[Grem] Szodoma - Ferenc p. jóváhagyta a meleg párok templomi áldását

[Emoke Greschik]

 !!!!!!!  Serafino M. Lanzetta mariánus ferences atya, egyetemi
teológiatanár a Fiducia supplicans-ról
https://zarandok.ma/serafino-m-lanzetta-atya-a-fiducia-supplicans-rol-anonim-es-abnormalis-aldas/

*A 2023. december 18-án megjelent Fiducia supplicans (FS) kezdetű
nyilatkozattal a Hittani Dikasztérium a legfrissebb szinódusi eredményekhez
képest némiképp sietősen arra kérte Ferenc pápát személyes kihallgatás
keretében, hogy hagyja jóvá azt az új áldást, amelyet külön a „rendezetlen
életállapotú párokra” és az „azonos nemű párokra” hoztak létre. A hangsúly
mindkét esetben a „pár”-on van. Hogy elvi szinten jóváhagyhassák és így
erkölcsi szempontból is igazolják a dolgot, az áldás liturgikus aspektusát
megpróbálják elválasztani a korábbi „teológiai” de nem rituális
stádiumától. Milyen eredménnyel?*
*Áldást mondani áldás nélkül*

Mindenekelőtt a liturgikus és a népi (lelkipásztori) áldás
megkülönböztetéséről kell szólnunk. Ha az utóbbit megfosztjuk liturgikus
jellegétől, úgy tűnhet, hogy az iménti párok minden további nélkül
megáldhatók. Jó kis megtévesztéssel van dolgunk. Ügyelni kell rá – olvassuk
a nyilatkozatban –, hogy ez az új áldás „ne váljon liturgikus vagy
félliturgikus, a szentségekhez hasonló aktussá” (FS 36). De vajon még
szentelménynek tekinthető-e, és nem valamiféle mágikus hatalmat hívunk vele
segítségül? Az FS különbséget tesz a szentségekhez kapcsolódó liturgikus
áldás és a szentelményeken keresztül megvalósuló áldás között, amely segítő
kegyelemként értelmezhető, és amelyet a szentségektől függetlenül adnak.
Mindez ugyanakkor továbbra is érintené a „szigorú értelemben vett
liturgikus szempontot,” ahol „az áldás megköveteli, hogy amit megáldanak,
az megfeleljen Isten akaratának, ahogyan azt az Egyház tanítása megjelenik”
(FS 9). Mindazonáltal e mellett a „szigorú értelemben vett liturgikus”
kontextus mellett egy harmadik, „lazán értelmezett liturgikus terület” is
lenne. Ilyen áldás lenne a rögtönzött, népi vagy lelkipásztori áldás, amely
egyfelől nem kötődik az Egyház szertartásaihoz, és így az összes
elképzelhető körülmény között rugalmasabban használható, akkor is, ha azok
ellentmondanak Isten akaratának, ugyanakkor a szentelményekhez kötődő
liturgikus-teológiai képzetek társulnak hozzá. Az FS 31. pontja ki is
mondja:

Az áldás e formái azt a könyörgést fejezik ki, hogy Isten adja meg azt a
segítséget, amelyek az Ő Lelkének indíttatásaiból származnak – amit a
klasszikus teológia „segítő kegyelemnek” nevez -, hogy az emberi
kapcsolatok megérjenek és növekedjenek az evangéliumhoz való hűségben, hogy
megszabaduljanak tökéletlenségeiktől és gyarlóságaiktól, és hogy az isteni
szeretet egyre növekvő dimenziójában teljesedjenek ki.

Ez az új áldás gyakorlatilag egy szintre kerül a szentelményekkel,
ugyanakkor mégsem szentelménynek nevezik, azt a látszatot keltve, hogy
egyfajta semleges alkategóriát hoztak létre pusztán azért, hogy igazolják
annak megáldását, amit nem lehet megáldani, mivel objektíve szemben áll
Istennel és az általa teremtett világ rendjével. Ezt az áldást anonim
szentelménynek is nevezhetnénk Rahnert követve, aki „anonim
keresztényeknek” nevezte azokat, akik anélkül keresztények, hogy tudnának
róla, hiszen Rahner szerint kereszténynek lenni nem a kegyelem dolga, hanem
a természeté, amely a tudás szintjén eleve azonos a kegyelemmel. A ködös és
bizonytalan áldástól idővel a tételes és kategorikus áldásig is eljutunk,
mikor ezen áldás rendes használatának köszönhetően a keresztények lelkében
és szívében meggyökeresedik annak a tudata, hogy a bűnt is meg lehet
áldani. Mindeközben a nominalizmus alapvető formája üti fel a fejét, mely
korunk meghatározó jellemzője: a szó nem azt mondja ki, amit jelent, hanem
egy másik valóságot, amely látszatra megfelel a jelentésének, valójában
azonban nem, és – amint látjuk – esetünkben a rendezetlen életállapotú és
az azonos nemű párok helyzetét legitimálja. A nominalizmus nem más, mint a
fogalmak alárendelése a hatalomnak.
*A mindenki jogaként értelmezett kegyelem*

