[Grem] !!!! Megszólalt a Novák K-tól kegyelmet kapott Kónya Endre ...
KEA
kea at turul.banki.hu
2024. Feb. 10., Szo, 22:30:46 CET
A kedves levtársak szíves tájékoztatására: az oldalt időközben törölték...
On 2/10/24 3:23 PM, Emoke Greschik wrote:
>
> !!!! Megszólalt Kónya Endre: Hallgattassék meg a másik fél is!
>
> *Szerkesztőségünk az alábbi levelet kapta, amit most változtatások nélkül
> teszünk közzé. A bejegyzés alá beillesztjük azt a Facebook-oldalt is, ahol az
> írás megjelent.*
>
> 2024. február 10. - 12:55
> https://www.vadhajtasok.hu/2024/02/10/rendkivuli-megszolalt-konya-endre-hallgattassek-meg-a-masik-fel-is
> "Hallgattassék meg a másik fél is!
>
> Sok évi meghurcoltatás és megaláztatás után úgy döntöttem én is megszólalok és
> az érem másik oldalát tárom fel a bicskei gyermekotthonban több, mint hét évvel
> ezelőtt történt eseményekről, az azt követő eljárásokról, amelyek a mai napig
> megosztják a kisváros lakosságának a véleményét és az újabb, politikai hátterű
> célszemély (köztársasági elnök) ellen folytatott média hisztéria kapcsán
> jelenleg is borzolják a kedélyeket most a kegyelmi döntés kapcsán.
>
> Ha nem velem történtek volna ezek az események nem is hinném el, hogy 2016-ban,
> majd azt követően mindez megtörténhetett, egy tisztességben megőszült, egész
> életében jogkövető, becsületes pedagógussal, egy európai uniós országban, ahol
> most a pedofília elleni fellépés esetemben téves ürügyén sötét középkort idéző
> boszorkányüldözést folytatnak a nekem kegyelmet adó Novák Katalin elnök asszony
> és ellenem, az inkvizíció szerepét pedig a média és zsákmányt kereső, haszonleső
> pártok töltik be a kegyelemre okot adó tények ismerete nélkül. A
> legváltozatosabb hazugságok, csúsztatások és vádaskodások egyre nagyobb számban
> borzolják a kedélyeket és gerjesztenek igaztalanul gyűlöletcunamit.
>
> Azt már most ki tudom jelenteni, ha tudom, hogy a kegyelem ilyen viharokat
> kavar, akkor bár arra minden ok megvolt, nem élek vele, sőt még az is megfordult
> a fejemben, hogy kérem a visszavonását, de ezt már nem lehet.
>
> Nem voltam, nem vagyok és nem leszek pedofil, a leghatározottabban elítélem a
> pedofília bármilyen formáját, együttérzek az áldozatokkal és soha, senkinek nem
> adtam segítséget pedofil bűncselekmény elkövetéséhez és elleplezéséhez.
>
> Sőt ezzel ellenkezőleg: a bicskei gyermekotthon 8 évre ítélt volt igazgatója
> elleni büntetőeljárásban elítéltek másodrendű vádlottja egy olyan nevelő volt,
> akit én buktattam le, mivel a pedofil bűncselekményeket a leghatározottabban
> elítélendőnek tartom. 2016 tavaszán egy nevelt jelezte nekem, hogy egy nevelő
> szexuális visszaéléseket követett el. Azonnal szembesítettem a nevelőt a
> hallottakkal, aki elismerte tettét és beadta a felmondását. Erről a gyalázatos
> eseményről vezetői értekezleten tájékoztattam vezető kollégáimat, így lett ő
> később vádlott, majd elítélt. Ami végképp érthetetlen, hogy ez a volt nevelő,
> aki a bíróság előtt el is ismerte, hogy bűnös, pedofil szexuális kapcsolatot
> létesített két kiskorú nevelttel mindössze egy év hat hónap börtönbüntetést
> kapott 3 évre felfüggesztve.
>
> A bicskei gyermekotthonból való önkéntes távozásom után még egy ideig két másik
> oktatási intézményben kifogástalan és elismeréssel övezett pedagógusi munkát
> végeztem, de mindkét helyről az RTL-Klub “pedofilező” kampánya hatására
> elbocsátottak. Ezután segédmunkásként dolgoztam, majd munkanélkülivé váltam,
> 2021 novemberi börtönbe vonulásomig.
>
> Ráadásul a gyermekotthonból való távozásom után az egyik oktatási intézményben,
> ahol testnevelő tanárként dolgoztam úgyszintén felléptem szexuális zaklatás
> ellen. A tornaterem fiú öltözőjében egy felsőbb osztályba járó gyerek próbált
> szexuálisan zaklatni néhány nálánál fiatalabb, gyengébb fizikumú gyereket.
> Ügyeletes tanárként a fiú öltöző ellenőrzése során tetten értem az elkövetőt,
> amiből rendőrségi ügy lett. A szülők hálájukat fejezték ki, hogy gyermekeiknek
> nem kellett elszenvedniük egész életükre kiható sérelmet.
>
> A feleségem által készített és 2022. júliusában benyújtott kegyelmi kérelem
> lényegét fogom a későbbiekben ismertetni, kiegészítve néhány fontos perbeli
> adalékkal. Most a kérelemhez még a börtönben fűzött nyilatkozatomat szeretném
> idézni, mert ez jól összefoglalja az ellenem született vádakról és ítéletekről
> szóló véleményemet:
> „Bűnösségemet nem ismertem el, a terhemre rótt cselekményeket nem követtem el,
> azok hiánya tekintetében közvetlen tudomással bíró két személy is azt vallotta
> velem kapcsolatban, hogy semmilyen befolyásoló, vesztegető magatartást nem
> követtem el. Ezért tévesen és jogszabályt sértően ítéltek el. Meggyőződésem,
> hogy az ellenem felhozott vádak koncepciósak, az eljárás tisztességtelen, az
> ítéletek pedig megalapozatlanok és törvénytelenek voltak.”
