[Grem] !!!! Megszólalt a Novák K-tól kegyelmet kapott Kónya Endre ...

[Emoke Greschik]

 !!!! Megszólalt Kónya Endre: Hallgattassék meg a másik fél is!

*Szerkesztőségünk az alábbi levelet kapta, amit most változtatások nélkül
teszünk közzé. A bejegyzés alá beillesztjük azt a Facebook-oldalt is, ahol
az írás megjelent.*

2024. február 10. - 12:55
https://www.vadhajtasok.hu/2024/02/10/rendkivuli-megszolalt-konya-endre-hallgattassek-meg-a-masik-fel-is
"Hallgattassék meg a másik fél is!

Sok évi meghurcoltatás és megaláztatás után úgy döntöttem én is megszólalok
és az érem másik oldalát tárom fel a bicskei gyermekotthonban több, mint
hét évvel ezelőtt történt eseményekről, az azt követő eljárásokról, amelyek
a mai napig megosztják a kisváros lakosságának a véleményét és az újabb,
politikai hátterű célszemély (köztársasági elnök) ellen folytatott média
hisztéria kapcsán jelenleg is borzolják a kedélyeket most a kegyelmi döntés
kapcsán.

Ha nem velem történtek volna ezek az események nem is hinném el, hogy
2016-ban, majd azt követően mindez megtörténhetett, egy tisztességben
megőszült, egész életében jogkövető, becsületes pedagógussal, egy európai
uniós országban, ahol most a pedofília elleni fellépés esetemben téves
ürügyén sötét középkort idéző boszorkányüldözést folytatnak a nekem
kegyelmet adó Novák Katalin elnök asszony és ellenem, az inkvizíció
szerepét pedig a média és zsákmányt kereső, haszonleső pártok töltik be a
kegyelemre okot adó tények ismerete nélkül. A legváltozatosabb hazugságok,
csúsztatások és vádaskodások egyre nagyobb számban borzolják a kedélyeket
és gerjesztenek igaztalanul gyűlöletcunamit.

Azt már most ki tudom jelenteni, ha tudom, hogy a kegyelem ilyen viharokat
kavar, akkor bár arra minden ok megvolt, nem élek vele, sőt még az is
megfordult a fejemben, hogy kérem a visszavonását, de ezt már nem lehet.

Nem voltam, nem vagyok és nem leszek pedofil, a leghatározottabban elítélem
a pedofília bármilyen formáját, együttérzek az áldozatokkal és soha,
senkinek nem adtam segítséget pedofil bűncselekmény elkövetéséhez és
elleplezéséhez.

Sőt ezzel ellenkezőleg: a bicskei gyermekotthon 8 évre ítélt volt
igazgatója elleni büntetőeljárásban elítéltek másodrendű vádlottja egy
olyan nevelő volt, akit én buktattam le, mivel a pedofil bűncselekményeket
a leghatározottabban elítélendőnek tartom. 2016 tavaszán egy nevelt jelezte
nekem, hogy egy nevelő szexuális visszaéléseket követett el. Azonnal
szembesítettem a nevelőt a hallottakkal, aki elismerte tettét és beadta a
felmondását. Erről a gyalázatos eseményről vezetői értekezleten
tájékoztattam vezető kollégáimat, így lett ő később vádlott, majd elítélt.
Ami végképp érthetetlen, hogy ez a volt nevelő, aki a bíróság előtt el is
ismerte, hogy bűnös, pedofil szexuális kapcsolatot létesített két kiskorú
nevelttel mindössze egy év hat hónap börtönbüntetést kapott 3 évre
felfüggesztve.

A bicskei gyermekotthonból való önkéntes távozásom után még egy ideig két
másik oktatási intézményben kifogástalan és elismeréssel övezett pedagógusi
munkát végeztem, de mindkét helyről az RTL-Klub “pedofilező” kampánya
hatására elbocsátottak. Ezután segédmunkásként dolgoztam, majd
munkanélkülivé váltam, 2021 novemberi börtönbe vonulásomig.

Ráadásul a gyermekotthonból való távozásom után az egyik oktatási
intézményben, ahol testnevelő tanárként dolgoztam úgyszintén felléptem
szexuális zaklatás ellen. A tornaterem fiú öltözőjében egy felsőbb
osztályba járó gyerek próbált szexuálisan zaklatni néhány nálánál
fiatalabb, gyengébb fizikumú gyereket. Ügyeletes tanárként a fiú öltöző
ellenőrzése során tetten értem az elkövetőt, amiből rendőrségi ügy lett. A
szülők hálájukat fejezték ki, hogy gyermekeiknek nem kellett elszenvedniük
egész életükre kiható sérelmet.

A feleségem által készített és 2022. júliusában benyújtott kegyelmi kérelem
lényegét fogom a későbbiekben ismertetni, kiegészítve néhány fontos perbeli
adalékkal. Most a kérelemhez még a börtönben fűzött nyilatkozatomat
szeretném idézni, mert ez jól összefoglalja az ellenem született vádakról
és ítéletekről szóló véleményemet:
„Bűnösségemet nem ismertem el, a terhemre rótt cselekményeket nem követtem
el, azok hiánya tekintetében közvetlen tudomással bíró két személy is azt
vallotta velem kapcsolatban, hogy semmilyen befolyásoló, vesztegető
magatartást nem követtem el. Ezért tévesen és jogszabályt sértően ítéltek
el. Meggyőződésem, hogy az ellenem felhozott vádak koncepciósak, az eljárás
tisztességtelen, az ítéletek pedig megalapozatlanok és törvénytelenek
voltak.”

