[Grem] A tudomány a keresztény kultúrkörben született meg -- beszélg. Jáki Szaniszló tudós bencés szerz. munkásságáról

[Emoke Greschik]

 A tudomány a keresztény kultúrkörben született meg – Beszélgetés Jáki
Szaniszló OSB munkásságáról
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2024. március 13., szerda
| 20:00
https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-tudomany-kereszteny-kulturkorben-szuletett-meg-beszelgetes-jaki-szaniszlo-osb-munkassagarol


Száz évvel ezelőtt, 1924. augusztus 17-én született Jáki Szaniszló bencés
szerzetes, tudománytörténész, akit a vallási Nobel-díjként számontartott
Templeton-díjjal is elismertek. A centenárium alkalmából a közelmúltban
szülővárosában, Győrben konferenciát tartottak. A tanácskozás egyik
előadójával, Bognár Gergellyel, a győri Révai Miklós Gimnázium
fizika–filozófia szakos tanárával beszélgettünk.

*Győrben, a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban tartott konferenciát a
Széchenyi István Egyetem Vallás és Tudomány Kutatócsoportja, valamint a
Szent Mór Bencés Perjelség szervezte a világhírű katolikus tudós
munkásságáról.*

*– Mit tudunk Jáki Szaniszló gyermekkoráról? Milyen volt a családi háttere?*

– Mélyen vallásos, ötgyermekes családba született. Két fiútestvére, Zénó,
Teodóz és ő maga is bencés szerzetes lett, mindhárman különleges pályát
futottak be. Jáki Teodóz a csángó magyarok apostola volt; személyes
kötődésem is van hozzá, a győri bencés gimnáziumban tőle tanulhattam az
ének-zenét. Két lánytestvérük is volt, az egyikük sajnos nem érhette meg a
felnőttkort, a másik viszont sokáig élt itt, Győrben. A gyerekei közül
februárban többen is részt vettek a Jáki Szaniszlóról rendezett kétnapos
konferencián.

*– Jáki Szaniszló nagyon korán igent mondott az Úr hívására, már
tizenkilenc évesen, 1942-ben belépett a bencés rendbe. 1947-ben Rómába
került. Összefüggésben van ez azzal, hogy akkor már nyilvánvaló volt, nincs
erő, amely megakadályozhatná a kommunisták egyeduralmát?*

– Részben igen, részben nem. Az elöljárói hamar felismerték a kivételes
tehetségét, és azért küldték Rómába tanulni, hogy a teológiai műveltsége
még gazdagabb legyen. Az eredeti terv az volt, hogy római tanulmányainak
befejezése után hazatér, és a tudását itthon kamatoztatja. Sajnos azonban a
politikai helyzet másképpen alakult, ezért a rend eljárói arra kérték a
Rómában tanuló bencéseket, hogy maradjanak Nyugaton, és csak akkor térjenek
haza, ha megváltoznak a politikai viszonyok. Ezért Jáki Szaniszló pappá
szentelése már Olaszországban, Szent Ferenc szülőhelyén, Assisiben történt.
Közben Rómában természetesen elvégezte a teológiát, majd később ugyanitt
doktorált belőle, a Szent Anzelm Egyetemen. Ez volt az első doktorátusa.

*– Rómából hogyan került az Amerikai Egyesült Államokba?*

– Ez hosszabb történet. Miután 1950-ben befejezte római tanulmányait, a
rend elöljárói helyet kerestek neki. Jáki Szaniszló többször említette,
hogy a bencés gimnáziumban nagyon jól megtanult franciául. A teológiai
disszertációját is francia nyelven írta. A rend elöljárói mégis Amerikába
küldték, azzal a megbízással, hogy Pennsylvaniában, a latrobe-i Saint
Vincent-szemináriumban franciát tanítson a bencés növendékeknek.