>
> Feleségem pedig ezt írta kegyelmi kérelmében:
>
> „Meggyőződésem, hogy a pedofiliától valóban meg kell védeni a kiszolgáltatott
> gyerekeket, de aki ezt a förtelmes bűncselekményt elköveti, azt csak a minden
> kétséget kizáró bizonyíték alapján szabad elítélni, tisztességes bírósági
> eljárás során, de a lehető legszigorúbb módon. A bicskei gyermekotthonban
> történt pedofiliával kapcsolatos botrány „hevében” ártatlanul meghurcolt és
> tönkretett tisztességes, becsületes férjem kálváriája megdöbbentette közvetlen
> környezetünket, rokonokat, barátokat, ismerősöket, úgy az anyaországban, mint
> szülőföldünkön, Erdélyben.”
> Megszólalásomban leginkább az játszott szerepet, hogy megosszam: milyen tények
> és ismeretek állhattak rendelkezésre akkor, amikor a részleges kegyelmi döntést
> ügyemben meghozták. Miért is lettem kegyelemre méltó? Nem tudhatom, hogy az
> elnök asszony fejében pontosan mi játszódott le az irgalmas döntése
> meghozatalakor, de a döntés alapjául szolgáló tényeket jól ismerem. A
> lelkiismeretem tiszta és a kegyelmet adóké is az kell legyen, mert helyesen
> döntöttek. Mérhetetlenül igazságtalannak érzem és nagyon bánt, hogy most így
> meghurcolják a nekem kegyelmet adó elnök asszonyt és a volt
> igazságügyi-miniszter asszonyt.
>
> Ráadásul elfelejtik megemlíteni azt is, hogy a kegyelmi döntés ugyan mentesített
> a büntetett előélet következményei alól és a pedagógusi tevékenységtől való
> eltiltástól, de rajtam hagyott a kiszabott börtönbüntetésből csaknem két év
> felfüggesztett börtönt, ami azt jelenti, hogy újabb szándékos bűncselekmény
> esetén ezt az időszakot is le kellene ülnöm. Az elmúlt évek hányattatásai és 17
> hónap börtön alatt volt időm bőven levonni a megfelelő következtetéseket, ilyen
> előzmények után rólam, mint egy ilyen feddhetetlen múltú emberről nem lehet
> józan ésszel azt feltételezni, hogy hivatásom gyakorlása során – ha visszatérnék
> pedagógusként – ne tartanám be a legkörültekintőbben a szabályokat.
>
> A leghatározottabban visszautasítom, hogy egy társadalomra veszélyes pedofil
> lennék, aki mivel úgymond nem bír ösztöneivel, alig várja, hogy a gyermekekre
> vethesse magát!
> A tavalyi kegyelem idején már – a kedvező bv. bírósági döntés után engedélyezett
> - reintegrációs őrizetben ért, ugyanis büntetésem jelentős részét letöltöttem
> (annyit, mint amit általam lebuktatott pedofil volt nevelő felfüggesztve
> kapott!), a maradék időszak leteltét nyomkövetővel felszerelve otthonomban és
> közösségi munkát végezve vártam. Feltételes szabadságra bocsátásomra 2024.
> január 22-én került volna sor. Novák Katalin elnök asszony nem a rácsok mögül
> szabadított ki.
>
> Annyira bíztam saját ártatlanságomban és a jog erejében, hogy a Kúriára vittem
> az ügyemet, ahol azonban nem jártam sikerrel és innen tudta csak meg a média,
> hogy amúgy részleges elnöki kegyelemben részesültem.
>
> Senki nem tett semmi törvénytelent, nem kért senki semmit ezért a döntésért,
> nincs semmilyen rejtélyes háttéralku, nincsenek olyan háttérkapcsolataim,
> amelyeket most sokan emlegetnek. A feleségem benyújtott egy kérelmet, amelyben
> számos méltányolandó személyi körülményt felhozott mellettem és arról is szólt,
> milyen kétséges bizonyítékok és kétséges eljárás alapján ítéltek el jogerősen.
> Nem mellesleg a kegyelmi iratok között rendelkezésre állt a kedvező
> büntetés-végrehajtási vélemény és környezettanulmány, amelyek kegyelemre
> érdemesnek találtak, megállapítva többek között azt, hogy a visszaesés nem
> valószínű, sikeres a reintegrációm és a társadalomba való visszailleszkedés
> érdekében mindent elkövetek.
>
> Úgy is megközelíthető az egész, hogy a jogerős elítélés ellen, amit nem tudtam
> elfogadni számos okból két irányban éltem korrekciós igénnyel: egyrészt
> felülvizsgálattal a Kúria felé, másrészt kegyelmi kérelemmel a köztársasági
> elnök felé. A Kúria tavaly szeptemberi döntésével a tényállási kötöttség miatt
> nem nyúlhatott az ítéleti tényálláshoz, a felvetett eljárási és anyagi jogi
> szabálysértéseket nem látta alaposnak. Azonban az elnök asszony tavaly
> áprilisban a pápa látogatása alkalmával irgalomból megkönyörült rajtam.
> Persze felmerülhet a kérdés: miért nem vontam vissza akkor a kegyelem
> megkapásakor a felülvizsgálati kérelmemet.
>
> Megtehettem volna, hogy belenyugszom, hogy részleges kegyelemmel zárult az
> ügyem, de éppen az igazságérzetem és az ártatlanul történt meghurcoltatásom
> miatti az igazságtételi remény miatt hittem abban, hogy el tudom érni a teljes
> felmentést. Az vesse rám az első követ az, aki nem így járt volna el !
