<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cs-entry__title"><span>!!!! Megszólalt Kónya Endre: Hallgattassék meg a másik fél is!</span></h1> <div class="gmail-cs-entry__post-meta gmail-f16 gmail-meta-tiny"> <div class="gmail-cs-meta-date">
<p><strong><font size="4">Szerkesztőségünk az alábbi levelet kapta, amit most
változtatások nélkül teszünk közzé. A bejegyzés alá beillesztjük azt a
Facebook-oldalt is, ahol az írás megjelent.</font></strong></p><p></p>
</div> <div class="gmail-cs-meta-date">2024. február 10. - 12:55</div> <div class="gmail-cs-meta-views"> <span class="gmail-cs-meta-icon"> </span><a href="https://www.vadhajtasok.hu/2024/02/10/rendkivuli-megszolalt-konya-endre-hallgattassek-meg-a-masik-fel-is">https://www.vadhajtasok.hu/2024/02/10/rendkivuli-megszolalt-konya-endre-hallgattassek-meg-a-masik-fel-is</a></div><div class="gmail-cs-meta-views">"Hallgattassék meg a másik fél is! <br></div><div class="gmail-cs-meta-views"><br></div><div class="gmail-cs-meta-views">
<div class="entry-content gmail-content-article"><p>Sok évi meghurcoltatás és
megaláztatás után úgy döntöttem én is megszólalok és az érem másik
oldalát tárom fel a bicskei gyermekotthonban több, mint hét évvel
ezelőtt történt eseményekről, az azt követő eljárásokról, amelyek a mai
napig megosztják a kisváros lakosságának a véleményét és az újabb,
politikai hátterű célszemély (köztársasági elnök) ellen folytatott média
hisztéria kapcsán jelenleg is borzolják a kedélyeket most a kegyelmi
döntés kapcsán.</p><p>Ha nem velem történtek volna ezek az események nem
is hinném el, hogy 2016-ban, majd azt követően mindez megtörténhetett,
egy tisztességben megőszült, egész életében jogkövető, becsületes
pedagógussal, egy európai uniós országban, ahol most a pedofília elleni
fellépés esetemben téves ürügyén sötét középkort idéző
boszorkányüldözést folytatnak a nekem kegyelmet adó Novák Katalin elnök
asszony és ellenem, az inkvizíció szerepét pedig a média és zsákmányt
kereső, haszonleső pártok töltik be a kegyelemre okot adó tények
ismerete nélkül. A legváltozatosabb hazugságok, csúsztatások és
vádaskodások egyre nagyobb számban borzolják a kedélyeket és
gerjesztenek igaztalanul gyűlöletcunamit.</p><p>Azt már most ki tudom
jelenteni, ha tudom, hogy a kegyelem ilyen viharokat kavar, akkor bár
arra minden ok megvolt, nem élek vele, sőt még az is megfordult a
fejemben, hogy kérem a visszavonását, de ezt már nem lehet.</p><p>Nem
voltam, nem vagyok és nem leszek pedofil, a leghatározottabban elítélem a
pedofília bármilyen formáját, együttérzek az áldozatokkal és soha,
senkinek nem adtam segítséget pedofil bűncselekmény elkövetéséhez és
elleplezéséhez.</p><p>Sőt ezzel ellenkezőleg: a bicskei gyermekotthon 8
évre ítélt volt igazgatója elleni büntetőeljárásban elítéltek másodrendű
vádlottja egy olyan nevelő volt, akit én buktattam le, mivel a pedofil
bűncselekményeket a leghatározottabban elítélendőnek tartom. 2016
tavaszán egy nevelt jelezte nekem, hogy egy nevelő szexuális
visszaéléseket követett el. Azonnal szembesítettem a nevelőt a
hallottakkal, aki elismerte tettét és beadta a felmondását. Erről a
gyalázatos eseményről vezetői értekezleten tájékoztattam vezető
kollégáimat, így lett ő később vádlott, majd elítélt. Ami végképp
érthetetlen, hogy ez a volt nevelő, aki a bíróság előtt el is ismerte,
hogy bűnös, pedofil szexuális kapcsolatot létesített két kiskorú
nevelttel mindössze egy év hat hónap börtönbüntetést kapott 3 évre
felfüggesztve.</p><p>A bicskei gyermekotthonból való önkéntes távozásom
után még egy ideig két másik oktatási intézményben kifogástalan és
elismeréssel övezett pedagógusi munkát végeztem, de mindkét helyről az
RTL-Klub “pedofilező” kampánya hatására elbocsátottak. Ezután
segédmunkásként dolgoztam, majd munkanélkülivé váltam, 2021 novemberi
börtönbe vonulásomig.</p><p>Ráadásul a gyermekotthonból való távozásom
után az egyik oktatási intézményben, ahol testnevelő tanárként dolgoztam
úgyszintén felléptem szexuális zaklatás ellen. A tornaterem fiú
öltözőjében egy felsőbb osztályba járó gyerek próbált szexuálisan
zaklatni néhány nálánál fiatalabb, gyengébb fizikumú gyereket. Ügyeletes
tanárként a fiú öltöző ellenőrzése során tetten értem az elkövetőt,
amiből rendőrségi ügy lett. A szülők hálájukat fejezték ki, hogy
gyermekeiknek nem kellett elszenvedniük egész életükre kiható sérelmet.</p><p>A
feleségem által készített és 2022. júliusában benyújtott kegyelmi
kérelem lényegét fogom a későbbiekben ismertetni, kiegészítve néhány
fontos perbeli adalékkal. Most a kérelemhez még a börtönben fűzött
nyilatkozatomat szeretném idézni, mert ez jól összefoglalja az ellenem
született vádakról és ítéletekről szóló véleményemet:<br>„Bűnösségemet
nem ismertem el, a terhemre rótt cselekményeket nem követtem el, azok
hiánya tekintetében közvetlen tudomással bíró két személy is azt
vallotta velem kapcsolatban, hogy semmilyen befolyásoló, vesztegető
magatartást nem követtem el. Ezért tévesen és jogszabályt sértően
ítéltek el. Meggyőződésem, hogy az ellenem felhozott vádak koncepciósak,
az eljárás tisztességtelen, az ítéletek pedig megalapozatlanok és
törvénytelenek voltak.”</p><p>Feleségem pedig ezt írta kegyelmi kérelmében:</p><p>„Meggyőződésem,
hogy a pedofiliától valóban meg kell védeni a kiszolgáltatott
gyerekeket, de aki ezt a förtelmes bűncselekményt elköveti, azt csak a
minden kétséget kizáró bizonyíték alapján szabad elítélni, tisztességes
bírósági eljárás során, de a lehető legszigorúbb módon. A bicskei
gyermekotthonban történt pedofiliával kapcsolatos botrány „hevében”
ártatlanul meghurcolt és tönkretett tisztességes, becsületes férjem
kálváriája megdöbbentette közvetlen környezetünket, rokonokat,
barátokat, ismerősöket, úgy az anyaországban, mint szülőföldünkön,
Erdélyben.”<br>Megszólalásomban leginkább az játszott szerepet, hogy
megosszam: milyen tények és ismeretek állhattak rendelkezésre akkor,
amikor a részleges kegyelmi döntést ügyemben meghozták. Miért is lettem
kegyelemre méltó? Nem tudhatom, hogy az elnök asszony fejében pontosan
mi játszódott le az irgalmas döntése meghozatalakor, de a döntés
alapjául szolgáló tényeket jól ismerem. A lelkiismeretem tiszta és a
kegyelmet adóké is az kell legyen, mert helyesen döntöttek.
