[Grem] !!!! Megszólalt a Novák K-tól kegyelmet kapott Kónya Endre ...

[Ildikó Jáky]

Novák Katalin lemondott...

Emoke Greschik <greschem at gmail.com> ezt írta (időpont: 2024. febr. 10.,
Szo, 15:23):

> !!!! Megszólalt Kónya Endre: Hallgattassék meg a másik fél is!
>
> *Szerkesztőségünk az alábbi levelet kapta, amit most változtatások nélkül
> teszünk közzé. A bejegyzés alá beillesztjük azt a Facebook-oldalt is, ahol
> az írás megjelent.*
>
> 2024. február 10. - 12:55
>
> https://www.vadhajtasok.hu/2024/02/10/rendkivuli-megszolalt-konya-endre-hallgattassek-meg-a-masik-fel-is
> "Hallgattassék meg a másik fél is!
>
> Sok évi meghurcoltatás és megaláztatás után úgy döntöttem én is
> megszólalok és az érem másik oldalát tárom fel a bicskei gyermekotthonban
> több, mint hét évvel ezelőtt történt eseményekről, az azt követő
> eljárásokról, amelyek a mai napig megosztják a kisváros lakosságának a
> véleményét és az újabb, politikai hátterű célszemély (köztársasági elnök)
> ellen folytatott média hisztéria kapcsán jelenleg is borzolják a kedélyeket
> most a kegyelmi döntés kapcsán.
>
> Ha nem velem történtek volna ezek az események nem is hinném el, hogy
> 2016-ban, majd azt követően mindez megtörténhetett, egy tisztességben
> megőszült, egész életében jogkövető, becsületes pedagógussal, egy európai
> uniós országban, ahol most a pedofília elleni fellépés esetemben téves
> ürügyén sötét középkort idéző boszorkányüldözést folytatnak a nekem
> kegyelmet adó Novák Katalin elnök asszony és ellenem, az inkvizíció
> szerepét pedig a média és zsákmányt kereső, haszonleső pártok töltik be a
> kegyelemre okot adó tények ismerete nélkül. A legváltozatosabb hazugságok,
> csúsztatások és vádaskodások egyre nagyobb számban borzolják a kedélyeket
> és gerjesztenek igaztalanul gyűlöletcunamit.
>
> Azt már most ki tudom jelenteni, ha tudom, hogy a kegyelem ilyen viharokat
> kavar, akkor bár arra minden ok megvolt, nem élek vele, sőt még az is
> megfordult a fejemben, hogy kérem a visszavonását, de ezt már nem lehet.
>
> Nem voltam, nem vagyok és nem leszek pedofil, a leghatározottabban
> elítélem a pedofília bármilyen formáját, együttérzek az áldozatokkal és
> soha, senkinek nem adtam segítséget pedofil bűncselekmény elkövetéséhez és
> elleplezéséhez.
>
> Sőt ezzel ellenkezőleg: a bicskei gyermekotthon 8 évre ítélt volt
> igazgatója elleni büntetőeljárásban elítéltek másodrendű vádlottja egy
> olyan nevelő volt, akit én buktattam le, mivel a pedofil bűncselekményeket
> a leghatározottabban elítélendőnek tartom. 2016 tavaszán egy nevelt jelezte
> nekem, hogy egy nevelő szexuális visszaéléseket követett el. Azonnal
> szembesítettem a nevelőt a hallottakkal, aki elismerte tettét és beadta a
> felmondását. Erről a gyalázatos eseményről vezetői értekezleten
> tájékoztattam vezető kollégáimat, így lett ő később vádlott, majd elítélt.
> Ami végképp érthetetlen, hogy ez a volt nevelő, aki a bíróság előtt el is
> ismerte, hogy bűnös, pedofil szexuális kapcsolatot létesített két kiskorú
> nevelttel mindössze egy év hat hónap börtönbüntetést kapott 3 évre
> felfüggesztve.
>
> A bicskei gyermekotthonból való önkéntes távozásom után még egy ideig két
> másik oktatási intézményben kifogástalan és elismeréssel övezett pedagógusi
> munkát végeztem, de mindkét helyről az RTL-Klub “pedofilező” kampánya
> hatására elbocsátottak. Ezután segédmunkásként dolgoztam, majd
> munkanélkülivé váltam, 2021 novemberi börtönbe vonulásomig.
>
> Ráadásul a gyermekotthonból való távozásom után az egyik oktatási
> intézményben, ahol testnevelő tanárként dolgoztam úgyszintén felléptem
> szexuális zaklatás ellen. A tornaterem fiú öltözőjében egy felsőbb
> osztályba járó gyerek próbált szexuálisan zaklatni néhány nálánál
> fiatalabb, gyengébb fizikumú gyereket. Ügyeletes tanárként a fiú öltöző
> ellenőrzése során tetten értem az elkövetőt, amiből rendőrségi ügy lett. A
> szülők hálájukat fejezték ki, hogy gyermekeiknek nem kellett elszenvedniük
> egész életükre kiható sérelmet.
>
> A feleségem által készített és 2022. júliusában benyújtott kegyelmi
> kérelem lényegét fogom a későbbiekben ismertetni, kiegészítve néhány fontos
> perbeli adalékkal. Most a kérelemhez még a börtönben fűzött nyilatkozatomat
> szeretném idézni, mert ez jól összefoglalja az ellenem született vádakról
> és ítéletekről szóló véleményemet:
> „Bűnösségemet nem ismertem el, a terhemre rótt cselekményeket nem követtem
> el, azok hiánya tekintetében közvetlen tudomással bíró két személy is azt
> vallotta velem kapcsolatban, hogy semmilyen befolyásoló, vesztegető
> magatartást nem követtem el. Ezért tévesen és jogszabályt sértően ítéltek
> el. Meggyőződésem, hogy az ellenem felhozott vádak koncepciósak, az eljárás
> tisztességtelen, az ítéletek pedig megalapozatlanok és törvénytelenek
> voltak.”
