[Grem] Elhunyt Jelenits István atya piarista szerzetes, tanár úr

[Emoke Greschik]

 „Nagyon nagy örömöm volt ez…” – Így élt, tanított és nevelt Jelenits
István piarista szerzetes, az utolsó Prohászka-lovag
[image: Photo of Susánszky Mátyás]
<https://vasarnap.hu/author/susanszky-matyas/> Susánszky Mátyás
<https://vasarnap.hu/author/susanszky-matyas/> Send an email
<susanszky.matyas at gmail.com> 2024.10.20.
MEGOSZTÁS:
Facebook
<https://www.facebook.com/sharer.php?u=https://vasarnap.hu/2024/10/20/nagyon-nagy-oromom-volt-ez-igy-elt-tanitott-es-nevelt-jelenits-istvan-piarista-szerzetes-az-utolso-prohaszka-lovag/>
Messenger
<https://www.facebook.com/dialog/send?app_id=5303202981&display=popup&link=https://vasarnap.hu/2024/10/20/nagyon-nagy-oromom-volt-ez-igy-elt-tanitott-es-nevelt-jelenits-istvan-piarista-szerzetes-az-utolso-prohaszka-lovag/&redirect_uri=https://vasarnap.hu/2024/10/20/nagyon-nagy-oromom-volt-ez-igy-elt-tanitott-es-nevelt-jelenits-istvan-piarista-szerzetes-az-utolso-prohaszka-lovag/>
Megosztás
email-ben
<?subject=%E2%80%9ENagyon%20nagy%20%C3%B6r%C3%B6m%C3%B6m%20volt%20ez%E2%80%A6%E2%80%9D%20%E2%80%93%20%C3%8Dgy%20%C3%A9lt%2C%20tan%C3%ADtott%20%C3%A9s%20nevelt%20Jelenits%20Istv%C3%A1n%20piarista%20szerzetes%2C%20az%20utols%C3%B3%20Proh%C3%A1szka-lovag&body=https://vasarnap.hu/2024/10/20/nagyon-nagy-oromom-volt-ez-igy-elt-tanitott-es-nevelt-jelenits-istvan-piarista-szerzetes-az-utolso-prohaszka-lovag/>
Nyomtatás
<https://vasarnap.hu/2024/10/20/nagyon-nagy-oromom-volt-ez-igy-elt-tanitott-es-nevelt-jelenits-istvan-piarista-szerzetes-az-utolso-prohaszka-lovag/#>

„*Rájöttem, van tehetségem arra, hogy olyan gyermekben, akivel más tanárok
nem boldogulnak, kedvet támasszak a tanulásra. Arra gondoltam, hogy ez a
hivatásnak a jele, és hogy tényleg hasznos tudok lenni mások számára*” –
vallott elhívásáról, hivatásáról Jelenits István piarista szerzetes, akit a
héten helyeztek örök nyugalomra a Fiumei úti temetőben. A szerzetes
életéről a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán tartottak
előadássorozatot, ahol többek közt megtudtuk, milyen diákcsínyek részese
volt, hogyan vélekedett a szocialista realizmusról, és hogyan tekert el
Rómáig egy egyszerű biciklivel.

Mint arról portálunk is hírt adott, a héten helyezték örök nyugalomra
Jelenits István piarista szerzetest, tanárt, írót, a magyar kulturális élet
jeles és meghatározó alakját. A gyászszertartást és a misét követően a
Jelenits atyára emlékezők a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán
gyűltek össze, ahol előadásokon keresztül idézték fel életét,
személyiségét, hitvallását. Ezek közül alábbi cikkünkben Koltai Andrásnak,
a piarista rend magyar tartománya levéltárosának visszaemlékezéseit idézzük
a teljesség igénye nélkül.
Dantét csakis olaszul

