[Grem] Pilhál György írása a választások kapcsán

[Katalin Rózsa]

Kedves Levelezőtársak!
Tegnap elküldtem a linket, ellenőriztem, meg tudtam nyitni.
Jeleztétek, hogy magánlevelezés a link, így a szöveget idemásolom - hátha
valakit érdekel:

A hülyék meg a demokrácia
Szörnyen buta, tájékozatlan emberek is dönthetnek arról,

milyen irányt vegyen országok sorsa.

Pilhál Tamás

Egy politikusnak – ha úgy tetszik – szolgálati kötelessége azt nyilatkoznia
minden
választás után, végződjön az bárhogy a számára, hogy tiszteletben tartja a
választók
döntését, meghajol a népakarat előtt. Ha nem így tesz (mert például duzzog,
hogy
elzavarták települése vagy országa éléről), akkor a legközelebbi
választáson minden
bizonnyal még nagyobb ruhát s még kevesebb szavazatot kap. Persze ez se
mindig igaz:
az emberek egy része feledékeny, könnyen kimegy a fejéből, hogy évekkel
korábban
vérig sértették. Magam viszont nem vagyok politikus, nem teperek senki
szavazatáért, így
udvariaskodás helyett beszélhetek őszintén. A vasárnapi választásra célzok.
Szóval:
ahogyan némely településen, kerületben döntöttek a választók, abban az
égvilágon
semmi tiszteletre méltó nincs.
És hogy e tisztelethiány mennyire független a pártlogóktól, arra máris
mondok egy
példát. Például tiszteletre méltónak tartom, hogy Budapest XIII.
kerületében az ottaniak
a baloldali Tóth Józsefet választották polgármesternek sokadjára, hatalmas
fölénnyel.
Még politikai ellenfelei is tisztelettel beszélnek róla. E tiszteletért
megdolgozott.
Ezzel szemben semmiféle tiszteletet nem érdemel egy olyan ember újbóli
főpolgármesterré választása, aki 2018-as választási veresége után kiállt
ország-világ elé,
és közölte, nem tud gratulálni a győztesnek.
Akiből hiányzik a legelemibb emberi tisztesség, aki képtelen elismerni a
vereségét,
azon ugyan mit tiszteljünk? Egy csöpp tiszteletre sem méltó az, aki egy
minap
kiszivárgott hangfelvétel szerint arról beszélgetett a haverjaival, miként
veri majd
szét Vitézy Dávid fejét egy lapáttal, ha el merészel indulni ellene a
főpolgármester-
választáson. És nem mellesleg: szakmai-politikai értelemben is méltatlan
bármilyen
köztiszteletre, közbizalomra az, aki eltapsolja a kasszában hagyott
kétszázmilliárd
forintot, csőd szélére sodorja Budapestet.
S mindeközben van képe arról hazudozni, hogy kivérezteti őt a kormány,
holott a
valóságban soha olyan sok pénzt nem kapott az államtól Budapest, mint 2019
és 2024
között, és soha olyan magas iparűzésiadó-bevétele nem volt. Nem, semmi
tiszteletre
méltó nincs egy ilyen kártékony kóklerben, s abban a döntésben sem, hogy a
budapestiek 47,53 százaléka rá szavazott. Hacsak az újraszámolás nem
penderíti ki
székéből a lapátos embert. Esetleg a visszalépett fideszes jelölt nevének –
egyes
kerületekben – alig látható áthúzása miatt nem rendelnek el új
főpolgármester-
választást. Reméljük, elrendelnek. Akkor azért megnézném, amint ráfagy a
biciklis
manöken képére a formatervezett vigyor.