Mérhetetlenül igazságtalannak érzem és nagyon bánt, hogy most így
meghurcolják a nekem kegyelmet adó elnök asszonyt és a volt
igazságügyi-miniszter asszonyt.</p><p>Ráadásul elfelejtik megemlíteni
azt is, hogy a kegyelmi döntés ugyan mentesített a büntetett előélet
következményei alól és a pedagógusi tevékenységtől való eltiltástól, de
rajtam hagyott a kiszabott börtönbüntetésből csaknem két év
felfüggesztett börtönt, ami azt jelenti, hogy újabb szándékos
bűncselekmény esetén ezt az időszakot is le kellene ülnöm. Az elmúlt
évek hányattatásai és 17 hónap börtön alatt volt időm bőven levonni a
megfelelő következtetéseket, ilyen előzmények után rólam, mint egy ilyen
feddhetetlen múltú emberről nem lehet józan ésszel azt feltételezni,
hogy hivatásom gyakorlása során – ha visszatérnék pedagógusként – ne
tartanám be a legkörültekintőbben a szabályokat.</p><p>A
leghatározottabban visszautasítom, hogy egy társadalomra veszélyes
pedofil lennék, aki mivel úgymond nem bír ösztöneivel, alig várja, hogy a
gyermekekre vethesse magát!<br>A tavalyi kegyelem idején már – a
kedvező bv. bírósági döntés után engedélyezett - reintegrációs őrizetben
ért, ugyanis büntetésem jelentős részét letöltöttem (annyit, mint amit
általam lebuktatott pedofil volt nevelő felfüggesztve kapott!), a
maradék időszak leteltét nyomkövetővel felszerelve otthonomban és
közösségi munkát végezve vártam. Feltételes szabadságra bocsátásomra
2024. január 22-én került volna sor. Novák Katalin elnök asszony nem a
rácsok mögül szabadított ki.</p><p>Annyira bíztam saját ártatlanságomban
és a jog erejében, hogy a Kúriára vittem az ügyemet, ahol azonban nem
jártam sikerrel és innen tudta csak meg a média, hogy amúgy részleges
elnöki kegyelemben részesültem.</p><p>Senki nem tett semmi
törvénytelent, nem kért senki semmit ezért a döntésért, nincs semmilyen
rejtélyes háttéralku, nincsenek olyan háttérkapcsolataim, amelyeket most
sokan emlegetnek. A feleségem benyújtott egy kérelmet, amelyben számos
méltányolandó személyi körülményt felhozott mellettem és arról is szólt,
milyen kétséges bizonyítékok és kétséges eljárás alapján ítéltek el
jogerősen. Nem mellesleg a kegyelmi iratok között rendelkezésre állt a
kedvező büntetés-végrehajtási vélemény és környezettanulmány, amelyek
kegyelemre érdemesnek találtak, megállapítva többek között azt, hogy a
visszaesés nem valószínű, sikeres a reintegrációm és a társadalomba való
visszailleszkedés érdekében mindent elkövetek.</p><p>Úgy is
megközelíthető az egész, hogy a jogerős elítélés ellen, amit nem tudtam
elfogadni számos okból két irányban éltem korrekciós igénnyel: egyrészt
felülvizsgálattal a Kúria felé, másrészt kegyelmi kérelemmel a
köztársasági elnök felé. A Kúria tavaly szeptemberi döntésével a
tényállási kötöttség miatt nem nyúlhatott az ítéleti tényálláshoz, a
felvetett eljárási és anyagi jogi szabálysértéseket nem látta alaposnak.