*– Három év tanítás után azonban közbejött egy súlyos betegség…*

– Egy rosszul sikerült mandulaműtét következtében tíz évre csaknem teljesen
elvesztette a hangját, nem igazán tudott beszélni. Később többször
elmesélte, hogy sokat gondolkodott ekkoriban, és arra jutott, jobb írni és
publikálni, mint árkot ásni, ezért a bencések jelmondatát – Ora et labora
(Imádkozz és dolgozz) – követve eldöntötte: fizikát és matematikát fog
tanulni. Amerikában már mindkét tárgyból végzett előtanulmányokat, de ekkor
továbbképezi magát. A Nobel-díjas Victor Franz Hessnél írja meg a doktori
disszertációját fizikából, a radon légköri eloszlásáról. Hess elismerően
nyilatkozik róla, egy tanulmányt is publikálnak közösen a témában.
*– Jáki Szaniszló első jelentős könyvének címe: **A fizika látóhatára.** Ezt
1966-ban adták ki Chicagóban. A kötetben a középkori vallásosság és
tudományosság jelentősége mellett érvelt. Beszélne erről?*

– A könyvnek csak egy fejezete szól arról, hogy a középkori gondolkodás
mennyire meghatározza a tudományt. A fordításban jelentős részt vállalt
Jáki Szaniszló testvére, Zénó is. Ő maga is úgy nyilatkozik, hogy ez a
könyv elsősorban a fizika relevanciájáról, illetékességéről szól. Jáki
Szaniszló tudománytörténeti munkássága forradalmi, még ha nem is előzmény
nélküli. A 19. század végén és a 20. század elején élt francia katolikus
fizikatörténészről, Pierre Duhemről írt monográfiájában bemutatja: már ő is
feltárta annak alapjait, hogy miként és milyen mértékben hatott a középkori
vallásosság a kor tudományára. A modern tudomány legfontosabb alaptörvényei
és alapvetései már a késő skolasztikában, a 13–l4. században megjelentek a
párizsi Sorbonne-on. Jáki Szaniszló rávilágít arra is: nem csupán arról van
szó, hogy egy középkori egyetemen Jean Buridan lényegében felfedezi Newton
első törvényét vagy annak egy korlátozott változatát, hanem azt is
bemutatja, hogy emögött egy vallásfilozófiai vita áll, egy keresztény
dogma: Isten a világot a semmiből és véges idővel ezelőtt teremtette. Ez a
dogma összeegyeztethetetlen az arisztotelészi fizikával. A korabeli
csillagászokat rendkívüli módon érdekelte, hogy ha a Jóisten megteremtette
a világot, majd magára hagyta, de a bolygók keringenek a pályájukon, akkor
mi az, ami fenntartja ezt a mozgást. Arisztotelész szerint a mozdulatlan
mozgató mozgatja őket. Ez azonban, annak ellenére, hogy Aquinói Szent Tamás
istenérvként is használja, nem feltétlenül egyeztethető össze a keresztény
dogmatikával. Ő egyébként úgy érvel: puszta ésszel, a filozófia által nem
tudunk eljutni arra, hogy Isten véges idővel ezelőtt a semmiből teremtette
a világot. Ezt csak a Szentírásból ismerhetjük meg. Mások másképpen is
érvelnek, de a lényeg az: ezt a dogmát csak a IV. Lateráni Zsinat hirdette
ki, 1215-ben. Több mint száz évvel később, azzal kapcsolatban, hogy a
bolygók miért maradnak mozgásban, ha az Isten a teremtés után magára hagyta
őket, Buridan kimondja a mozgástan legalapvetőbb törvényét, a tehetetlenség
törvényét. Ezt ma Newton első törvényeként ismerünk, bár a
tudománytörténészek tudták, és maga Newton is elismerte, hogy már jóval
előtte mások is felfedezték.