Feleségem pedig ezt írta kegyelmi kérelmében:

„Meggyőződésem, hogy a pedofiliától valóban meg kell védeni a
kiszolgáltatott gyerekeket, de aki ezt a förtelmes bűncselekményt elköveti,
azt csak a minden kétséget kizáró bizonyíték alapján szabad elítélni,
tisztességes bírósági eljárás során, de a lehető legszigorúbb módon. A
bicskei gyermekotthonban történt pedofiliával kapcsolatos botrány „hevében”
ártatlanul meghurcolt és tönkretett tisztességes, becsületes férjem
kálváriája megdöbbentette közvetlen környezetünket, rokonokat, barátokat,
ismerősöket, úgy az anyaországban, mint szülőföldünkön, Erdélyben.”
Megszólalásomban leginkább az játszott szerepet, hogy megosszam: milyen
tények és ismeretek állhattak rendelkezésre akkor, amikor a részleges
kegyelmi döntést ügyemben meghozták. Miért is lettem kegyelemre méltó? Nem
tudhatom, hogy az elnök asszony fejében pontosan mi játszódott le az
irgalmas döntése meghozatalakor, de a döntés alapjául szolgáló tényeket jól
ismerem. A lelkiismeretem tiszta és a kegyelmet adóké is az kell legyen,
mert helyesen döntöttek. Mérhetetlenül igazságtalannak érzem és nagyon
bánt, hogy most így meghurcolják a nekem kegyelmet adó elnök asszonyt és a
volt igazságügyi-miniszter asszonyt.

Ráadásul elfelejtik megemlíteni azt is, hogy a kegyelmi döntés ugyan
mentesített a büntetett előélet következményei alól és a pedagógusi
tevékenységtől való eltiltástól, de rajtam hagyott a kiszabott
börtönbüntetésből csaknem két év felfüggesztett börtönt, ami azt jelenti,
hogy újabb szándékos bűncselekmény esetén ezt az időszakot is le kellene
ülnöm. Az elmúlt évek hányattatásai és 17 hónap börtön alatt volt időm
bőven levonni a megfelelő következtetéseket, ilyen előzmények után rólam,
mint egy ilyen feddhetetlen múltú emberről nem lehet józan ésszel azt
feltételezni, hogy hivatásom gyakorlása során – ha visszatérnék
pedagógusként – ne tartanám be a legkörültekintőbben a szabályokat.

A leghatározottabban visszautasítom, hogy egy társadalomra veszélyes
pedofil lennék, aki mivel úgymond nem bír ösztöneivel, alig várja, hogy a
gyermekekre vethesse magát!
A tavalyi kegyelem idején már – a kedvező bv. bírósági döntés után
engedélyezett - reintegrációs őrizetben ért, ugyanis büntetésem jelentős
részét letöltöttem (annyit, mint amit általam lebuktatott pedofil volt
nevelő felfüggesztve kapott!), a maradék időszak leteltét nyomkövetővel
felszerelve otthonomban és közösségi munkát végezve vártam. Feltételes
szabadságra bocsátásomra 2024. január 22-én került volna sor. Novák Katalin
elnök asszony nem a rácsok mögül szabadított ki.

Annyira bíztam saját ártatlanságomban és a jog erejében, hogy a Kúriára
vittem az ügyemet, ahol azonban nem jártam sikerrel és innen tudta csak meg
a média, hogy amúgy részleges elnöki kegyelemben részesültem.

Senki nem tett semmi törvénytelent, nem kért senki semmit ezért a
döntésért, nincs semmilyen rejtélyes háttéralku, nincsenek olyan
háttérkapcsolataim, amelyeket most sokan emlegetnek. A feleségem benyújtott
egy kérelmet, amelyben számos méltányolandó személyi körülményt felhozott
mellettem és arról is szólt, milyen kétséges bizonyítékok és kétséges
eljárás alapján ítéltek el jogerősen. Nem mellesleg a kegyelmi iratok
között rendelkezésre állt a kedvező büntetés-végrehajtási vélemény és
környezettanulmány, amelyek kegyelemre érdemesnek találtak, megállapítva
többek között azt, hogy a visszaesés nem valószínű, sikeres a reintegrációm
és a társadalomba való visszailleszkedés érdekében mindent elkövetek.

Úgy is megközelíthető az egész, hogy a jogerős elítélés ellen, amit nem
tudtam elfogadni számos okból két irányban éltem korrekciós igénnyel:
egyrészt felülvizsgálattal a Kúria felé, másrészt kegyelmi kérelemmel a
köztársasági elnök felé. A Kúria tavaly szeptemberi döntésével a tényállási
kötöttség miatt nem nyúlhatott az ítéleti tényálláshoz, a felvetett
eljárási és anyagi jogi szabálysértéseket nem látta alaposnak. Azonban az
elnök asszony tavaly áprilisban a pápa látogatása alkalmával irgalomból
megkönyörült rajtam.
Persze felmerülhet a kérdés: miért nem vontam vissza akkor a kegyelem
megkapásakor a felülvizsgálati kérelmemet.

Megtehettem volna, hogy belenyugszom, hogy részleges kegyelemmel zárult az
ügyem, de éppen az igazságérzetem és az ártatlanul történt meghurcoltatásom
miatti az igazságtételi remény miatt hittem abban, hogy el tudom érni a
teljes felmentést. Az vesse rám az első követ az, aki nem így járt volna el
!

