[Grem] Fr. Rivafinoli: NAGYCSÜTÖRTÖK

2024. Már. 28., Cs, 16:42:37 CET

 Nagycsütörtök, a cáfolatok napja

Júdás bezzeg szétosztotta volna az árát a szegények között.
2024. március 28. 15:16[image: null]
Francesca Rivafinoli

Elérkezett hát a szent háromnap: mindannyian, akik a nagyböjtöt jól
elbénáztuk, jelesül szétinterneteztük, most összekaphatjuk magunkat, hogy
legalább ebben az egészen belátható időintervallumban végre arra
fókuszáljunk, Akire kell.

Ugyanakkor ne gondolja a nemhívő és az úgynevezett „maga módján hívő” se,
hogy számára nincs külön mondanivalója nagycsütörtöknek –

ez a nap ugyanis egyetlen gigantikus, megszívlelendő cáfolat.

Méghozzá egyszerre két szívós téveszme cáfolata; lássuk is őket.

„Ezek keresztények? Ne vicceljünk. Ahol olyat merészel mondani a bíboros,
hogy »az Egyház nem jótékonysági szervezet«?? Hiteltelen banda!” – lassan
öt éve mutogat az internet népe egy szövegkörnyezetéből kiragadott
idézetre, amely egyébként úgy folytatódott
<https://mandiner.hu/belfold/2019/12/erdo-peter-a-masik-emberben-is-jezus-krisztussal-talalkozunk>,
hogy

*hanem alapvetően Jézus Krisztusban hívő közösség, amelynek sajátos értéke
a hitre épülő, önzetlen segítségnyújtás*”.

Eleve gyanús, hogy amennyiben az egyház jótékonysági szervezet lenne, akkor
Jézus Krisztus valószínűleg nem rövidke három évig gyógyította volna a
bénákat és a leprásokat, de legalábbis nem fordult volna elő, hogy miközben
tódultak hozzá a sínylődők, a „Mindenki téged keres” mondatra szemrebbenés
nélkül azt felelje <https://divinity.szabadosadam.hu/?p=20433>, „*Menjünk
máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert
azért jöttem*” (aki nem hiszi, csapja fel a Mk 1,38-at) – vagy ha így tett
is, jótékonyságiegylet-vezetői megbízatással a zsebében ezek után
bizonyosan nem imádkozott volna nagycsütörtökön úgy, hogy „*Atyám, *(…) *a
feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem*”.

És egyébként is, milyen irgalmas és gondviselő Isten lenne az, aki azzal a
feladattal küldi ide egyszülött Fiát, hogy a sok-sok évmilliárdból
nagyságrendileg ezer napig jótékonykodjon,

de azt se vigye túlzásba, olyannyira, hogy sokak szemében „*falánk,
borissza*” embernek tűnjék, sőt, engedje lábát nárduszból készült drága
olajjal kenegetni (az iskarióti Júdás bezzeg szétosztotta volna az árát a
szegények között!!4!), majd hagyja, hogy élete teljében megöljék, ahelyett,
hogy leszállna a keresztről és gyógyítana, adakozna, megkövezendőket
mentene még minimum harminc-negyven évig?

Ebben mi lenne a ráció, ha a központi elem a földi jótékonykodás? Minek a
kereszthalál? Elmúlik attól az anyagi nélkülözés?

Nem lehetett volna azt hatékonyabban és eredményesebben megoldani, ahogy a
Mindenhatóhoz illenék?

Akárhonnan is nézzük, sehogy sem stimmel ez a jótékonysági szervezetes
elképzelés.

Azon a bizonyos nagycsütörtökön valóban kulcsmozzanat volt a tanítványok
lábának megmosása, amely a maga személyválogatás nélküli módjával
határozottan rámutat minden hívő ember és különösen is minden keresztény
vezető alázatos szolgálatának imperatívuszára;

csakhogy volt az este során egy másik, el nem hanyagolható esemény is: az
Oltáriszentség alapítása.