Ugyanebbe a sorba tartozik, ami a főváros XII. kerületében történt. A
hegyvidéki lakosság
53,64 százaléka, 16 124 választó gondolta úgy, hogy jó ötlet egy viccpárt
politikusát
polgármesterré emelni, s mellé tizenegy kutyapárti „politikust” a
képviselő-testületbe
ejtőernyőztetni.
Az a Kovács Gergely lesz a polgármester, aki maga büszkélkedett vele, hogy
drogot
termelt. „Amikor füvet termesztettem, jobban éltem, mint politikusként” –
mesélte.
Tekintetéből látszik, megszólalásaiból érződik, hogy serény fogyasztó
is. Amit amúgy
maga sem titkol: egyszer közölte, esze ágában sincs leszokni a
marihuánáról. Tüntetni is
szokott a legalizálása mellett. Meglehet, egy korsó sör mellett élvezetes
társaság Kovács
Geri, jókat lehet vele röhögcsélni – no de kinek jut eszébe közhatalmat
adni a kezébe?
Hát a hegyvidékieknek. (Hogy ez a helyzet előállhatott, abban megvan a maga
felelőssége az előző polgármesternek. Ám az egy másik történet.)
Nem az a legnagyobb baj (bár nem is kicsi), hogy súlyos kábítószerfüggők
elindulhatnak
választásokon, hanem hogy akad, aki rájuk szavaz. Sőt oda jutottunk, hogy
egy
budapesti kerület több mint fele így tesz. Felnőtt, elvileg felelős
állampolgárok
hatalmat adnak olyannak a kezébe, aki betépve, bazári majomként kiröhögi a
politikát,
cirkusszá degradálja a demokráciát, óvodás színvonalon bohóckodik.
Ez a demokrácia csődje. S igencsak elgondolkodtató, nem kellene-e valahogy
gatyába
rázni az egészet. Ilyenkor célszerű „szakértőkhöz” fordulni. Mit is mondott
a
demokráciáról a XX. század egyik legjelentősebb alakja, Winston Churchill?
„A legjobb érv
a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.”
Ami egyfelől igaz, másfelől vicces, harmadrészt viszont – utóbbiból
következően –
tragikus. Szörnyen buta, tájékozatlan emberek is dönthetnek arról, milyen
irányt vegyen
országok sorsa. Például olyanok, akik azt sem tudják, milyen államforma van
Magyarországon, és folyton köztársaságot követelnek. Vagy olyanok, akik
szeretik
kádban füröszteni elektromos rollerjüket. A csillagok kedvezőtlen
együttállása, esetleg a
Zuckerberg-galaxis (Facebook) algoritmusával keltett tömegpszichózisok
olyan alakokat
lökhetnek a politika magas polcaira, akik a saját feleségüket lehallgatják
mosogatás
közben. A sötétség olyan méreteket öltött, hogy egy ilyen figurának vallási
fanatikus
rajongói vannak. („Az Ég küldte Pétert!”)
Ugyancsak a nép bölcsessége (vagy az elhunytak szavazatai) juttattak
hatalomra a
tengerentúl egy olyan idős bácsikát, aki folyton elbóklászik a
rendezvényein, láthatatlan
emberekkel fog kezet és elalszik tárgyalás közben. Egy ilyen ország itteni
helytartójának
meg van képe demokráciáról oktatni minket. Kabaré.
Van tehát igazsága Churchillnek. Elég pár percet olvasgatni tetszőleges
politikus
Facebook-oldalán a (bármilyen pártszimpátiájú) hozzászólásokat, hogy
elgondolkodjunk a
„népuralom” áldásain. A demokrácia bajnokai ilyenkor szokták mentőövként
idézni
Churchilltől, hogy „a demokrácia a legrosszabb kormányzási forma – nem
számítva az
összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozott”. Ami
viszont már
erősen véleményes. Talán maga Churchill is visszaszívná szavait, ha egy
pillanatra
belekóstolhatna korunk irányított káoszába, migráns-genderes őrületébe.

– A demokráciával az alapvető baj az, hogy olyanok döntenek mindannyiunk
sorsáról,
akiket vagy nem érdekel ez az egész, vagy elfogultak, netán ostobák –
vallja Jason
Brennan politikafilozófus, a Demokrácia ellen című, 2016-ban megjelent
kötet szerzője.
Brennan szerint a társadalmat három osztályra oszthatjuk. Vannak a
hobbitok, akik pont
úgy viselkednek, mint Tolkien regényében, A gyűrűk urában Zsákos Frodóék:
nem érdekli
őket a politika, és azt szeretnék, hogy hagyják őket békében pipázgatni. A
második
csoportba tartoznak a huligánok, akik olyanok, mint a futballszurkolók.
Tájékozottak, de
csak a világlátásuk szerinti forrásokból. Tehát csőlátásúak. És végül
vannak a Star Trek sci-
fi-sorozatból vett vulkániak, akik érzelemmentesek és racionálisak. A mi
társadalmunkban például ők a filozófusok, politológusok, akik (már amelyik)
képesek
tárgyilagosan megközelíteni a politikát, érvelni akármelyik oldal
álláspontja mellett és
ellen.
Jason Brennan szerint az a baj a demokráciával, hogy túl sok a hobbit és a
huligán, a
szavazat pedig hatalommal jár. Úgy véli, a demokrácia nem valami önmagában
jó dolog,
csupán egy eszköz, amelynél akár találhatnánk jobbat is.
Más kérdés – ezt már én teszem hozzá –, hogy a jelenlegi káoszdemokráciák
irányítóinak eszükben sincs hagyni, hogy átkéredzkedjünk jobb, élhetőbb,
sikeresebb társadalmi modellbe. Már az ezen való merengés is bűn szerintük.
Nekik az az érdekük, hogy Bidenek, kutyapártiak és Karácsony Gergők
vezessenek
minket.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240616/6118b0f9/attachment.html>