<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">A tudomány a keresztény kultúrkörben született meg – Beszélgetés Jáki Szaniszló OSB munkásságáról </h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont">Nézőpont</a> – 2024. március 13., szerda | 20:00</div><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-tudomany-kereszteny-kulturkorben-szuletett-meg-beszelgetes-jaki-szaniszlo-osb-munkassagarol">https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-tudomany-kereszteny-kulturkorben-szuletett-meg-beszelgetes-jaki-szaniszlo-osb-munkassagarol</a><div class="gmail-ikonok"><br></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g137524']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=137524&v=1&img=c_img_0082.jpg" width="188" height="125" style="margin-right: 0px;"><span class="gmail-galcount" title="6 kép a galériában, kattintson!"><br></span></a></div><h3 class="gmail-lead">Száz
 évvel ezelőtt, 1924. augusztus 17-én született Jáki Szaniszló bencés 
szerzetes, tudománytörténész, akit a vallási Nobel-díjként számontartott
 Templeton-díjjal is elismertek. A centenárium alkalmából a közelmúltban
 szülővárosában, Győrben konferenciát tartottak. A tanácskozás egyik 
előadójával, Bognár Gergellyel, a győri Révai Miklós Gimnázium 
fizika–filozófia szakos tanárával beszélgettünk.</h3><div class="gmail-contentsav"><p><em>Győrben, <em>a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban tartott konferenciát</em> a
 Széchenyi István Egyetem Vallás és Tudomány Kutatócsoportja, valamint a
 Szent Mór Bencés Perjelség szervezte a világhírű katolikus tudós 
munkásságáról.</em></p>
<p><strong>– Mit tudunk Jáki Szaniszló gyermekkoráról? Milyen volt a családi háttere?</strong></p>
<p>– Mélyen vallásos, ötgyermekes családba született. Két fiútestvére, 
Zénó, Teodóz és ő maga is bencés szerzetes lett, mindhárman különleges 
pályát futottak be. Jáki Teodóz a csángó magyarok apostola volt; 
személyes kötődésem is van hozzá, a győri bencés gimnáziumban tőle 
tanulhattam az ének-zenét. Két lánytestvérük is volt, az egyikük sajnos 
nem érhette meg a felnőttkort, a másik viszont sokáig élt itt, Győrben. A
 gyerekei közül februárban többen is részt vettek a Jáki Szaniszlóról 
rendezett kétnapos konferencián.</p>
<p><strong>– Jáki Szaniszló nagyon korán igent mondott az Úr hívására, 
már tizenkilenc évesen, 1942-ben belépett a bencés rendbe. 1947-ben 
Rómába került. Összefüggésben van ez azzal, hogy akkor már nyilvánvaló 
volt, nincs erő, amely megakadályozhatná a kommunisták egyeduralmát?</strong></p>
<p>– Részben igen, részben nem. Az elöljárói hamar felismerték a 
kivételes tehetségét, és azért küldték Rómába tanulni, hogy a teológiai 
műveltsége még gazdagabb legyen. Az eredeti terv az volt, hogy római 
tanulmányainak befejezése után hazatér, és a tudását itthon 
kamatoztatja. Sajnos azonban a politikai helyzet másképpen alakult, 
ezért a rend eljárói arra kérték a Rómában tanuló bencéseket, hogy 
maradjanak Nyugaton, és csak akkor térjenek haza, ha megváltoznak a 
politikai viszonyok. Ezért Jáki Szaniszló pappá szentelése már 
Olaszországban, Szent Ferenc szülőhelyén, Assisiben történt. Közben 
Rómában természetesen elvégezte a teológiát, majd később ugyanitt 
doktorált belőle, a Szent Anzelm Egyetemen. Ez volt az első 
doktorátusa. </p>
<p><a title="" rel="lightbox['g137524']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=137524&v=&p=1&img=c_o_jaki9.jpg" alt="" border="0" width="471" height="326"></a></p>
<p><strong>– Rómából hogyan került az Amerikai Egyesült Államokba?</strong> </p>
<p>– Ez hosszabb történet. Miután 1950-ben befejezte római tanulmányait,
 a rend elöljárói helyet kerestek neki. Jáki Szaniszló többször 
említette, hogy a bencés gimnáziumban nagyon jól megtanult franciául. A 
teológiai disszertációját is francia nyelven írta. A rend elöljárói 
mégis Amerikába küldték, azzal a megbízással, hogy Pennsylvaniában, a 
latrobe-i Saint Vincent-szemináriumban franciát tanítson a bencés 
