[Grem] nyelvre áldozás

2024. Dec. 4., Sze, 10:36:35 CET

1. Cseppfertőzés:

Ugyan az összes orvosi árnyalattal nem vagyok tisztában, de nem emlékszem áldozás közben tüsszentő-köhögő emberre.  Lehet, hogy azért, mert akik az ilyen tüneteket nem tudják néhány másodpercre sem kontrollálni, inkább nem állnak be a sorba?  Vagy aki ilyen állapotban próbálkozna az áldozással, azt a pap úgysem áldoztatná meg (ott és akkor és úgy)?

2. A „hiteles forrás” kérdésköréről:

Az, hogy az apostolok korában ki mit hogyan csinált, nem perdöntő.  Pl. arra hivatkozva, hogy az utolsó vacsorán (az első misén) 12 „hívő” volt jelen, nem szokás manapság a templomajtókat a tizenharmadiknak érkező hívő előtt bezárni.

Az arcképfestő is bátran nyúl olajhoz-ecsethez (sőt, azt tartja helyesnek) annak ellenére, hogy az anyukáját egyéves korában egy irónnal csápos krumplinak ábrázolta, tiszta szívvel.

Butaság volna elvárni, hogy az első pillanatok (az Utolsó vacsora, a keresztrefeszítés, stb.) részleteikben imitálandők volnának a misén.  Sőt, az első évek-évtizedek gyakorlatát (pl. milyen hangnemben énekelték a zsotárokat, vagy milyen világítás volt a katakombákban) sem hinném, hogy évszázadokon keresztül bárki etalonnak tekintette volna.  A kereszténység gyakorlata nem szőrszálhasogató jogászkodásra épül (mint pl. az iszlámé vagy a judaizmusé, ahol a szent iratok garmadával rögzítik a cselekvési szabályokat).

A liturgia alakult.  Az előírások és szokások is tökéletesedtek, „fejlődtek” abban az értelemben, hogy (a lényeg sértetlen őrzése mellett) a gyakorlati elemek csiszolódtak, tökéletesedtek.  Egyes dolgok fontossága kirajzolódott, másokról meg bebizonyosodott, hogy elhagyhatók.

Kényelmes érv de nagyon hamis dolog a bugyuta és kevésbé bugyuta reformmozgalmaknak, lelkiségi irányok képviselőinek azt a zászlójukra tűzni, hogy ők az ősegyház gyakorlatát hozzák vissza.  Azt hangoztatni, hogy azért mert ott akkor valamit valahogy csináltak, csináljuk mi is úgy.  És ha tényleg „úgy” csinálták akkoron (egyes állítások esetén, tényleg, ki tudja...?), ez önmagában semmi de semmi előnyt nem jelent a ma emberének.  (Hacsak nem kosztümös filmet rendez vagy különcködni akar.)

Itt jön be a hagyomány.  (Itt is bejön.)  Mert azt, hogy mi a lényeg és mi nem (és azt, hogy mit hogyan is kell érteni) nincs máshonnam megtudni, mint az egymásnak továbbadott hagyományból.  Persze ezen belül vannak írott és egyéb alap is.

Gyuszi

On Tue, 3 Dec 2024, KEA wrote:

> Date: Tue, 3 Dec 2024 14:32:22 +0100
> From: KEA <kea at turul.banki.hu>
> Reply-To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu, Emoke Greschik <greschem at gmail.com>
> Subject: Re: [Grem] nyelvre áldozás
> 
> Orvos ugyan nem vagyok (csak doktor;), nade. Nemcsak a nyalogatást kell 
> / lehet / érdemes mellőzni adott járványos helyzetben, hanem arra is 
> gondolni kell, hogy ún. cseppfertőzéssel terjed a kórság. Álarcot sem 
> azért kell(ett) viselni, hogy akárki akárkivel ne smacizzon össze 
> véletlenül, hanem hogy kevesebb kórokoó kerüljön ki a levegőbe. 
> Javítsanak ki a kedves listatagok, akik orvosok is, nemcsak doktorok ;)
>
> Ami viszont a tartalmi lényeget illeti:
>
> Van hiteles forrásunk arról, hogy az apostolok korában hogyan csináltál? 
> Különösen is annak fényében, hogy a mértékadó szakirodalom szerint Jézus 
> azt mondotta, hogy "tanítványainak adta" és evvel a kifejezéssel aért 
> nem azt láttatjuk, hogy a szájukba tette. Továbbá nem szolgák vagyunk, 
> hanem társörökösök stb. Magyarán: úgy gondolom, hogy fontosabb az, hogy 
> mi van a lelkedben, mint az, hogy a pap bácsi a nyelvedre vagy a 
> tenyeredre teszi.
>
>
>
> On 12/2/24 6:05 AM, Emoke Greschik wrote:
>> Greschik Gyuszi beszélgetés indító levele alább ismét:
>> 
>> Kedves Érintettek!
>> 
>> A novemberi szentmise-vita (hogy a mise elsősorban emlékezés vagy 
>> éldozat vagy más) vége felé az egyik hozzászólás tartalmazta a következő 
>> részletet:
>> 
>> „A nyelvre áldoztatás iszonyúan veszélyes járványügyi szempontból: 
>> egyszer -orvos vagyok - direkt számoltam,hányan nyalják meg a pap 
>> kezét/ujját anyelvre áldoztatás közben: szomorú lett az eredmény. És 
>> ezen az sem segít,ha - jó néhány pap próbálkozott vele - egy kendőt 
>> tettek a kelyhet tartó kezükre, és abba törölgették a lenyalt ujjaikat...”
>> 
>> Itt valami nem stimmel.
>> 
>> 1. Évtizedekig ministrtáltam.  Összesen mondjuk 10üü misén szolgáltam, 
>> ebból mondjuk 5üü alkalommal volt feladatom az áldoztatás segítése is 
>> (tartottam a tálcát, figyeltem a hívő pozícióját, kísértem a pap kezének 
>> mozdulatait közelről, ügyeltem a főbb részletekre).  Misénként átlag 40 
>> áldozót feltételezve (kora hétköznap kb. 10, vasárnapi misén mondjuk 
>> 80-120) összesen 500x40=20.000 (húszezer) szentáldozás közvetlen tanúja 
>> és részben felügyelője voltam.  Egyszer sem vettem észre kotaktust az 
>> áldozó nyelve és a pap keze/ujja között.
>> 
>> 2. Elsőáldozásom óta rengetegszer áldoztam, nem-ministráns hivőként is. 
>> Ezen sok alkalom közül 1 (azaz egy) olyanra emlékszem, amikor a pap keze 
>> (ujja?) érintette a nyelvemet.  Jól emlékszem erre, mert annyira 
>> szokatlan volt: ilyent sem azelőtt, sem azután soha nem tapasztaltam.
>> 
>> 3. A COVID alatt egy atya a pulpitusról elmagyarázta, hogy orvosokkal 
>> folytatott konzultásiói alapján (a püspöki utasítás ellenére) nyelvre 
>> áldoztat, mert a kézbe áldoztatás járványügyileg veszélyesebb.  Első ok: 
>> a hívek keze általában nem tiszta (a legtöbben pl. a mindenhez hozzáérő 
>> ruhájukat, a templomi padot, vagy onnak kilépve a szélén a fogódzőt is 
>> egymás után végigfogdossák).  Második ok: a pap arra is ki van képezve, 
>> hogy kezével ne érintse az áldozó nyelvét.  Ez a papr nyelvre 
>> áldoztatott, és a COVID idején ezen túl még minden áldozó után egy 
>> kikészített fertőtlenítő kendőbe is beletorölte a kezét.
>> 
>> 
>> Egyébként nagyon súlyos érvek vannak a kézbe áldozás (mostani, 
>> európai-amerika) formáka ellen szentségi-teológiai és liturgiai 
>> vonalon.  Ezen érvek mellett az mellett eltörpül az az „előny”, hogy 
>> egyes hívők kényelmesebben érzik magukat akkor, ha a liturgia gesztusai 
>> nem a pap és a hívő, vagy Isten és a hívő közti különbségeket, hanem a 
>> kettő (pap és a hívő, vagy Isten és a hívő) közti „egyenrangúságot” 
>> hangsúlyozzák.
>> 
>> Gyuszi
>> 
>> 
>> _______________________________________________
>> Grem mailing list
>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>> 
>
> -- 
>
> Üdvrivalgással:
> KEA.
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>