Koltai András a piarista szerzetes színes, olykor viszontagságos életének
sarokpontjait felelevenítve elöljáróban elmondta, Jelenits István
Berettyóújfalun született 1932-ben. Édesapja, idősebb Jelenits István
Újkécskéről származott, édesanyja pedig Kunszentmiklósról, akik Kecskeméten
ismerték meg egymást. Érdekesség, hogy a párt az a Tomek Vince adta össze,
aki később piarista tartományfőnök lett, majd 30 éven át a tartomány
generálisa volt Rómában. 1940-ben, amikor Jelenits István nyolc éves volt,
a család a bécsi döntés következtében Nagyváradra költözött, 1943-ban itt
kezdte meg tanulmányait a premontreieknél. Erről az időszakról Jelenits
atya sokat mesélt, külön kiemelve, hogy még románul is tanulniuk kellett.
1944 szeptemberében aztán a közeledő orosz csapatok elől Budapestre
költöztek, Tomek Vince szerzett számunkra szállást a Sváb-hegyen. Jelenits
István néhány hétig járhatott a piarista gimnáziumba, mígnem az oroszok
lőni nem kezdték a fővárost. Jelenits István édesapja fogságba került, a
család pedig 1945 márciusában Kunszentmiklósra menekült, ahonnan csak az
édesapa kiszabadulását követően térhettek vissza, akkor már Budafokra.
Jelenits István szívesen emlegette gimnáziumi életének azon szakaszát,
amikor Ady Endre Gimnázium néven működött a budapesti piarista gimnázium és
világi tanárok érkeztek a szerzetesek helyére. A piarista diákok sportot
űztek abból, hogy ezeknek a tanároknak megkeserítsék az életét, bár nem
feltétlen voltak rossz emberek, sőt, akár kifejezetten vallásosak is
voltak, mégha titkolták is. A diákcsínyek közé tartozott, hogy a
memoritereket, például Dantét olaszul tanulták meg, hogy zavarba hozzák
tanárukat, vagy egy fél évig elhitették, hogy van egy Pap nevű
osztálytársuk, aki valójában nem is létezett. Jelenits István úgy
emlékezett erre az időszakra, hogy már tanár korában, ha inzultusok érték a
diákok részéről, mindig arra gondolt: ez semmi ahhoz képest, mint amit
diákként ők műveltek.
A gimnáziumban már feltűnt Jelenits atya különös tehetsége a nyelvek iránt,
ami későbbi diákjai számára is nyilvánvalóvá vált, amikor például francia
kötetekből olvasott föl magyarul. Megtanult latinul és görögül, de az igazi
kedvence a francia nyelv maradt. 1946 nyarán vett részt élete első
cserkésztáborában, amely aztán élete végéig elkísérte. A túrázásokat a
cserkészet betiltása után is folytatták, „radar alatt”, mivel erre az
állambiztonság akkor még nem figyelt fel. 1951-ben érettségizett.

Elhívták, mert kedvet ébresztett a tanulásra

Jelenits István az érettségit követően határozta el, hogy piarista
szerzetesnek áll, amelyről később úgy fogalmazott,
*rájöttem, van tehetségem arra, hogy olyan gyermekben, akivel más tanárok
nem boldogulnak, kedvet támasszak a tanulásra. Nagyon nagy örömöm volt ez.
Arra gondoltam, hogy ez a hivatásnak a jele, és hogy tényleg hasznos tudok
lenni mások számára.*
Jelenits István és a szocialista realizmus

A korra jellemző módon az alacsony keretszám miatt nem lehetett azonnal
papnövendék. Sík Sándor javasolta neki, hogy maradjon világi hallgató az
ELTE-n, és majd „*meglátják*”, mi lesz. Így Jelenits István világiként járt
a magyar szakra, közben nem hivatalosan a hittudományi akadémiára, és
csoportokkal is foglalkozott. 1955-ben szerzett magyar szakos diplomát,
ekkor marasztalták a nyelvészeti tanszéken, több tanári állást is
felajánlottak neki, ő azonban kitartott a rend mellett. Még ebben az évben
tehát beöltözött, 1959-ben Egerben tett örök fogadalmat. Budapesten kezdte
meg tanítói munkásságát, de aztán egy év elteltével, 1960-ban Kecskemétre
kerül. A tanítás mellett próbál bekerülni a város értelmiségi
vérkeringésébe, így került barátságba a kecskeméti művésztelep művészeivel.