növendékeknek.</p>
<p><strong>– Három év tanítás után azonban közbejött egy súlyos betegség…</strong> </p>
<p>– Egy rosszul sikerült mandulaműtét következtében tíz évre csaknem 
teljesen elvesztette a hangját, nem igazán tudott beszélni. Később 
többször elmesélte, hogy sokat gondolkodott ekkoriban, és arra jutott, 
jobb írni és publikálni, mint árkot ásni, ezért a bencések jelmondatát –
 Ora et labora (Imádkozz és dolgozz) – követve eldöntötte: fizikát és 
matematikát fog tanulni. Amerikában már mindkét tárgyból végzett 
előtanulmányokat, de ekkor továbbképezi magát. A Nobel-díjas Victor 
Franz Hessnél írja meg a doktori disszertációját fizikából, a radon 
légköri eloszlásáról. Hess elismerően nyilatkozik róla, egy tanulmányt 
is publikálnak közösen a témában.</p><strong>– Jáki Szaniszló első jelentős könyvének címe: </strong><em><strong>A fizika látóhatára.</strong></em><strong> Ezt
 1966-ban adták ki Chicagóban. A kötetben a középkori vallásosság és 
tudományosság jelentősége mellett érvelt. Beszélne erről?</strong>
<p>– A könyvnek csak egy fejezete szól arról, hogy a középkori 
gondolkodás mennyire meghatározza a tudományt. A fordításban jelentős 
részt vállalt Jáki Szaniszló testvére, Zénó is. Ő maga is úgy 
nyilatkozik, hogy ez a könyv elsősorban a fizika relevanciájáról, 
illetékességéről szól. Jáki Szaniszló tudománytörténeti munkássága 
forradalmi, még ha nem is előzmény nélküli. A 19. század végén és a 20. 
század elején élt francia katolikus fizikatörténészről, Pierre Duhemről 
írt monográfiájában bemutatja: már ő is feltárta annak alapjait, hogy 
miként és milyen mértékben hatott a középkori vallásosság a kor 
tudományára. A modern tudomány legfontosabb alaptörvényei és alapvetései
 már a késő skolasztikában, a 13–l4. században megjelentek a párizsi 
Sorbonne-on. Jáki Szaniszló rávilágít arra is: nem csupán arról van szó,
 hogy egy középkori egyetemen Jean Buridan lényegében felfedezi Newton 
első törvényét vagy annak egy korlátozott változatát, hanem azt is 
bemutatja, hogy emögött egy vallásfilozófiai vita áll, egy keresztény 
dogma: Isten a világot a semmiből és véges idővel ezelőtt teremtette. Ez
 a dogma összeegyeztethetetlen az arisztotelészi fizikával. A korabeli 
csillagászokat rendkívüli módon érdekelte, hogy ha a Jóisten 
megteremtette a világot, majd magára hagyta, de a bolygók keringenek a 
pályájukon, akkor mi az, ami fenntartja ezt a mozgást. Arisztotelész 
szerint a mozdulatlan mozgató mozgatja őket. Ez azonban, annak ellenére,
 hogy Aquinói Szent Tamás istenérvként is használja, nem feltétlenül 
egyeztethető össze a keresztény dogmatikával. Ő egyébként úgy érvel: 
puszta ésszel, a filozófia által nem tudunk eljutni arra, hogy Isten 
véges idővel ezelőtt a semmiből teremtette a világot. Ezt csak a 
Szentírásból ismerhetjük meg. Mások másképpen is érvelnek, de a lényeg 
az: ezt a dogmát csak a IV. Lateráni Zsinat hirdette ki, 1215-ben. Több 
mint száz évvel később, azzal kapcsolatban, hogy a bolygók miért 
maradnak mozgásban, ha az Isten a teremtés után magára hagyta őket, 
Buridan kimondja a mozgástan legalapvetőbb törvényét, a tehetetlenség 
törvényét. Ezt ma Newton első törvényeként ismerünk, bár a 
tudománytörténészek tudták, és maga Newton is elismerte, hogy már jóval 
előtte mások is felfedezték.</p>
<blockquote>
<p>Jáki Szaniszló megvilágítja: a kereszténységnek ez a két dogmája 
kellett ahhoz, hogy az arisztotelészi világképet felválthassa Newton 
első törvénye, és elindulhasson egy olyan tudományos forradalom, amely 
révén kialakulhatott a mai fizika<strong> </strong></p><p><strong>– Jáki Szaniszló szerint sokáig három előítélet határozta meg
 és akadályozta a tudománynak a valláshoz való viszonyát: az empirizmus,
 az idealizmus és az antiklerikalizmus. </strong></p></blockquote>
<p>– Az antiklerikalizmust némileg már érintettük, bár a közvéleményben 
ez elsősorban Giordano Bruno és a Galilei-per kapcsán jelenik meg. 