Magamról: végzettségem testnevelő tanár, pszichológus, fejlesztő pedagógus,
síoktató, több sportágban edzői diplomával rendelkezem. Erdélyi református
pedagógus családból származom, szüleim díszpolgárok, a helyi sportcsarnok
édesapám nevét viseli. Két nagynéném, két nagybátyám szintén tanítók
voltak, apai nagybátyám 30 évig volt iskolaigazgató, anyai nagybátyám
falumonográfiát írt. Családi hátteremből kifolyólag nemzetem, szakmám
iránti hűségre, alázatra neveltek. Feleségemmel 1990 óta élünk
Magyarországon. Feleségem középiskolai tanár, mesterpedagógus, mentortanár,
szaktanácsadó, 20 éve egy budapesti középiskola megbecsült tanára.
Gyermekünk sajnos nem született, talán ezzel is magyarázható, hogy 2016-ig,
több mint 25 éven át a bicskei gyermekotthonban hivatalos munkaidőmön kívül
is tudásom legjavát adva igyekeztem segíteni a Bicskei Gyermekotthonban
állami gondoskodásban élő halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket és
fiatal felnőtteket. Pedagógus pályámon hitvallásom volt, hogy „csak azok
lesznek igazán boldogok, akik keresték és megtalálták, hogyan lehet másokat
szolgálni” (Albert Schweitzer). Mivel testnevelő tanár végzettségem is van
1991-től négy sportágban a V4-ek nemzetközi sporttalálkozóin vettem részt a
gyermekotthon legeredményesebb gyerekeivel. Varsótól Párizsig vittem
sportversenyekre, focitornákra a gyerekeket, több alkalommal sítábort
szerveztem nekik Ausztriában. Utoljára 2016 október 13-a – 17-e között
Párizsban a Danone kupa világbajnokságon négy kontinens 32 ország
válogatottjai között képviselhettük Magyarországot az országos bajnokságot
nyert gyermekvédelmi U12-es csapatunkkal.

Minden munkahelyemen tisztelet övezett, szaktudásomat elismerték,
tanítványaim tiszteltek és szerettek. Az államelnök asszonynak benyújtott
kegyelmi kérvényben volt iskolaigazgatóim, tanítványaim és azok szülei
nyilatkoztak elismeréssel munkásságomról. Az ellenem történt vádemeléssel
közel 4 évtizedes pedagógusi pályafutásom, az állami gondoskodásban élőkkel
való önzetlen hivatásom, valamint a magyarországi gyermekvédelmi
sportéletben felvállalt küldetésem ért véget.

Azóta az életem a meghurcoltatásról szól, és úgy néz ki, a
megpróbáltatásaim még közel sem értek véget. Ráadásul jelen pillanatban
rajtam keresztül az ország köztiszteletben álló közjogi személyét is
rágalmazni próbálják hazugságözönnel árasztva el az országot.

Történetem a következő:

A 2016 őszén a bicskei gyermekotthonban kirobbant pedofíliai ügy kapcsán
2017 tavaszán a Székesfehérvári Nyomozóügyészség vádat emelt ellenem
anélkül, hogy rendőrségi meghallgatáson vettem volna részt 1 rendbeli
kényszerítés hatósági eljárásban bűntettében és 1 rendbeli vesztegetés
hatósági eljárásban bűntettében lettem másodrendű vádlott.

A fenti számú büntetőeljárásban 2019. november 25.-én a Székesfehérvári
Járásbíróság 16.B.933/2017/89. számon engem, Kónya Endre másodrendű
vádlottat bűnösnek mondott ki 1 rb. bűnsegédként elkövetett kényszerítés
hatósági eljárásban bűntettében valamint 1 rb. vesztegetés hatósági
eljárásban bűntettében, amiért a bíróság - büntetlen előéletem ellenére
halmazati büntetésül – 3 (három) év 4 (négy) hónap szabadságvesztésre, 5
(öt) év 18. életévét be nem töltött személyek nevelésével, gyógykezelésével
és gondozásával kapcsolatos valamennyi tevékenységtől, mint foglalkozástól
eltiltásra, mellékbüntetésül 4 (négy) év közügyektől eltiltásra ítélt. A
szabadságvesztést börtön fokozatban kell végrehajtani, amelyből a
szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható
legkorábban feltételes szabadságra.

A Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság a Székesfehérváron a
2021. évi július hó 6. napján a 2Bf.17/2020. számú ügyben tartott nyilvános
fellebbezési tárgyaláson meghozta a 45. sorszámú ítéletet, melynek
értelmében a kényszerítés hatósági eljárásban bűntette és további
bűncselekmény miatt Vásárhelyi János és társa ellen indított büntetőügyben
a Székesfehérvári Járásbíróság 2019.évi november hó 25. napján kihirdetett
16.B 933/2017/89 számú ítéletét megváltoztatta és Vásárhelyi János I.r. és
Kónya Endre II.r vádlottaknak az igazságszolgáltatás elleni bűncselekményét
kísérletnek minősítette. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

2021. november 2-án vonultam be a Baracskai BV Intézetbe, majd onnét 2023.
márciusban reintegrációs őrizetbe kerültem.

Az ítéleti tényállást megalapozó tényeket olyan egymással és önmagában is
ellentmondásban álló, több esetben közvetett tudomással bíró tanúktól
származó tanúvallomásokból építette össze az ügyészség, majd a bíróság,
amelyek nem álltak össze olyan zárt láncolattá, amely alapján kétséget
kizáró bizonyossággal meg lehetett volna állapítani bűnösségemet. Ráadásul
számos, a védelem által indítványozott mentő tanú kihallgatására nem került
sor. Az egyik közvetett tudomású terhelő tanú esetében pedig nem engedték
nekem és a védelemnek a kérdések feltevését, így vádló tanúval való
szembesülésre vonatkozó vádlotti jogom sem érvényesült.