>
> Magamról: végzettségem testnevelő tanár, pszichológus, fejlesztő pedagógus,
> síoktató, több sportágban edzői diplomával rendelkezem. Erdélyi református
> pedagógus családból származom, szüleim díszpolgárok, a helyi sportcsarnok
> édesapám nevét viseli. Két nagynéném, két nagybátyám szintén tanítók voltak,
> apai nagybátyám 30 évig volt iskolaigazgató, anyai nagybátyám falumonográfiát
> írt. Családi hátteremből kifolyólag nemzetem, szakmám iránti hűségre, alázatra
> neveltek. Feleségemmel 1990 óta élünk Magyarországon. Feleségem középiskolai
> tanár, mesterpedagógus, mentortanár, szaktanácsadó, 20 éve egy budapesti
> középiskola megbecsült tanára. Gyermekünk sajnos nem született, talán ezzel is
> magyarázható, hogy 2016-ig, több mint 25 éven át a bicskei gyermekotthonban
> hivatalos munkaidőmön kívül is tudásom legjavát adva igyekeztem segíteni a
> Bicskei Gyermekotthonban állami gondoskodásban élő halmozottan hátrányos
> helyzetű gyerekeket és fiatal felnőtteket. Pedagógus pályámon hitvallásom volt,
> hogy „csak azok lesznek igazán boldogok, akik keresték és megtalálták, hogyan
> lehet másokat szolgálni” (Albert Schweitzer). Mivel testnevelő tanár
> végzettségem is van 1991-től négy sportágban a V4-ek nemzetközi sporttalálkozóin
> vettem részt a gyermekotthon legeredményesebb gyerekeivel. Varsótól Párizsig
> vittem sportversenyekre, focitornákra a gyerekeket, több alkalommal sítábort
> szerveztem nekik Ausztriában. Utoljára 2016 október 13-a – 17-e között Párizsban
> a Danone kupa világbajnokságon négy kontinens 32 ország válogatottjai között
> képviselhettük Magyarországot az országos bajnokságot nyert gyermekvédelmi
> U12-es csapatunkkal.
>
> Minden munkahelyemen tisztelet övezett, szaktudásomat elismerték, tanítványaim
> tiszteltek és szerettek. Az államelnök asszonynak benyújtott kegyelmi kérvényben
> volt iskolaigazgatóim, tanítványaim és azok szülei nyilatkoztak elismeréssel
> munkásságomról. Az ellenem történt vádemeléssel közel 4 évtizedes pedagógusi
> pályafutásom, az állami gondoskodásban élőkkel való önzetlen hivatásom, valamint
> a magyarországi gyermekvédelmi sportéletben felvállalt küldetésem ért véget.
>
> Azóta az életem a meghurcoltatásról szól, és úgy néz ki, a megpróbáltatásaim még
> közel sem értek véget. Ráadásul jelen pillanatban rajtam keresztül az ország
> köztiszteletben álló közjogi személyét is rágalmazni próbálják hazugságözönnel
> árasztva el az országot.
>
> Történetem a következő:
>
> A 2016 őszén a bicskei gyermekotthonban kirobbant pedofíliai ügy kapcsán 2017
> tavaszán a Székesfehérvári Nyomozóügyészség vádat emelt ellenem anélkül, hogy
> rendőrségi meghallgatáson vettem volna részt 1 rendbeli kényszerítés hatósági
> eljárásban bűntettében és 1 rendbeli vesztegetés hatósági eljárásban bűntettében
> lettem másodrendű vádlott.
>
> A fenti számú büntetőeljárásban 2019. november 25.-én a Székesfehérvári
> Járásbíróság 16.B.933/2017/89. számon engem, Kónya Endre másodrendű vádlottat
> bűnösnek mondott ki 1 rb. bűnsegédként elkövetett kényszerítés hatósági
> eljárásban bűntettében valamint 1 rb. vesztegetés hatósági eljárásban
> bűntettében, amiért a bíróság - büntetlen előéletem ellenére halmazati
> büntetésül – 3 (három) év 4 (négy) hónap szabadságvesztésre, 5 (öt) év 18.
> életévét be nem töltött személyek nevelésével, gyógykezelésével és gondozásával
> kapcsolatos valamennyi tevékenységtől, mint foglalkozástól eltiltásra,
> mellékbüntetésül 4 (négy) év közügyektől eltiltásra ítélt. A szabadságvesztést
> börtön fokozatban kell végrehajtani, amelyből a szabadságvesztés kétharmad
> részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra.
>
> A Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság a Székesfehérváron a 2021.
> évi július hó 6. napján a 2Bf.17/2020. számú ügyben tartott nyilvános
> fellebbezési tárgyaláson meghozta a 45. sorszámú ítéletet, melynek értelmében a
> kényszerítés hatósági eljárásban bűntette és további bűncselekmény miatt
> Vásárhelyi János és társa ellen indított büntetőügyben a Székesfehérvári
> Járásbíróság 2019.évi november hó 25. napján kihirdetett 16.B 933/2017/89 számú
> ítéletét megváltoztatta és Vásárhelyi János I.r. és Kónya Endre II.r
> vádlottaknak az igazságszolgáltatás elleni bűncselekményét kísérletnek
> minősítette. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
>
> 2021. november 2-án vonultam be a Baracskai BV Intézetbe, majd onnét 2023.
> márciusban reintegrációs őrizetbe kerültem.
>
> Az ítéleti tényállást megalapozó tényeket olyan egymással és önmagában is
> ellentmondásban álló, több esetben közvetett tudomással bíró tanúktól származó
> tanúvallomásokból építette össze az ügyészség, majd a bíróság, amelyek nem
> álltak össze olyan zárt láncolattá, amely alapján kétséget kizáró bizonyossággal
> meg lehetett volna állapítani bűnösségemet. Ráadásul számos, a védelem által
> indítványozott mentő tanú kihallgatására nem került sor. Az egyik közvetett
> tudomású terhelő tanú esetében pedig nem engedték nekem és a védelemnek a
> kérdések feltevését, így vádló tanúval való szembesülésre vonatkozó vádlotti
> jogom sem érvényesült.