*Az egyik kiállításon egy baráti beszélgetés zajlott arról, hogy milyen is
a szocialista realizmus, ő pedig József Attilát idézte: „Ehess, ihass,
ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad.” És hogy szerinte a
szocialista realizmus e gondolatnak az első felét veszi komolyan, a
nonfiguratív pedig a másodikat*

-idézte a levéltáros a történetet, hozzátéve, nem is az értelmiségi téma
volt igazán fontos, hanem, hogy másnap megjelent egy ÁVH-s a gimnáziumban,
és közölte, hogy jobb lenne, ha a tanárok az iskolában maradnának, és nem
szólnának bele a város szellemi életébe. Mindebből is látszik, hogy
Jelentist István megfigyelt személy volt, ezt erősíti az a róla szóló
jelentés, amelyet egyik beszervezett rendtársa írt róla 1961-ben. Mint a
jellemzés írja, Jelenits István

*erősen klerikális típus, akadályt nem ismer, látszólagos csendessége és
szerénysége dacára mindent kiharcol magának. A rendben elég nagy tekintélye
van, főleg a fiatalok és a növendékek, elöljárók előtt. Sík Sándor
rendfőnök nagyon nehezen engedte le Kecskemétre, maga mellett akarta
tartani, hogy tudományosan működjék.*

Az „Aranycsapat” tagjaként

A találó jellemzés utolsó elemei azért is találóak, mivel 1965-ben már
ismét Budapesten tanít többek közt Bibliaismeretet a Kalazanciumban a
kispapoknak. Ezzel tulajdonképpen részévé vált az azóta is csak
„Aranycsapatként” emlegetett tanári karnak a Budapesti Piarista
Gimnáziumban. Valóban kiváló tanár volt, mint Koltai András fogalmazott:

*bármiről is beszélt, úgy tudta lekötni a diákok figyelmét, hogy azt maguk
is könnyen elsajátíthatták. Még arra is odafigyelt, hogy míg első
osztályban részletes vázlatokat készített, idővel egyre rövidebbeket, így
ösztönözve a diákokat az önálló munkára.*

Gyimesközéploktól Rómáig

A túrázás ugyanakkor továbbra is nagyon fontos szerepet játszott az
életében, lényegében a cserkészet hagyományait vitte tovább. Minden nyáron
szervezett evezős, gyalogos és biciklitúrákat, 1965 nyarán több mint ezer
kilométert tekertek Csehszlovákiában és Lengyelországban a piarista diákok,
1973-ban nagy újdonságként Erdélybe szerveztek túrát, így jutottak el
Kolozsvár mellett Gyimesközéplokig. 1975-ben a Poprádon eveztek le egy
nyolc napos vízitúra keretében. A kutató kiemelte, Jelenits István komolyan
készült ezekre az utakra, azokat a nevelés fontos eszközének tartotta,
nemcsak a nomád élet szépségét, de a lelki vonatkozásokat is, ezért is
olvasott gyakran Pilinszkytől a pihenőidőkben, okulásként.

A nyolcvanas években Jelenits István aktívan részt vett azoknak a rendi
kirándulásoknak a szervezésében, amely egyfajta virtuális kitörést
jelentettek abból a térből, amelybe a rend be volt zárva. Így jutottak el
Podolinba, ahol az ottani rendházban közösen miséztek, Szencen a szlovák
tartományfőnökkel találkoztak, de a lengyel piaristákhoz is szerettek volna
ellátogatni Krakkóba, ami sajnos a magyar állam ellenállása miatt végül
meghiúsult.

