[Grem] Ferences papszentelés Mátraverebély-Szentkúton madárcsicsergésben

[Emoke Greschik]

 Ferences papszentelés madárcsicsergésben Mátraverebély-Szentkúton
Megszentelt élet <https://www.magyarkurir.hu/megszentelt-elet> – 2024.
június 15., szombat | 21:21
https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferences-papszenteles-madarcsicsergesben-matraverebely-szentkuton

Két fiatal ferencest: Gács Botond Paszkál és Kis Balázs Efrém testvért
szentelte pappá június 15-én Berta Tibor katonai ordinárius a
Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhelyen.

Ének se kellene – gondolhatták a szabadtéri oltárnál várakozók, olyan
madárdal hallatszott a kegyhelyet körülölelő erdőből. A templomból vonultak
ki az esemény főszereplői, elöl a szürke ruhás ministránsok, mögöttük a
szerzetesek sora. „Mert a madár házat talál magának, s a gerlice is
fészket, hová fiait helyezze, oltáraidnál, Seregek Ura, én Királyom és én
Istenem” – hangzott az introitusban is.

Berhidai Piusz OFM, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány
provinciálisa köszöntötte Berta Tibor tábori püspököt a különleges
alkalmon, hiszen nem volt még ferences papszentelés ezen a helyszínen;
utoljára papot Lékai László szentelt a kegyhelyen. Számukra is az imádságos
megújulás helye – osztotta meg –, ahova káptalanra szoktak összegyűlni; a
mai papszentelés által még inkább megszentelődik a hely.

Az evangélium a nyolc boldogságról szólt, majd a tartományfőnök
előszólította a szentelendőket – „Jelen!” –, akik méltónak találtattak az
áldozópapság szentségére.

Berta Tibor „Szamár testvér” szenvedéseit emlegette, ahogy kiállt a
homíliához a tűző napra, nagy derültséget keltve ezzel. Elmondta, ő maga
kérte ezt az evangéliumot, amely visszaviszi a régmúltba. 1983 tájt
hangzott el először a mai beszédének az alapja: frankás diák korában
hallotta – a szintén jelen lévő – Barsi Balázstól, Esztergomban.

A szentelendőknek azt a szegénységet kívánta szentbeszédében, amikor a szív
képes „a semmi ágán” ülni, nem vágyik titokban sem pénzre, hatalomra,
karrierre, megelégszik azzal, ami adatott. A bibliai özvegyasszonyokat
említette, Árpád-házi Szent Erzsébetet és a Poverellót.

Majd azt kívánta, úgy tudjanak szomorkodni papi életükben, ahogy az Úr
meghagyta nekik. Nem kívánja, hogy búskomor papok legyenek, inkább Ábrahám,
Jákob, a próféták, az üres sírt látó Mária Magdolna szomorúságát kívánja
nekik. Jézus szomorúságát, amikor nem értették, amikor féreértették.
Ágostonét, hogy oly későn szerette meg az Urat. Jézus szomorúságát a
Getszemáni-kertben.

Nem a mindenre bólogató, konfliktuskerülő, meghunyászkodó, alázatoskodó
álszelídséget kívánja nekik – folytatta a boldogságok kapcsán –, hanem
Szent Margit és Soubirous Bernadett szelídségét; az elesettek édesanyja,
Kalkuttai Teréz mosolygós szelídségét; a főtanács előtt álló Jézus
szelídségét.

A „másnak is lehet igaza” szelídségét, az önmagunkon nevetni tudás
szelídségét –„higgyétek el, nemigen lesz vége szórakozásotoknak” – fűzte
hozzá, ismét megnevettetve hallgatóságát.

„Éhezik az igazságot” – úgy, ahogy az éhező egy falat kenyérre vágyik. Nem
kívánja nekik az igazságosztó prédikálást, a képmutató bíráskodást, a
fennhéjázó rögtönítélést – sorolta; ehelyett Salamon király okos
bíráskodását, a mennyei Atya igazságát szomjazó Krisztust állította eléjük
pozitív példaként.

Azt kívánja, hogy irgalmazzanak és nekik is irgalmazzanak, de nem kívánja,
hogy fűnek-fának rögtön megbocsássanak; nem kívánja az álbocsánatot. Dávid
irgalmát kívánja az alvó Saul fölött; a szamaritánus irgalmát; a földre
írogató Krisztus irgalmát: „Asszony, hol vannak ők? Senki sem ítélt el
téged?” (vö. Jn 8,10). A Mindenható irgalmasságát kívánja nekik, aki
pazarolja a szeretetét. „Boldogok lesztek, ha életetek nagy
pénztárkönyvében több lesz a kiadás oldalon” – fogalmazott.