Azonban az elnök asszony tavaly áprilisban a pápa látogatása alkalmával
irgalomból megkönyörült rajtam.<br>Persze felmerülhet a kérdés: miért nem vontam vissza akkor a kegyelem megkapásakor a felülvizsgálati kérelmemet.</p><p>Megtehettem
volna, hogy belenyugszom, hogy részleges kegyelemmel zárult az ügyem,
de éppen az igazságérzetem és az ártatlanul történt meghurcoltatásom
miatti az igazságtételi remény miatt hittem abban, hogy el tudom érni a
teljes felmentést. Az vesse rám az első követ az, aki nem így járt volna
el !</p><p>Magamról: végzettségem testnevelő tanár, pszichológus,
fejlesztő pedagógus, síoktató, több sportágban edzői diplomával
rendelkezem. Erdélyi református pedagógus családból származom, szüleim
díszpolgárok, a helyi sportcsarnok édesapám nevét viseli. Két nagynéném,
két nagybátyám szintén tanítók voltak, apai nagybátyám 30 évig volt
iskolaigazgató, anyai nagybátyám falumonográfiát írt. Családi
hátteremből kifolyólag nemzetem, szakmám iránti hűségre, alázatra
neveltek. Feleségemmel 1990 óta élünk Magyarországon. Feleségem
középiskolai tanár, mesterpedagógus, mentortanár, szaktanácsadó, 20 éve
egy budapesti középiskola megbecsült tanára. Gyermekünk sajnos nem
született, talán ezzel is magyarázható, hogy 2016-ig, több mint 25 éven
át a bicskei gyermekotthonban hivatalos munkaidőmön kívül is tudásom
legjavát adva igyekeztem segíteni a Bicskei Gyermekotthonban állami
gondoskodásban élő halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket és fiatal
felnőtteket. Pedagógus pályámon hitvallásom volt, hogy „csak azok
lesznek igazán boldogok, akik keresték és megtalálták, hogyan lehet
másokat szolgálni” (Albert Schweitzer). Mivel testnevelő tanár
végzettségem is van 1991-től négy sportágban a V4-ek nemzetközi
sporttalálkozóin vettem részt a gyermekotthon legeredményesebb
gyerekeivel. Varsótól Párizsig vittem sportversenyekre, focitornákra a
gyerekeket, több alkalommal sítábort szerveztem nekik Ausztriában.
Utoljára 2016 október 13-a – 17-e között Párizsban a Danone kupa
világbajnokságon négy kontinens 32 ország válogatottjai között
képviselhettük Magyarországot az országos bajnokságot nyert
gyermekvédelmi U12-es csapatunkkal.</p><p>Minden munkahelyemen tisztelet
övezett, szaktudásomat elismerték, tanítványaim tiszteltek és
szerettek. Az államelnök asszonynak benyújtott kegyelmi kérvényben volt
iskolaigazgatóim, tanítványaim és azok szülei nyilatkoztak elismeréssel
munkásságomról. Az ellenem történt vádemeléssel közel 4 évtizedes
pedagógusi pályafutásom, az állami gondoskodásban élőkkel való önzetlen
hivatásom, valamint a magyarországi gyermekvédelmi sportéletben
felvállalt küldetésem ért véget.</p><p>Azóta az életem a
meghurcoltatásról szól, és úgy néz ki, a megpróbáltatásaim még közel sem
értek véget. Ráadásul jelen pillanatban rajtam keresztül az ország
köztiszteletben álló közjogi személyét is rágalmazni próbálják
hazugságözönnel árasztva el az országot.</p><p>Történetem a következő:</p><p>A
2016 őszén a bicskei gyermekotthonban kirobbant pedofíliai ügy kapcsán
2017 tavaszán a Székesfehérvári Nyomozóügyészség vádat emelt ellenem
anélkül, hogy rendőrségi meghallgatáson vettem volna részt 1 rendbeli
kényszerítés hatósági eljárásban bűntettében és 1 rendbeli vesztegetés
hatósági eljárásban bűntettében lettem másodrendű vádlott.</p><p>A fenti
számú büntetőeljárásban 2019. november 25.-én a Székesfehérvári
Járásbíróság 16.B.933/2017/89. számon engem, Kónya Endre másodrendű
vádlottat bűnösnek mondott ki 1 rb. bűnsegédként elkövetett kényszerítés
hatósági eljárásban bűntettében valamint 1 rb. vesztegetés hatósági
eljárásban bűntettében, amiért a bíróság - büntetlen előéletem ellenére
halmazati büntetésül – 3 (három) év 4 (négy) hónap szabadságvesztésre, 5
(öt) év 18. életévét be nem töltött személyek nevelésével,
gyógykezelésével és gondozásával kapcsolatos valamennyi tevékenységtől,
mint foglalkozástól eltiltásra, mellékbüntetésül 4 (négy) év közügyektől
eltiltásra ítélt. A szabadságvesztést börtön fokozatban kell
végrehajtani, amelyből a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését
követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra.</p><p>A
Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság a Székesfehérváron a
2021. évi július hó 6. napján a 2Bf.17/2020. számú ügyben tartott
nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a 45. sorszámú ítéletet,
melynek értelmében a kényszerítés hatósági eljárásban bűntette és
további bűncselekmény miatt Vásárhelyi János és társa ellen indított
büntetőügyben a Székesfehérvári Járásbíróság 2019.évi november hó 25.
napján kihirdetett 16.B 933/2017/89 számú ítéletét megváltoztatta és
Vásárhelyi János I.r. és Kónya Endre II.r vádlottaknak az
igazságszolgáltatás elleni bűncselekményét kísérletnek minősítette.
Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.</p><p>2021. november 2-án vonultam be a Baracskai BV Intézetbe, majd onnét 2023. márciusban reintegrációs őrizetbe kerültem.</p><p>Az
ítéleti tényállást megalapozó tényeket olyan egymással és önmagában is
ellentmondásban álló, több esetben közvetett tudomással bíró tanúktól
származó tanúvallomásokból építette össze az ügyészség, majd a bíróság,
amelyek nem álltak össze olyan zárt láncolattá, amely alapján kétséget
kizáró bizonyossággal meg lehetett volna állapítani bűnösségemet.
