[Grem] Szodoma - Ferenc p. jóváhagyta a meleg párok templomi áldását

2024. Feb. 22., Cs, 19:13:22 CET

 Azonos neműek iránti vonzódás: élet az FS után
https://zarandok.ma/azonos-nemuek-iranti-vonzodas-elet-az-fs-utan/
[image: ben white gzt13 m 7Yo unsplash Medium]
Fotó: unsplash.com

*Úgy tűnik, az áldásokról szóló nemrég megjelent vatikáni dokumentum újra
megnyitja az ajtót az azonos nemű kapcsolatok és az azokhoz fűződő
tevékenységek előtt – egy olyan ajtót, amit joggal zártak be sokan, akik
ismerik az egyház tanításainak igazságát. Arra csábít, amiről tudjuk, hogy
nem jó nekünk.*

„Ha közületek valakinek van száz juha, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e
ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse az egy elveszettet, amíg
meg nem találja? Ha megtalálja, örömében vállára veszi, hazasiet vele,
összehívja barátait és szomszédait: Örüljetek ti is – mondja –, mert
megtaláltam elveszett bárányomat!”
Lk 15, 4-6

„Mert ahogy a Krisztusban való részesedés által a keresztény nevet
elnyerjük, éppúgy részesedünk a magasztos eszmékből is, amelyeket e név
magában foglal.”
Nisszai Szent Gergely

Mi, a Katolikus Egyházban általában, és különösen a Courage
<https://couragerc.org/>-nál – ennél az azonos neműekhez vonzódókat
támogató katolikus apostoli szolgálatnál [1]
<https://zarandok.ma/azonos-nemuek-iranti-vonzodas-elet-az-fs-utan/#_ftn1>
– nagy ajándékot kaptunk: az igazság ajándékát. Mi szabadon legelünk az
igazság zöld legelőin, és gyakran észre sem vesszük a nyájtól elkóborolt,
mérgező fűre tévedt társainkat. Az igazság ajándék, de sokan még nem kapták
meg, nem azért, mert nem akarják, hanem keményszívűség és korlátoltság
miatt.

*Nemrég, a **Fiducia Supplicans*
<https://www.vatican.va/roman_curia/congregations/cfaith/documents/rc_ddf_doc_20231218_fiducia-supplicans_en.html>
megjelenése
után egy barátom megkeresett. Megkérdezte, hogy ez a dokumentum
megnehezítette-e az életemet, tekintve, hogy én a saját nemem iránt vonzódó
ember vagyok, de úgy határoztam, hogy nem élem meg és identitásként sem
kezelem ezt a dolgot. „Nem”, mondtam neki, „nem nehezítette meg, mert én
ismerem az igazságot” – ahogyan ismerik a többiek is, akiket velem együtt a
Courage és Encourage apostoli szolgálatok segítenek. Az áldás lelkipásztori
jelentőségéről kiadott nyilatkozatnak számomra egyetlen veszélye van:
megzavarhat és elterelheti a figyelmemet, ha hagyom.

2018-ban egy kora reggel, amikor éppen misére készültem, SMS-t kaptam egy
barátomtól. Amikor megláttam, kitől jött, csak forgattam a szememet.
Sejtettem, miről szól az üzenet. Tudtam, hogy ez a barátom szinte
megszállottja a kiskorúak és felnőttek régóta tartó szexuális zaklatásával
kapcsolatos vádak miatti botránynak, ami akkoriban McCarrick bíboros körül
kavargott.  Megnyitottam az üzenetet, és a gyanúm beigazolódott. Eltűnődtem
azon, hogy ilyenkor kora reggel ez a hithű katolikus barátom nem a
szentmise olvasmányain elmélkedik, nem Jézushoz vezető imádsággal tölti
idejét. És talán mások sem fordítanak elég igyekezetet arra, hogy a saját
szokásos  szexuális és droghasználati bűneikkel foglalkozzanak. Üzenetet
akartam küldeni, hogy megmondjam: „Ne McCarrick miatt aggódjatok, hanem
koncentráljatok arra, ami jót tesz a lelketeknek.”

Hasonló a reakcióm, amikor a Ferenc pápáról szóló folyamatos panaszok
egyikét-másikát hallom.

Ferenc pápa mellkeresztje jelzi nekem, hogy hogyan látja ő a pápaságát. A
mellkereszten Krisztus képe látható, az elveszett báránnyal a vállán; a
háttérben ott a többi kilencvenkilenc bárány. Gondolatban úgy látom
magunkat az Egyházban, mint a háttérben álló kilencvenkilencet. Mi vagyunk,
akik ismerjük az Egyház tanításait, és megtesszük a magunk kis részét
azért, hogy mind közelebb kerüljünk Jézushoz. Látom magunkat Ferenc
mellett, amint legelünk Krisztus jóságának és szeretetének zöld mezején,
ahová az Egyház tanításai és tanúságtétele elvezettek bennünket.