>
> A vád többszöri módosítása után bűnsegédként elkövetett kényszerítés hatósági
> eljárásban bűncselekmény miatt lettem másodfokú vádlott. Valójában az történt,
> hogy az előző napon a munkavégzés alól felmentett akkori igazgató engem kért meg
> 2016 szeptember 24-én, mint a szakmai csoport vezetője, hogy kísérjem fel a
> szökésből önként visszatért egyik 14 éves neveltet és 15 éves, szintén
> gyermekotthonban nevelkedő nagynénjét (nővére lányát) az igazgatóhelyettesi
> irodámba és várjam meg, amíg leírják az előző 24 óra történéseit, amit a nevelt
> az intézményen kívül töltött, amiben elmondja, hogy miért és hogyan ment el,
> miért jött vissza a gyermekotthonba. Nem voltam ügyeletes, de az ügyeletes
> igazgatóhelyettest nem sikerült értesíteni, és mivel a nevelt az én szakmai
> csoportomba tartozott, számomra nem volt kérdés, hogy ahogyan máskor is tettem,
> bemegyek és elbeszélgetek a nevelttel. Ugyanakkor bevett dolog, szokásrend volt
> a rendkívüli események jegyzőkönyvezése, írásba foglalása. A gyermekvédelmi
> gyámja vitte el a neveltet úgy Budapestre, hogy nem a gyermekotthonban, hanem
> egy külső, előzőleg megbeszélt, a gyermekotthon területén kívüli helyszínre
> kellett kiszöknie, amiről senkinek sem volt tudomása a gyermekotthonból. A
> vádirat „kimenekítés” kifejezést használt, a nevelt viszont másnap a nagynénje
> segítségével visszatért a gyermekotthonba, hogy „tisztázza magát”, mert úgy
> érezte, hogy átverték azok, akik a gyermekotthon elhagyására biztatták.
>
> Másnap, szeptember 25-én az ügyeletes igazgatóhelyettes kolléga, aki közben
> „előkerült” hasonló dokumentumot készíttetett el a nevelttel. A nevelt ugyanezen
> a napon tartalmilag ugyanezt írta le a gyámjának is, amit a következő napon
> (szeptember 26.) elmondott a gyámhivatal vezetőjének is, vagyis, hogy Bicskén
> szeretne maradni, nem szeretne visszamenni Budapestre, nem igaz mindaz, amit a
> gyámjának mondott a gyermekotthon igazgatójával kapcsolatosan és gyámot akar
> váltani. A nevelt a bíróságon is elmondta, hogy én nem befolyásoltam, nem
> szóltam bele semmibe, még csak nem is véleményeztem a leírtakat, amíg ők írtak,
> a számítógépem mellett ültem és adminisztráltam. A kényszerítés bűncselekmény
> sértettje 48 óra leforgása alatt három személy kérésére készítette el ugyanazt a
> tartalmú nyilatkozatot (nekem, a hétvégi ügyeletes igazgató helyettesnek és a
> gyermekvédelmi gyámjának), és másnap, hétfőn szóban elmondta a Járási
> Gyámhivatal vezetőjének is.
>
> A másodfokú ítélet indoklásában is benne van, hogy az én jelenlétemben
> elkészített dokumentummal párhuzamosan két másik dokumentum is készült. Én csak
> jelen voltam, amíg az igazgató kérésére a nevelt elkészítette a dokumentumot és
> biztosítottam a helyszínt (az igazgatóhelyettesi irodát), nem szóltam közbe, nem
> is véleményeztem a leírtakat, mégis egyedül ellenem emeltek vádat. Az ügyésznek
> tudomása volt arról, hogy a másik igazgató helyettes kérésére a nevelt ugyanazt
> a nyilatkozatot írta meg, hiszen a kihallgatásom során az ügyvédem jelenlétében
> felmutatta a két nyilatkozatot és megkérdezte, hogy melyiket írta a nevelt az én
> jelenlétemben. A dátumokat látva tudtam azonosítani nyilatkozatot (egy nap volt
> az eltérés). Ellenem vádat emeltek, a kollégát ezért soha senki sem vonta
> felelősségre, annak ellenére, hogy ő készíttette el a dokumentumot, míg én előző
> nap csak jelen voltam az elkészítésénél. A sértett a bírósági tárgyaláson a bíró
> négyszeri, egymás utáni kérdésére azt válaszolta, hogy ő mindenképpen leírta
> volna a történteket a gyámváltási kérelemmel együtt. Ez védőügyvédi
> észrevételezésként bekerült a tárgyalási jegyzőkönyvbe. Érthetetlen a bíróság
> álláspontja, hogy ha a sértett ezt vallotta, sőt 4 alkalommal megismételte,
> akkor ki kényszerítette erre a cselekményre.
>
> Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a gyermekotthon több tagja
> mellettem tett vallomást, magyarul a bírósági tárgyaláson mellettem tanúskodtak
> olyan gyerekek, amikor az egyértelműen ez nem állhatott érdekükben, de mégsem
> állították rólam azt, hogy a pedofiliáért elítélt igazgató elleni vallomás
> visszavonására vettem rá M. K. I.-t !
> 2018. őszi bírósági tárgyaláson a bíró kérdésére M. V. V. (Vani, M. K. I.
> nagynénje) az alábbiakról számolt be:
>
> „A János bácsi adta ki parancsba, mert ő volt a főnök, azt kellett csinálni,
> amit mond. Elmondta, hogy a Karcsika írja le egy papírra, hogy az nem úgy
> történt, ahogy elmondta, de nem tudom, hogy ezt elmondta-e az Endre bácsi előtt is.”
>
> „Felmentünk az Endre bácsi irodájába, a Karcsi leírta, amit kellett, én
> segítettem neki úgy, hogy diktáltam, de közösen megbeszéltük, mi legyen, de én
> döntöttem el végül, a Karcsi pedig azt írta, amit én mondtam, aztán magától is
> írt, mert ott szeretett volna maradni Bicskén és én is szerettem volna, ha ott
> marad.”
>
> „A Karcsi megírta a papírt és odaadtuk az Endre bácsinak, aki semmit sem
> mondott, nem ígért, legalábbis nem emlékszem már rá.”
>
> „Szerintem az Endre bácsi az irodában nem hallotta, hogy a János bácsi mit kért
> tőlünk, szerintem csak utána jött be az Endre bácsi.”
>
> Részlet M. V. V. rendőrségi vallomásából:
>
> „Az Endre bá irodájába hárman mentünk fel, János nem jött velünk, és ott leírta
> a tesóm, hogy nem volt semmi közte és János között, csak meg akart felelni
> Juliánéknak.”