>
> Feleségem pedig ezt írta kegyelmi kérelmében:
>
> „Meggyőződésem, hogy a pedofiliától valóban meg kell védeni a
> kiszolgáltatott gyerekeket, de aki ezt a förtelmes bűncselekményt elköveti,
> azt csak a minden kétséget kizáró bizonyíték alapján szabad elítélni,
> tisztességes bírósági eljárás során, de a lehető legszigorúbb módon. A
> bicskei gyermekotthonban történt pedofiliával kapcsolatos botrány „hevében”
> ártatlanul meghurcolt és tönkretett tisztességes, becsületes férjem
> kálváriája megdöbbentette közvetlen környezetünket, rokonokat, barátokat,
> ismerősöket, úgy az anyaországban, mint szülőföldünkön, Erdélyben.”
> Megszólalásomban leginkább az játszott szerepet, hogy megosszam: milyen
> tények és ismeretek állhattak rendelkezésre akkor, amikor a részleges
> kegyelmi döntést ügyemben meghozták. Miért is lettem kegyelemre méltó? Nem
> tudhatom, hogy az elnök asszony fejében pontosan mi játszódott le az
> irgalmas döntése meghozatalakor, de a döntés alapjául szolgáló tényeket jól
> ismerem. A lelkiismeretem tiszta és a kegyelmet adóké is az kell legyen,
> mert helyesen döntöttek. Mérhetetlenül igazságtalannak érzem és nagyon
> bánt, hogy most így meghurcolják a nekem kegyelmet adó elnök asszonyt és a
> volt igazságügyi-miniszter asszonyt.
>
> Ráadásul elfelejtik megemlíteni azt is, hogy a kegyelmi döntés ugyan
> mentesített a büntetett előélet következményei alól és a pedagógusi
> tevékenységtől való eltiltástól, de rajtam hagyott a kiszabott
> börtönbüntetésből csaknem két év felfüggesztett börtönt, ami azt jelenti,
> hogy újabb szándékos bűncselekmény esetén ezt az időszakot is le kellene
> ülnöm. Az elmúlt évek hányattatásai és 17 hónap börtön alatt volt időm
> bőven levonni a megfelelő következtetéseket, ilyen előzmények után rólam,
> mint egy ilyen feddhetetlen múltú emberről nem lehet józan ésszel azt
> feltételezni, hogy hivatásom gyakorlása során – ha visszatérnék
> pedagógusként – ne tartanám be a legkörültekintőbben a szabályokat.
>
> A leghatározottabban visszautasítom, hogy egy társadalomra veszélyes
> pedofil lennék, aki mivel úgymond nem bír ösztöneivel, alig várja, hogy a
> gyermekekre vethesse magát!
> A tavalyi kegyelem idején már – a kedvező bv. bírósági döntés után
> engedélyezett - reintegrációs őrizetben ért, ugyanis büntetésem jelentős
> részét letöltöttem (annyit, mint amit általam lebuktatott pedofil volt
> nevelő felfüggesztve kapott!), a maradék időszak leteltét nyomkövetővel
> felszerelve otthonomban és közösségi munkát végezve vártam. Feltételes
> szabadságra bocsátásomra 2024. január 22-én került volna sor. Novák Katalin
> elnök asszony nem a rácsok mögül szabadított ki.
>
> Annyira bíztam saját ártatlanságomban és a jog erejében, hogy a Kúriára
> vittem az ügyemet, ahol azonban nem jártam sikerrel és innen tudta csak meg
> a média, hogy amúgy részleges elnöki kegyelemben részesültem.
>
> Senki nem tett semmi törvénytelent, nem kért senki semmit ezért a
> döntésért, nincs semmilyen rejtélyes háttéralku, nincsenek olyan
> háttérkapcsolataim, amelyeket most sokan emlegetnek. A feleségem benyújtott
> egy kérelmet, amelyben számos méltányolandó személyi körülményt felhozott
> mellettem és arról is szólt, milyen kétséges bizonyítékok és kétséges
> eljárás alapján ítéltek el jogerősen. Nem mellesleg a kegyelmi iratok
> között rendelkezésre állt a kedvező büntetés-végrehajtási vélemény és
> környezettanulmány, amelyek kegyelemre érdemesnek találtak, megállapítva
> többek között azt, hogy a visszaesés nem valószínű, sikeres a reintegrációm
> és a társadalomba való visszailleszkedés érdekében mindent elkövetek.
>
> Úgy is megközelíthető az egész, hogy a jogerős elítélés ellen, amit nem
> tudtam elfogadni számos okból két irányban éltem korrekciós igénnyel:
> egyrészt felülvizsgálattal a Kúria felé, másrészt kegyelmi kérelemmel a
> köztársasági elnök felé. A Kúria tavaly szeptemberi döntésével a tényállási
> kötöttség miatt nem nyúlhatott az ítéleti tényálláshoz, a felvetett
> eljárási és anyagi jogi szabálysértéseket nem látta alaposnak. Azonban az
> elnök asszony tavaly áprilisban a pápa látogatása alkalmával irgalomból
> megkönyörült rajtam.
> Persze felmerülhet a kérdés: miért nem vontam vissza akkor a kegyelem
> megkapásakor a felülvizsgálati kérelmemet.
>
> Megtehettem volna, hogy belenyugszom, hogy részleges kegyelemmel zárult az
> ügyem, de éppen az igazságérzetem és az ártatlanul történt meghurcoltatásom
> miatti az igazságtételi remény miatt hittem abban, hogy el tudom érni a
> teljes felmentést. Az vesse rám az első követ az, aki nem így járt volna el
> !
>
> Magamról: végzettségem testnevelő tanár, pszichológus, fejlesztő
> pedagógus, síoktató, több sportágban edzői diplomával rendelkezem. Erdélyi
> református pedagógus családból származom, szüleim díszpolgárok, a helyi
> sportcsarnok édesapám nevét viseli. Két nagynéném, két nagybátyám szintén
> tanítók voltak, apai nagybátyám 30 évig volt iskolaigazgató, anyai
> nagybátyám falumonográfiát írt. Családi hátteremből kifolyólag nemzetem,
> szakmám iránti hűségre, alázatra neveltek. Feleségemmel 1990 óta élünk
> Magyarországon. Feleségem középiskolai tanár, mesterpedagógus, mentortanár,
> szaktanácsadó, 20 éve egy budapesti középiskola megbecsült tanára.
