<div dir="ltr">Kedves Levelezőtársak!<div>Tegnap elküldtem a linket, ellenőriztem, meg tudtam nyitni.</div><div>Jeleztétek, hogy magánlevelezés a link, így a szöveget idemásolom - hátha valakit érdekel:</div><div><br></div><div>A hülyék meg a demokrácia<br>Szörnyen buta, tájékozatlan emberek is dönthetnek arról,<br><br>milyen irányt vegyen országok sorsa.<br><br>Pilhál Tamás<br><br>Egy politikusnak – ha úgy tetszik – szolgálati kötelessége azt nyilatkoznia minden<br>választás után, végződjön az bárhogy a számára, hogy tiszteletben tartja a választók<br>döntését, meghajol a népakarat előtt. Ha nem így tesz (mert például duzzog, hogy<br>elzavarták települése vagy országa éléről), akkor a legközelebbi választáson minden<br>bizonnyal még nagyobb ruhát s még kevesebb szavazatot kap. Persze ez se mindig igaz:<br>az emberek egy része feledékeny, könnyen kimegy a fejéből, hogy évekkel korábban<br>vérig sértették. Magam viszont nem vagyok politikus, nem teperek senki szavazatáért, így<br>udvariaskodás helyett beszélhetek őszintén. A vasárnapi választásra célzok. Szóval:<br>ahogyan némely településen, kerületben döntöttek a választók, abban az égvilágon<br>semmi tiszteletre méltó nincs.<br>És hogy e tisztelethiány mennyire független a pártlogóktól, arra máris mondok egy<br>példát. Például tiszteletre méltónak tartom, hogy Budapest XIII. kerületében az ottaniak<br>a baloldali Tóth Józsefet választották polgármesternek sokadjára, hatalmas fölénnyel.<br>Még politikai ellenfelei is tisztelettel beszélnek róla. E tiszteletért megdolgozott.<br>Ezzel szemben semmiféle tiszteletet nem érdemel egy olyan ember újbóli<br>főpolgármesterré választása, aki 2018-as választási veresége után kiállt ország-világ elé,<br>és közölte, nem tud gratulálni a győztesnek. <br>Akiből hiányzik a legelemibb emberi tisztesség, aki képtelen elismerni a vereségét,<br>azon ugyan mit tiszteljünk? Egy csöpp tiszteletre sem méltó az, aki egy minap<br>kiszivárgott hangfelvétel szerint arról beszélgetett a haverjaival, miként veri majd<br>szét Vitézy Dávid fejét egy lapáttal, ha el merészel indulni ellene a főpolgármester-<br>választáson. És nem mellesleg: szakmai-politikai értelemben is méltatlan bármilyen<br>köztiszteletre, közbizalomra az, aki eltapsolja a kasszában hagyott kétszázmilliárd<br>forintot, csőd szélére sodorja Budapestet.<br>S mindeközben van képe arról hazudozni, hogy kivérezteti őt a kormány, holott a<br>valóságban soha olyan sok pénzt nem kapott az államtól Budapest, mint 2019 és 2024<br>között, és soha olyan magas iparűzésiadó-bevétele nem volt. Nem, semmi tiszteletre<br>méltó nincs egy ilyen kártékony kóklerben, s abban a döntésben sem, hogy a<br>budapestiek 47,53 százaléka rá szavazott. Hacsak az újraszámolás nem penderíti ki<br>székéből a lapátos embert. Esetleg a visszalépett fideszes jelölt nevének – egyes<br>kerületekben – alig látható áthúzása miatt nem rendelnek el új főpolgármester-<br>választást. Reméljük, elrendelnek. Akkor azért megnézném, amint ráfagy a biciklis<br>manöken képére a formatervezett vigyor.<br><br>Ugyanebbe a sorba tartozik, ami a főváros XII. kerületében történt. A hegyvidéki lakosság<br>53,64 százaléka, 16 124 választó gondolta úgy, hogy jó ötlet egy viccpárt politikusát<br>polgármesterré emelni, s mellé tizenegy kutyapárti „politikust” a képviselő-testületbe<br>ejtőernyőztetni. <br>Az a Kovács Gergely lesz a polgármester, aki maga büszkélkedett vele, hogy drogot<br>termelt. „Amikor füvet termesztettem, jobban éltem, mint politikusként” – mesélte.<br>Tekintetéből látszik, megszólalásaiból érződik, hogy serény fogyasztó is. Amit amúgy<br>maga sem titkol: egyszer közölte, esze ágában sincs leszokni a marihuánáról. Tüntetni is<br>szokott a legalizálása mellett. Meglehet, egy korsó sör mellett élvezetes társaság Kovács<br>Geri, jókat lehet vele röhögcsélni – no de kinek jut eszébe közhatalmat adni a kezébe?<br>Hát a hegyvidékieknek. (Hogy ez a helyzet előállhatott, abban megvan a maga<br>felelőssége az előző polgármesternek. Ám az egy másik történet.)