Jáki Szaniszló megvilágítja: a kereszténységnek ez a két dogmája kellett
ahhoz, hogy az arisztotelészi világképet felválthassa Newton első törvénye,
és elindulhasson egy olyan tudományos forradalom, amely révén
kialakulhatott a mai fizika

*– Jáki Szaniszló szerint sokáig három előítélet határozta meg és
akadályozta a tudománynak a valláshoz való viszonyát: az empirizmus, az
idealizmus és az antiklerikalizmus. *

– Az antiklerikalizmust némileg már érintettük, bár a közvéleményben ez
elsősorban Giordano Bruno és a Galilei-per kapcsán jelenik meg. Szaniszló
atya a Galilei-perrel kapcsolatban írt egy monográfiát, magyarul is
megjelent. Tudománytörténeti szempontból is nagyon szépen feltárja a
lényeget: nem arról volt szó, hogy az Egyház lesöpörte volna az érveket.
Sőt, amint Jáki Szaniszló kifejti: a közhiedelemmel ellentétben Galilei
sokkal jobb Szentírás-értelmező egzegéta, mint az egyházi ellenfelei, akik
viszont sokkal jobb tudósok, mint Galilei. Az adott korban nem álltak még
rendelkezésre azok a perdöntő bizonyítékok, amiket mi már ismerünk.
Ráadásul ahogyan Galilei hivatkozott az árapály-jelenségre a Föld
mozgásának bizonyítékaként, az teljesen légből kapott, alaptalan volt abban
a korban. Az empirizmus és az idealizmus ilyen szempontból mint két véglet
jelenik meg. Jáki Szaniszló elutasítja azt a filozófiai idealizmust, amely
szerint az emberi tudattól függetlenül nem tudjuk elképzelni a világot.
Érdekes módon ezzel neki alapvetően nem filozófiai, nem is tudományos
problémái vannak, hanem hívő bencés szerzetesként vallásiak.

Fölteszi a kérdést: mi a keresztény hitünk alapja? Az, hogy Jézus Krisztus
feltámadt, az apostolok látták az üres sírt mint valóságos
tapasztalatot. Ha az idealizmus meggyengíti a tapasztalatot, azt hirdetve,
hogy az az emberi tudattól függetlenül nem létezhet, akkor a hitünk alapja
is meggyengül. Ezért ő semmiféle idealista alapokon nyugvó filozófiát vagy
világnézetet nem tudott elfogadni.

Mai szemmel olvasva sokan bírálják azért is, hogy miért üt meg kemény
hangot Kanttal, Hegellel, a fenomenológiával szemben – ennek ez a háttere.
A túlzott empirizmuson pedig azt érti, hogy el kell fogadnunk: a
tapasztalatokból szerezhetünk ugyan fontos információkat, de nem szabad
átesnünk a ló túlsó oldalára. A világ megismerésének van egy tárgyköre,
amit mérhető mennyiségekkel, számokkal írhatunk le; erre szolgál a
természettudomány, elsősorban a fizika. Ám vannak olyan mennyiségek is az
életünkben, amiket nem tudunk számszerűen leírni, amikhez nem tudunk
számokat társítani. Erre mondta nagyon frappánsan: próbáljon meg valaki
bármilyen számot rendelni a gond, a szorongás, a félelem tapasztalatához –
ez lehetetlen, mégis a létünk igazán fontos tényezői.
*– Jáki Szaniszló gyakran írt arról, hogy a tudománytörténetet egyesek
igazságtalanul és helytelenül keresztényellenes ideológiai fegyverként
használták.*