Ráadásul számos, a védelem által indítványozott mentő tanú
kihallgatására nem került sor. Az egyik közvetett tudomású terhelő tanú
esetében pedig nem engedték nekem és a védelemnek a kérdések feltevését,
így vádló tanúval való szembesülésre vonatkozó vádlotti jogom sem
érvényesült.</p><p>A vád többszöri módosítása után bűnsegédként
elkövetett kényszerítés hatósági eljárásban bűncselekmény miatt lettem
másodfokú vádlott. Valójában az történt, hogy az előző napon a
munkavégzés alól felmentett akkori igazgató engem kért meg 2016
szeptember 24-én, mint a szakmai csoport vezetője, hogy kísérjem fel a
szökésből önként visszatért egyik 14 éves neveltet és 15 éves, szintén
gyermekotthonban nevelkedő nagynénjét (nővére lányát) az
igazgatóhelyettesi irodámba és várjam meg, amíg leírják az előző 24 óra
történéseit, amit a nevelt az intézményen kívül töltött, amiben
elmondja, hogy miért és hogyan ment el, miért jött vissza a
gyermekotthonba. Nem voltam ügyeletes, de az ügyeletes
igazgatóhelyettest nem sikerült értesíteni, és mivel a nevelt az én
szakmai csoportomba tartozott, számomra nem volt kérdés, hogy ahogyan
máskor is tettem, bemegyek és elbeszélgetek a nevelttel. Ugyanakkor
bevett dolog, szokásrend volt a rendkívüli események jegyzőkönyvezése,
írásba foglalása. A gyermekvédelmi gyámja vitte el a neveltet úgy
Budapestre, hogy nem a gyermekotthonban, hanem egy külső, előzőleg
megbeszélt, a gyermekotthon területén kívüli helyszínre kellett
kiszöknie, amiről senkinek sem volt tudomása a gyermekotthonból. A
vádirat „kimenekítés” kifejezést használt, a nevelt viszont másnap a
nagynénje segítségével visszatért a gyermekotthonba, hogy „tisztázza
magát”, mert úgy érezte, hogy átverték azok, akik a gyermekotthon
elhagyására biztatták.</p><p>Másnap, szeptember 25-én az ügyeletes
igazgatóhelyettes kolléga, aki közben „előkerült” hasonló dokumentumot
készíttetett el a nevelttel. A nevelt ugyanezen a napon tartalmilag
ugyanezt írta le a gyámjának is, amit a következő napon (szeptember 26.)
elmondott a gyámhivatal vezetőjének is, vagyis, hogy Bicskén szeretne
maradni, nem szeretne visszamenni Budapestre, nem igaz mindaz, amit a
gyámjának mondott a gyermekotthon igazgatójával kapcsolatosan és gyámot
akar váltani. A nevelt a bíróságon is elmondta, hogy én nem
befolyásoltam, nem szóltam bele semmibe, még csak nem is véleményeztem a
leírtakat, amíg ők írtak, a számítógépem mellett ültem és
adminisztráltam. A kényszerítés bűncselekmény sértettje 48 óra leforgása
alatt három személy kérésére készítette el ugyanazt a tartalmú
nyilatkozatot (nekem, a hétvégi ügyeletes igazgató helyettesnek és a
gyermekvédelmi gyámjának), és másnap, hétfőn szóban elmondta a Járási
Gyámhivatal vezetőjének is.</p><p>A másodfokú ítélet indoklásában is
benne van, hogy az én jelenlétemben elkészített dokumentummal
párhuzamosan két másik dokumentum is készült. Én csak jelen voltam, amíg
az igazgató kérésére a nevelt elkészítette a dokumentumot és
biztosítottam a helyszínt (az igazgatóhelyettesi irodát), nem szóltam
közbe, nem is véleményeztem a leírtakat, mégis egyedül ellenem emeltek
vádat. Az ügyésznek tudomása volt arról, hogy a másik igazgató helyettes
kérésére a nevelt ugyanazt a nyilatkozatot írta meg, hiszen a
kihallgatásom során az ügyvédem jelenlétében felmutatta a két
nyilatkozatot és megkérdezte, hogy melyiket írta a nevelt az én
jelenlétemben. A dátumokat látva tudtam azonosítani nyilatkozatot (egy
nap volt az eltérés). Ellenem vádat emeltek, a kollégát ezért soha senki
sem vonta felelősségre, annak ellenére, hogy ő készíttette el a
dokumentumot, míg én előző nap csak jelen voltam az elkészítésénél. A
sértett a bírósági tárgyaláson a bíró négyszeri, egymás utáni kérdésére
azt válaszolta, hogy ő mindenképpen leírta volna a történteket a
gyámváltási kérelemmel együtt. Ez védőügyvédi észrevételezésként
bekerült a tárgyalási jegyzőkönyvbe. Érthetetlen a bíróság álláspontja,
hogy ha a sértett ezt vallotta, sőt 4 alkalommal megismételte, akkor ki
kényszerítette erre a cselekményre.</p><p>Ugyanakkor nem hagyható
figyelmen kívül, hogy a gyermekotthon több tagja mellettem tett
vallomást, magyarul a bírósági tárgyaláson mellettem tanúskodtak olyan
gyerekek, amikor az egyértelműen ez nem állhatott érdekükben, de mégsem
állították rólam azt, hogy a pedofiliáért elítélt igazgató elleni
vallomás visszavonására vettem rá M. K. I.-t !<br>2018. őszi bírósági tárgyaláson a bíró kérdésére M. V. V. (Vani, M. K. I. nagynénje) az alábbiakról számolt be:</p><p>„A
János bácsi adta ki parancsba, mert ő volt a főnök, azt kellett
csinálni, amit mond. Elmondta, hogy a Karcsika írja le egy papírra, hogy
az nem úgy történt, ahogy elmondta, de nem tudom, hogy ezt elmondta-e
az Endre bácsi előtt is.”</p><p>„Felmentünk az Endre bácsi irodájába, a
Karcsi leírta, amit kellett, én segítettem neki úgy, hogy diktáltam, de
közösen megbeszéltük, mi legyen, de én döntöttem el végül, a Karcsi
pedig azt írta, amit én mondtam, aztán magától is írt, mert ott