Miközben Ferenc vigyáz ránk, a távolba is néz. Kezd elsétálni a nyájtól,
szemét a kezével ernyőzi be, hogy messzebb lásson. Néhány bárány és magam
is azt kérdezzük: „Mit keresel?” Azt válaszolja: *„Keresem mindazokat, akik
rossz legelőkön legelnek, nem ismerik Krisztus jóságát, és nem tudják, hogy
szereti őket.”* Kezd távolodni tőlünk, én pedig nyugtalankodni kezdek, és
megkérdezem: *„Hova mégy?”*

*„Mennem kell, hogy megpróbáljam elhozni azokat az elveszett bárányokat a
mérgező legelőkről”* – válaszolja –, *„vissza kell térítenem őket az Egyház
jóságához.”*

Azt mondom neki: *„De mi lesz velünk?”* Ő így szól: *„Tudod, hol kell
legelned? Ismered Jézus jóságát és igazságát?”*

*„Igen” *– válaszolom.

*„Hát akkor csak folytasd így, és imádkozz értem, amíg én azzal a nehéz,
bonyolult munkával foglalkozom, hogy visszahozzam elveszett testvéreidet.”*

Ahogy elmegy, eltöprengek: „Mit csináljak itt? Menjek oda a többi
bárányhoz, zúgolódjak az ellen, ahogyan Ferenc vissza próbálja hozni
elveszett báránytestvéreinket, és addig ingereljem a nyájat, amíg
elindulnak, hogy otthagyják a katolikus hit jó legelőjét? Vagy inkább
emlékeztessem a többi bárányt arra, hogy mi már megkaptuk ezt az igaz és jó
legelőt táplálékul, és bátorítsam őket, hogy imájukkal támogassák Ferenc
törekvéseit, még ha azok nekünk, bárányoknak néha tökéletlennek és
zavarosnak tűnnek is?” Nyilván egyértelmű a válasz.

Nekünk, mint katolikusoknak, az átistenülés (az üdvösség) a célunk. Mi nem
a tisztítótűzbe próbálunk éppen csak hogy beevickélni. Arra kaptunk
meghívást, hogy már ebben az életben részesüljünk az isteni természetben.
Ehhez Jézus részéről sok munkára van szükség, és a mi részünkről is
szükséges valamennyi. A mi kis részünk elvégzése koncentrálással és
elkötelezettséggel jár. Amikor arra koncentrálunk, hogy törődjünk a
bárányokkal, akik társaink a szent katolikus hit jó legelőjén, amikor
evangelizáljuk azokat, akikre magunk körül hatni tudunk, és támogatjuk a
pásztorokat, akik az elveszett bárányok visszahozására törekszenek, akkor a
mi átistenülésünk (üdvösségkeresésünk), és a körülöttünk lévőké is fejlődik
és mélyül. Amikor csak zúgolódunk, és mások tökéletlenségeire
koncentrálunk, gátoljuk saját lelki fejlődésünket és a körülöttünk lévőkét
is.

Mi a Courage és Encourage apostoli szolgálatban az igazság birtokában
vagyunk; így bár zavarhat bennünket, mégsem szabad kedvünket szegje egy
dokumentum, amely – ha egyes részeinek megfogalmazása ügyetlen és zavaró is
– nincs semmi hatással ránk azon az egy dolgon kívül, hogy ajánlatosként
mutat be egy viselkedést, amelyről mi tudjuk, hogy semmiképpen nem jó
számunkra. Azt hiszem, részben ez az, amiért a *Fiducia Supplicans *sokakat
valóban felháborít. Nem amit tesz vagy nem tesz a szabálytalan élettársi
kapcsolatban élőkért, hanem mert úgy tűnik, sok egyházi vezető részéről
újra megnyitja az ajtót az azonos nemű kapcsolatok és az azokkal
kapcsolatos tevékenység előtt – egy olyan ajtót, amit joggal zártak be
sokan, akik ismerik az egyház tanításainak igazságát. Olyasmire csábít,
amiről tudjuk, hogy nem jó nekünk.