<br>Nem az a legnagyobb baj (bár nem is kicsi), hogy súlyos kábítószerfüggők elindulhatnak<br>választásokon, hanem hogy akad, aki rájuk szavaz. Sőt oda jutottunk, hogy egy<br>budapesti kerület több mint fele így tesz. Felnőtt, elvileg felelős állampolgárok<br>hatalmat adnak olyannak a kezébe, aki betépve, bazári majomként kiröhögi a politikát,<br>cirkusszá degradálja a demokráciát, óvodás színvonalon bohóckodik.<br>Ez a demokrácia csődje. S igencsak elgondolkodtató, nem kellene-e valahogy gatyába<br>rázni az egészet. Ilyenkor célszerű „szakértőkhöz” fordulni. Mit is mondott a<br>demokráciáról a XX. század egyik legjelentősebb alakja, Winston Churchill? „A legjobb érv<br>a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.”<br>Ami egyfelől igaz, másfelől vicces, harmadrészt viszont – utóbbiból következően –<br>tragikus. Szörnyen buta, tájékozatlan emberek is dönthetnek arról, milyen irányt vegyen<br>országok sorsa. Például olyanok, akik azt sem tudják, milyen államforma van<br>Magyarországon, és folyton köztársaságot követelnek. Vagy olyanok, akik szeretik<br>kádban füröszteni elektromos rollerjüket. A csillagok kedvezőtlen együttállása, esetleg a<br>Zuckerberg-galaxis (Facebook) algoritmusával keltett tömegpszichózisok olyan alakokat<br>lökhetnek a politika magas polcaira, akik a saját feleségüket lehallgatják mosogatás<br>közben. A sötétség olyan méreteket öltött, hogy egy ilyen figurának vallási fanatikus<br>rajongói vannak. („Az Ég küldte Pétert!”)<br>Ugyancsak a nép bölcsessége (vagy az elhunytak szavazatai) juttattak hatalomra a<br>tengerentúl egy olyan idős bácsikát, aki folyton elbóklászik a rendezvényein, láthatatlan<br>emberekkel fog kezet és elalszik tárgyalás közben. Egy ilyen ország itteni helytartójának<br>meg van képe demokráciáról oktatni minket. Kabaré.<br>Van tehát igazsága Churchillnek. Elég pár percet olvasgatni tetszőleges politikus<br>Facebook-oldalán a (bármilyen pártszimpátiájú) hozzászólásokat, hogy elgondolkodjunk a<br>„népuralom” áldásain. A demokrácia bajnokai ilyenkor szokták mentőövként idézni<br>Churchilltől, hogy „a demokrácia a legrosszabb kormányzási forma – nem számítva az<br>összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozott”. Ami viszont már<br>erősen véleményes. Talán maga Churchill is visszaszívná szavait, ha egy pillanatra<br>belekóstolhatna korunk irányított káoszába, migráns-genderes őrületébe.<br><br>– A demokráciával az alapvető baj az, hogy olyanok döntenek mindannyiunk sorsáról,<br>akiket vagy nem érdekel ez az egész, vagy elfogultak, netán ostobák – vallja Jason<br>Brennan politikafilozófus, a Demokrácia ellen című, 2016-ban megjelent kötet szerzője.<br>Brennan szerint a társadalmat három osztályra oszthatjuk. Vannak a hobbitok, akik pont<br>úgy viselkednek, mint Tolkien regényében, A gyűrűk urában Zsákos Frodóék: nem érdekli<br>őket a politika, és azt szeretnék, hogy hagyják őket békében pipázgatni. A második<br>csoportba tartoznak a huligánok, akik olyanok, mint a futballszurkolók. Tájékozottak, de<br>csak a világlátásuk szerinti forrásokból. Tehát csőlátásúak. És végül vannak a Star Trek sci-<br>fi-sorozatból vett vulkániak, akik érzelemmentesek és racionálisak. A mi<br>társadalmunkban például ők a filozófusok, politológusok, akik (már amelyik) képesek<br>tárgyilagosan megközelíteni a politikát, érvelni akármelyik oldal álláspontja mellett és<br>ellen.<br>Jason Brennan szerint az a baj a demokráciával, hogy túl sok a hobbit és a huligán, a<br>szavazat pedig hatalommal jár. Úgy véli, a demokrácia nem valami önmagában jó dolog,<br>csupán egy eszköz, amelynél akár találhatnánk jobbat is. <br>Más kérdés – ezt már én teszem hozzá –, hogy a jelenlegi káoszdemokráciák<br>irányítóinak eszükben sincs hagyni, hogy átkéredzkedjünk jobb, élhetőbb,<br>sikeresebb társadalmi modellbe. Már az ezen való merengés is bűn szerintük. <br>Nekik az az érdekük, hogy Bidenek, kutyapártiak és Karácsony Gergők vezessenek<br>minket.<br></div></div>