szeretett volna maradni Bicskén és én is szerettem volna, ha ott marad.”</p><p>„A Karcsi megírta a papírt és odaadtuk az Endre bácsinak, aki semmit sem mondott, nem ígért, legalábbis nem emlékszem már rá.”</p><p>„Szerintem
az Endre bácsi az irodában nem hallotta, hogy a János bácsi mit kért
tőlünk, szerintem csak utána jött be az Endre bácsi.”</p><p>Részlet M. V. V. rendőrségi vallomásából:</p><p>„Az
Endre bá irodájába hárman mentünk fel, János nem jött velünk, és ott
leírta a tesóm, hogy nem volt semmi közte és János között, csak meg
akart felelni Juliánéknak.”<br>M. K. I. a bírósági tárgyaláson a következőt válaszolt K. Endre szerepével kapcsolatban:</p><p>„Vanival
elmentünk az Endre bácsi irodájába. … Az Endre bácsi azt mondta, hogy
az őszintét írjam le, ahogy szeretném, ami a szívemen, az a számon
legyen. Ő megértő volt velem és normális volt akkor is. Vani segített
megírni a papírt, mert tanácstalan voltam a történtek miatt. Én írtam,
de a Vani fogalmazott. Endre bácsi mindezt hallotta, de nem szólt bele
semmibe sem. Nem bátorított, nem mondta, hogy javítsam ki, semmibe sem
szólt bele. Endre bácsi mindig is segíteni akart nekünk, nem befolyásolt
soha semmiben.”</p><p>Ekként nyilatkozott a nyomozás során is az eset után pár nappal:</p><p>Részlet M. K. I. vallomásából:</p><p>„Akkor
felhívta telefonon János bácsi Kónya Endrét, aki bejött szabadidejébe
és felmentünk az irodájába ahol leírtuk egy A4-es papírra, hogy hogy
történt ez az egész dolog. Hogy kerültem fel Budapestre és hogy kerültem
vissza. És hogy gyámot szeretnék váltani. Ezt én írtam le a papírra és
én találtam ki a szöveget Vanival, szóval senki sem diktálta, hogy mit
mondjak.”<br>Tehát tanúja voltam a nyilatkozat megírásának, anélkül,
hogy annak közvetlen előzményéről (az igazgatói kényszerítő ráhatásról)
tudomásom lett volna. A kényszerítés hatósági eljárásban bűncselekmény
bűnsegédként való elkövetésének előfeltétele, hogy az elkövető pontosan
tisztában legyen azzal, hogy az ő közreműködésével megtett vallomás
tartalma valótlan és annak keletkezését kényszer vagy fenyegetés előzte
meg. A bizonyítási eljárásban egyetlen adat sem merült fel, és ilyen
jellegű indokolást a bíróság sem adott, hogy tisztában lettem volna
azzal, hogy a kiskorú M. Károly Iván korábbi nyilatkozata tartalmazza a
valóságot, és a visszavonó nyilatkozat tartalma a hamis.</p><p>Az
elítélésemben szerepet játszott egy már túlkoros fiatal, közvetett
tudomású vallomása, akit korábban miután kikerült a gyermekotthonból
drog rehabilitációra vittem el szabadidőmben. Az igazgató kitiltotta őt
az intézményből, mert rossz hatással volt a többiekre. Ő lett a
pedofil-botrány kirobbantója, ő tette a feljelentést és információink
szerint a sértetteknek adott kártérítések megszerzésében, szétosztásában
is szerepet játszott.</p><p>A vesztegetés hatósági eljárásban vádjának
alapja az volt, hogy egy gondnokság alatt álló, szellemi fogyatékosság
határát súroló, pszichológiai vélemény alapján „kóros hazudozó” fiatal
felnőtt, volt nevelt, azt állította, hogy „négyszemközt” 4 000 – 5 000
Ft-ot ígértem neki, ha visszavonja az igazgató ellen tett vallomását. Én
ilyet soha nem ígértem neki. Mivel mindig támogattam a neveltet, a
nevelt a bírósági tárgyalás során is elmondta, hogy nyári tábori
tartózkodása alatt is felhívtam, Ausztriába is elvittem síelni segítő
szándékkal kerestem meg a húszas éveiben járó neveltet. Miután
túlkorossága miatt az új igazgató a gyermekotthon elhagyására szólította
fel őt, tájékozódni szerettem volna, hogy hogyan segíthetem a jövőben
(a Mentsvár Alapítvány Kuratóriumának tagja voltam). A neveltet
ideiglenesen egy volt nevelő fogadta be, aki napi szinten kapcsolatot
tartott az igazgató ügyével kapcsolatos gyermekotthoni sajnálatos
eseményeket kézben tartó és irányító volt munkatárssal. Ő és baráti köre
„éltek a gyanúval”, hogy befolyásolni akarom a neveltet, amit az
általános jelleggel cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt álló,
kiszolgáltatott helyzete miatt is befolyásolható nevelt előtt beszélték
meg. A neveltet nem kísérték el a velem történő beszélgetésre, holott
megtehették volna, hiszen egy cél kellett, hogy vezéreljen mindenkit:
segíteni a hajlék nélkül maradt gondnokság alatt álló felnőtt nevelten. A
nevelt és köztem lezajló négyszemközti beszélgetés után az „eseményeket
irányító” volt munkatárs személyesen hívta fel a székesfehérvári
ügyészséget és tájékoztatta a főügyészségi ügyészt a vesztegetési
kísérletről. Az ellenem hozott ítélet indoklása szerint, mivel a sértett
elmondta, hogy meg akartam őt vesztegetni annak a 2–3 személynek, akik
az eseményeket irányító volt munkatárssal voltak kapcsolatban, és akik
ideiglenesen befogadták őt, a bíró számára a pszichológiai vélemény
alapján a „notórius hazudozó” fiatal szavahihető, én „hitvány erkölcsű”
vagyok. A tárgyalásra beidézett volt nevelője is úgy nyilatkozott erről a
fiatalról, hogy „szavahihetősége, értelmi képessége átlag alatti,
fenntartással kezelte az ember, amit mondott, befolyásolható volt.”