> M. K. I. a bírósági tárgyaláson a következőt válaszolt K. Endre szerepével
> kapcsolatban:
>
> „Vanival elmentünk az Endre bácsi irodájába. … Az Endre bácsi azt mondta, hogy
> az őszintét írjam le, ahogy szeretném, ami a szívemen, az a számon legyen. Ő
> megértő volt velem és normális volt akkor is. Vani segített megírni a papírt,
> mert tanácstalan voltam a történtek miatt. Én írtam, de a Vani fogalmazott.
> Endre bácsi mindezt hallotta, de nem szólt bele semmibe sem. Nem bátorított, nem
> mondta, hogy javítsam ki, semmibe sem szólt bele. Endre bácsi mindig is segíteni
> akart nekünk, nem befolyásolt soha semmiben.”
>
> Ekként nyilatkozott a nyomozás során is az eset után pár nappal:
>
> Részlet M. K. I. vallomásából:
>
> „Akkor felhívta telefonon János bácsi Kónya Endrét, aki bejött szabadidejébe és
> felmentünk az irodájába ahol leírtuk egy A4-es papírra, hogy hogy történt ez az
> egész dolog. Hogy kerültem fel Budapestre és hogy kerültem vissza. És hogy
> gyámot szeretnék váltani. Ezt én írtam le a papírra és én találtam ki a szöveget
> Vanival, szóval senki sem diktálta, hogy mit mondjak.”
> Tehát tanúja voltam a nyilatkozat megírásának, anélkül, hogy annak közvetlen
> előzményéről (az igazgatói kényszerítő ráhatásról) tudomásom lett volna. A
> kényszerítés hatósági eljárásban bűncselekmény bűnsegédként való elkövetésének
> előfeltétele, hogy az elkövető pontosan tisztában legyen azzal, hogy az ő
> közreműködésével megtett vallomás tartalma valótlan és annak keletkezését
> kényszer vagy fenyegetés előzte meg. A bizonyítási eljárásban egyetlen adat sem
> merült fel, és ilyen jellegű indokolást a bíróság sem adott, hogy tisztában
> lettem volna azzal, hogy a kiskorú M. Károly Iván korábbi nyilatkozata
> tartalmazza a valóságot, és a visszavonó nyilatkozat tartalma a hamis.
>
> Az elítélésemben szerepet játszott egy már túlkoros fiatal, közvetett tudomású
> vallomása, akit korábban miután kikerült a gyermekotthonból drog rehabilitációra
> vittem el szabadidőmben. Az igazgató kitiltotta őt az intézményből, mert rossz
> hatással volt a többiekre. Ő lett a pedofil-botrány kirobbantója, ő tette a
> feljelentést és információink szerint a sértetteknek adott kártérítések
> megszerzésében, szétosztásában is szerepet játszott.
>
> A vesztegetés hatósági eljárásban vádjának alapja az volt, hogy egy gondnokság
> alatt álló, szellemi fogyatékosság határát súroló, pszichológiai vélemény
> alapján „kóros hazudozó” fiatal felnőtt, volt nevelt, azt állította, hogy
> „négyszemközt” 4 000 – 5 000 Ft-ot ígértem neki, ha visszavonja az igazgató
> ellen tett vallomását. Én ilyet soha nem ígértem neki. Mivel mindig támogattam a
> neveltet, a nevelt a bírósági tárgyalás során is elmondta, hogy nyári tábori
> tartózkodása alatt is felhívtam, Ausztriába is elvittem síelni segítő szándékkal
> kerestem meg a húszas éveiben járó neveltet. Miután túlkorossága miatt az új
> igazgató a gyermekotthon elhagyására szólította fel őt, tájékozódni szerettem
> volna, hogy hogyan segíthetem a jövőben (a Mentsvár Alapítvány Kuratóriumának
> tagja voltam). A neveltet ideiglenesen egy volt nevelő fogadta be, aki napi
> szinten kapcsolatot tartott az igazgató ügyével kapcsolatos gyermekotthoni
> sajnálatos eseményeket kézben tartó és irányító volt munkatárssal. Ő és baráti
> köre „éltek a gyanúval”, hogy befolyásolni akarom a neveltet, amit az általános
> jelleggel cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt álló, kiszolgáltatott
> helyzete miatt is befolyásolható nevelt előtt beszélték meg. A neveltet nem
> kísérték el a velem történő beszélgetésre, holott megtehették volna, hiszen egy
> cél kellett, hogy vezéreljen mindenkit: segíteni a hajlék nélkül maradt
> gondnokság alatt álló felnőtt nevelten. A nevelt és köztem lezajló négyszemközti
> beszélgetés után az „eseményeket irányító” volt munkatárs személyesen hívta fel
> a székesfehérvári ügyészséget és tájékoztatta a főügyészségi ügyészt a
> vesztegetési kísérletről. Az ellenem hozott ítélet indoklása szerint, mivel a
> sértett elmondta, hogy meg akartam őt vesztegetni annak a 2–3 személynek, akik
> az eseményeket irányító volt munkatárssal voltak kapcsolatban, és akik
> ideiglenesen befogadták őt, a bíró számára a pszichológiai vélemény alapján a
> „notórius hazudozó” fiatal szavahihető, én „hitvány erkölcsű” vagyok. A
> tárgyalásra beidézett volt nevelője is úgy nyilatkozott erről a fiatalról, hogy
> „szavahihetősége, értelmi képessége átlag alatti, fenntartással kezelte az
> ember, amit mondott, befolyásolható volt.” Munkám során én is tapasztaltam, hogy
> valóságnak nem megfelelő dolgokat állított. Mivel az igazgató körüli ügy
> kirobbanása után szándékomban állt elmenni a gyermekotthonból – ami két hónapon
> belül meg is történt – miért állt volna érdekemben lefizetni a fiatalt, hogy
> vonja vissza a rendőrségi tanúvallomását? Nem tűnik logikusnak, hogy miért
> kellett volna visszasegítenem korábbi pozíciójába az előzetes letartóztatásban
> levő igazgatót, amikor feleségem hosszú ideje, több alkalommal megfogalmazott
> kérésére állást szerettem volna változtatni.