– Giordano Bruno és Galilei esete nagyon jó példa erre. Jáki Szaniszló
egyértelműen cáfolja azt a téveszmét, hogy Giordano Brunót azért égették
meg, mert azt mondta, hogy a Föld kering a Nap körül. A konkrét vádirat nem
erről szólt, csak megjelenik benne mint sokadik pont. Giordano Bruno
eretnek gondolatokat hirdetett, tagadta Jézus Krisztus isten voltát és azt,
hogy Mária szűzen szült volna. Természetesen nem lett volna szabad máglyára
küldeni emiatt, de ez a per nem a tudomány és a vallás szembenállását
példázza, hanem az eretneküldözés egy tragikus története volt. Galilei
kapcsán pedig már említettem, hogy bármennyire furcsa is, a tudományos
érvei nem voltak elég megalapozottak a maga korában. Van erre egy perdöntő
bizonyíték. Ha a Föld kering a Nap körül, akkor éves szinten megfigyelhető
az állócsillagoknak egy nagyon pici mozgása. Keplernek akkor még nem volt
távcsöve. Rendszeresen levelezett Galileivel, akinek viszont volt. Kepler
sürgette őt, végezzen méréseket, hogy igazolhassák ezt a jelenséget. Nem
tudjuk biztosan, hogy Galilei végzett-e ilyen méréseket, véleményem szerint
igen, és negatív eredményt kapott. Mindenesetre azt mondta: azért nem
tudjuk mérni ezt a jelenséget, mert a csillagok nagyon messze vannak, és
túl kicsi a távcső hatótávolsága. Ez igaz is. De amikor valaki előáll egy
forradalmian új tudományos nézettel, és azt mondják neki, igazolja
mérésekkel, ő pedig azt válaszolja: azért nem mérem meg, mert még nem tudok
pontosan mérni, azt nem veszik komolyan, mi is megmosolyognánk. Utólag már
nem, de az adott korban igen. Galileinél több ilyen eset is volt.
Említettem az árapály-jelenséget, de ugyanez a helyzet a passzátszéllel is,
aminek szintén köze van a Föld forgásához, ám amit Galilei mond, hogy a
Föld forgása következtében „lemarad” a levegő, és ezt érezzük a tengeren,
az teljes képtelenség. Később igazolódtak ezek a tévedések. A 19. században
megjelenő ateizmusra és vallásellenességre épülő tudománytörténet-írás
terjeszti el azt a képzetet, hogy a tudomány és a vallás szemben áll
egymással. A Galilei-pernél voltak szerencsétlen megnyilvánulások az Egyház
részéről, de figyelembe kell vennünk: ez volt a megszülető
természettudomány, a fizika és a kereszténység első találkozása, ami
valóban nem jól alakult. Később már nem fordultak elő ilyen esetek. Jáki
Szaniszló sokat írt arról, hogy rengeteg fizikus, tudós ember mélyen hívő
volt. Például James Clerk Maxwell, akinek a munkásságát, levelezését
behatóan tanulmányozta. Ezekből kiderült: az az irány, ami felé elmozdult,
nevezetesen, hogy az elektromágnesesség egy nagy összefoglaló elméletben
tárgyalható, kapcsolatban volt a hitével. Azzal a meggyőződésével, hogy a
Jóisten egy nagy elméletet teremthetett, egy egészet, amit képesek vagyunk
leírni. Ez pedig nagymértékben inspirálta Maxwellt, hogy megalkossa az
elméletét, s ezáltal hozzájáruljon a tudomány fejlődéséhez. Ezeknek az
összefüggéseknek a feltárásában Jáki Szaniszlónak mint tudománytörténésznek
elévülhetetlen érdemei vannak.

*– Gyakran elhangzik vele kapcsolatban, hogy nagy hatást tett a pápákra is,
Szent II. János Pálra, XVI. Benedekre.*