> Gyermekünk sajnos nem született, talán ezzel is magyarázható, hogy 2016-ig,
> több mint 25 éven át a bicskei gyermekotthonban hivatalos munkaidőmön kívül
> is tudásom legjavát adva igyekeztem segíteni a Bicskei Gyermekotthonban
> állami gondoskodásban élő halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket és
> fiatal felnőtteket. Pedagógus pályámon hitvallásom volt, hogy „csak azok
> lesznek igazán boldogok, akik keresték és megtalálták, hogyan lehet másokat
> szolgálni” (Albert Schweitzer). Mivel testnevelő tanár végzettségem is van
> 1991-től négy sportágban a V4-ek nemzetközi sporttalálkozóin vettem részt a
> gyermekotthon legeredményesebb gyerekeivel. Varsótól Párizsig vittem
> sportversenyekre, focitornákra a gyerekeket, több alkalommal sítábort
> szerveztem nekik Ausztriában. Utoljára 2016 október 13-a – 17-e között
> Párizsban a Danone kupa világbajnokságon négy kontinens 32 ország
> válogatottjai között képviselhettük Magyarországot az országos bajnokságot
> nyert gyermekvédelmi U12-es csapatunkkal.
>
> Minden munkahelyemen tisztelet övezett, szaktudásomat elismerték,
> tanítványaim tiszteltek és szerettek. Az államelnök asszonynak benyújtott
> kegyelmi kérvényben volt iskolaigazgatóim, tanítványaim és azok szülei
> nyilatkoztak elismeréssel munkásságomról. Az ellenem történt vádemeléssel
> közel 4 évtizedes pedagógusi pályafutásom, az állami gondoskodásban élőkkel
> való önzetlen hivatásom, valamint a magyarországi gyermekvédelmi
> sportéletben felvállalt küldetésem ért véget.
>
> Azóta az életem a meghurcoltatásról szól, és úgy néz ki, a
> megpróbáltatásaim még közel sem értek véget. Ráadásul jelen pillanatban
> rajtam keresztül az ország köztiszteletben álló közjogi személyét is
> rágalmazni próbálják hazugságözönnel árasztva el az országot.
>
> Történetem a következő:
>
> A 2016 őszén a bicskei gyermekotthonban kirobbant pedofíliai ügy kapcsán
> 2017 tavaszán a Székesfehérvári Nyomozóügyészség vádat emelt ellenem
> anélkül, hogy rendőrségi meghallgatáson vettem volna részt 1 rendbeli
> kényszerítés hatósági eljárásban bűntettében és 1 rendbeli vesztegetés
> hatósági eljárásban bűntettében lettem másodrendű vádlott.
>
> A fenti számú büntetőeljárásban 2019. november 25.-én a Székesfehérvári
> Járásbíróság 16.B.933/2017/89. számon engem, Kónya Endre másodrendű
> vádlottat bűnösnek mondott ki 1 rb. bűnsegédként elkövetett kényszerítés
> hatósági eljárásban bűntettében valamint 1 rb. vesztegetés hatósági
> eljárásban bűntettében, amiért a bíróság - büntetlen előéletem ellenére
> halmazati büntetésül – 3 (három) év 4 (négy) hónap szabadságvesztésre, 5
> (öt) év 18. életévét be nem töltött személyek nevelésével, gyógykezelésével
> és gondozásával kapcsolatos valamennyi tevékenységtől, mint foglalkozástól
> eltiltásra, mellékbüntetésül 4 (négy) év közügyektől eltiltásra ítélt. A
> szabadságvesztést börtön fokozatban kell végrehajtani, amelyből a
> szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható
> legkorábban feltételes szabadságra.
>
> A Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság a Székesfehérváron a
> 2021. évi július hó 6. napján a 2Bf.17/2020. számú ügyben tartott nyilvános
> fellebbezési tárgyaláson meghozta a 45. sorszámú ítéletet, melynek
> értelmében a kényszerítés hatósági eljárásban bűntette és további
> bűncselekmény miatt Vásárhelyi János és társa ellen indított büntetőügyben
> a Székesfehérvári Járásbíróság 2019.évi november hó 25. napján kihirdetett
> 16.B 933/2017/89 számú ítéletét megváltoztatta és Vásárhelyi János I.r. és
> Kónya Endre II.r vádlottaknak az igazságszolgáltatás elleni bűncselekményét
> kísérletnek minősítette. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
>
> 2021. november 2-án vonultam be a Baracskai BV Intézetbe, majd onnét 2023.
> márciusban reintegrációs őrizetbe kerültem.
>
> Az ítéleti tényállást megalapozó tényeket olyan egymással és önmagában is
> ellentmondásban álló, több esetben közvetett tudomással bíró tanúktól
> származó tanúvallomásokból építette össze az ügyészség, majd a bíróság,
> amelyek nem álltak össze olyan zárt láncolattá, amely alapján kétséget
> kizáró bizonyossággal meg lehetett volna állapítani bűnösségemet. Ráadásul
> számos, a védelem által indítványozott mentő tanú kihallgatására nem került
> sor. Az egyik közvetett tudomású terhelő tanú esetében pedig nem engedték
> nekem és a védelemnek a kérdések feltevését, így vádló tanúval való
> szembesülésre vonatkozó vádlotti jogom sem érvényesült.