>
> Az állítólagos vesztegetés után két évvel később a bírósági tárgyaláson a rám
> terhelő vallomást tett fiatalnak a bátyja, mint gondnoka az alábbiakat
> nyilatkozta „hitelesen”:
>
> „Az 5.000,- forint az annyira friss emlék, hogy most mondta ezt nekem fél órája
> a T. Ez az összeg amúgy eddig fel sem merült, én ezt most tudtam meg.”
>
> Az eljárásra vonatkozóan szeretném elmondani a következőket:
>
> Az eljárást koncepciós eljárásnak tartom. Az egész bírósági eljárás előre
> megszerkesztett forgatókönyv alapján zajlott, előre kiosztott szerepek alapján.
> Az eseményeket irányító volt munkatárs 2016 októberében a Hír TV műsorában azt
> nyilatkozta, hogy az igazgatóhelyettesek is „cinkosok” voltak, ettől kezdve
> világos volt, hogy az igazgatóhelyetteseket is „célba vették”. Akkor még többes
> számot használt, később egyedül én tűntem a legalkalmasabbnak a bűnbak
> szerepére. Nyilvánvalónak tűnt, hogy az ügy sikeréért még valakit a vádlottak
> padjára kellett állítani. Különböző, leginkább bulvár médiák gyakran
> megfogalmazták, hogy egyedül csak én tudtam az igazgatónak a gyerekek ellen
> irányuló bűncselekményéről. Vajon a másik két igazgatóhelyettes miért nem
> tudott? Mert ahogy én nem tudtam, úgy ők sem tudtak. Első alkalommal akkor
> került szóba ez az ügy, amikor az otthon vezetésével nyíltan konfliktusban álló
> munkatárs „feltárta”. A kényszerítés bűncselekmény sértettje 48 óra leforgása
> alatt négy személy kérésére tette ugyanazt a nyilatkozatot, mégis egyedül
> ellenem emeltek vádat, én tűntem legalkalmasabb személynek erre a szerepre.
> Ilyen szempontból a vádemelést igazságtalannak, törvénysértőnek tartom.
>
> A másodfokon eljárt, szakmájában nagy elismerésnek örvendő ügyvéd szerint
>
> „az első fokú bíróság által megállapított tényállás részben megalapozatlan, mert
> az ítélet a vádlott vonatkoztatásában téves, tényből tényre helytelenül
> következtetett. Ezen túlmenően véleményem szerint az I. tényállás esetében a
> jogi minősítés mindkét terheltre nézve törvénysértő.”
>
> Sajnos az első fokon hozott ítéletet a magyar jogrend szerint szinte lehetetlen
> másodfokon megváltoztatni, hiszen „tényállást nem lehet támadni”.
> A bíróság a védelem egyetlen tanúját sem tartotta érdemesnek meghallgatni (8
> tanúnkból senkit sem hallgatott meg).
>
> A Fejér Megyei Főügyészség felületesen kezelte az ügyet, szóvivőjük több
> alakalommal is félretájékoztatta a közvéleményt, ezzel is hangulatot keltve. A
> vesztegetési ügyben a főügyész által kiadott dokumentumokban szereplő sértett
> több mint 10 alkalommal szerepel kiskorúként (a szóvivő gyermekként és
> kiskorúként is hivatkozik rá), holott a sértett 22 éve felé közeledett; azzal
> sem voltak tisztában, hogy akit az igazgató mellett pedofiliáért elítéltek az
> egy nevelő, nem az igazgatóhelyettes. Az origo.hu <http://origo.hu> hírportál az
> ők közleményük alapján írta le, hogy „az igazgatóhelyettesnek is börtönbe kell
> vonulnia, mivel szexuálisan zaklatta a nevelteket”, ami nyilvánvaló rágalom
> volt, hiszen egy nevelőről volt szó, akinek pedofil cselekedetét én lepleztem
> le. Miután egy nevelt arról tájékoztatott, hogy egy nevelő szexuális ajánlatot
> tett neki, szembesítettem a nevelőt azzal amit hallottam róla. Ő beismerte
> tettét, de csak felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Természetesen
> helyreigazítást kértünk a portáltól, de mivel ellenem ilyen felháborító,
> igazságtalan ítélet született, rágalmazásért beperelni az origo.hu-t már nem
> tartottuk érdemesnek (több más portál is átvette a hírt).
>
> Az általunk kért iratokat nem, vagy csak késve bocsátották a rendelkezésünkre,
> így az ügyvédünknek nem volt ideje felkészülni és reagálni az elhangzottakra
> vagy a jegyzőkönyvben tévesen szereplő adatokra. Az eljárás során a bíróság
> egyetlen jegyzőkönyvet sem küldött el számomra, így nem tudtam ellenőrizni, hogy
> a jegyzőkönyv tartalma megfelel-e az előző tárgyaláson elhangzottaknak.
>
> A tanúk több alkalommal nem válaszolhattak az én vagy az 1. rendű vádlott által
> feltett kérdésekre (pl. azt a kérdést tettem fel a tanúnak, hogy ha én meg
> akartam volna vesztegetni a sértettet, akkor a rendőrségen tett vallomás tétele
> előtt vagy utána lett volna célszerű ajánlatot tenni?).
>
> A bíró fenyegetően lépett fel egy tanúval szemben, amikor a tanú el szerette
> volna mondani, hogy nem tartja szavahihetőnek a neveltet. Bírói „ráhatásra” a
> tanú változtatott eredeti álláspontján.
> A bíróság és az ügyészség más iratanyagból dolgozott, mint a védelem, ezért nem
> mindig lehetett követni és értelmezni a tárgyaláson elhangzottakat.
>
> A bíró az ügyvédünk tiltakozása ellenére helyt adott az alapügy felnőtt korú
> sértettjének a kérésének, aminek értelmében nem lehettem jelen az ő bíróság
> előtt tett vallomástételén, amiben a tanú valótlanságotkat állított. Mivel a
> bíróság egyetlen jegyzőkönyvet sem küldött el nekem, nem szerezhettem tudomást
> arról, hogy távollétemben ő valótlanságokat állított. A másodfokú ítélet
> indoklása során vettem tudomást arról, hogy az ítélet indoklása olyan új
> tényállást is tartalmaz, amely nem felel meg a valóságnak, de mivel jogerős
> ítéletről beszélünk, nem állt módomban, hogy megcáfoljam a másodfok valótlan
> állításait, még akkor sem, ha ezt bizonyítani tudtam volna a mentő tanúk
> közjegyző előtt tett vallomásával.