A vád többszöri módosítása után bűnsegédként elkövetett kényszerítés
hatósági eljárásban bűncselekmény miatt lettem másodfokú vádlott. Valójában
az történt, hogy az előző napon a munkavégzés alól felmentett akkori
igazgató engem kért meg 2016 szeptember 24-én, mint a szakmai csoport
vezetője, hogy kísérjem fel a szökésből önként visszatért egyik 14 éves
neveltet és 15 éves, szintén gyermekotthonban nevelkedő nagynénjét (nővére
lányát) az igazgatóhelyettesi irodámba és várjam meg, amíg leírják az előző
24 óra történéseit, amit a nevelt az intézményen kívül töltött, amiben
elmondja, hogy miért és hogyan ment el, miért jött vissza a
gyermekotthonba. Nem voltam ügyeletes, de az ügyeletes igazgatóhelyettest
nem sikerült értesíteni, és mivel a nevelt az én szakmai csoportomba
tartozott, számomra nem volt kérdés, hogy ahogyan máskor is tettem,
bemegyek és elbeszélgetek a nevelttel. Ugyanakkor bevett dolog, szokásrend
volt a rendkívüli események jegyzőkönyvezése, írásba foglalása. A
gyermekvédelmi gyámja vitte el a neveltet úgy Budapestre, hogy nem a
gyermekotthonban, hanem egy külső, előzőleg megbeszélt, a gyermekotthon
területén kívüli helyszínre kellett kiszöknie, amiről senkinek sem volt
tudomása a gyermekotthonból. A vádirat „kimenekítés” kifejezést használt, a
nevelt viszont másnap a nagynénje segítségével visszatért a
gyermekotthonba, hogy „tisztázza magát”, mert úgy érezte, hogy átverték
azok, akik a gyermekotthon elhagyására biztatták.

Másnap, szeptember 25-én az ügyeletes igazgatóhelyettes kolléga, aki közben
„előkerült” hasonló dokumentumot készíttetett el a nevelttel. A nevelt
ugyanezen a napon tartalmilag ugyanezt írta le a gyámjának is, amit a
következő napon (szeptember 26.) elmondott a gyámhivatal vezetőjének is,
vagyis, hogy Bicskén szeretne maradni, nem szeretne visszamenni Budapestre,
nem igaz mindaz, amit a gyámjának mondott a gyermekotthon igazgatójával
kapcsolatosan és gyámot akar váltani. A nevelt a bíróságon is elmondta,
hogy én nem befolyásoltam, nem szóltam bele semmibe, még csak nem is
véleményeztem a leírtakat, amíg ők írtak, a számítógépem mellett ültem és
adminisztráltam. A kényszerítés bűncselekmény sértettje 48 óra leforgása
alatt három személy kérésére készítette el ugyanazt a tartalmú
nyilatkozatot (nekem, a hétvégi ügyeletes igazgató helyettesnek és a
gyermekvédelmi gyámjának), és másnap, hétfőn szóban elmondta a Járási
Gyámhivatal vezetőjének is.

A másodfokú ítélet indoklásában is benne van, hogy az én jelenlétemben
elkészített dokumentummal párhuzamosan két másik dokumentum is készült. Én
csak jelen voltam, amíg az igazgató kérésére a nevelt elkészítette a
dokumentumot és biztosítottam a helyszínt (az igazgatóhelyettesi irodát),
nem szóltam közbe, nem is véleményeztem a leírtakat, mégis egyedül ellenem
emeltek vádat. Az ügyésznek tudomása volt arról, hogy a másik igazgató
helyettes kérésére a nevelt ugyanazt a nyilatkozatot írta meg, hiszen a
kihallgatásom során az ügyvédem jelenlétében felmutatta a két nyilatkozatot
és megkérdezte, hogy melyiket írta a nevelt az én jelenlétemben. A
dátumokat látva tudtam azonosítani nyilatkozatot (egy nap volt az eltérés).
Ellenem vádat emeltek, a kollégát ezért soha senki sem vonta felelősségre,
annak ellenére, hogy ő készíttette el a dokumentumot, míg én előző nap csak
jelen voltam az elkészítésénél. A sértett a bírósági tárgyaláson a bíró
négyszeri, egymás utáni kérdésére azt válaszolta, hogy ő mindenképpen
leírta volna a történteket a gyámváltási kérelemmel együtt. Ez védőügyvédi
észrevételezésként bekerült a tárgyalási jegyzőkönyvbe. Érthetetlen a
bíróság álláspontja, hogy ha a sértett ezt vallotta, sőt 4 alkalommal
megismételte, akkor ki kényszerítette erre a cselekményre.

Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a gyermekotthon több tagja
mellettem tett vallomást, magyarul a bírósági tárgyaláson mellettem
tanúskodtak olyan gyerekek, amikor az egyértelműen ez nem állhatott
érdekükben, de mégsem állították rólam azt, hogy a pedofiliáért elítélt
igazgató elleni vallomás visszavonására vettem rá M. K. I.-t !
2018. őszi bírósági tárgyaláson a bíró kérdésére M. V. V. (Vani, M. K. I.
nagynénje) az alábbiakról számolt be:

„A János bácsi adta ki parancsba, mert ő volt a főnök, azt kellett
csinálni, amit mond. Elmondta, hogy a Karcsika írja le egy papírra, hogy az
nem úgy történt, ahogy elmondta, de nem tudom, hogy ezt elmondta-e az Endre
bácsi előtt is.”

„Felmentünk az Endre bácsi irodájába, a Karcsi leírta, amit kellett, én
segítettem neki úgy, hogy diktáltam, de közösen megbeszéltük, mi legyen, de
én döntöttem el végül, a Karcsi pedig azt írta, amit én mondtam, aztán
magától is írt, mert ott szeretett volna maradni Bicskén és én is szerettem
volna, ha ott marad.”

„A Karcsi megírta a papírt és odaadtuk az Endre bácsinak, aki semmit sem
mondott, nem ígért, legalábbis nem emlékszem már rá.”

„Szerintem az Endre bácsi az irodában nem hallotta, hogy a János bácsi mit
kért tőlünk, szerintem csak utána jött be az Endre bácsi.”