A túráknak bizonyos szempontból csúcspontját jelentette az 1981-e év,
amikor az első biciklis zarándoklat megvalósult Rómába. Ez úgy zajlott,
hogy két hétig biciklizett az egyik csapat Rómáig, a másik vonattal
érkezett az olasz fővárosba, ahol egy hetet közösen töltöttek el, majd,
akik vonattal érkeztek, biciklire ültek. Az első és a későbbi túrák
szépségét leginkább az esetlegességük adta, hiszen sok esetben csak annyi
volt biztos, hogy elindulnak, és hogy hová akarnak megérkezni. A szállás,
az étkezés megszervezését útközben kellett megoldani. Fontos megemlíteni,
hogy Jelenits atya egy váltó nélküli biciklivel abszolválta az első utat, a
hegyekre gyakorta csak feltolta a biciklit.
Az elfelejtett börtön

Jelenits Istvánt 1985-ben választották tartományfőnökké, többek között
hihetetlen népszerűsége miatt a fiatalok körében, és miközben ő aszketikus
szerénységgel vállalta fel a feladatot, továbbra is tanított és előadásokat
tartott. 1990-ben a rendszerváltást követően a rend számára is
felgyorsultak az események, megnyílt a világ és a lehetőségek tárháza a
rend számára is. Ahogyan Jelenits atya egy 1995-ös káptalanon fogalmazott,

*minket az elmúlt évek bezártak egy elviselhető börtönbe, börtönünk még
kényelmes is volt, a végén már el is felejtettük, hogy börtön. Épp ideje,
hogy kilépjünk ebből a börtönből.*

Ennek köszönhetően 1991 és 1996 között öt iskolát indított újra a rend
Vácott, Veszprémben, Mosonmagyaróvárott, és Nagykanizsán, valamint Gödön.
Ebben az időszakban formálódott az a rendszer, amelyet máig működtetnek a
piaristák, bár Jelenits István nagy szívfájdalmára a gödi szakmunkásképzőt
időközben bezárták.
Pázmány Péter nyomdokain

Koltai András kitért előadásában Jeleints István széleskörű írói
munkásságára is, amellyel kapcsolatban elöljáróban megjegyezte, a Piarista
Hírek nevű belső újság egy időben próbálta számba venni, hogy Jelenits atya
egy adott hónapban hol tartott előadást, de a szerkesztőknek ebbe rendre
beletörött a bicskájuk, mert ő maga sem tudta számontartani fellépéseit.
1965-ös Budapestre költözését követően Jelenits István rendszeresen tartott
lelkigyakorlatokat, nagyböjti konferenciabeszédeket, ugyanakkor publikált
is. Egyetemista korától jelentek meg nyelvészeti és irodalomtörténeti
publikációi, majd 1954-től a Vigíliában esszéi, recenziói. 1972-től külön
rovatot is kapott, ez volt az *Élet és Evangélium*. Később az Új emberben
is publikálni kezdett.

1978-ban jelent meg első önálló kötete *Betű és lélek* címmel, amelyben
verselemzéseket, az evangéliumhoz kapcsolódó elmélkedéseit, magyarázó
jegyzeteit gyűjtötték össze, ezt Jelenits István olyan fontosnak tartotta,
hogy minden rendtársának dedikált egy példányt.

*Valóban művelődéstörténeti fontosságú mű született, hiszen
vendégszövegként gyakran bekerülnek onnan részletek a piarista rendtársak
prédiákcióiba. Ahogyan a XVIII. században Pázmány Pétert idézték a
szónokok, úgy használják, használták a piaristák Jelenits István beszédeit*

-jegyezte meg a kutató.
Az utolsó a Prohászka-generációból

Koltai András végül arról beszélt, értékelése szerint Jelenits István az
úgynevezett Prohászka-generáció tagja, egyik utolsó képviselője volt.
Nagyjából száz évvel ezelőtt Prohászka Ottokárral elindult egy fordulat a
magyar katolikus egyház berkein belül, különös tekintettel az oktatáson túl
a nevelés terén.

*Ez a mozgalom Sík Sándorral és másokkal együtt teljesen új utakon
próbálták a diákságot megközelíteni, új módszerekkel, új meglátásokkal. Ez
a korosztály sajnos kikopott Jelenits István halálával, ám életműve, írásai
útmutatást adhatnak az új generációknak*

– zárta előadását Koltai András.

*Vezetőkép: Piarista Rend Magyar Tartománya/Facebook*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20241020/915f1a8e/attachment.html>