[Grem] Nagycsütörtöki versek

[Tamás Molnár]

Lábmosás után


Most már tiszták vagytok.

Lépjetek be!

- a Szívembe.




Eucharisztia


Ő a mindent

Betöltő - ölelő;

velünk lakozó

örökkévaló;

őnmagát adó

útravaló.


Csak kenyér és bor,

nem kell neki puskapor,

s legyőz mindeneket,

mert szeretettel táplál minket.


Ömnagát adva

kis barlangokba lakva.






Panis vitae


Csak egy darab kenyér az Isten.






Fogságban


Mint fogoly bezárva

magányosan, — az Istennek Egy Fia;

elhagyta Őt már minden emberfia.

Csak anyja van vele lélekben,

mint hű társa egész életében.


Mint meggyalázott bűnös

elhagyatva, — hitünnknek Szent Titka;

reá nehezedik bűneink teljes súlya.

Csak anyja van mellette és segíti,

mint jó szolgálóleánya felüdíti.


Mint elhagyatott árva

egyedül — Istennek Báránya;

halálát várja egész alkotása.

Csak anyja hisz már benne,

mint első újszülötte.


Mint elfelejtett győztes

megvettetve mindenkitől, a Fölkent;

halálával nekünk új életet teremt.

Csak anyja érti, s tudja,

mint első megváltottja.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240328/814540e4/attachment.html>