>
> A vád többszöri módosítása után bűnsegédként elkövetett kényszerítés
> hatósági eljárásban bűncselekmény miatt lettem másodfokú vádlott. Valójában
> az történt, hogy az előző napon a munkavégzés alól felmentett akkori
> igazgató engem kért meg 2016 szeptember 24-én, mint a szakmai csoport
> vezetője, hogy kísérjem fel a szökésből önként visszatért egyik 14 éves
> neveltet és 15 éves, szintén gyermekotthonban nevelkedő nagynénjét (nővére
> lányát) az igazgatóhelyettesi irodámba és várjam meg, amíg leírják az előző
> 24 óra történéseit, amit a nevelt az intézményen kívül töltött, amiben
> elmondja, hogy miért és hogyan ment el, miért jött vissza a
> gyermekotthonba. Nem voltam ügyeletes, de az ügyeletes igazgatóhelyettest
> nem sikerült értesíteni, és mivel a nevelt az én szakmai csoportomba
> tartozott, számomra nem volt kérdés, hogy ahogyan máskor is tettem,
> bemegyek és elbeszélgetek a nevelttel. Ugyanakkor bevett dolog, szokásrend
> volt a rendkívüli események jegyzőkönyvezése, írásba foglalása. A
> gyermekvédelmi gyámja vitte el a neveltet úgy Budapestre, hogy nem a
> gyermekotthonban, hanem egy külső, előzőleg megbeszélt, a gyermekotthon
> területén kívüli helyszínre kellett kiszöknie, amiről senkinek sem volt
> tudomása a gyermekotthonból. A vádirat „kimenekítés” kifejezést használt, a
> nevelt viszont másnap a nagynénje segítségével visszatért a
> gyermekotthonba, hogy „tisztázza magát”, mert úgy érezte, hogy átverték
> azok, akik a gyermekotthon elhagyására biztatták.
>
> Másnap, szeptember 25-én az ügyeletes igazgatóhelyettes kolléga, aki
> közben „előkerült” hasonló dokumentumot készíttetett el a nevelttel. A
> nevelt ugyanezen a napon tartalmilag ugyanezt írta le a gyámjának is, amit
> a következő napon (szeptember 26.) elmondott a gyámhivatal vezetőjének is,
> vagyis, hogy Bicskén szeretne maradni, nem szeretne visszamenni Budapestre,
> nem igaz mindaz, amit a gyámjának mondott a gyermekotthon igazgatójával
> kapcsolatosan és gyámot akar váltani. A nevelt a bíróságon is elmondta,
> hogy én nem befolyásoltam, nem szóltam bele semmibe, még csak nem is
> véleményeztem a leírtakat, amíg ők írtak, a számítógépem mellett ültem és
> adminisztráltam. A kényszerítés bűncselekmény sértettje 48 óra leforgása
> alatt három személy kérésére készítette el ugyanazt a tartalmú
> nyilatkozatot (nekem, a hétvégi ügyeletes igazgató helyettesnek és a
> gyermekvédelmi gyámjának), és másnap, hétfőn szóban elmondta a Járási
> Gyámhivatal vezetőjének is.
>
> A másodfokú ítélet indoklásában is benne van, hogy az én jelenlétemben
> elkészített dokumentummal párhuzamosan két másik dokumentum is készült. Én
> csak jelen voltam, amíg az igazgató kérésére a nevelt elkészítette a
> dokumentumot és biztosítottam a helyszínt (az igazgatóhelyettesi irodát),
> nem szóltam közbe, nem is véleményeztem a leírtakat, mégis egyedül ellenem
> emeltek vádat. Az ügyésznek tudomása volt arról, hogy a másik igazgató
> helyettes kérésére a nevelt ugyanazt a nyilatkozatot írta meg, hiszen a
> kihallgatásom során az ügyvédem jelenlétében felmutatta a két nyilatkozatot
> és megkérdezte, hogy melyiket írta a nevelt az én jelenlétemben. A
> dátumokat látva tudtam azonosítani nyilatkozatot (egy nap volt az eltérés).
> Ellenem vádat emeltek, a kollégát ezért soha senki sem vonta felelősségre,
> annak ellenére, hogy ő készíttette el a dokumentumot, míg én előző nap csak
> jelen voltam az elkészítésénél. A sértett a bírósági tárgyaláson a bíró
> négyszeri, egymás utáni kérdésére azt válaszolta, hogy ő mindenképpen
> leírta volna a történteket a gyámváltási kérelemmel együtt. Ez védőügyvédi
> észrevételezésként bekerült a tárgyalási jegyzőkönyvbe. Érthetetlen a
> bíróság álláspontja, hogy ha a sértett ezt vallotta, sőt 4 alkalommal
> megismételte, akkor ki kényszerítette erre a cselekményre.
>
> Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a gyermekotthon több tagja
> mellettem tett vallomást, magyarul a bírósági tárgyaláson mellettem
> tanúskodtak olyan gyerekek, amikor az egyértelműen ez nem állhatott
> érdekükben, de mégsem állították rólam azt, hogy a pedofiliáért elítélt
> igazgató elleni vallomás visszavonására vettem rá M. K. I.-t !
> 2018. őszi bírósági tárgyaláson a bíró kérdésére M. V. V. (Vani, M. K. I.
> nagynénje) az alábbiakról számolt be:
>
> „A János bácsi adta ki parancsba, mert ő volt a főnök, azt kellett
> csinálni, amit mond. Elmondta, hogy a Karcsika írja le egy papírra, hogy az
> nem úgy történt, ahogy elmondta, de nem tudom, hogy ezt elmondta-e az Endre
> bácsi előtt is.”
>
> „Felmentünk az Endre bácsi irodájába, a Karcsi leírta, amit kellett, én
> segítettem neki úgy, hogy diktáltam, de közösen megbeszéltük, mi legyen, de
> én döntöttem el végül, a Karcsi pedig azt írta, amit én mondtam, aztán
> magától is írt, mert ott szeretett volna maradni Bicskén és én is szerettem
> volna, ha ott marad.”
>
> „A Karcsi megírta a papírt és odaadtuk az Endre bácsinak, aki semmit sem
> mondott, nem ígért, legalábbis nem emlékszem már rá.”
>
> „Szerintem az Endre bácsi az irodában nem hallotta, hogy a János bácsi mit
> kért tőlünk, szerintem csak utána jött be az Endre bácsi.”
>
> Részlet M. V. V. rendőrségi vallomásából:
>
> „Az Endre bá irodájába hárman mentünk fel, János nem jött velünk, és ott
> leírta a tesóm, hogy nem volt semmi közte és János között, csak meg akart
> felelni Juliánéknak.”
