<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-article-page-title">E jelben győzni fogunk – legyen kereszt a város felett!</h1><p class="gmail-article-page-lead">Ebben az országban még az ateista is keresztény. Jó helyen lesz az a kereszt a Gellérthegyen!</p><p class="gmail-article-page-lead"><a href="https://mandiner.hu/belfold/2024/08/e-jelben-gyozni-fogunk-legyen-kereszt-a-varos-felett#google_vignette">https://mandiner.hu/belfold/2024/08/e-jelben-gyozni-fogunk-legyen-kereszt-a-varos-felett#google_vignette</a></p><p class="gmail-article-page-lead">
Ungváry Zsolt <br></p><p class="gmail-article-page-lead">
<span></span></p><div class="gmail-block-content"><p>Amikor
 a római katonák ellenőrizték, hogy a három kivégzett meghalt-e, a két 
latornak megtörték a lábát, hogy gyorsítsák az elmúlásukat (így nem 
tudtak megtámaszkodni, és levegőt venni), de Krisztusnál erre nem volt 
szükség, mert addigra kilehelte a lelkét.</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-highlight-style2 gmail-highlight-style2-block"><div class="gmail-highlightBlock-style2-content"><p>A
 régi szokásokat ismerők e pillanatban döbbenhettek rá, miért írta elő 
évszázadok óta a húsvéti bárány elfogyasztásának szabálya, hogy <i>„csontot ne törjetek benne”.</i></p></div></span><p>Előkép volt az igazi bárányhoz.</p><p>Az
 ókorban a kereszt, mint szimbólum már régóta létezett. A 
tökéletességet, a négy égtájat, ég és föld kapcsolatát mutatta. Utalt a 
teremtőre, a felettünk állóra, a mindenségre. Lényegében ugyanazt 
jelentette, mint ma: Isten jelenvalóságát. Az, hogy a világ megváltóját,
 a testet öltött Igét egy kereszten végezték ki, éppen úgy beteljesítője
 volt egy ősi előképnek, mint a töretlen csontú bárány. </p><p>Ezért nem véletlen a kereszt,</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>és
 ha Palesztinában villamosszékkel hajtották volna végre a halálos 
ítéleteket, akkor sem stilizált villamosszékekkel lennének tele a 
templomok.</p></div></span><p>Nyilvánvalóan szükségszerű volt a 
keresztre feszítés, és nem csak azért, mert az I. században még nem 
ismerték az elektromosságot.</p><p>A magyar nyelven azonos tőről 
fakadnak kereszt, keresztel és keresztény szavaink. Noha Szent János 
alámerítéssel végezte a bűnöktől megtisztító szertartását (és az európai
 nyelvek többségében ma is ezt a szót használják rá), mi mégis 
keresztelünk. A keresztény Krisztus nevéből ered, talán a krisztiánus 
hitelesebb volna, de azzal, hogy e szavakban ott van a kereszt, 
gondolkodásunk óhatatlanul összekapcsolja e hármat. A kereszt így nem 
egyszerűen a halál eszköze, hanem az újjászületésé, a beavatásé és a 
mester követésévé is.</p><p>Néhány napja bejelentették, és azóta nagy port vert fel a terv, mely szerint a Gellért hegyi Szabadság szobor talapzatára <a href="https://index.hu/kultur/2024/08/15/gellert-hegy-szabadsag-szobor-kereszt-vita/" target="_blank">fehér kereszt fog kerülni</a>, mintegy uralva a várost.</p><p>Abba most nem mennék bele,</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-highlight-style2 gmail-highlight-style2-block"><div class="gmail-highlightBlock-style2-content"><p>vajon
 az akkor még Felszabadulási emlékműnek nevezett nőalakot a 
rendszerváltáskor azonnal el kellett volna-e vinni a szoborparkba, mint a
 szovjet megszállás egyik ikonikus alkotását.</p></div></span><p>Önmagában
 a pálmát tartó asszonyban (akinek modelljét egyébként pont úgy hívták, 