Szaniszló atya a Galilei-perrel kapcsolatban írt egy monográfiát, 
magyarul is megjelent. Tudománytörténeti szempontból is nagyon szépen 
feltárja a lényeget: nem arról volt szó, hogy az Egyház lesöpörte volna 
az érveket. Sőt, amint Jáki Szaniszló kifejti: a közhiedelemmel 
ellentétben Galilei sokkal jobb Szentírás-értelmező egzegéta, mint az 
egyházi ellenfelei, akik viszont sokkal jobb tudósok, mint Galilei. Az 
adott korban nem álltak még rendelkezésre azok a perdöntő bizonyítékok, 
amiket mi már ismerünk. Ráadásul ahogyan Galilei hivatkozott az 
árapály-jelenségre a Föld mozgásának bizonyítékaként, az teljesen légből
 kapott, alaptalan volt abban a korban. Az empirizmus és az idealizmus 
ilyen szempontból mint két véglet jelenik meg. Jáki Szaniszló elutasítja
 azt a filozófiai idealizmust, amely szerint az emberi tudattól 
függetlenül nem tudjuk elképzelni a világot. Érdekes módon ezzel neki 
alapvetően nem filozófiai, nem is tudományos problémái vannak, hanem 
hívő bencés szerzetesként vallásiak.</p>
<blockquote>
<p>Fölteszi a kérdést: mi a keresztény hitünk alapja? Az, hogy Jézus 
Krisztus feltámadt, az apostolok látták az üres sírt mint valóságos 
tapasztalatot. Ha az idealizmus meggyengíti a tapasztalatot, azt 
hirdetve, hogy az az emberi tudattól függetlenül nem létezhet, akkor a 
hitünk alapja is meggyengül. Ezért ő semmiféle idealista alapokon nyugvó
 filozófiát vagy világnézetet nem tudott elfogadni.</p>
</blockquote>
<p>Mai szemmel olvasva sokan bírálják azért is, hogy miért üt meg kemény
 hangot Kanttal, Hegellel, a fenomenológiával szemben – ennek ez a 
háttere. A túlzott empirizmuson pedig azt érti, hogy el kell fogadnunk: a
 tapasztalatokból szerezhetünk ugyan fontos információkat, de nem szabad
 átesnünk a ló túlsó oldalára. A világ megismerésének van egy tárgyköre,
 amit mérhető mennyiségekkel, számokkal írhatunk le; erre szolgál a 
természettudomány, elsősorban a fizika. Ám vannak olyan mennyiségek is 
az életünkben, amiket nem tudunk számszerűen leírni, amikhez nem tudunk 
számokat társítani. Erre mondta nagyon frappánsan: próbáljon meg valaki 
bármilyen számot rendelni a gond, a szorongás, a félelem tapasztalatához
 – ez lehetetlen, mégis a létünk igazán fontos tényezői.</p><strong>– Jáki Szaniszló gyakran írt arról, hogy a tudománytörténetet
 egyesek igazságtalanul és helytelenül keresztényellenes ideológiai 
fegyverként használták.</strong> 
<p>– Giordano Bruno és Galilei esete nagyon jó példa erre. Jáki 
Szaniszló egyértelműen cáfolja azt a téveszmét, hogy Giordano Brunót 
azért égették meg, mert azt mondta, hogy a Föld kering a Nap körül. A 
konkrét vádirat nem erről szólt, csak megjelenik benne mint sokadik 
pont. Giordano Bruno eretnek gondolatokat hirdetett, tagadta Jézus 
Krisztus isten voltát és azt, hogy Mária szűzen szült volna. 