> M. K. I. a bírósági tárgyaláson a következőt válaszolt K. Endre szerepével
> kapcsolatban:
>
> „Vanival elmentünk az Endre bácsi irodájába. … Az Endre bácsi azt mondta,
> hogy az őszintét írjam le, ahogy szeretném, ami a szívemen, az a számon
> legyen. Ő megértő volt velem és normális volt akkor is. Vani segített
> megírni a papírt, mert tanácstalan voltam a történtek miatt. Én írtam, de a
> Vani fogalmazott. Endre bácsi mindezt hallotta, de nem szólt bele semmibe
> sem. Nem bátorított, nem mondta, hogy javítsam ki, semmibe sem szólt bele.
> Endre bácsi mindig is segíteni akart nekünk, nem befolyásolt soha semmiben.”
>
> Ekként nyilatkozott a nyomozás során is az eset után pár nappal:
>
> Részlet M. K. I. vallomásából:
>
> „Akkor felhívta telefonon János bácsi Kónya Endrét, aki bejött
> szabadidejébe és felmentünk az irodájába ahol leírtuk egy A4-es papírra,
> hogy hogy történt ez az egész dolog. Hogy kerültem fel Budapestre és hogy
> kerültem vissza. És hogy gyámot szeretnék váltani. Ezt én írtam le a
> papírra és én találtam ki a szöveget Vanival, szóval senki sem diktálta,
> hogy mit mondjak.”
> Tehát tanúja voltam a nyilatkozat megírásának, anélkül, hogy annak
> közvetlen előzményéről (az igazgatói kényszerítő ráhatásról) tudomásom lett
> volna. A kényszerítés hatósági eljárásban bűncselekmény bűnsegédként való
> elkövetésének előfeltétele, hogy az elkövető pontosan tisztában legyen
> azzal, hogy az ő közreműködésével megtett vallomás tartalma valótlan és
> annak keletkezését kényszer vagy fenyegetés előzte meg. A bizonyítási
> eljárásban egyetlen adat sem merült fel, és ilyen jellegű indokolást a
> bíróság sem adott, hogy tisztában lettem volna azzal, hogy a kiskorú M.
> Károly Iván korábbi nyilatkozata tartalmazza a valóságot, és a visszavonó
> nyilatkozat tartalma a hamis.
>
> Az elítélésemben szerepet játszott egy már túlkoros fiatal, közvetett
> tudomású vallomása, akit korábban miután kikerült a gyermekotthonból drog
> rehabilitációra vittem el szabadidőmben. Az igazgató kitiltotta őt az
> intézményből, mert rossz hatással volt a többiekre. Ő lett a
> pedofil-botrány kirobbantója, ő tette a feljelentést és információink
> szerint a sértetteknek adott kártérítések megszerzésében, szétosztásában is
> szerepet játszott.
>
> A vesztegetés hatósági eljárásban vádjának alapja az volt, hogy egy
> gondnokság alatt álló, szellemi fogyatékosság határát súroló, pszichológiai
> vélemény alapján „kóros hazudozó” fiatal felnőtt, volt nevelt, azt
> állította, hogy „négyszemközt” 4 000 – 5 000 Ft-ot ígértem neki, ha
> visszavonja az igazgató ellen tett vallomását. Én ilyet soha nem ígértem
> neki. Mivel mindig támogattam a neveltet, a nevelt a bírósági tárgyalás
> során is elmondta, hogy nyári tábori tartózkodása alatt is felhívtam,
> Ausztriába is elvittem síelni segítő szándékkal kerestem meg a húszas
> éveiben járó neveltet. Miután túlkorossága miatt az új igazgató a
> gyermekotthon elhagyására szólította fel őt, tájékozódni szerettem volna,
> hogy hogyan segíthetem a jövőben (a Mentsvár Alapítvány Kuratóriumának
> tagja voltam). A neveltet ideiglenesen egy volt nevelő fogadta be, aki napi
> szinten kapcsolatot tartott az igazgató ügyével kapcsolatos gyermekotthoni
> sajnálatos eseményeket kézben tartó és irányító volt munkatárssal. Ő és
> baráti köre „éltek a gyanúval”, hogy befolyásolni akarom a neveltet, amit
> az általános jelleggel cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt álló,
> kiszolgáltatott helyzete miatt is befolyásolható nevelt előtt beszélték
> meg. A neveltet nem kísérték el a velem történő beszélgetésre, holott
> megtehették volna, hiszen egy cél kellett, hogy vezéreljen mindenkit:
> segíteni a hajlék nélkül maradt gondnokság alatt álló felnőtt nevelten. A
> nevelt és köztem lezajló négyszemközti beszélgetés után az „eseményeket
> irányító” volt munkatárs személyesen hívta fel a székesfehérvári
> ügyészséget és tájékoztatta a főügyészségi ügyészt a vesztegetési
> kísérletről. Az ellenem hozott ítélet indoklása szerint, mivel a sértett
> elmondta, hogy meg akartam őt vesztegetni annak a 2–3 személynek, akik az
> eseményeket irányító volt munkatárssal voltak kapcsolatban, és akik
> ideiglenesen befogadták őt, a bíró számára a pszichológiai vélemény alapján
> a „notórius hazudozó” fiatal szavahihető, én „hitvány erkölcsű” vagyok. A
> tárgyalásra beidézett volt nevelője is úgy nyilatkozott erről a fiatalról,
> hogy „szavahihetősége, értelmi képessége átlag alatti, fenntartással
> kezelte az ember, amit mondott, befolyásolható volt.” Munkám során én is
> tapasztaltam, hogy valóságnak nem megfelelő dolgokat állított. Mivel az
> igazgató körüli ügy kirobbanása után szándékomban állt elmenni a
> gyermekotthonból – ami két hónapon belül meg is történt – miért állt volna
> érdekemben lefizetni a fiatalt, hogy vonja vissza a rendőrségi
> tanúvallomását? Nem tűnik logikusnak, hogy miért kellett volna
> visszasegítenem korábbi pozíciójába az előzetes letartóztatásban levő
> igazgatót, amikor feleségem hosszú ideje, több alkalommal megfogalmazott
> kérésére állást szerettem volna változtatni.