Sokan közülünk, köztük én magam is, nem akarnak küzdeni. Nem akarjuk az
önmegtagadás nehéz munkáját gyakorolni, ezért kifogásokat keresünk, hogy
elszökjünk a jó legelőről és visszatérjünk a mérgezőre. Úgy tűnik, ez a
dokumentum és az egyházi vezetők egyéb nyilatkozatai olyan ajtókat nyitnak
meg, amelyeket mi, akik az Egyház tanításait követjük, nem akarunk
kinyitni, nemcsak más bárányok érdekében, hanem azért is, mert azt akarjuk,
hogy a mi erényes életünk a lehető legkönnyebb legyen.

Azt hiszem, alapvető dolog, hogy őszintén szóljak arról, ami pásztorunkat,
Ferenc pápát illetően nyugtalanít. Az igazságot nem teszi ő zavarossá; de
megnehezíti nekem és másoknak, hogy küzdelem nélkül tegyük azt, ami helyes
és jó. Védekezésül én továbbra is *„magára Krisztusra, a Jó Pásztorra és a
Pásztorok Fejedelmére…” *(Lumen gentium, 6) függesztem a tekintetemet.

Ha Ferenc pápa új utakat keres, hogy az elveszett bárányokat az egyház
tanításainak megváltoztatása nélkül visszahozza, és ezzel megnehezíti az én
életemet, akkor vajon ér-e nekem ennyit a mások lelke? Hajlandó vagyok-e
kimondani: „Rendben, én ismerem az igazságot, de amit az egyház egyes
vezetői tesznek azért, hogy azokat a vakokat visszahozzák az igazsághoz, az
megnehezíti az én igazságkereső életemet. Elfogadom ezt az elveszett
bárányok kedvéért? Érdemes-e az elveszettek lelkeiért vállalnom a súlyosabb
nehézséget és kihívást?”

Ha a válaszom igen, akkor az átistenülés (üdvösségre vezető út)
folytatódik. Ha a válaszom nem, akkor tudom, hogy némi önvizsgálatra van
szükségem.

A mi életünk arról szól, hogy szeressük Istent, törekedjünk a szentségre,
és másokat is ugyanerre buzdítsunk. Mi a Courage-ban öt célunk [2]
<https://zarandok.ma/azonos-nemuek-iranti-vonzodas-elet-az-fs-utan/#_ftn1>
és papjaink vezetése révén speciálisan is felkészültünk, hogy a jelenlegi
környezetben tegyük mindezt. Az igazság zöld, dús legelőjén vagyunk,
amelyről tudjuk, hogy kívülállók is vágyakoznak utána, és Szentatyánk oda
akarja vezetni a többieket is.

Szóval hogyan kezeljük ezt a dolgot? Törekszünk arra, hogy a jót lássuk és
kapjuk a *Fiducia Supplicans-ból.* Ha ez nem megy, akkor tisztelettel
figyelmen kívül hagyjuk azt és minden mást, ami elvon bennünket attól, hogy
egyre jobban szeressük Jézust. Ugyanakkor felvértezzük magunkat az
igazsággal, és bízunk abban, hogy ha valamikor e dokumentummal, mint egy
elveszett bárány által használt fegyverrel szembesülünk, a Szentlélek
sugall majd nekünk szeretetteljes szavakat, amelyekkel javíthatunk, utat
mutathatunk és az isteni életre (üdvösségre) való törekvésünk által jó
példát adhatunk.

*Írta: Garrett D. Johnson*

*A szerzőWashington környékén született és nőtt fel egy névlegesen
katolikus családban. Tizenéves korában elhagyta az egyházat, és hedonista
életmódot folytatott, amely magában foglalta a drogokat, a
szerencsejátékokat és a meleg életmódot. Harmincas évei végén visszatért a
katolicizmushoz. Blogger (lásd BrotherWithoutOrder.com
<https://www.brotherwithoutorder.com/>), stílus-tanácsadó és a Courage
apostoli szolgálat tagja.*

*Fordította: T. Nagy Edit*
Forrás: The Catholic World Report
<https://www.catholicworldreport.com/2024/02/01/living-with-same-sex-attraction-in-the-aftermath-of-fs/>
------------------------------

[1]
<https://zarandok.ma/azonos-nemuek-iranti-vonzodas-elet-az-fs-utan/#_ftnref1>
Az apostoli szolgálat két szervezetet működtet: a Courage
<http://couragerc.org> (Bátorság) nevű szervezetet az érintettek, az
Encourage (Bátorítás) nevű szervezetet az őket segítő családtagok és
barátok számára

[2]
<https://zarandok.ma/azonos-nemuek-iranti-vonzodas-elet-az-fs-utan/#_ftnref1>
A Courage 5 célja <https://couragerc.org/resource/5-goals-courage/>: 1.
Tiszta élet 2. Imádság és elköteleződés 3. Közösség 4. Támogatás 5. Jó példa

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240222/b26db8e0/attachment.html>