Természetesen nem lett volna szabad máglyára küldeni emiatt, de ez a per
 nem a tudomány és a vallás szembenállását példázza, hanem az 
eretneküldözés egy tragikus története volt. Galilei kapcsán pedig már 
említettem, hogy bármennyire furcsa is, a tudományos érvei nem voltak 
elég megalapozottak a maga korában. Van erre egy perdöntő bizonyíték. Ha
 a Föld kering a Nap körül, akkor éves szinten megfigyelhető az 
állócsillagoknak egy nagyon pici mozgása. Keplernek akkor még nem volt 
távcsöve. Rendszeresen levelezett Galileivel, akinek viszont volt. 
Kepler sürgette őt, végezzen méréseket, hogy igazolhassák ezt a 
jelenséget. Nem tudjuk biztosan, hogy Galilei végzett-e ilyen méréseket,
 véleményem szerint igen, és negatív eredményt kapott. Mindenesetre azt 
mondta: azért nem tudjuk mérni ezt a jelenséget, mert a csillagok nagyon
 messze vannak, és túl kicsi a távcső hatótávolsága. Ez igaz is. De 
amikor valaki előáll egy forradalmian új tudományos nézettel, és azt 
mondják neki, igazolja mérésekkel, ő pedig azt válaszolja: azért nem 
mérem meg, mert még nem tudok pontosan mérni, azt nem veszik komolyan, 
mi is megmosolyognánk. Utólag már nem, de az adott korban igen. 
Galileinél több ilyen eset is volt. Említettem az árapály-jelenséget, de
 ugyanez a helyzet a passzátszéllel is, aminek szintén köze van a Föld 
forgásához, ám amit Galilei mond, hogy a Föld forgása következtében 
„lemarad” a levegő, és ezt érezzük a tengeren, az teljes képtelenség. 
Később igazolódtak ezek a tévedések. A 19. században megjelenő 
ateizmusra és vallásellenességre épülő tudománytörténet-írás terjeszti 
el azt a képzetet, hogy a tudomány és a vallás szemben áll egymással. A 
Galilei-pernél voltak szerencsétlen megnyilvánulások az Egyház részéről,
 de figyelembe kell vennünk: ez volt a megszülető természettudomány, a 
fizika és a kereszténység első találkozása, ami valóban nem jól alakult.
 Később már nem fordultak elő ilyen esetek. Jáki Szaniszló sokat írt 
arról, hogy rengeteg fizikus, tudós ember mélyen hívő volt. Például 
James Clerk Maxwell, akinek a munkásságát, levelezését behatóan 
tanulmányozta. Ezekből kiderült: az az irány, ami felé elmozdult, 
nevezetesen, hogy az elektromágnesesség egy nagy összefoglaló elméletben
 tárgyalható, kapcsolatban volt a hitével. Azzal a meggyőződésével, hogy
 a Jóisten egy nagy elméletet teremthetett, egy egészet, amit képesek 
vagyunk leírni. Ez pedig nagymértékben inspirálta Maxwellt, hogy 
megalkossa az elméletét, s ezáltal hozzájáruljon a tudomány 
fejlődéséhez. Ezeknek az összefüggéseknek a feltárásában Jáki 
Szaniszlónak mint tudománytörténésznek elévülhetetlen érdemei vannak. </p>
<p><strong>– Gyakran elhangzik vele kapcsolatban, hogy nagy hatást tett a pápákra is, Szent II. János Pálra, XVI. Benedekre.</strong> </p>
<p>– Jáki Szaniszlóra emlékezve öt évvel ezelőtt Vizi E. Szilveszter, a 
Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke szervezett volna egy konferenciát
 a hit és a tudomány tárgykörében. A pandémia miatt ez elmaradt, de 
megszületett egy tanulmánykötet. Ebben Székely László, a 
Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézetének tudományos 
főmunkatársa levezeti, hogyan hatott II. János Pál <em>Fides et ratio</em>
 (Hit és ész) kezdetű enciklikájára Jáki Szaniszló munkássága. 