>
> Az állítólagos vesztegetés után két évvel később a bírósági tárgyaláson a
> rám terhelő vallomást tett fiatalnak a bátyja, mint gondnoka az alábbiakat
> nyilatkozta „hitelesen”:
>
> „Az 5.000,- forint az annyira friss emlék, hogy most mondta ezt nekem fél
> órája a T. Ez az összeg amúgy eddig fel sem merült, én ezt most tudtam meg.”
>
> Az eljárásra vonatkozóan szeretném elmondani a következőket:
>
> Az eljárást koncepciós eljárásnak tartom. Az egész bírósági eljárás előre
> megszerkesztett forgatókönyv alapján zajlott, előre kiosztott szerepek
> alapján. Az eseményeket irányító volt munkatárs 2016 októberében a Hír TV
> műsorában azt nyilatkozta, hogy az igazgatóhelyettesek is „cinkosok”
> voltak, ettől kezdve világos volt, hogy az igazgatóhelyetteseket is „célba
> vették”. Akkor még többes számot használt, később egyedül én tűntem a
> legalkalmasabbnak a bűnbak szerepére. Nyilvánvalónak tűnt, hogy az ügy
> sikeréért még valakit a vádlottak padjára kellett állítani. Különböző,
> leginkább bulvár médiák gyakran megfogalmazták, hogy egyedül csak én tudtam
> az igazgatónak a gyerekek ellen irányuló bűncselekményéről. Vajon a másik
> két igazgatóhelyettes miért nem tudott? Mert ahogy én nem tudtam, úgy ők
> sem tudtak. Első alkalommal akkor került szóba ez az ügy, amikor az otthon
> vezetésével nyíltan konfliktusban álló munkatárs „feltárta”. A kényszerítés
> bűncselekmény sértettje 48 óra leforgása alatt négy személy kérésére tette
> ugyanazt a nyilatkozatot, mégis egyedül ellenem emeltek vádat, én tűntem
> legalkalmasabb személynek erre a szerepre. Ilyen szempontból a vádemelést
> igazságtalannak, törvénysértőnek tartom.
>
> A másodfokon eljárt, szakmájában nagy elismerésnek örvendő ügyvéd szerint
>
> „az első fokú bíróság által megállapított tényállás részben
> megalapozatlan, mert az ítélet a vádlott vonatkoztatásában téves, tényből
> tényre helytelenül következtetett. Ezen túlmenően véleményem szerint az I.
> tényállás esetében a jogi minősítés mindkét terheltre nézve törvénysértő.”
>
> Sajnos az első fokon hozott ítéletet a magyar jogrend szerint szinte
> lehetetlen másodfokon megváltoztatni, hiszen „tényállást nem lehet támadni”.
> A bíróság a védelem egyetlen tanúját sem tartotta érdemesnek meghallgatni
> (8 tanúnkból senkit sem hallgatott meg).
>
> A Fejér Megyei Főügyészség felületesen kezelte az ügyet, szóvivőjük több
> alakalommal is félretájékoztatta a közvéleményt, ezzel is hangulatot
> keltve. A vesztegetési ügyben a főügyész által kiadott dokumentumokban
> szereplő sértett több mint 10 alkalommal szerepel kiskorúként (a szóvivő
> gyermekként és kiskorúként is hivatkozik rá), holott a sértett 22 éve felé
> közeledett; azzal sem voltak tisztában, hogy akit az igazgató mellett
> pedofiliáért elítéltek az egy nevelő, nem az igazgatóhelyettes. Az
> origo.hu hírportál az ők közleményük alapján írta le, hogy „az
> igazgatóhelyettesnek is börtönbe kell vonulnia, mivel szexuálisan zaklatta
> a nevelteket”, ami nyilvánvaló rágalom volt, hiszen egy nevelőről volt szó,
> akinek pedofil cselekedetét én lepleztem le. Miután egy nevelt arról
> tájékoztatott, hogy egy nevelő szexuális ajánlatot tett neki,
> szembesítettem a nevelőt azzal amit hallottam róla. Ő beismerte tettét, de
> csak felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Természetesen helyreigazítást
> kértünk a portáltól, de mivel ellenem ilyen felháborító, igazságtalan
> ítélet született, rágalmazásért beperelni az origo.hu-t már nem tartottuk
> érdemesnek (több más portál is átvette a hírt).
>
> Az általunk kért iratokat nem, vagy csak késve bocsátották a
> rendelkezésünkre, így az ügyvédünknek nem volt ideje felkészülni és
> reagálni az elhangzottakra vagy a jegyzőkönyvben tévesen szereplő adatokra.
> Az eljárás során a bíróság egyetlen jegyzőkönyvet sem küldött el számomra,
> így nem tudtam ellenőrizni, hogy a jegyzőkönyv tartalma megfelel-e az előző
> tárgyaláson elhangzottaknak.
>
> A tanúk több alkalommal nem válaszolhattak az én vagy az 1. rendű vádlott
> által feltett kérdésekre (pl. azt a kérdést tettem fel a tanúnak, hogy ha
> én meg akartam volna vesztegetni a sértettet, akkor a rendőrségen tett
> vallomás tétele előtt vagy utána lett volna célszerű ajánlatot tenni?).
>
> A bíró fenyegetően lépett fel egy tanúval szemben, amikor a tanú el
> szerette volna mondani, hogy nem tartja szavahihetőnek a neveltet. Bírói
> „ráhatásra” a tanú változtatott eredeti álláspontján.
> A bíróság és az ügyészség más iratanyagból dolgozott, mint a védelem,
> ezért nem mindig lehetett követni és értelmezni a tárgyaláson
> elhangzottakat.
>
> A bíró az ügyvédünk tiltakozása ellenére helyt adott az alapügy felnőtt
> korú sértettjének a kérésének, aminek értelmében nem lehettem jelen az ő
> bíróság előtt tett vallomástételén, amiben a tanú valótlanságotkat
> állított. Mivel a bíróság egyetlen jegyzőkönyvet sem küldött el nekem, nem
> szerezhettem tudomást arról, hogy távollétemben ő valótlanságokat állított.