Részlet M. V. V. rendőrségi vallomásából:

„Az Endre bá irodájába hárman mentünk fel, János nem jött velünk, és ott
leírta a tesóm, hogy nem volt semmi közte és János között, csak meg akart
felelni Juliánéknak.”
M. K. I. a bírósági tárgyaláson a következőt válaszolt K. Endre szerepével
kapcsolatban:

„Vanival elmentünk az Endre bácsi irodájába. … Az Endre bácsi azt mondta,
hogy az őszintét írjam le, ahogy szeretném, ami a szívemen, az a számon
legyen. Ő megértő volt velem és normális volt akkor is. Vani segített
megírni a papírt, mert tanácstalan voltam a történtek miatt. Én írtam, de a
Vani fogalmazott. Endre bácsi mindezt hallotta, de nem szólt bele semmibe
sem. Nem bátorított, nem mondta, hogy javítsam ki, semmibe sem szólt bele.
Endre bácsi mindig is segíteni akart nekünk, nem befolyásolt soha semmiben.”

Ekként nyilatkozott a nyomozás során is az eset után pár nappal:

Részlet M. K. I. vallomásából:

„Akkor felhívta telefonon János bácsi Kónya Endrét, aki bejött
szabadidejébe és felmentünk az irodájába ahol leírtuk egy A4-es papírra,
hogy hogy történt ez az egész dolog. Hogy kerültem fel Budapestre és hogy
kerültem vissza. És hogy gyámot szeretnék váltani. Ezt én írtam le a
papírra és én találtam ki a szöveget Vanival, szóval senki sem diktálta,
hogy mit mondjak.”
Tehát tanúja voltam a nyilatkozat megírásának, anélkül, hogy annak
közvetlen előzményéről (az igazgatói kényszerítő ráhatásról) tudomásom lett
volna. A kényszerítés hatósági eljárásban bűncselekmény bűnsegédként való
elkövetésének előfeltétele, hogy az elkövető pontosan tisztában legyen
azzal, hogy az ő közreműködésével megtett vallomás tartalma valótlan és
annak keletkezését kényszer vagy fenyegetés előzte meg. A bizonyítási
eljárásban egyetlen adat sem merült fel, és ilyen jellegű indokolást a
bíróság sem adott, hogy tisztában lettem volna azzal, hogy a kiskorú M.
Károly Iván korábbi nyilatkozata tartalmazza a valóságot, és a visszavonó
nyilatkozat tartalma a hamis.

Az elítélésemben szerepet játszott egy már túlkoros fiatal, közvetett
tudomású vallomása, akit korábban miután kikerült a gyermekotthonból drog
rehabilitációra vittem el szabadidőmben. Az igazgató kitiltotta őt az
intézményből, mert rossz hatással volt a többiekre. Ő lett a
pedofil-botrány kirobbantója, ő tette a feljelentést és információink
szerint a sértetteknek adott kártérítések megszerzésében, szétosztásában is
szerepet játszott.

A vesztegetés hatósági eljárásban vádjának alapja az volt, hogy egy
gondnokság alatt álló, szellemi fogyatékosság határát súroló, pszichológiai
vélemény alapján „kóros hazudozó” fiatal felnőtt, volt nevelt, azt
állította, hogy „négyszemközt” 4 000 – 5 000 Ft-ot ígértem neki, ha
visszavonja az igazgató ellen tett vallomását. Én ilyet soha nem ígértem
neki. Mivel mindig támogattam a neveltet, a nevelt a bírósági tárgyalás
során is elmondta, hogy nyári tábori tartózkodása alatt is felhívtam,
Ausztriába is elvittem síelni segítő szándékkal kerestem meg a húszas
éveiben járó neveltet. Miután túlkorossága miatt az új igazgató a
gyermekotthon elhagyására szólította fel őt, tájékozódni szerettem volna,
hogy hogyan segíthetem a jövőben (a Mentsvár Alapítvány Kuratóriumának
tagja voltam). A neveltet ideiglenesen egy volt nevelő fogadta be, aki napi
szinten kapcsolatot tartott az igazgató ügyével kapcsolatos gyermekotthoni
sajnálatos eseményeket kézben tartó és irányító volt munkatárssal. Ő és
baráti köre „éltek a gyanúval”, hogy befolyásolni akarom a neveltet, amit
az általános jelleggel cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt álló,
kiszolgáltatott helyzete miatt is befolyásolható nevelt előtt beszélték
meg. A neveltet nem kísérték el a velem történő beszélgetésre, holott
megtehették volna, hiszen egy cél kellett, hogy vezéreljen mindenkit:
segíteni a hajlék nélkül maradt gondnokság alatt álló felnőtt nevelten. A
nevelt és köztem lezajló négyszemközti beszélgetés után az „eseményeket
irányító” volt munkatárs személyesen hívta fel a székesfehérvári
ügyészséget és tájékoztatta a főügyészségi ügyészt a vesztegetési
kísérletről. Az ellenem hozott ítélet indoklása szerint, mivel a sértett
elmondta, hogy meg akartam őt vesztegetni annak a 2–3 személynek, akik az
eseményeket irányító volt munkatárssal voltak kapcsolatban, és akik
ideiglenesen befogadták őt, a bíró számára a pszichológiai vélemény alapján
a „notórius hazudozó” fiatal szavahihető, én „hitvány erkölcsű” vagyok. A
tárgyalásra beidézett volt nevelője is úgy nyilatkozott erről a fiatalról,
hogy „szavahihetősége, értelmi képessége átlag alatti, fenntartással
kezelte az ember, amit mondott, befolyásolható volt.” Munkám során én is
tapasztaltam, hogy valóságnak nem megfelelő dolgokat állított. Mivel az
igazgató körüli ügy kirobbanása után szándékomban állt elmenni a
gyermekotthonból – ami két hónapon belül meg is történt – miért állt volna
érdekemben lefizetni a fiatalt, hogy vonja vissza a rendőrségi
tanúvallomását? Nem tűnik logikusnak, hogy miért kellett volna
visszasegítenem korábbi pozíciójába az előzetes letartóztatásban levő
igazgatót, amikor feleségem hosszú ideje, több alkalommal megfogalmazott
kérésére állást szerettem volna változtatni.