Emlékeztet rá: XII. Piusz pápa úgy hivatkozott az ősrobbanás elméletére,
 mint istenbizonyítékra. Jáki Szaniszló viszont <em>A fizika látóhatára</em>
 című könyvében leszögezi: a tudománynak megvannak a korlátai. Nem 
alkalmas arra, hogy cáfolja a vallást, de arra sem, hogy igazolja. Az 
ősrobbanás nem igazolható istenérvként. Ahogyan Szaniszló atya felfogja a
 fizika és a vallás kapcsolatát, az több ponton is megjelenik a <em>Fides et ratióban.</em>
 Szent II. János Pál többször is találkozott Szaniszló atyával, XVI. 
Benedek pedig nem egy alkalommal elismerően nyilatkozott róla. </p>
<p><a style="color:rgb(100,100,100)" title="" rel="lightbox['g137524']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=137524&v=&p=1&img=c_o_jaki6.jpg" alt="" border="0" width="471" height="318"></a></p>
<p><strong>– Jáki Szaniszló a hit és az értelem közötti kapcsolat 
elkötelezett kutatója, hirdetője volt. Egyszer azt mondta: „A tudomány 
virágzása lényegében a kereszténységhez és a megtestesülésről alkotott 
keresztény felfogáshoz kapcsolódik.”</strong> </p>
<p>– Így igaz. Külön kötetet szentelt annak, hogy bebizonyítsa: nem 
véletlen, hogy a tudomány a keresztény kultúrkörben született meg. 
Alaposan utánajárt annak, milyen feltételekre volt szükség a tudomány 
létrejöttéhez. Rámutatott, hogy a középkor első felében az arab kultúra,
 tudomány, csillagászat fejlettebb volt, mint az európai. Avicenna 
karnyújtásnyira volt a tehetetlenség törvényének kimondásától, de nem 
teszi meg ezt a lépést dogmatikai okok miatt, és mert rájön, hogy az 
iszlám istene nagyon transzcendens, az abszolutúmban helyezkedik el. A 
mi istenképünk árnyaltabb, racionálisabb. A keresztény Isten észszerűen 
rendezi el a világot.</p>
<blockquote>
<p>Szaniszló atya egyik kedvenc idézete a Bölcsesség könyvéből való: 
„Mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el” (11,20).  Vallotta: a
 középkori keresztény Európa volt az a bölcső, ahol a tudomány élve 
tudott megszületni.</p>
</blockquote>
<p>Kellett ehhez a dogmatika, az istenfogalom, a tapasztalat. Említettük
 már az imént: a mi hitünk alapja, hogy az apostolok látták az üres 
sírt, és találkoztak a feltámadt Jézus Krisztussal. Ezt nem vonhatjuk 
kétségbe. Szaniszló atya sokat beszélt a panteizmusról is, amit 
veszélyesnek tartott. Leszögezte: a kereszténység mentes a 
panteizmustól, hiszen ha a világ egyenlő Istennel, akkor a 
megtestesülésnek nincs értelme. Hitünk szerint Isten a világba jön. Ám 
ha Isten maga a világ, akkor nem kell megtestesülnie. Keresztény ember 
nem lehet panteista. Ha viszont ez így van, akkor a természet kutatható,
 mert a természet nem Isten. Említhetjük Deutero-Izajás könyvét, a 
Biblia egyik legkorábbi szövegét, amelyben arról ír, hogy Isten a 
természet törvényei fölött is uralkodik. A babiloni fogságban sínylődő 
népnek óriási vigaszt jelent, hogy hatalmas az Isten, kivezeti őket 
Babilonból, megmenti őket. Itt kimondatik, hogy vannak természeti 
törvények, s azok Isten uralma alatt állnak. A zsidó–keresztény 
kultúrában ez beleivódik a gondolatvilágunkba. Galilei és Newton is 
vallották: Isten két könyvet írt, és mi a másodikat, a természet 
törvényeiről szólót tárjuk fel. Ehhez mindenképpen kellett a keresztény 
világkép és kultúra.</p>
<p><strong>Fotó: Lambert Attila; archív: Vatican News, <strong>Szent Mór Bencés Perjelség</strong></strong></p>
<p><strong><strong>Bodnár Dániel/Magyar Kurír</strong></strong></p></div>

</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>