Munkám során én is tapasztaltam, hogy valóságnak nem megfelelő dolgokat
állított. Mivel az igazgató körüli ügy kirobbanása után szándékomban
állt elmenni a gyermekotthonból – ami két hónapon belül meg is történt –
miért állt volna érdekemben lefizetni a fiatalt, hogy vonja vissza a
rendőrségi tanúvallomását? Nem tűnik logikusnak, hogy miért kellett
volna visszasegítenem korábbi pozíciójába az előzetes letartóztatásban
levő igazgatót, amikor feleségem hosszú ideje, több alkalommal
megfogalmazott kérésére állást szerettem volna változtatni.</p><p>Az
állítólagos vesztegetés után két évvel később a bírósági tárgyaláson a
rám terhelő vallomást tett fiatalnak a bátyja, mint gondnoka az
alábbiakat nyilatkozta „hitelesen”:</p><p>„Az 5.000,- forint az annyira
friss emlék, hogy most mondta ezt nekem fél órája a T. Ez az összeg
amúgy eddig fel sem merült, én ezt most tudtam meg.”</p><p>Az eljárásra vonatkozóan szeretném elmondani a következőket:</p><p>Az
eljárást koncepciós eljárásnak tartom. Az egész bírósági eljárás előre
megszerkesztett forgatókönyv alapján zajlott, előre kiosztott szerepek
alapján. Az eseményeket irányító volt munkatárs 2016 októberében a Hír
TV műsorában azt nyilatkozta, hogy az igazgatóhelyettesek is „cinkosok”
voltak, ettől kezdve világos volt, hogy az igazgatóhelyetteseket is
„célba vették”. Akkor még többes számot használt, később egyedül én
tűntem a legalkalmasabbnak a bűnbak szerepére. Nyilvánvalónak tűnt, hogy
az ügy sikeréért még valakit a vádlottak padjára kellett állítani.
Különböző, leginkább bulvár médiák gyakran megfogalmazták, hogy egyedül
csak én tudtam az igazgatónak a gyerekek ellen irányuló
bűncselekményéről. Vajon a másik két igazgatóhelyettes miért nem tudott?
Mert ahogy én nem tudtam, úgy ők sem tudtak. Első alkalommal akkor
került szóba ez az ügy, amikor az otthon vezetésével nyíltan
konfliktusban álló munkatárs „feltárta”. A kényszerítés bűncselekmény
sértettje 48 óra leforgása alatt négy személy kérésére tette ugyanazt a
nyilatkozatot, mégis egyedül ellenem emeltek vádat, én tűntem
legalkalmasabb személynek erre a szerepre. Ilyen szempontból a
vádemelést igazságtalannak, törvénysértőnek tartom.</p><p>A másodfokon eljárt, szakmájában nagy elismerésnek örvendő ügyvéd szerint</p><p>„az
első fokú bíróság által megállapított tényállás részben megalapozatlan,
mert az ítélet a vádlott vonatkoztatásában téves, tényből tényre
helytelenül következtetett. Ezen túlmenően véleményem szerint az I.
tényállás esetében a jogi minősítés mindkét terheltre nézve
törvénysértő.”</p><p>Sajnos az első fokon hozott ítéletet a magyar
jogrend szerint szinte lehetetlen másodfokon megváltoztatni, hiszen
„tényállást nem lehet támadni”.<br>A bíróság a védelem egyetlen tanúját sem tartotta érdemesnek meghallgatni (8 tanúnkból senkit sem hallgatott meg).</p><p>A
Fejér Megyei Főügyészség felületesen kezelte az ügyet, szóvivőjük több
alakalommal is félretájékoztatta a közvéleményt, ezzel is hangulatot
keltve. A vesztegetési ügyben a főügyész által kiadott dokumentumokban
szereplő sértett több mint 10 alkalommal szerepel kiskorúként (a szóvivő
gyermekként és kiskorúként is hivatkozik rá), holott a sértett 22 éve
felé közeledett; azzal sem voltak tisztában, hogy akit az igazgató
mellett pedofiliáért elítéltek az egy nevelő, nem az igazgatóhelyettes.
Az <a href="http://origo.hu">origo.hu</a> hírportál az ők közleményük alapján írta le, hogy „az
igazgatóhelyettesnek is börtönbe kell vonulnia, mivel szexuálisan
zaklatta a nevelteket”, ami nyilvánvaló rágalom volt, hiszen egy
nevelőről volt szó, akinek pedofil cselekedetét én lepleztem le. Miután
egy nevelt arról tájékoztatott, hogy egy nevelő szexuális ajánlatot tett
neki, szembesítettem a nevelőt azzal amit hallottam róla. Ő beismerte
tettét, de csak felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Természetesen
helyreigazítást kértünk a portáltól, de mivel ellenem ilyen felháborító,
igazságtalan ítélet született, rágalmazásért beperelni az origo.hu-t
már nem tartottuk érdemesnek (több más portál is átvette a hírt).</p><p>Az
általunk kért iratokat nem, vagy csak késve bocsátották a
rendelkezésünkre, így az ügyvédünknek nem volt ideje felkészülni és
reagálni az elhangzottakra vagy a jegyzőkönyvben tévesen szereplő
adatokra. Az eljárás során a bíróság egyetlen jegyzőkönyvet sem küldött
el számomra, így nem tudtam ellenőrizni, hogy a jegyzőkönyv tartalma
megfelel-e az előző tárgyaláson elhangzottaknak.</p><p>A tanúk több
alkalommal nem válaszolhattak az én vagy az 1. rendű vádlott által
feltett kérdésekre (pl. azt a kérdést tettem fel a tanúnak, hogy ha én
meg akartam volna vesztegetni a sértettet, akkor a rendőrségen tett
vallomás tétele előtt vagy utána lett volna célszerű ajánlatot tenni?).</p><p>A
bíró fenyegetően lépett fel egy tanúval szemben, amikor a tanú el
szerette volna mondani, hogy nem tartja szavahihetőnek a neveltet. Bírói
„ráhatásra” a tanú változtatott eredeti álláspontján.<br>A bíróság és
az ügyészség más iratanyagból dolgozott, mint a védelem, ezért nem
mindig lehetett követni és értelmezni a tárgyaláson elhangzottakat.</p><p>A