Az állítólagos vesztegetés után két évvel később a bírósági tárgyaláson a
rám terhelő vallomást tett fiatalnak a bátyja, mint gondnoka az alábbiakat
nyilatkozta „hitelesen”:

„Az 5.000,- forint az annyira friss emlék, hogy most mondta ezt nekem fél
órája a T. Ez az összeg amúgy eddig fel sem merült, én ezt most tudtam meg.”

Az eljárásra vonatkozóan szeretném elmondani a következőket:

Az eljárást koncepciós eljárásnak tartom. Az egész bírósági eljárás előre
megszerkesztett forgatókönyv alapján zajlott, előre kiosztott szerepek
alapján. Az eseményeket irányító volt munkatárs 2016 októberében a Hír TV
műsorában azt nyilatkozta, hogy az igazgatóhelyettesek is „cinkosok”
voltak, ettől kezdve világos volt, hogy az igazgatóhelyetteseket is „célba
vették”. Akkor még többes számot használt, később egyedül én tűntem a
legalkalmasabbnak a bűnbak szerepére. Nyilvánvalónak tűnt, hogy az ügy
sikeréért még valakit a vádlottak padjára kellett állítani. Különböző,
leginkább bulvár médiák gyakran megfogalmazták, hogy egyedül csak én tudtam
az igazgatónak a gyerekek ellen irányuló bűncselekményéről. Vajon a másik
két igazgatóhelyettes miért nem tudott? Mert ahogy én nem tudtam, úgy ők
sem tudtak. Első alkalommal akkor került szóba ez az ügy, amikor az otthon
vezetésével nyíltan konfliktusban álló munkatárs „feltárta”. A kényszerítés
bűncselekmény sértettje 48 óra leforgása alatt négy személy kérésére tette
ugyanazt a nyilatkozatot, mégis egyedül ellenem emeltek vádat, én tűntem
legalkalmasabb személynek erre a szerepre. Ilyen szempontból a vádemelést
igazságtalannak, törvénysértőnek tartom.

A másodfokon eljárt, szakmájában nagy elismerésnek örvendő ügyvéd szerint

„az első fokú bíróság által megállapított tényállás részben megalapozatlan,
mert az ítélet a vádlott vonatkoztatásában téves, tényből tényre
helytelenül következtetett. Ezen túlmenően véleményem szerint az I.
tényállás esetében a jogi minősítés mindkét terheltre nézve törvénysértő.”

Sajnos az első fokon hozott ítéletet a magyar jogrend szerint szinte
lehetetlen másodfokon megváltoztatni, hiszen „tényállást nem lehet támadni”.
A bíróság a védelem egyetlen tanúját sem tartotta érdemesnek meghallgatni
(8 tanúnkból senkit sem hallgatott meg).

A Fejér Megyei Főügyészség felületesen kezelte az ügyet, szóvivőjük több
alakalommal is félretájékoztatta a közvéleményt, ezzel is hangulatot
keltve. A vesztegetési ügyben a főügyész által kiadott dokumentumokban
szereplő sértett több mint 10 alkalommal szerepel kiskorúként (a szóvivő
gyermekként és kiskorúként is hivatkozik rá), holott a sértett 22 éve felé
közeledett; azzal sem voltak tisztában, hogy akit az igazgató mellett
pedofiliáért elítéltek az egy nevelő, nem az igazgatóhelyettes. Az origo.hu
hírportál az ők közleményük alapján írta le, hogy „az igazgatóhelyettesnek
is börtönbe kell vonulnia, mivel szexuálisan zaklatta a nevelteket”, ami
nyilvánvaló rágalom volt, hiszen egy nevelőről volt szó, akinek pedofil
cselekedetét én lepleztem le. Miután egy nevelt arról tájékoztatott, hogy
egy nevelő szexuális ajánlatot tett neki, szembesítettem a nevelőt azzal
amit hallottam róla. Ő beismerte tettét, de csak felfüggesztett
börtönbüntetést kapott. Természetesen helyreigazítást kértünk a portáltól,
de mivel ellenem ilyen felháborító, igazságtalan ítélet született,
rágalmazásért beperelni az origo.hu-t már nem tartottuk érdemesnek (több
más portál is átvette a hírt).

Az általunk kért iratokat nem, vagy csak késve bocsátották a
rendelkezésünkre, így az ügyvédünknek nem volt ideje felkészülni és
reagálni az elhangzottakra vagy a jegyzőkönyvben tévesen szereplő adatokra.
Az eljárás során a bíróság egyetlen jegyzőkönyvet sem küldött el számomra,
így nem tudtam ellenőrizni, hogy a jegyzőkönyv tartalma megfelel-e az előző
tárgyaláson elhangzottaknak.

A tanúk több alkalommal nem válaszolhattak az én vagy az 1. rendű vádlott
által feltett kérdésekre (pl. azt a kérdést tettem fel a tanúnak, hogy ha
én meg akartam volna vesztegetni a sértettet, akkor a rendőrségen tett
vallomás tétele előtt vagy utána lett volna célszerű ajánlatot tenni?).

A bíró fenyegetően lépett fel egy tanúval szemben, amikor a tanú el
szerette volna mondani, hogy nem tartja szavahihetőnek a neveltet. Bírói
„ráhatásra” a tanú változtatott eredeti álláspontján.
A bíróság és az ügyészség más iratanyagból dolgozott, mint a védelem, ezért
nem mindig lehetett követni és értelmezni a tárgyaláson elhangzottakat.

A bíró az ügyvédünk tiltakozása ellenére helyt adott az alapügy felnőtt
korú sértettjének a kérésének, aminek értelmében nem lehettem jelen az ő
bíróság előtt tett vallomástételén, amiben a tanú valótlanságotkat
állított. Mivel a bíróság egyetlen jegyzőkönyvet sem küldött el nekem, nem
szerezhettem tudomást arról, hogy távollétemben ő valótlanságokat állított.
A másodfokú ítélet indoklása során vettem tudomást arról, hogy az ítélet
indoklása olyan új tényállást is tartalmaz, amely nem felel meg a
valóságnak, de mivel jogerős ítéletről beszélünk, nem állt módomban, hogy
megcáfoljam a másodfok valótlan állításait, még akkor sem, ha ezt
bizonyítani tudtam volna a mentő tanúk közjegyző előtt tett vallomásával.