Hogyan is ne látnánk továbbá, mennyire veszélyes az, mikor a kegyelmet a
természetre redukálják, és úgy értelmezik, hogy mindenkinek joga van hozzá?
Ugyanannak az éremnek a két oldala. A rendezetlen életállapotú és a
homoszexuális párok megáldása, amely a segítő kegyelem sajátos fajtája
lenne, a bűn igazolása annak ürügyén, hogy a kegyelem mindenkinek minden
helyzetben jár. A helyzet azonban az, hogy a segítő kegyelem mint átmeneti
hatás nem Isten anonim természetfeletti segítsége annak érdekében, hogy
megmaradjunk a bűnben. Már maga a gondolat is istenkáromlás lenne. A segítő
kegyelem a jóságra és a megszentelő kegyelemre irányuló késztetés, mely azt
kívánja elérni, hogy az ember a megtéréssel nyíljon meg Isten előtt, és
fogadja el az új élet ajándékát, a kegyelem köntösét, amely
természetfeletti hittel, reménnyel és szeretettel tölti el. Ez az áldás
azonban nemcsak hogy képtelen áldást adni, hiszen a pár kapcsolatára
lehívott kegyelem ellentétes a bűn objektív állapotával, hanem azzal az
elkerülhetetlen hatással is jár, hogy megerősíti a párt rendellenes
helyzetében, mely ellentétes Isten akaratával.

Hogy ezt a problémát megkerüljék, úgy próbálják igazolni ezt az áldást,
hogy különbséget tesznek a megáldandó személyek és a pár mint olyan
(pontosabban a kapcsolat) között, amely, bár valóban ellentétes Isten
parancsával, nem tekinthető az áldás tulajdonképpeni tárgyának. Ez azonban
játék a szavakkal. A pár attól pár, hogy a két ember kapcsolatban van
egymással. A 31. pontban ugyanakkor az FS az „emberi kapcsolatok”, vagyis a
természetellenes kapcsolatok megáldásáról beszél. Nem mondja ezt ki, ahogy
a bűnről és a szodómiáról sem beszél soha, de az egész erről szól, és
titkon ezeket kívánja megáldani. Megtérésről vagy a gyónás szükségességéről
egy szó sem esik, ahogy arról a hatalmas örömről sem, amit a bűnből való
feloldozás jelent. A dokumentum célja egyértelmű. Olyan áldással van
dolgunk, amely úgy kíván áldás lenni, hogy ne látsszon annak. Ez azonban
még a homoszexualitás elfogadtatásáért küzdő mozgalomnak sem elég. Chilében
például a dokumentumot a „kirekesztés új és elfogadhatatlan formájának”,
valamint „apartheidet megvalósító intézkedésnek” minősítették.
*Nincs többé olyan, hogy valami a belső lényegénél fogva rossz*