bíró az ügyvédünk tiltakozása ellenére helyt adott az alapügy felnőtt
korú sértettjének a kérésének, aminek értelmében nem lehettem jelen az ő
bíróság előtt tett vallomástételén, amiben a tanú valótlanságotkat
állított. Mivel a bíróság egyetlen jegyzőkönyvet sem küldött el nekem,
nem szerezhettem tudomást arról, hogy távollétemben ő valótlanságokat
állított. A másodfokú ítélet indoklása során vettem tudomást arról, hogy
az ítélet indoklása olyan új tényállást is tartalmaz, amely nem felel
meg a valóságnak, de mivel jogerős ítéletről beszélünk, nem állt
módomban, hogy megcáfoljam a másodfok valótlan állításait, még akkor
sem, ha ezt bizonyítani tudtam volna a mentő tanúk közjegyző előtt tett
vallomásával.</p><p>Úgy érzem nemcsak a tisztességes bírósági eljáráshoz
való jogom sérült, hanem, mivel az ügynek „politikai háttere van”, az
ítéletet a politikai elvárásnak megfelelően befolyásolták, az ellenem
folytatott eljárás egy koncepciós per része, az ítélet megalapozatlan,
ugyanakkor drákói.</p><p>Az elsőfokon eljáró ügyvédet megdöbbentette az
ítélet, elismerte, hogy az elsőfokon 2 évig elhúzódó eljárás alatt sem
tudott rájönni, hogy ki áll/kik állnak az ügy hátterében. Az ügy
lefolyásáról nekem „A tanú” című film jut az eszembe: „Virág elvtárs, ez
nem a vádirat, ez az ítélet.”</p><p>Az ellenem elkövetett
karaktergyilkosság hátterében mindvégig egy bosszúálló, felsőfokú
végzettség nélküli volt munkatárs, egy budapesti székhelyű alapítvány
„trénereként” tevékenykedő személy állhatott, akinek munkája sok
kívánnivalót hagyott maga után, amit közvetlen feletteseként többször
szóvá tettem, mulasztásairól jegyzőkönyvet készítettem. Több reményt
fűztünk a munkájához. Munkaviszonya a gyermekotthonban nem az általa
kívánt módon szűnt meg, aminek én is részese voltam. Ő biztosította a
bulvárcsatorna stábjának támogatását, akik állandó jelenlétükkel, a
sértettek befolyásolásával, szervezésével, irányításával, a
tárgyalásokra történő fuvarozásukkal, vagy ha a helyzet úgy kívánta,
távoltartásukkal gyakoroltak hatást a bíróság munkájára.</p><p>Megtapasztaltuk,
hogy ez a bulvár csatorna nemcsak a piramis csúcsára tudja röpíteni a
„celebeket”, hanem a sárba is képes tiporni tisztességes embereket,
elképesztő valótlanságokat állítva, amik ellen úgy tűnik a magyar
igazságszolgáltatásban képtelenség védekezni. 2016 óta, amióta általános
iskolai testnevelő tanárként elhelyezkedtem, a bulvárcsatorna két
munkahelyemről dobatott ki. Először a tankerületi igazgatót keresték fel
és kérték számon tőle, hogy miért alkalmazott egy olyan pedagógust, aki
ellen a bíróság vádat emelt. Ekkor még el sem kezdődtek a bírósági
tárgyalások. 2019. november 25-i megdöbbentő elsőfokú ítéletet követő
napokon reggel már a bulvárcsatorna „elfoglalta állását” az iskola
előtt, ahol szülők, tanulók, kollégák kiálltak mellettem, nem voltak
hajlandóak „rosszat” nyilatkozni rólam. Az iskola a szülők és
tanítványok kérése ellenére nem vállalta, nem vállalhatta, hogy továbbra
is alkalmaz, közös megegyezéssel megszűnt a munkaviszonyom és ezzel
egyszer és mindenkorra véget ért a pedagógus pályám. Ezután már csak az
építőiparban találtam segédmunkásként munkahelyet (62 évesen), de a
Covid járvány miatt 2 hónap múlva ez a lehetőség is megszűnt. Azóta
börtönbe vonulásomig, másfél éven át feleségem tartott el. Az engem ért
megaláztatásokból neki is kijutott. A lakásunkban tartott házkutatás
során lefoglalták a telefonját és a laptopját, holott figyelmeztettem
őket, hogy a laptop az intézménye tulajdona és a munkavégzéséhez
elengedhetetlen dokumentumok vannak rajta a többi lefoglalt
adathordozókról nem is beszélve, amiket saját költségünkön kellett
pótolni. Feleségem elmondása szerint utoljára a Securitate kutatott a
lakásában, nem gondoltuk volna, hogy az anyaországban 25 évvel a
rendszerváltás után ugyanezt kell átélnünk. A börtönben lefoglalt
telefonomat a mai napig nem kaptam vissza.</p><p>A kegyelem folytán
hiába törölték büntetett előéletemet, erkölcsi bizonyítványom ellenére
sem tudok elhelyezkedni a szakmámban. Az alapügy sértettjei több millió
forintos kártérítéseket vehettek fel a nyilvánosság kizárásával, engem
anyagilag ellehetetlenítettek és börtönviselt, megbélyegzett ember
leszek életem hátralevő részében.</p><p>Meggyőződésem, hogy az ellenem
folytatott eljárás egy koncepciós per része, az ítélet megalapozatlan,
ugyanakkor drákói. Természetesen az ítélet ellen szerettem volna
fellebbezést bejelenteni. Az elsőfokon eljáró védőügyvédemet is
megdöbbentette az ítélet, elismerte, hogy a 2 éve elhúzódó bírósági
eljárás alatt nem tudott rájönni, hogy „ki áll az ügy hátterében, ki
mozgatja a szálakat”. Sajnos másodfokon a képviseletemet ellátó ügyvéd
miután tájékozódott az ügy hátteréről, nem volt hajlandó tovább vállalni
az ügyet, a több mint egy évig elhúzódó másodfokú ítélethirdetésen meg
sem jelent, a fiát küldte el maga helyett, ami azt feltételezem, hogy
előzőleg tájékozódott az ítéletről és nem kompromittálta magát, számítva
az RTL Klub stábjának a jelenlétére. Három hónap elteltével sikerült
találni egy olyan ügyvédet, aki felháborodott az igazságtalan eljárás
miatt és vállalta, hogy minden lehetséges jogorvoslati lehetőséget