– Jáki Szaniszlóra emlékezve öt évvel ezelőtt Vizi E. Szilveszter, a Magyar
Tudományos Akadémia volt elnöke szervezett volna egy konferenciát a hit és
a tudomány tárgykörében. A pandémia miatt ez elmaradt, de megszületett egy
tanulmánykötet. Ebben Székely László, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont
Filozófiai Intézetének tudományos főmunkatársa levezeti, hogyan hatott II.
János Pál *Fides et ratio* (Hit és ész) kezdetű enciklikájára Jáki
Szaniszló munkássága. Emlékeztet rá: XII. Piusz pápa úgy hivatkozott az
ősrobbanás elméletére, mint istenbizonyítékra. Jáki Szaniszló viszont *A
fizika látóhatára* című könyvében leszögezi: a tudománynak megvannak a
korlátai. Nem alkalmas arra, hogy cáfolja a vallást, de arra sem, hogy
igazolja. Az ősrobbanás nem igazolható istenérvként. Ahogyan Szaniszló atya
felfogja a fizika és a vallás kapcsolatát, az több ponton is
megjelenik a *Fides
et ratióban.* Szent II. János Pál többször is találkozott Szaniszló
atyával, XVI. Benedek pedig nem egy alkalommal elismerően nyilatkozott
róla.

*– Jáki Szaniszló a hit és az értelem közötti kapcsolat elkötelezett
kutatója, hirdetője volt. Egyszer azt mondta: „A tudomány virágzása
lényegében a kereszténységhez és a megtestesülésről alkotott keresztény
felfogáshoz kapcsolódik.”*

– Így igaz. Külön kötetet szentelt annak, hogy bebizonyítsa: nem véletlen,
hogy a tudomány a keresztény kultúrkörben született meg. Alaposan utánajárt
annak, milyen feltételekre volt szükség a tudomány létrejöttéhez.
Rámutatott, hogy a középkor első felében az arab kultúra, tudomány,
csillagászat fejlettebb volt, mint az európai. Avicenna karnyújtásnyira
volt a tehetetlenség törvényének kimondásától, de nem teszi meg ezt a
lépést dogmatikai okok miatt, és mert rájön, hogy az iszlám istene nagyon
transzcendens, az abszolutúmban helyezkedik el. A mi istenképünk
árnyaltabb, racionálisabb. A keresztény Isten észszerűen rendezi el a
világot.

Szaniszló atya egyik kedvenc idézete a Bölcsesség könyvéből való: „Mindent
mérték, szám és súly szerint rendeztél el” (11,20).  Vallotta: a középkori
keresztény Európa volt az a bölcső, ahol a tudomány élve tudott megszületni.

Kellett ehhez a dogmatika, az istenfogalom, a tapasztalat. Említettük már
az imént: a mi hitünk alapja, hogy az apostolok látták az üres sírt, és
találkoztak a feltámadt Jézus Krisztussal. Ezt nem vonhatjuk kétségbe.
Szaniszló atya sokat beszélt a panteizmusról is, amit veszélyesnek tartott.
Leszögezte: a kereszténység mentes a panteizmustól, hiszen ha a világ
egyenlő Istennel, akkor a megtestesülésnek nincs értelme. Hitünk szerint
Isten a világba jön. Ám ha Isten maga a világ, akkor nem kell
megtestesülnie. Keresztény ember nem lehet panteista. Ha viszont ez így
van, akkor a természet kutatható, mert a természet nem Isten. Említhetjük
Deutero-Izajás könyvét, a Biblia egyik legkorábbi szövegét, amelyben arról
ír, hogy Isten a természet törvényei fölött is uralkodik. A babiloni
fogságban sínylődő népnek óriási vigaszt jelent, hogy hatalmas az Isten,
kivezeti őket Babilonból, megmenti őket. Itt kimondatik, hogy vannak
természeti törvények, s azok Isten uralma alatt állnak. A zsidó–keresztény
kultúrában ez beleivódik a gondolatvilágunkba. Galilei és Newton is
vallották: Isten két könyvet írt, és mi a másodikat, a természet
törvényeiről szólót tárjuk fel. Ehhez mindenképpen kellett a keresztény
világkép és kultúra.

*Fotó: Lambert Attila; archív: Vatican News, Szent Mór Bencés Perjelség*

*Bodnár Dániel/Magyar Kurír*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240314/89fddf57/attachment.html>