Mi is forog itt valójában kockán? Kellemes meglepetés, hogy számos püspöki
kar határozottan elutasítja az FS-t, különösen a perifériákon. Általában a
homoszexuális párok megáldásának lehetetlenségét hangsúlyozzák, jobbára
megfeledkezve a rendezetlen életállapotú párokról, vagyis azokról, akik
válásuk után új polgári házasságot kötöttek, és most heteroszexuális
kapcsolatban élve fittyet hánynak arra, amit Isten a házasság szentségével
kapcsolatban akar. A kétfajta pár esetében, amelyet most meg kívánnak
áldani, ugyanaz az erkölcsi probléma áll fenn, jóllehet a szodómia bűne
súlyosabb. A nyitottság erre az áldásra, pontosabban szólva a rendezetlen
életállapotú és az azonos nemű párok esetében fennálló bűn (mely minden
esetben minden körülmények között bűn) végérvényes elfogadása az Amoris
laetitiával kezdődött, melyet 2016. március 19-én tettek közzé. Ferenc pápa
ezen apostoli buzdítása adta meg a kezdő lökést. Ezzel mondott végső búcsút
azoknak a dolgoknak, amelyek a belső lényegüknél fogva mindig rosszak,
bűnösek, például épp a házasságtörés és a szodómia. Mindannyian emlékszünk
a 356. híres lábjegyzetet övező meddő hermeneutikai vitára, amely finoman
utat nyitott annak, hogy a rendezetlen életállapotú párok a szentségekhez
járuljanak (a „rendezetlen” szót akkoriban mindig idézőjelbe tették, hogy
jelezzék a rendezés szükségességét, mára azonban eltűnt az idézőjel). Hogy
ezek a párok a szentségekhez járulhatnak, azt azóta – bizonyára valamiféle
csodálatos megvilágosodás után – a pápa hivatalos leirata is megerősítette,
és a Szentszék hivatalos közlönyében, az Acta Apostolicae Sedis-ben is
megjelent [108. szám (2016), 1071-1074]. Az FS közzététele óta a diskurzus
az azonos nemű párokra is kiterjed. Ebből az új lábjegyzetből holnap még
terjedelmesebb és még vitatottabb dokumentum lesz.

Az Amoris laetitia megjelenésekor a püspökök hallgattak és velük együtt
néhány olyan bíboros is, aki most nagyon helyesen bátor oroszlánként
viselkedik, ugyanakkor ez az a dokumentum, amely felett tiszteletteljes
kritikát kell gyakorolnunk, és amelyet sürgősen ki kell igazítanunk a
Veritatis splendornak (79-83) megfelelően. Ebben áll a paradigmaváltás.
Furcsa módon az FS „Ferenc pápa lelkipásztori látásmódjára épülő teológiai
reflexiónak” tekinti magát, amely „valódi fejlődést jelent ahhoz képest,
amit eddig az áldásokról a Tanítóhivatal és az Egyház hivatalos szövegei
mondtak” (A dokumentum bemutatása). Mindenképpen beszélhetünk itt
fejlődésről, csak az éppen önmagára mutat vissza: az Amoris laetitiától
mostanáig, a rendezetlen életállapotú pároktól a homoszexuális párokig
jutottunk el a különböző szinódusok nagy munkájával, amelyek ezt az utolsó
nagy és végeláthatatlan szinódust megelőzték. Úgy is mondhatnánk, hogy a
fejlődés útja Fernándeztől Fernándezig vezet. (Mindkét dokumentumnak – az
Amoris laetitiának és a Fiducia supplicansnak – Fernández az (értelmi)
szerzője. A ford.)
*A legszinodálisabb szinódus és a lelkipásztori gondoskodás tantétellé
emelése*

Két záró megjegyzés az alkalmazott módszerrel kapcsolatban. Hogy a
szinódusról rendezett szinódust pusztán eszközként használják egy jól
meghatározható cél érdekében, az most, az FS megjelenésével minden
eddiginél világosabb. A Szinódus olyan módszer, amellyel az Egyház
hierarchikus szerkezetét és tanítását a lelkipásztori szempontokra
hivatkozva kívánják megváltoztatni. A különböző célok között, melyeket a
szervezők el kívántak érni, az egyik a homoszexualitás témájában
végrehajtandó változás volt. Évek óta dolgoztak ezen. Különböző
szinódusokat rendeztek, családszinódust, amazóniai, majd ifjúsági
szinódust, de a siker mindvégig elmaradt. Olyan szinódust gondoltak ki
tehát, amely a szinodalitás lényegét magában a változásban határozza meg.
Igen meglepő volt, hogy az LMBTQ+ betűszó egyszer sem került elő az első
ülés összefoglalójában, mely 2023. október 28-án látott napvilágot. Úgy
tűnhetett, hogy a szervezeti gépezet vereséget szenvedett. De nem. Már
dolgoztak az FS-en, és a szinódus kezdete előtt maga a pápa vezette fel a
témát, mikor válaszolt az öt bíborosnak, akik öt új kérdést (dubia) tettek
fel neki. A pápa azzal a feltétellel mutatkozott nyitottnak az azonos nemű
párok megáldására, hogy azt nem szabad összekeverni a házassággal vagy
valamely szentelménnyel. Ezért anélkül, hogy egy évet vártak volna a
jelenleg is tartó szinódus második római szakaszáig, Fernández bíboros
dikasztériuma nagyon is nem szinódusi módon, a szinodalitás szellemével
erősen szembemenve megjelentette az FS-t.

