálás vagyok, hogy az életemben, a hitemben sosem voltak meghőkölések, 
megtorpanások. Sosem éreztem azt, hogy összeomlik az életem, a hitem. 
Értek nehézségek, de hálás vagyok, hogy végzetesen szomorú sosem voltam.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g142065']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=142065&v=1&p=1&img=c_IMG_2188.jpg" alt="" border="0" width="188" height="125"></a></p>
<blockquote>
<p>Csodálkozva nézek vissza az életemre. Nem tudtam, hogy ilyen lesz. Legtöbbször csak az orromig láttam.</p>
</blockquote>
<p>De amikor az egyes helyzetekben a megoldáson munkálkodtam, mindig 
megtapasztaltam, hogy utak nyílnak meg előttem. Feltárultak az 
összefüggések, érthetővé váltak a dolgok. Visszatekintve 
megtapasztalhattam, hogy egész életem során a Jóisten vezetett. Hálás 
vagyok, hogy sosem kívánt tőlem többet, mint amit éppen adni tudtam.</p>
<blockquote>
<p>Ámulattal tölt el, milyen különleges az élet. Hagyjuk, hogy ez a nagy játék megtörténjen, és mi a részesei legyünk. Ez gyönyörű.</p>
</blockquote>
<p><em>Adj Uram örök nyugodalmat Neki!</em></p>
<p><em>A teljes interjú <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/amulattal-tolt-el-hogy-milyen-kulonleges-az-elet-beszelgetes-90-eves-jelenits-istvannal" target="_blank"><strong>IDE klikkelve</strong></a> érhető el.</em></p>
<p><strong>Fotó: Merényi Zita</strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p></div><div class="gmail-ikonsav"> <br></div>



</div>