Külső szemlélőknek valóban fura dolog lehet ez az egész, kezdve az olyan
mondatokkal, hogy „*Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a
szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára*”, de attól még
tény, hogy ez maga az evangélium. Nagyon derék dolog, sőt kötelesség inni
adni a fizikailag szomjazónak, de „*aki ebből a vízből iszik, újra
megszomjazik*”, míg Jézus kimondja: „*aki abból a vízből iszik, amelyet én
adok, az nem szomjazik meg soha többé*”.

Íme, ez a különbség egy szimpla társadalmi újraelosztásra szakosodott
egylet és a krisztusi tanítást hirdető egyház között.

És itt jön be a másik népszerű félreértés: „persze, persze, a krisztusi
tanítás több, mint a jótékonykodás, de én teljesen jól megoldom ezt a
dolgot privátim az én Istenemmel, semmi szükség a gyarló papokra, a mise
meg aztán pláne fölösleges, semmit nem ad nekem”.

Jézus Krisztus nagycsütörtökön az általa fontosnak tartott asztalközösség
keretében önszántából, bűntelen létére megmossa János és Júdás lábát
egyaránt, bemutatja az első szentmisét és direkte megalapítja a papi
rendet, majd pedig a Getszemáni-kertben kéri tanítványait, hogy
virrasszanak vele együtt egy órát –

erre jön a XXI. századi főokos keresztény, és kifejti, hogy ezekre
konkrétan semmi szükség.

Az oltár asztalához nem járul, mert ott tökéletlen apostolok tökéletlen
utódja prédikál és teszi meg egyébként szó szerint ugyanazt, amit Jézus
Krisztus nagycsütörtökön elrendelt. Az imaórákat szükségtelennek tartja,
mert neki simán működik ez az egész a nagycsütörtökön gyakorlatilag
testamentumként ránk hagyott Oltáriszentség nélkül. Ő az okostelefonjának
jelenlétében, a felső szomszéd csuda helyes, de sajnos ADHD-s ikreinek
háttérzaja mellett pontosan ugyanúgy képes fókuszálni Isten szavára, mint a
templom csöndjében. (A zebrán áthaladva, mentőautó szirénázása közben
Azahriah-t hallgatni, az is szinte ugyanolyan, mint a Puskás Arénában.) De
nem kell aggódni, ő simán imádkozik otthon a betegekért és a halottakért,
nem kérdés –

ám hogy ezt a hívők közösségében tegye, személyesen, az esetleg teljesen
ismeretlen beteggel vagy hozzátartozókkal egy helyen, őket és a közösséget
ezáltal is erősítve, hát azt ne már.

Minek. „Semmit nem ad” – annak, aki erőt sem vesz magán, és annak, aki
egyoldalúan kapni akar, annak valószínűleg tényleg nem.

Isten fia emberré lett, hogy személyesen jelen legyen közöttünk, nekünk
adja önmagát és értünk kereszthalált haljon; a jóléti kereszténynek
ellenben jár este az otthoni lazulás-kockulás. Menjen keresztutat járni a
köszvényes Joli néni, ő ráér. Minden egyes vasárnap hajnali kilencre
odaérni a harangozás végéig és ott is maradni a záróénekig, az meg aztán
pláne embertelen elvárás.

Lenne, ha nem hangzott volna el szintén nagycsütörtökön: „Virrasszatok és
imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek”.

Nem, senki sem állítja, hogy a szorgosan templomba járó hívek bezzeg mind
egy szálig hiteles keresztények lennének. De hogy a nagycsütörtöki „*Ezt
cselekedjétek az én emlékezetemre*” felszólítás egyik szava sem támasztja
alá a kényelmes-passzív, respektíve felhúzott orrú távolmaradást, az
egészen bizonyos.

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240328/c984a47d/attachment.html>