A nyílt tekintetű Ábel jámbor tisztaszívűségét kívánta a két fiatal
szerzetesnek; a bölcsek, a betlehemi pásztorok, Veronika, a Jézust követő
asszonyok tisztaszívűségét.

Éljék át a békességteremtés boldogságát, de nem a mindent eltűrés, a minden
baj, minden vita elkerülése értelmében; nem mindent lenyelni a röpke
békesség kedvéért. Mózest állította példaként eléjük, aki meg tudott
hajolni Isten akarata előtt, amikor mégsem mehetett be az Ígéret földjére.

„Miattam szidalmaznak” – nem csak azért szidalmaznak, mert mondtok és
tesztek valamit, hanem mert mindezt Valakiért teszitek. Ne érjen
meglepetésként a világ cinizmusa, ellenszenve – intette a szentelendőket –,
így üldözték a prófétákat is. A szent hitvallók derűjét kívánta nekik,
amellyel a megvetést fogadták.

Kívánta, hogy tudjanak hálát adni a kilátástalanságban is; a fatörzsben
lássák meg a bölcsőt és a koporsót, és magát a fatörzset is.

Végül hozzátette: hamarosan átveszik majd a kelyhet és a paténát, és
Krisztus keresztjének titkait említi a szertartás szövege – erről szólnak
voltaképpen a boldogmondások is.

A homília végén Berta Tibor visszatért az eredeti beszédhez, melyet a
’80-as évek elején, mondott a ballagóknak Barsi Balázs. „Emlékszel?” –
fordult oda egykori tanárához. Mire Balázs atya hangja szűrődött oda a
háttérből: „Azért lettél mester, mert tanítvány voltál” – hallatszott.
Ebből a spontán párbeszédből született végül a homília zárszava is: a
szentelendőknek is azt kívánta a szentelő püspök, legyenek tanítványok, és
majd mesterek.

A szentelés szertartásával folytatódott a liturgia: „Kedves fiaim...” –
szólította meg a két fiatalt. A Mindenszentek litániájába beleszőtték
Paszkál és Efrém testvér védőszentjeit, és a 2020-ban boldoggá avatott
Carlo Acutist is, akinek szentté avatása előtt nemrég
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/elismertek-boldog-carlo-acutisnak-tulajdonitott-csodat>nyílt
meg az út.

A szentelés és a szentmise végeztével Berhidai Piusz megköszönte Berta
Tibornak, hogy elfogadta a meghívást: tudta, hogy mint egykori esztergomi
diák, „ferences szívvel” érkezik.

Berta Tibor elmondta, számára nagy reveláció, hogy utoljára Lékai bíboros
szentelt itt papot; mint megosztotta, Szántódpusztán is Lékai László
nyomában járt a Szent Kristóf-búcsún (51 éve az akkori veszprémi apostoli
kormányzó elevenítette fel Szántódon a Szent Kristóf-búcsú
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/berta-tibor-puspok-mutatott-be-bucsui-szentmiset-szent-kristof-unnepen-szantodpusztan>
régi hagyományát).

„Köszönöm, hogy itt lehettem veletek” – tette hozzá. „A Franka soha nem
múlik el” – folytatta, majd visszatért Balázs atyához, akinek „a beszéde
elsüvített fölöttünk szombat esténként, mint a Szentlélek, lángolt a hajunk
szerintem”. Sorolta frankás tanárait, majd ismét a frissen szenteltekhez
fordult:

legyetek olyan papok, akik mindig papok akarnak lenni.

Elmondta, kispap korában találkozott Budapesten Teréz anyával, aki
egyszercsak keresgélni kezdett valamit a szatyrában, kiderült, hogy csak
fázott, a kardigánját kereste – mert a szentek is emberek. Ő maga viszont
azon izgult térdeplésnél, nem lyukas-e a cipője – osztotta meg. Megköszönte
a Frankának „a ferences szívet”, majd Efrém és Paszkál testvéreknek is
kérte a Poverello szívét.

*Fotó: Moldoványi Barnabás*

*Verestói Nárcisz/Magyar Kurír*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240616/fe1e6ccb/attachment.html>