Úgy érzem nemcsak a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogom sérült,
hanem, mivel az ügynek „politikai háttere van”, az ítéletet a politikai
elvárásnak megfelelően befolyásolták, az ellenem folytatott eljárás egy
koncepciós per része, az ítélet megalapozatlan, ugyanakkor drákói.

Az elsőfokon eljáró ügyvédet megdöbbentette az ítélet, elismerte, hogy az
elsőfokon 2 évig elhúzódó eljárás alatt sem tudott rájönni, hogy ki áll/kik
állnak az ügy hátterében. Az ügy lefolyásáról nekem „A tanú” című film jut
az eszembe: „Virág elvtárs, ez nem a vádirat, ez az ítélet.”

Az ellenem elkövetett karaktergyilkosság hátterében mindvégig egy
bosszúálló, felsőfokú végzettség nélküli volt munkatárs, egy budapesti
székhelyű alapítvány „trénereként” tevékenykedő személy állhatott, akinek
munkája sok kívánnivalót hagyott maga után, amit közvetlen feletteseként
többször szóvá tettem, mulasztásairól jegyzőkönyvet készítettem. Több
reményt fűztünk a munkájához. Munkaviszonya a gyermekotthonban nem az
általa kívánt módon szűnt meg, aminek én is részese voltam. Ő biztosította
a bulvárcsatorna stábjának támogatását, akik állandó jelenlétükkel, a
sértettek befolyásolásával, szervezésével, irányításával, a tárgyalásokra
történő fuvarozásukkal, vagy ha a helyzet úgy kívánta, távoltartásukkal
gyakoroltak hatást a bíróság munkájára.

Megtapasztaltuk, hogy ez a bulvár csatorna nemcsak a piramis csúcsára tudja
röpíteni a „celebeket”, hanem a sárba is képes tiporni tisztességes
embereket, elképesztő valótlanságokat állítva, amik ellen úgy tűnik a
magyar igazságszolgáltatásban képtelenség védekezni. 2016 óta, amióta
általános iskolai testnevelő tanárként elhelyezkedtem, a bulvárcsatorna két
munkahelyemről dobatott ki. Először a tankerületi igazgatót keresték fel és
kérték számon tőle, hogy miért alkalmazott egy olyan pedagógust, aki ellen
a bíróság vádat emelt. Ekkor még el sem kezdődtek a bírósági tárgyalások.
2019. november 25-i megdöbbentő elsőfokú ítéletet követő napokon reggel már
a bulvárcsatorna „elfoglalta állását” az iskola előtt, ahol szülők,
tanulók, kollégák kiálltak mellettem, nem voltak hajlandóak „rosszat”
nyilatkozni rólam. Az iskola a szülők és tanítványok kérése ellenére nem
vállalta, nem vállalhatta, hogy továbbra is alkalmaz, közös megegyezéssel
megszűnt a munkaviszonyom és ezzel egyszer és mindenkorra véget ért a
pedagógus pályám. Ezután már csak az építőiparban találtam segédmunkásként
munkahelyet (62 évesen), de a Covid járvány miatt 2 hónap múlva ez a
lehetőség is megszűnt. Azóta börtönbe vonulásomig, másfél éven át feleségem
tartott el. Az engem ért megaláztatásokból neki is kijutott. A lakásunkban
tartott házkutatás során lefoglalták a telefonját és a laptopját, holott
figyelmeztettem őket, hogy a laptop az intézménye tulajdona és a
munkavégzéséhez elengedhetetlen dokumentumok vannak rajta a többi lefoglalt
adathordozókról nem is beszélve, amiket saját költségünkön kellett pótolni.
Feleségem elmondása szerint utoljára a Securitate kutatott a lakásában, nem
gondoltuk volna, hogy az anyaországban 25 évvel a rendszerváltás után
ugyanezt kell átélnünk. A börtönben lefoglalt telefonomat a mai napig nem
kaptam vissza.

A kegyelem folytán hiába törölték büntetett előéletemet, erkölcsi
bizonyítványom ellenére sem tudok elhelyezkedni a szakmámban. Az alapügy
sértettjei több millió forintos kártérítéseket vehettek fel a nyilvánosság
kizárásával, engem anyagilag ellehetetlenítettek és börtönviselt,
megbélyegzett ember leszek életem hátralevő részében.

Meggyőződésem, hogy az ellenem folytatott eljárás egy koncepciós per része,
az ítélet megalapozatlan, ugyanakkor drákói. Természetesen az ítélet ellen
szerettem volna fellebbezést bejelenteni. Az elsőfokon eljáró
védőügyvédemet is megdöbbentette az ítélet, elismerte, hogy a 2 éve
elhúzódó bírósági eljárás alatt nem tudott rájönni, hogy „ki áll az ügy
hátterében, ki mozgatja a szálakat”. Sajnos másodfokon a képviseletemet
ellátó ügyvéd miután tájékozódott az ügy hátteréről, nem volt hajlandó
tovább vállalni az ügyet, a több mint egy évig elhúzódó másodfokú
ítélethirdetésen meg sem jelent, a fiát küldte el maga helyett, ami azt
feltételezem, hogy előzőleg tájékozódott az ítéletről és nem kompromittálta
magát, számítva az RTL Klub stábjának a jelenlétére. Három hónap elteltével
sikerült találni egy olyan ügyvédet, aki felháborodott az igazságtalan
eljárás miatt és vállalta, hogy minden lehetséges jogorvoslati lehetőséget
kihasználva ellátja további védelmemet (felülvizsgálati kérelem, perújítás,
nemzetközi bíróság). Már öt hónapja börtönben voltam és a sajnos
megbízhatatlannak minősült ügyvéd még semmit sem tett. Az volt a véleménye,
hogy „az ügynek politikai háttere van”. és ezért nem érdekelte tovább az
ügy. Az ítélet elleni felülvizsgálathoz végre nagy nehezen sikerült olyan
ügyvédet találni, aki a felülvizsgálati kérelmet elkészítette és
benyújtotta.