>
> Úgy érzem nemcsak a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogom sérült, hanem,
> mivel az ügynek „politikai háttere van”, az ítéletet a politikai elvárásnak
> megfelelően befolyásolták, az ellenem folytatott eljárás egy koncepciós per
> része, az ítélet megalapozatlan, ugyanakkor drákói.
>
> Az elsőfokon eljáró ügyvédet megdöbbentette az ítélet, elismerte, hogy az
> elsőfokon 2 évig elhúzódó eljárás alatt sem tudott rájönni, hogy ki áll/kik
> állnak az ügy hátterében. Az ügy lefolyásáról nekem „A tanú” című film jut az
> eszembe: „Virág elvtárs, ez nem a vádirat, ez az ítélet.”
>
> Az ellenem elkövetett karaktergyilkosság hátterében mindvégig egy bosszúálló,
> felsőfokú végzettség nélküli volt munkatárs, egy budapesti székhelyű alapítvány
> „trénereként” tevékenykedő személy állhatott, akinek munkája sok kívánnivalót
> hagyott maga után, amit közvetlen feletteseként többször szóvá tettem,
> mulasztásairól jegyzőkönyvet készítettem. Több reményt fűztünk a munkájához.
> Munkaviszonya a gyermekotthonban nem az általa kívánt módon szűnt meg, aminek én
> is részese voltam. Ő biztosította a bulvárcsatorna stábjának támogatását, akik
> állandó jelenlétükkel, a sértettek befolyásolásával, szervezésével,
> irányításával, a tárgyalásokra történő fuvarozásukkal, vagy ha a helyzet úgy
> kívánta, távoltartásukkal gyakoroltak hatást a bíróság munkájára.
>
> Megtapasztaltuk, hogy ez a bulvár csatorna nemcsak a piramis csúcsára tudja
> röpíteni a „celebeket”, hanem a sárba is képes tiporni tisztességes embereket,
> elképesztő valótlanságokat állítva, amik ellen úgy tűnik a magyar
> igazságszolgáltatásban képtelenség védekezni. 2016 óta, amióta általános iskolai
> testnevelő tanárként elhelyezkedtem, a bulvárcsatorna két munkahelyemről
> dobatott ki. Először a tankerületi igazgatót keresték fel és kérték számon tőle,
> hogy miért alkalmazott egy olyan pedagógust, aki ellen a bíróság vádat emelt.
> Ekkor még el sem kezdődtek a bírósági tárgyalások. 2019. november 25-i
> megdöbbentő elsőfokú ítéletet követő napokon reggel már a bulvárcsatorna
> „elfoglalta állását” az iskola előtt, ahol szülők, tanulók, kollégák kiálltak
> mellettem, nem voltak hajlandóak „rosszat” nyilatkozni rólam. Az iskola a szülők
> és tanítványok kérése ellenére nem vállalta, nem vállalhatta, hogy továbbra is
> alkalmaz, közös megegyezéssel megszűnt a munkaviszonyom és ezzel egyszer és
> mindenkorra véget ért a pedagógus pályám. Ezután már csak az építőiparban
> találtam segédmunkásként munkahelyet (62 évesen), de a Covid járvány miatt 2
> hónap múlva ez a lehetőség is megszűnt. Azóta börtönbe vonulásomig, másfél éven
> át feleségem tartott el. Az engem ért megaláztatásokból neki is kijutott. A
> lakásunkban tartott házkutatás során lefoglalták a telefonját és a laptopját,
> holott figyelmeztettem őket, hogy a laptop az intézménye tulajdona és a
> munkavégzéséhez elengedhetetlen dokumentumok vannak rajta a többi lefoglalt
> adathordozókról nem is beszélve, amiket saját költségünkön kellett pótolni.
> Feleségem elmondása szerint utoljára a Securitate kutatott a lakásában, nem
> gondoltuk volna, hogy az anyaországban 25 évvel a rendszerváltás után ugyanezt
> kell átélnünk. A börtönben lefoglalt telefonomat a mai napig nem kaptam vissza.
>
> A kegyelem folytán hiába törölték büntetett előéletemet, erkölcsi bizonyítványom
> ellenére sem tudok elhelyezkedni a szakmámban. Az alapügy sértettjei több millió
> forintos kártérítéseket vehettek fel a nyilvánosság kizárásával, engem anyagilag
> ellehetetlenítettek és börtönviselt, megbélyegzett ember leszek életem hátralevő
> részében.
>
> Meggyőződésem, hogy az ellenem folytatott eljárás egy koncepciós per része, az
> ítélet megalapozatlan, ugyanakkor drákói. Természetesen az ítélet ellen
> szerettem volna fellebbezést bejelenteni. Az elsőfokon eljáró védőügyvédemet is
> megdöbbentette az ítélet, elismerte, hogy a 2 éve elhúzódó bírósági eljárás
> alatt nem tudott rájönni, hogy „ki áll az ügy hátterében, ki mozgatja a
> szálakat”. Sajnos másodfokon a képviseletemet ellátó ügyvéd miután tájékozódott
> az ügy hátteréről, nem volt hajlandó tovább vállalni az ügyet, a több mint egy
> évig elhúzódó másodfokú ítélethirdetésen meg sem jelent, a fiát küldte el maga
> helyett, ami azt feltételezem, hogy előzőleg tájékozódott az ítéletről és nem
> kompromittálta magát, számítva az RTL Klub stábjának a jelenlétére. Három hónap
> elteltével sikerült találni egy olyan ügyvédet, aki felháborodott az
> igazságtalan eljárás miatt és vállalta, hogy minden lehetséges jogorvoslati
> lehetőséget kihasználva ellátja további védelmemet (felülvizsgálati kérelem,
> perújítás, nemzetközi bíróság). Már öt hónapja börtönben voltam és a sajnos
> megbízhatatlannak minősült ügyvéd még semmit sem tett. Az volt a véleménye, hogy
> „az ügynek politikai háttere van”. és ezért nem érdekelte tovább az ügy. Az
> ítélet elleni felülvizsgálathoz végre nagy nehezen sikerült olyan ügyvédet
> találni, aki a felülvizsgálati kérelmet elkészítette és benyújtotta.