> A másodfokú ítélet indoklása során vettem tudomást arról, hogy az ítélet
> indoklása olyan új tényállást is tartalmaz, amely nem felel meg a
> valóságnak, de mivel jogerős ítéletről beszélünk, nem állt módomban, hogy
> megcáfoljam a másodfok valótlan állításait, még akkor sem, ha ezt
> bizonyítani tudtam volna a mentő tanúk közjegyző előtt tett vallomásával.
>
> Úgy érzem nemcsak a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogom sérült,
> hanem, mivel az ügynek „politikai háttere van”, az ítéletet a politikai
> elvárásnak megfelelően befolyásolták, az ellenem folytatott eljárás egy
> koncepciós per része, az ítélet megalapozatlan, ugyanakkor drákói.
>
> Az elsőfokon eljáró ügyvédet megdöbbentette az ítélet, elismerte, hogy az
> elsőfokon 2 évig elhúzódó eljárás alatt sem tudott rájönni, hogy ki áll/kik
> állnak az ügy hátterében. Az ügy lefolyásáról nekem „A tanú” című film jut
> az eszembe: „Virág elvtárs, ez nem a vádirat, ez az ítélet.”
>
> Az ellenem elkövetett karaktergyilkosság hátterében mindvégig egy
> bosszúálló, felsőfokú végzettség nélküli volt munkatárs, egy budapesti
> székhelyű alapítvány „trénereként” tevékenykedő személy állhatott, akinek
> munkája sok kívánnivalót hagyott maga után, amit közvetlen feletteseként
> többször szóvá tettem, mulasztásairól jegyzőkönyvet készítettem. Több
> reményt fűztünk a munkájához. Munkaviszonya a gyermekotthonban nem az
> általa kívánt módon szűnt meg, aminek én is részese voltam. Ő biztosította
> a bulvárcsatorna stábjának támogatását, akik állandó jelenlétükkel, a
> sértettek befolyásolásával, szervezésével, irányításával, a tárgyalásokra
> történő fuvarozásukkal, vagy ha a helyzet úgy kívánta, távoltartásukkal
> gyakoroltak hatást a bíróság munkájára.
>
> Megtapasztaltuk, hogy ez a bulvár csatorna nemcsak a piramis csúcsára
> tudja röpíteni a „celebeket”, hanem a sárba is képes tiporni tisztességes
> embereket, elképesztő valótlanságokat állítva, amik ellen úgy tűnik a
> magyar igazságszolgáltatásban képtelenség védekezni. 2016 óta, amióta
> általános iskolai testnevelő tanárként elhelyezkedtem, a bulvárcsatorna két
> munkahelyemről dobatott ki. Először a tankerületi igazgatót keresték fel és
> kérték számon tőle, hogy miért alkalmazott egy olyan pedagógust, aki ellen
> a bíróság vádat emelt. Ekkor még el sem kezdődtek a bírósági tárgyalások.
> 2019. november 25-i megdöbbentő elsőfokú ítéletet követő napokon reggel már
> a bulvárcsatorna „elfoglalta állását” az iskola előtt, ahol szülők,
> tanulók, kollégák kiálltak mellettem, nem voltak hajlandóak „rosszat”
> nyilatkozni rólam. Az iskola a szülők és tanítványok kérése ellenére nem
> vállalta, nem vállalhatta, hogy továbbra is alkalmaz, közös megegyezéssel
> megszűnt a munkaviszonyom és ezzel egyszer és mindenkorra véget ért a
> pedagógus pályám. Ezután már csak az építőiparban találtam segédmunkásként
> munkahelyet (62 évesen), de a Covid járvány miatt 2 hónap múlva ez a
> lehetőség is megszűnt. Azóta börtönbe vonulásomig, másfél éven át feleségem
> tartott el. Az engem ért megaláztatásokból neki is kijutott. A lakásunkban
> tartott házkutatás során lefoglalták a telefonját és a laptopját, holott
> figyelmeztettem őket, hogy a laptop az intézménye tulajdona és a
> munkavégzéséhez elengedhetetlen dokumentumok vannak rajta a többi lefoglalt
> adathordozókról nem is beszélve, amiket saját költségünkön kellett pótolni.
> Feleségem elmondása szerint utoljára a Securitate kutatott a lakásában, nem
> gondoltuk volna, hogy az anyaországban 25 évvel a rendszerváltás után
> ugyanezt kell átélnünk. A börtönben lefoglalt telefonomat a mai napig nem
> kaptam vissza.
>
> A kegyelem folytán hiába törölték büntetett előéletemet, erkölcsi
> bizonyítványom ellenére sem tudok elhelyezkedni a szakmámban. Az alapügy
> sértettjei több millió forintos kártérítéseket vehettek fel a nyilvánosság
> kizárásával, engem anyagilag ellehetetlenítettek és börtönviselt,
> megbélyegzett ember leszek életem hátralevő részében.
>
> Meggyőződésem, hogy az ellenem folytatott eljárás egy koncepciós per
> része, az ítélet megalapozatlan, ugyanakkor drákói. Természetesen az ítélet
> ellen szerettem volna fellebbezést bejelenteni. Az elsőfokon eljáró
> védőügyvédemet is megdöbbentette az ítélet, elismerte, hogy a 2 éve
> elhúzódó bírósági eljárás alatt nem tudott rájönni, hogy „ki áll az ügy
> hátterében, ki mozgatja a szálakat”. Sajnos másodfokon a képviseletemet
> ellátó ügyvéd miután tájékozódott az ügy hátteréről, nem volt hajlandó
> tovább vállalni az ügyet, a több mint egy évig elhúzódó másodfokú
> ítélethirdetésen meg sem jelent, a fiát küldte el maga helyett, ami azt
> feltételezem, hogy előzőleg tájékozódott az ítéletről és nem kompromittálta
> magát, számítva az RTL Klub stábjának a jelenlétére. Három hónap elteltével
> sikerült találni egy olyan ügyvédet, aki felháborodott az igazságtalan
> eljárás miatt és vállalta, hogy minden lehetséges jogorvoslati lehetőséget
> kihasználva ellátja további védelmemet (felülvizsgálati kérelem, perújítás,
> nemzetközi bíróság). Már öt hónapja börtönben voltam és a sajnos
> megbízhatatlannak minősült ügyvéd még semmit sem tett. Az volt a véleménye,
> hogy „az ügynek politikai háttere van”. és ezért nem érdekelte tovább az
> ügy. Az ítélet elleni felülvizsgálathoz végre nagy nehezen sikerült olyan
> ügyvédet találni, aki a felülvizsgálati kérelmet elkészítette és
> benyújtotta.
