[Grem] Gellért-hegy

[Emoke Greschik]

 E jelben győzni fogunk – legyen kereszt a város felett!

Ebben az országban még az ateista is keresztény. Jó helyen lesz az a
kereszt a Gellérthegyen!

https://mandiner.hu/belfold/2024/08/e-jelben-gyozni-fogunk-legyen-kereszt-a-varos-felett#google_vignette

Ungváry Zsolt

Amikor a római katonák ellenőrizték, hogy a három kivégzett meghalt-e, a
két latornak megtörték a lábát, hogy gyorsítsák az elmúlásukat (így nem
tudtak megtámaszkodni, és levegőt venni), de Krisztusnál erre nem volt
szükség, mert addigra kilehelte a lelkét.

A régi szokásokat ismerők e pillanatban döbbenhettek rá, miért írta elő
évszázadok óta a húsvéti bárány elfogyasztásának szabálya, hogy *„csontot
ne törjetek benne”.*

Előkép volt az igazi bárányhoz.

Az ókorban a kereszt, mint szimbólum már régóta létezett. A tökéletességet,
a négy égtájat, ég és föld kapcsolatát mutatta. Utalt a teremtőre, a
felettünk állóra, a mindenségre. Lényegében ugyanazt jelentette, mint ma:
Isten jelenvalóságát. Az, hogy a világ megváltóját, a testet öltött Igét
egy kereszten végezték ki, éppen úgy beteljesítője volt egy ősi előképnek,
mint a töretlen csontú bárány.

Ezért nem véletlen a kereszt,

és ha Palesztinában villamosszékkel hajtották volna végre a halálos
ítéleteket, akkor sem stilizált villamosszékekkel lennének tele a templomok.

Nyilvánvalóan szükségszerű volt a keresztre feszítés, és nem csak azért,
mert az I. században még nem ismerték az elektromosságot.

A magyar nyelven azonos tőről fakadnak kereszt, keresztel és keresztény
szavaink. Noha Szent János alámerítéssel végezte a bűnöktől megtisztító
szertartását (és az európai nyelvek többségében ma is ezt a szót használják
rá), mi mégis keresztelünk. A keresztény Krisztus nevéből ered, talán a
krisztiánus hitelesebb volna, de azzal, hogy e szavakban ott van a kereszt,
gondolkodásunk óhatatlanul összekapcsolja e hármat. A kereszt így nem
egyszerűen a halál eszköze, hanem az újjászületésé, a beavatásé és a mester
követésévé is.

Néhány napja bejelentették, és azóta nagy port vert fel a terv, mely
szerint a Gellért hegyi Szabadság szobor talapzatára fehér kereszt fog
kerülni
<https://index.hu/kultur/2024/08/15/gellert-hegy-szabadsag-szobor-kereszt-vita/>,
mintegy uralva a várost.

Abba most nem mennék bele,

vajon az akkor még Felszabadulási emlékműnek nevezett nőalakot a
rendszerváltáskor azonnal el kellett volna-e vinni a szoborparkba, mint a
szovjet megszállás egyik ikonikus alkotását.

Önmagában a pálmát tartó asszonyban (akinek modelljét egyébként pont úgy
hívták, mint az egyik nagyanyámat) nincs semmi diktatórikus vagy
pártállami. Bő negyven évig meghatározta Budapest látképét, de ettől még
távozhatott volna. (A negyvenkét év után felrobbantott Erzsébet hidat sem
az eredeti formájában építették újjá.) Ha már – egy New York-i mintájú
átkeresztelés után – maradt, bőven lehet rajta módosítani.

Az ezeréves kárpát-medencei kereszténység miatt nem is lehetne más
szimbólum a főváros felett. *„E jelben győzni fogsz”,* álmodta meg
Konstantin; miután ez bekövetkezett és ő császár lett, meg is indult hódító
útjára az új hit a birodalomban. Nem pusztán vallási, hanem állami
szimbólum is.

Többek között az összes skandináv ország zászlajában benne van.

Régi játék az ateisták részéről, hogy minden alkalommal felhördülnek, ha a
kereszténység szerintük teret nyer valahol. Pedig a kereszt jele maga a
mindenség. Mindenkire érvényes, a kereszténység ugyanis nem csak kultúra,
hanem magyarázat a világra; keletkezésére, értelmére, az életre, az
emberre. Ezért is kerülhet a kereszt még a várbeli turulnál is magasabbra,
hiszen ez talán a legerősebb szimbólum. Miért is olyan fontos ez? A
szimbólumok, a kifejezések, a közbeszéd harcai, hangsúlyai eldönthetik egy
nemzet sorsát, gondolkodását, a követendő irányt. Ezért is annyira lényeges
a turul védelme vagy Trianon napirenden tartása (pontosabban a
kárpát-medencei Magyarország képé). A kereszt persze egyetemesebb, így nem
csak a mi ügyünk,

bár e pillanatban Európában legalább akkora veszély fenyegeti a keresztet
(és ami mögötte van), mint a turult (és ami mögötte van).

Ilyenkor menetrend szerint a hazai, a nemzettel ellenérdekelt banda elkezdi
a statisztikázást, hány katolikust találtak a népszámlálók és hányan járnak
rendszeresen misére. A kereszt azonban nem ateisták és hívők csatájának
eszköze. Nem kirekesztő, hanem befogadó jelkép. Függetlenül a vasárnapi
templomjárástól a magyarok döntő többségének életét szabályozza, keretek
között tartja, családi ünnepeit, jelenét és múltját, élőket és halottait
fogja közre. Az, hogy vasárnap nem dolgozunk, a temetőkben kereszteket
állítunk, segítünk a földre esőnek, egyáltalán bízunk abban, hogy holnap is
lesz nap, lesz betevőnk, jövőnk, mind hit és bizakodás kérdése. Még a
legracionálisabb természettudós is abból indul ki, hogy a világban rendszer
van, törvények vannak (vagyis törvényalkotónak is kell lennie), hiszen

ha nem hinne a természeti törvények létezésében, bele sem fogna a
kutatásba, mert a véletlent nem lehet kiszámítani.

Ha nem hinnénk Jézusban, mint a világtörténelem középpontjában, az
esztendőt sem tudnánk megnevezni, hol is tartunk.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240817/68aeb279/attachment.html>