A már eddig átéltek és a várhatóan még jelentős időt igénylő elbírálás
előtt az ügy összes körülményére, koromra és egészségi állapotomra
figyelemmel, szükségesnek és indokoltnak éreztem azt, hogy részemre
Magyarország Köztársasági Elnöke az Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés g)
pontja egyéni kegyelmet adjon és ezáltal mentesítse az említett
büntetőeljárás következményeitől és kerüljön sor az említett eljárás velem
szemben mielőbbi megszüntetésére.

Természetesen jogi úton is szerettem volna Magyarországon kihasználni
minden jogorvoslati lehetőséget, ezért fordultam a Kúriához. Sajnos a Kúria
elutasította a felülvizsgálati kérelmemet. Őszintén, nem gondolom, hogy
ezek után valaha kiderülhet az igazság Magyarországon és igazságos ítélet
születhet ügyemben.

A pedofiliát ahogy írtam mélységesen elítélem, de úgy gondolom, hogy ha a
forgatókönyv úgy volt megírva, hogy az igazgatón kívül „bűnbakot” kell még
találni, akkor nem azt az igazgatóhelyettest kellett volna pellengérre
állítani, aki történetesen a legtöbbet tett a gyerekekért. Úgy tűnik „a
székely góbé” volt a legalkalmasabb személy, akit a pedofiliával elítélt
igazgató mellé lehetett állítani „bűntársként”. Ha a bicskei
gyermekotthonban történt pedofília ügyet volt hivatott „szigorúan” büntetni
a bíróság, akkor nem értem, hogy aki valóban elkövette az igazgató mellett
ezt az aljas cselekményt (egy nevelő), ő miért „úszta meg”
felfüggesztettel, és miért került börtönbe a munkáját lelkiismeretesen
végző, a pedofiliát leleplező pedagógus.
A tényeket ismerve, nem vagyok biztos benne, hogy a bíróság célja az
ártatlan gyerekek életét megnyomorító pedofil cselekmény „drákói” büntetése
volt, úgy tűnik sokkal inkább „megrendelésre” vagy megfelelési kényszerből
hozták meg ellenem a szigorú ítéletet. Pedagógusként is kiálltam az iskolai
zaklatást elszenvedő gyerekekért, lelkiismeretes munkámmal igyekeztem
időben feltárni és megakadályozni ezeket az eseményeket. A helyi általános
iskolában is tettem ilyet, ahogy azt korábban írtam.

Végül szeretném elmondani, hogy a sértettek, akik 2016 őszén az RTL Klub
műsorában arcukat vállalva számoltak be az őket ért sérelmekről sok millió
forint kártérítést vettek fel. Tudomásom szerint eredetileg fejenként 50
millió forint kártérítést követeltek polgári peres úton a fenntartótól és
az igazgatótól. Mivel peren kívül sikerült megegyezni, az ügy fő sértettje
intézte a kifizetéseket egy ügyvédi irodán keresztül. A kártérítés során
olyan mesés összegekhez jutottak hozza a sértettek, amikről egy pedagógus
pályán megöregedett magunkfajta álmodni sem mer. Van, aki Rolex karórájával
pózol a Facebook-on, van aki már elköltötte a kapott kártérítést és
sajnálatos módon megint az utcán él.

Meggyőződésem, hogy a pedofiliától valóban meg kell védeni a
kiszolgáltatott gyerekeket, de aki ezt a förtelmes bűncselekményt elköveti,
azt csak a minden kétséget kizáró bizonyíték alapján szabad elítélni,
tisztességes bírósági eljárás során, de a lehető legszigorúbb módon. Sajnos
sok kérdés maradt megválaszolatlanul a volt igazgató pedofília ügyével
kapcsolatosan is és én ennek a kétes ügynek lettem az áldozata.

A bicskei gyermekotthonban történt pedofiliával kapcsolatos botrány
„hevében” ártatlanul lettem meghurcolva, tönkretették tisztességben,
becsületben leélt életemet. Kálváriám megdöbbentette közvetlen
környezetünket, rokonokat, barátokat, ismerősöket, úgy az anyaországban,
mint szülőföldünkön, Erdélyben.

Egy részben szülőföldünkön, de nagyrészt az anyaországban becsülettel
ledolgozott életpálya végén feleségemmel pedagóguspályánk utolsó évei nem a
jól megérdemelt elismerésről, hanem a szégyenletes meghurcoltatásról
szóltak. Sok megpróbáltatásban volt részünk erdélyi magyarként az „átkos”
korszakban, ezért szerettük volna az anyaországban felnevelni sajnos soha
meg nem született gyerekeinket, de ma vigasztalásként élem meg, hogy nem
hagyok hátra utódot egy olyan országban, ahol ilyesmi megtörténhet.
Lélekben mindig határon túli magyarnak éreztük magunkat, több mint harminc
évvel ezelőtt örültünk, hogy hazánknak választhattuk Magyarországot, sajnos
kárhozatunkra. Feleségemmel rémálomként éltünk meg minden napot az utóbbi
kilenc esztendőben, ami kihatott a munkánkra, felemésztette egészségünket.
Életem legboldogabb napja lesz, ha visszatérhetek legalább örök békességet
lelni szülőföldemre idős édesanyámhoz, ahova tartozom, ahova Isten
teremtett.

Isten óvja Magyarországot!

Kónya Endre

Budapest, 2024. február 10."


<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240210/d9eec332/attachment.html>