Az FS rendkívül szinodális szellemben az összes lehetséges tanbeli
kétértelműséget és a hit őrülettel határos lelkipásztori leegyszerűsítését
mutatja, és egyfajta „csináld magad” áldással áll elő, továbbá az elmúlt
hatvan év egy jelentéktelennek nem éppen nevezhető problémáját is felszínre
hozza. Itt újabb módszertani megjegyzést kell tennünk. Az FS a
legsikeresebb példája annak a lelkipásztori erőfeszítésnek, amely nemcsak
kihat a tanításra és változtat azon, hanem maga is tanításként erőlteti
magát ránk. Ez a tanítás szintjére emelt gyakorlat, mely az igazságtól
elszakadt tekintély nevében az ego elfogadását erőlteti a hívekre és a
papokra. Ahogy a tanítás és a lelkipásztori gyakorlat elválaszthatatlan
egymástól, és az utóbbi az előbbire épül, úgy az igazság és a tekintély is
elválaszthatatlan, és a tekintély az igazságra épül. Az egyetlen tekintély
az igazság tekintélye, valamint a hit és az erkölcs szüntelen
továbbadásának a tekintélye – a Krisztustól származó tekintély, mely az
apostolokon át ér el minket. Az FS megjelenésével a lelkipásztori módszer
nem csupán maga is a tanítás szintjére emelkedik, hanem tovább megy, és új
tanítással áll elő. Ezt pedig egyszerűen nem engedhetjük!
*A Hittani Dikasztérium „tisztázó magyarázata”*

Néhány nappal az FS megjelenése után hirtelen egy másik közlemény jelent
meg. Látva az FS váratlan és egyre hevesebb fogadtatását számos püspöki
konferencia, továbbá egyes megyéspüspökök és bíborosok részéről, a Hittani
Dikasztérium 2024. január 4-én sajtóközleményt adott ki. Fernández bíborost
mindenekelőtt azt foglalkoztatja, hogy az FS püspöki elutasítása
doktrinális szembenállásnak tűnhet a Dikasztériumával és végső soron a
Szentatyával szemben, akinek a kizárólagos és korlátlan hatalmára
hivatkozik elejétől végig. Az eretnekség közvetett vádjának gyanúja is
tetten érhető Rómában. Miért? Mikor a sajtóközlemény jó okkal
megjegyzi: *„nyilvánvalóan
nincs értelme annak, hogy bárki elhatárolódjon ettől a Nyilatkozattól vagy
azt eretneknek tartsa, mint ami szemben áll az Egyház hagyományával vagy
egyenesen istenkáromló”* – a latin közmondást idézhetnénk: „excusatio non
petita, accusation manifesta” (aki kéretlenül védekezik, önmagát vádolja).

Ha nincs értelme az elhatárolódásnak, akkor minek az egészet kimondani?
Vagy kezdettől fogva nagyobb világosságra lett volna szükség? Még
meglepőbb, hogy bár azt ígérték, hogy nem adnak ki újabb közleményt az új
áldás pontosítására – a hangsúly a spontaneitáson van –, ez a legutóbbi
dokumentum pontosan ezt teszi, sőt még egy példát is hoz arra, milyen lehet
az áldás, és mennyi ideig tartson. Ez a 10-15 másodperc, ameddig az áldás
tarthat, jól mutatja, mire terjed ki a lelkipásztori módszer új feladata a
tanítás terén. Az FS-szel kapcsolatos fő probléma sajnos továbbra is
fennáll. Ismét a tanítást kívánják megváltoztatni úgy, hogy ezúttal még
inkább az irgalomra hivatkoznak: a rendezetlen életállapotú és az azonos
nemű párok megáldhatók, holott a katolikus egyház erkölcsi tanítása szerint
ez lehetetlen.


*Írta: Serafino Maria Lanzetta mariánus ferences atya, a twickenhami
Boldogságos Szűz Mária Egyetem és a Luganói Egyetem
teológiatanáraFordította: Sallai Gábor*
Forrás: Rorate Caeli
<https://rorate-caeli.blogspot.com/2024/01/on-fiducia-supplicans-anonymous-and.html>

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240206/cef2eba5/attachment.html>