mint az egyik nagyanyámat) nincs semmi diktatórikus vagy pártállami. Bő 
negyven évig meghatározta Budapest látképét, de ettől még távozhatott 
volna. (A negyvenkét év után felrobbantott Erzsébet hidat sem az eredeti
 formájában építették újjá.) Ha már – egy New York-i mintájú 
átkeresztelés után – maradt, bőven lehet rajta módosítani. </p></div><div class="gmail-clearfix"></div><span></span><span><div class="gmail-ad-wrapper gmail-ad-parent"><div class="gmail-advertisement-block" id="gmail-adoceanhukacopthjry11" style="display:block"><div id="gmail-ao-adoceanhukacopthjry"><div id="gmail-ao-adoceanhukacopthjry_inside"></div></div></div></div></span><span><div class="gmail-clearfix"></div><div class="gmail-block-content"><p>Az ezeréves kárpát-medencei kereszténység miatt nem is lehetne más szimbólum a főváros felett. <i>„E jelben győzni fogsz”,</i>
 álmodta meg Konstantin; miután ez bekövetkezett és ő császár lett, meg 
is indult hódító útjára az új hit a birodalomban. Nem pusztán vallási, 
hanem állami szimbólum is.</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-highlight gmail-highlight-block"><div class="gmail-highlightBlock-content"><p>Többek között az összes skandináv ország zászlajában benne van. </p></div></span><p>Régi
 játék az ateisták részéről, hogy minden alkalommal felhördülnek, ha a 
kereszténység szerintük teret nyer valahol. Pedig a kereszt jele maga a 
mindenség. Mindenkire érvényes, a kereszténység ugyanis nem csak 
kultúra, hanem magyarázat a világra; keletkezésére, értelmére, az 
életre, az emberre. Ezért is kerülhet a kereszt még a várbeli turulnál 
is magasabbra, hiszen ez talán a legerősebb szimbólum. Miért is olyan 
fontos ez? A szimbólumok, a kifejezések, a közbeszéd harcai, hangsúlyai 
eldönthetik egy nemzet sorsát, gondolkodását, a követendő irányt. Ezért 
is annyira lényeges a turul védelme vagy Trianon napirenden tartása 
(pontosabban a kárpát-medencei Magyarország képé). A kereszt persze 
egyetemesebb, így nem csak a mi ügyünk,</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>bár
 e pillanatban Európában legalább akkora veszély fenyegeti a keresztet 
(és ami mögötte van), mint a turult (és ami mögötte van). </p></div></span><p>Ilyenkor
 menetrend szerint a hazai, a nemzettel ellenérdekelt banda elkezdi a 
statisztikázást, hány katolikust találtak a népszámlálók és hányan 
járnak rendszeresen misére. A kereszt azonban nem ateisták és hívők 
csatájának eszköze. Nem kirekesztő, hanem befogadó jelkép. Függetlenül a
 vasárnapi templomjárástól a magyarok döntő többségének életét 
szabályozza, keretek között tartja, családi ünnepeit, jelenét és 
múltját, élőket és halottait fogja közre. Az, hogy vasárnap nem 
dolgozunk, a temetőkben kereszteket állítunk, segítünk a földre esőnek, 
egyáltalán bízunk abban, hogy holnap is lesz nap, lesz betevőnk, jövőnk,
 mind hit és bizakodás kérdése. Még a legracionálisabb természettudós is
 abból indul ki, hogy a világban rendszer van, törvények vannak (vagyis 
törvényalkotónak is kell lennie), hiszen</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>ha nem hinne a természeti törvények létezésében, bele sem fogna a kutatásba, mert a véletlent nem lehet kiszámítani.</p></div></span><p>Ha nem hinnénk Jézusban, mint a világtörténelem középpontjában, az esztendőt sem tudnánk megnevezni, hol is tartunk.</p></div></span>

<p></p>

</div>