>
> A már eddig átéltek és a várhatóan még jelentős időt igénylő elbírálás előtt az
> ügy összes körülményére, koromra és egészségi állapotomra figyelemmel,
> szükségesnek és indokoltnak éreztem azt, hogy részemre Magyarország Köztársasági
> Elnöke az Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés g) pontja egyéni kegyelmet adjon és
> ezáltal mentesítse az említett büntetőeljárás következményeitől és kerüljön sor
> az említett eljárás velem szemben mielőbbi megszüntetésére.
>
> Természetesen jogi úton is szerettem volna Magyarországon kihasználni minden
> jogorvoslati lehetőséget, ezért fordultam a Kúriához. Sajnos a Kúria
> elutasította a felülvizsgálati kérelmemet. Őszintén, nem gondolom, hogy ezek
> után valaha kiderülhet az igazság Magyarországon és igazságos ítélet születhet
> ügyemben.
>
> A pedofiliát ahogy írtam mélységesen elítélem, de úgy gondolom, hogy ha a
> forgatókönyv úgy volt megírva, hogy az igazgatón kívül „bűnbakot” kell még
> találni, akkor nem azt az igazgatóhelyettest kellett volna pellengérre állítani,
> aki történetesen a legtöbbet tett a gyerekekért. Úgy tűnik „a székely góbé” volt
> a legalkalmasabb személy, akit a pedofiliával elítélt igazgató mellé lehetett
> állítani „bűntársként”. Ha a bicskei gyermekotthonban történt pedofília ügyet
> volt hivatott „szigorúan” büntetni a bíróság, akkor nem értem, hogy aki valóban
> elkövette az igazgató mellett ezt az aljas cselekményt (egy nevelő), ő miért
> „úszta meg” felfüggesztettel, és miért került börtönbe a munkáját
> lelkiismeretesen végző, a pedofiliát leleplező pedagógus.
> A tényeket ismerve, nem vagyok biztos benne, hogy a bíróság célja az ártatlan
> gyerekek életét megnyomorító pedofil cselekmény „drákói” büntetése volt, úgy
> tűnik sokkal inkább „megrendelésre” vagy megfelelési kényszerből hozták meg
> ellenem a szigorú ítéletet. Pedagógusként is kiálltam az iskolai zaklatást
> elszenvedő gyerekekért, lelkiismeretes munkámmal igyekeztem időben feltárni és
> megakadályozni ezeket az eseményeket. A helyi általános iskolában is tettem
> ilyet, ahogy azt korábban írtam.
>
> Végül szeretném elmondani, hogy a sértettek, akik 2016 őszén az RTL Klub
> műsorában arcukat vállalva számoltak be az őket ért sérelmekről sok millió
> forint kártérítést vettek fel. Tudomásom szerint eredetileg fejenként 50 millió
> forint kártérítést követeltek polgári peres úton a fenntartótól és az
> igazgatótól. Mivel peren kívül sikerült megegyezni, az ügy fő sértettje intézte
> a kifizetéseket egy ügyvédi irodán keresztül. A kártérítés során olyan mesés
> összegekhez jutottak hozza a sértettek, amikről egy pedagógus pályán
> megöregedett magunkfajta álmodni sem mer. Van, aki Rolex karórájával pózol a
> Facebook-on, van aki már elköltötte a kapott kártérítést és sajnálatos módon
> megint az utcán él.
>
> Meggyőződésem, hogy a pedofiliától valóban meg kell védeni a kiszolgáltatott
> gyerekeket, de aki ezt a förtelmes bűncselekményt elköveti, azt csak a minden
> kétséget kizáró bizonyíték alapján szabad elítélni, tisztességes bírósági
> eljárás során, de a lehető legszigorúbb módon. Sajnos sok kérdés maradt
> megválaszolatlanul a volt igazgató pedofília ügyével kapcsolatosan is és én
> ennek a kétes ügynek lettem az áldozata.
>
> A bicskei gyermekotthonban történt pedofiliával kapcsolatos botrány „hevében”
> ártatlanul lettem meghurcolva, tönkretették tisztességben, becsületben leélt
> életemet. Kálváriám megdöbbentette közvetlen környezetünket, rokonokat,
> barátokat, ismerősöket, úgy az anyaországban, mint szülőföldünkön, Erdélyben.
>
> Egy részben szülőföldünkön, de nagyrészt az anyaországban becsülettel
> ledolgozott életpálya végén feleségemmel pedagóguspályánk utolsó évei nem a jól
> megérdemelt elismerésről, hanem a szégyenletes meghurcoltatásról szóltak. Sok
> megpróbáltatásban volt részünk erdélyi magyarként az „átkos” korszakban, ezért
> szerettük volna az anyaországban felnevelni sajnos soha meg nem született
> gyerekeinket, de ma vigasztalásként élem meg, hogy nem hagyok hátra utódot egy
> olyan országban, ahol ilyesmi megtörténhet. Lélekben mindig határon túli
> magyarnak éreztük magunkat, több mint harminc évvel ezelőtt örültünk, hogy
> hazánknak választhattuk Magyarországot, sajnos kárhozatunkra. Feleségemmel
> rémálomként éltünk meg minden napot az utóbbi kilenc esztendőben, ami kihatott a
> munkánkra, felemésztette egészségünket. Életem legboldogabb napja lesz, ha
> visszatérhetek legalább örök békességet lelni szülőföldemre idős édesanyámhoz,
> ahova tartozom, ahova Isten teremtett.
>
> Isten óvja Magyarországot!
>
> Kónya Endre
>
> Budapest, 2024. február 10."
>
>
>
> <http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
> Vírusmentes.www.avg.com
> <http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
>
> <#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--
Üdvrivalgással:
KEA.
További információk a(z) Grem levelezőlistáról