[Grem] Gellért-hegy

[Emoke Greschik]

A fenti cikk
https://mandiner.hu/belfold/2024/08/e-jelben-gyozni-fogunk-legyen-kereszt-a-varos-felett#google_vignette
előbb lemaradt vége alább:

Hogy mennyire beleevődött zsigereinkbe az Isten, Jézus, a túlvilág iránti
olthatatlan vágy, az abból is látszik, hogy halottainkról olyasmiket
mondunk, hogy odafentről figyel, biztos örül ennek-annak stb. A múltkor
megnéztem *A* *Wall Street farkasa* című, kevéssé keresztény szellemiségű
filmet. Annak gátlástalan, már-már ördögi figurái – még a szexuális gyönyör
pillanataiban is – Oh, my God, Jesus, és hasonló kiáltásokat hallatnak.
Valószínűleg észre sem veszik – talán a rendezőnek sem tűnt fel –, mennyire
erősen bennünk élnek ezek a dolgok. Honi ateistáink egyik élharcosa,
Gyurcsány rendszeresen a Bibliából idéz, onnan veszi példázatait, és
Krisztust emlegeti.

Gyurcsány egyik hazai híve, a Szkeptikusok Társaságának tagja, a minden
transzcendenst nyíltan és hangosan elutasító Vágó István tavaly hunyt el, és
özvegye néhány héttel később így nyilatkozott
<https://index.hu/kultur/2023/05/16/vago-istvan-halalanak-oka-vago-judit-ozvegy-nyilatkozat-betegseg-vizsgalatok-hasi-aorta-robbanas/>:
*„Jólesik látni, mennyien imádták, és csak azt kívánom, hogy ezt ő
odafentről lássa, hogy milyen megható megemlékezések vannak róla.”*

Ebben az országban még az ateista is keresztény. Jó helyen lesz az a
kereszt a Gellérthegyen.

On Sat, Aug 17, 2024 at 10:35 AM Emoke Greschik <greschem at gmail.com> wrote:

> E jelben győzni fogunk – legyen kereszt a város felett!
>
> Ebben az országban még az ateista is keresztény. Jó helyen lesz az a
> kereszt a Gellérthegyen!
>
>
> https://mandiner.hu/belfold/2024/08/e-jelben-gyozni-fogunk-legyen-kereszt-a-varos-felett#google_vignette
>
> Ungváry Zsolt
>
> Amikor a római katonák ellenőrizték, hogy a három kivégzett meghalt-e, a
> két latornak megtörték a lábát, hogy gyorsítsák az elmúlásukat (így nem
> tudtak megtámaszkodni, és levegőt venni), de Krisztusnál erre nem volt
> szükség, mert addigra kilehelte a lelkét.
>
> A régi szokásokat ismerők e pillanatban döbbenhettek rá, miért írta elő
> évszázadok óta a húsvéti bárány elfogyasztásának szabálya, hogy *„csontot
> ne törjetek benne”.*
>
> Előkép volt az igazi bárányhoz.
>
> Az ókorban a kereszt, mint szimbólum már régóta létezett. A
> tökéletességet, a négy égtájat, ég és föld kapcsolatát mutatta. Utalt a
> teremtőre, a felettünk állóra, a mindenségre. Lényegében ugyanazt
> jelentette, mint ma: Isten jelenvalóságát. Az, hogy a világ megváltóját, a
> testet öltött Igét egy kereszten végezték ki, éppen úgy beteljesítője volt
> egy ősi előképnek, mint a töretlen csontú bárány.
>
> Ezért nem véletlen a kereszt,
>
> és ha Palesztinában villamosszékkel hajtották volna végre a halálos
> ítéleteket, akkor sem stilizált villamosszékekkel lennének tele a templomok.
>
> Nyilvánvalóan szükségszerű volt a keresztre feszítés, és nem csak azért,
> mert az I. században még nem ismerték az elektromosságot.
>
> A magyar nyelven azonos tőről fakadnak kereszt, keresztel és keresztény
> szavaink. Noha Szent János alámerítéssel végezte a bűnöktől megtisztító
> szertartását (és az európai nyelvek többségében ma is ezt a szót használják
> rá), mi mégis keresztelünk. A keresztény Krisztus nevéből ered, talán a
> krisztiánus hitelesebb volna, de azzal, hogy e szavakban ott van a kereszt,
> gondolkodásunk óhatatlanul összekapcsolja e hármat. A kereszt így nem
> egyszerűen a halál eszköze, hanem az újjászületésé, a beavatásé és a mester
> követésévé is.
>
> Néhány napja bejelentették, és azóta nagy port vert fel a terv, mely
> szerint a Gellért hegyi Szabadság szobor talapzatára fehér kereszt fog
> kerülni
> <https://index.hu/kultur/2024/08/15/gellert-hegy-szabadsag-szobor-kereszt-vita/>,
> mintegy uralva a várost.
>
> Abba most nem mennék bele,
>
> vajon az akkor még Felszabadulási emlékműnek nevezett nőalakot a
> rendszerváltáskor azonnal el kellett volna-e vinni a szoborparkba, mint a
> szovjet megszállás egyik ikonikus alkotását.
>
> Önmagában a pálmát tartó asszonyban (akinek modelljét egyébként pont úgy
> hívták, mint az egyik nagyanyámat) nincs semmi diktatórikus vagy
> pártállami. Bő negyven évig meghatározta Budapest látképét, de ettől még
> távozhatott volna. (A negyvenkét év után felrobbantott Erzsébet hidat sem
> az eredeti formájában építették újjá.) Ha már – egy New York-i mintájú
> átkeresztelés után – maradt, bőven lehet rajta módosítani.
>
> Az ezeréves kárpát-medencei kereszténység miatt nem is lehetne más
> szimbólum a főváros felett. *„E jelben győzni fogsz”,* álmodta meg
> Konstantin; miután ez bekövetkezett és ő császár lett, meg is indult hódító
> útjára az új hit a birodalomban. Nem pusztán vallási, hanem állami
> szimbólum is.
>
> Többek között az összes skandináv ország zászlajában benne van.
>
> Régi játék az ateisták részéről, hogy minden alkalommal felhördülnek, ha a
> kereszténység szerintük teret nyer valahol. Pedig a kereszt jele maga a
> mindenség. Mindenkire érvényes, a kereszténység ugyanis nem csak kultúra,
> hanem magyarázat a világra; keletkezésére, értelmére, az életre, az
> emberre. Ezért is kerülhet a kereszt még a várbeli turulnál is magasabbra,
> hiszen ez talán a legerősebb szimbólum. Miért is olyan fontos ez? A
> szimbólumok, a kifejezések, a közbeszéd harcai, hangsúlyai eldönthetik egy
> nemzet sorsát, gondolkodását, a követendő irányt. Ezért is annyira lényeges
> a turul védelme vagy Trianon napirenden tartása (pontosabban a
> kárpát-medencei Magyarország képé). A kereszt persze egyetemesebb, így nem
> csak a mi ügyünk,
>
> bár e pillanatban Európában legalább akkora veszély fenyegeti a keresztet
> (és ami mögötte van), mint a turult (és ami mögötte van).
>
> Ilyenkor menetrend szerint a hazai, a nemzettel ellenérdekelt banda
> elkezdi a statisztikázást, hány katolikust találtak a népszámlálók és
> hányan járnak rendszeresen misére. A kereszt azonban nem ateisták és hívők
> csatájának eszköze. Nem kirekesztő, hanem befogadó jelkép. Függetlenül a
> vasárnapi templomjárástól a magyarok döntő többségének életét szabályozza,
> keretek között tartja, családi ünnepeit, jelenét és múltját, élőket és
> halottait fogja közre. Az, hogy vasárnap nem dolgozunk, a temetőkben
> kereszteket állítunk, segítünk a földre esőnek, egyáltalán bízunk abban,
> hogy holnap is lesz nap, lesz betevőnk, jövőnk, mind hit és bizakodás
> kérdése. Még a legracionálisabb természettudós is abból indul ki, hogy a
> világban rendszer van, törvények vannak (vagyis törvényalkotónak is kell
> lennie), hiszen
>
> ha nem hinne a természeti törvények létezésében, bele sem fogna a
> kutatásba, mert a véletlent nem lehet kiszámítani.
>
> Ha nem hinnénk Jézusban, mint a világtörténelem középpontjában, az
> esztendőt sem tudnánk megnevezni, hol is tartunk.
>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240817/736aa87f/attachment.html>