>
> A már eddig átéltek és a várhatóan még jelentős időt igénylő elbírálás
> előtt az ügy összes körülményére, koromra és egészségi állapotomra
> figyelemmel, szükségesnek és indokoltnak éreztem azt, hogy részemre
> Magyarország Köztársasági Elnöke az Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés g)
> pontja egyéni kegyelmet adjon és ezáltal mentesítse az említett
> büntetőeljárás következményeitől és kerüljön sor az említett eljárás velem
> szemben mielőbbi megszüntetésére.
>
> Természetesen jogi úton is szerettem volna Magyarországon kihasználni
> minden jogorvoslati lehetőséget, ezért fordultam a Kúriához. Sajnos a Kúria
> elutasította a felülvizsgálati kérelmemet. Őszintén, nem gondolom, hogy
> ezek után valaha kiderülhet az igazság Magyarországon és igazságos ítélet
> születhet ügyemben.
>
> A pedofiliát ahogy írtam mélységesen elítélem, de úgy gondolom, hogy ha a
> forgatókönyv úgy volt megírva, hogy az igazgatón kívül „bűnbakot” kell még
> találni, akkor nem azt az igazgatóhelyettest kellett volna pellengérre
> állítani, aki történetesen a legtöbbet tett a gyerekekért. Úgy tűnik „a
> székely góbé” volt a legalkalmasabb személy, akit a pedofiliával elítélt
> igazgató mellé lehetett állítani „bűntársként”. Ha a bicskei
> gyermekotthonban történt pedofília ügyet volt hivatott „szigorúan” büntetni
> a bíróság, akkor nem értem, hogy aki valóban elkövette az igazgató mellett
> ezt az aljas cselekményt (egy nevelő), ő miért „úszta meg”
> felfüggesztettel, és miért került börtönbe a munkáját lelkiismeretesen
> végző, a pedofiliát leleplező pedagógus.
> A tényeket ismerve, nem vagyok biztos benne, hogy a bíróság célja az
> ártatlan gyerekek életét megnyomorító pedofil cselekmény „drákói” büntetése
> volt, úgy tűnik sokkal inkább „megrendelésre” vagy megfelelési kényszerből
> hozták meg ellenem a szigorú ítéletet. Pedagógusként is kiálltam az iskolai
> zaklatást elszenvedő gyerekekért, lelkiismeretes munkámmal igyekeztem
> időben feltárni és megakadályozni ezeket az eseményeket. A helyi általános
> iskolában is tettem ilyet, ahogy azt korábban írtam.
>
> Végül szeretném elmondani, hogy a sértettek, akik 2016 őszén az RTL Klub
> műsorában arcukat vállalva számoltak be az őket ért sérelmekről sok millió
> forint kártérítést vettek fel. Tudomásom szerint eredetileg fejenként 50
> millió forint kártérítést követeltek polgári peres úton a fenntartótól és
> az igazgatótól. Mivel peren kívül sikerült megegyezni, az ügy fő sértettje
> intézte a kifizetéseket egy ügyvédi irodán keresztül. A kártérítés során
> olyan mesés összegekhez jutottak hozza a sértettek, amikről egy pedagógus
> pályán megöregedett magunkfajta álmodni sem mer. Van, aki Rolex karórájával
> pózol a Facebook-on, van aki már elköltötte a kapott kártérítést és
> sajnálatos módon megint az utcán él.
>
> Meggyőződésem, hogy a pedofiliától valóban meg kell védeni a
> kiszolgáltatott gyerekeket, de aki ezt a förtelmes bűncselekményt elköveti,
> azt csak a minden kétséget kizáró bizonyíték alapján szabad elítélni,
> tisztességes bírósági eljárás során, de a lehető legszigorúbb módon. Sajnos
> sok kérdés maradt megválaszolatlanul a volt igazgató pedofília ügyével
> kapcsolatosan is és én ennek a kétes ügynek lettem az áldozata.
>
> A bicskei gyermekotthonban történt pedofiliával kapcsolatos botrány
> „hevében” ártatlanul lettem meghurcolva, tönkretették tisztességben,
> becsületben leélt életemet. Kálváriám megdöbbentette közvetlen
> környezetünket, rokonokat, barátokat, ismerősöket, úgy az anyaországban,
> mint szülőföldünkön, Erdélyben.
>
> Egy részben szülőföldünkön, de nagyrészt az anyaországban becsülettel
> ledolgozott életpálya végén feleségemmel pedagóguspályánk utolsó évei nem a
> jól megérdemelt elismerésről, hanem a szégyenletes meghurcoltatásról
> szóltak. Sok megpróbáltatásban volt részünk erdélyi magyarként az „átkos”
> korszakban, ezért szerettük volna az anyaországban felnevelni sajnos soha
> meg nem született gyerekeinket, de ma vigasztalásként élem meg, hogy nem
> hagyok hátra utódot egy olyan országban, ahol ilyesmi megtörténhet.
> Lélekben mindig határon túli magyarnak éreztük magunkat, több mint harminc
> évvel ezelőtt örültünk, hogy hazánknak választhattuk Magyarországot, sajnos
> kárhozatunkra. Feleségemmel rémálomként éltünk meg minden napot az utóbbi
> kilenc esztendőben, ami kihatott a munkánkra, felemésztette egészségünket.
> Életem legboldogabb napja lesz, ha visszatérhetek legalább örök békességet
> lelni szülőföldemre idős édesanyámhoz, ahova tartozom, ahova Isten
> teremtett.
>
> Isten óvja Magyarországot!
>
> Kónya Endre
>
> Budapest, 2024. február 10."
>
>
>
> <http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
> Vírusmentes.www.avg.com
> <http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
> <#m_4675275912090784234_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240210/a20027a9/attachment-0001.html>