kihasználva ellátja további védelmemet (felülvizsgálati kérelem,
perújítás, nemzetközi bíróság). Már öt hónapja börtönben voltam és a
sajnos megbízhatatlannak minősült ügyvéd még semmit sem tett. Az volt a
véleménye, hogy „az ügynek politikai háttere van”. és ezért nem
érdekelte tovább az ügy. Az ítélet elleni felülvizsgálathoz végre nagy
nehezen sikerült olyan ügyvédet találni, aki a felülvizsgálati kérelmet
elkészítette és benyújtotta.</p><p>A már eddig átéltek és a várhatóan
még jelentős időt igénylő elbírálás előtt az ügy összes körülményére,
koromra és egészségi állapotomra figyelemmel, szükségesnek és
indokoltnak éreztem azt, hogy részemre Magyarország Köztársasági Elnöke
az Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés g) pontja egyéni kegyelmet adjon és
ezáltal mentesítse az említett büntetőeljárás következményeitől és
kerüljön sor az említett eljárás velem szemben mielőbbi megszüntetésére.</p><p>Természetesen
jogi úton is szerettem volna Magyarországon kihasználni minden
jogorvoslati lehetőséget, ezért fordultam a Kúriához. Sajnos a Kúria
elutasította a felülvizsgálati kérelmemet. Őszintén, nem gondolom, hogy
ezek után valaha kiderülhet az igazság Magyarországon és igazságos
ítélet születhet ügyemben.</p><p>A pedofiliát ahogy írtam mélységesen
elítélem, de úgy gondolom, hogy ha a forgatókönyv úgy volt megírva, hogy
az igazgatón kívül „bűnbakot” kell még találni, akkor nem azt az
igazgatóhelyettest kellett volna pellengérre állítani, aki történetesen a
legtöbbet tett a gyerekekért. Úgy tűnik „a székely góbé” volt a
legalkalmasabb személy, akit a pedofiliával elítélt igazgató mellé
lehetett állítani „bűntársként”. Ha a bicskei gyermekotthonban történt
pedofília ügyet volt hivatott „szigorúan” büntetni a bíróság, akkor nem
értem, hogy aki valóban elkövette az igazgató mellett ezt az aljas
cselekményt (egy nevelő), ő miért „úszta meg” felfüggesztettel, és miért
került börtönbe a munkáját lelkiismeretesen végző, a pedofiliát
leleplező pedagógus.<br>A tényeket ismerve, nem vagyok biztos benne,
hogy a bíróság célja az ártatlan gyerekek életét megnyomorító pedofil
cselekmény „drákói” büntetése volt, úgy tűnik sokkal inkább
„megrendelésre” vagy megfelelési kényszerből hozták meg ellenem a
szigorú ítéletet. Pedagógusként is kiálltam az iskolai zaklatást
elszenvedő gyerekekért, lelkiismeretes munkámmal igyekeztem időben
feltárni és megakadályozni ezeket az eseményeket. A helyi általános
iskolában is tettem ilyet, ahogy azt korábban írtam.</p><p>Végül
szeretném elmondani, hogy a sértettek, akik 2016 őszén az RTL Klub
műsorában arcukat vállalva számoltak be az őket ért sérelmekről sok
millió forint kártérítést vettek fel. Tudomásom szerint eredetileg
fejenként 50 millió forint kártérítést követeltek polgári peres úton a
fenntartótól és az igazgatótól. Mivel peren kívül sikerült megegyezni,
az ügy fő sértettje intézte a kifizetéseket egy ügyvédi irodán
keresztül. A kártérítés során olyan mesés összegekhez jutottak hozza a
sértettek, amikről egy pedagógus pályán megöregedett magunkfajta álmodni
sem mer. Van, aki Rolex karórájával pózol a Facebook-on, van aki már
elköltötte a kapott kártérítést és sajnálatos módon megint az utcán él.</p><p>Meggyőződésem,
hogy a pedofiliától valóban meg kell védeni a kiszolgáltatott
gyerekeket, de aki ezt a förtelmes bűncselekményt elköveti, azt csak a
minden kétséget kizáró bizonyíték alapján szabad elítélni, tisztességes
bírósági eljárás során, de a lehető legszigorúbb módon. Sajnos sok
kérdés maradt megválaszolatlanul a volt igazgató pedofília ügyével
kapcsolatosan is és én ennek a kétes ügynek lettem az áldozata.</p><p>A
bicskei gyermekotthonban történt pedofiliával kapcsolatos botrány
„hevében” ártatlanul lettem meghurcolva, tönkretették tisztességben,
becsületben leélt életemet. Kálváriám megdöbbentette közvetlen
környezetünket, rokonokat, barátokat, ismerősöket, úgy az anyaországban,
mint szülőföldünkön, Erdélyben.</p><p>Egy részben szülőföldünkön, de
nagyrészt az anyaországban becsülettel ledolgozott életpálya végén
feleségemmel pedagóguspályánk utolsó évei nem a jól megérdemelt
elismerésről, hanem a szégyenletes meghurcoltatásról szóltak. Sok
megpróbáltatásban volt részünk erdélyi magyarként az „átkos” korszakban,
ezért szerettük volna az anyaországban felnevelni sajnos soha meg nem
született gyerekeinket, de ma vigasztalásként élem meg, hogy nem hagyok
hátra utódot egy olyan országban, ahol ilyesmi megtörténhet. Lélekben
mindig határon túli magyarnak éreztük magunkat, több mint harminc évvel
ezelőtt örültünk, hogy hazánknak választhattuk Magyarországot, sajnos
kárhozatunkra. Feleségemmel rémálomként éltünk meg minden napot az
utóbbi kilenc esztendőben, ami kihatott a munkánkra, felemésztette
egészségünket. Életem legboldogabb napja lesz, ha visszatérhetek
legalább örök békességet lelni szülőföldemre idős édesanyámhoz, ahova
tartozom, ahova Isten teremtett.</p><p>Isten óvja Magyarországot!</p><p>Kónya Endre</p><p>Budapest, 2024. február 10."</p></div></div><div class="gmail-cs-meta-views"><br>
</div> </div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>