[Grem] A most már 97 éves KERÉNYI LAJOS ATYÁ-ról egy 3 évvel ezelőtti cikk

2024. Aug. 5., H, 03:23:08 CEST

Egy kis kiegészítés Lajos atya személyiségrajzához idei nyarunk, június
első napjaiból:

93 éves Keresztmamám a Péterfy Kórházban feküdt egy “elfekvős szobában”.
(Ebbe a szobába fektették a már menthetetlen eseteket, szinte passzív
eutanázia szellemében látván el őket:(
Egy szerdai napon hajlott hátú, alacsony ember jött a szobába és
bemutatkozásként jelezte, hogy ő pap bácsi. Egyenként ment mindenkihez. A
legegyszerűbb gondolatokkal, mondatokkal szólította meg az egyes betegeket,
pl. mi a neve – merthogy őt Lajosnak hívják.
Miután mindeddig háttal álltam az eseményeknek megfordultam és csendben
megkérdeztem, hogy talán Kerényi Lajos atyához van szerencsénk?
Megfordult és mosolyogva bólogatott��! Így érkezett meg hozzánk.
Érdeklődött Keresztmama keresztnevéről, arról, hogy hol született, milyen
szép emlékei vannak onnan, ahol felnőtt…, majd végül megkérdezte azt is,
hogy mennyi idős a Keresztmamám. 93 – válaszolta ő.
No, akkor egy fiatal kislány vagy hozzám képest – mondta neki Lajos atya,
majd együtt nevettek és érkezett az áldás!
(Nem bírtam ki és potyáztam egyet áldásból, ha már éppen ott voltam…☺️.)
Csodálatos ember, személye valóban áldás már önmagában is!
Tartsa meg körünkben az Úr, hogy minél tovább tudjon világító mécsesünk
lenni, bárki számára példakép! Isten áldja, óvja őt továbbra is!!

Szeretettel osztom meg Veletek ezt a friss élményt!

Ildikó

U.i.: Keresztmamámat tegnap temettük el, miután sikerült őt visszahozni
otthonába, ahol még egy hétig élt örömben, fájdalomban, folyamatosan készen
állva a boldogító Találkozásra!

Emoke Greschik <greschem at gmail.com> (időpont: 2024. aug. 4., V, 19:23) ezt
írta:

> Ha azt hinnéd, egy 94 éves pap nem lehet nagy tréfamester: tévedtél
> Írta:
> Gégény István <https://szemlelek.net/author/sti/>
> 2021.10.07.
> Kerényi Lajos atyában ott van szinte minden, amiért jó katolikusnak lenni.
>
> – Frankón be tudunk öltözni harci szerkóba az Úristen ellen – fogalmazott
> hivatásához illő kifejezésekkel élve, nem kis derültséget okozva a
> katolikus tábori ordinariátust vezető Berta Tibor püspök az október
> kezdetén tartott Nagymarosi Ifjúsági Találkozó szentmiséjén. Nem teljesen
> ritka, de nem is megszokott, hogy egy prédikációban ilyen laza szöveg
> hangozzon el, ráadásul a főpásztornak nem ez volt az egyetlen derűt
> fakasztó megjegyzése. Beszélt még arról, hogy „tudjuk, vannak ilyen
> katolikus mosolyok”, köztük „papi, püspöki mosolyok”, és bár nem lehet
> írásban visszaadni a kijelentés hanglejtését, dramatikáját, azért bizonnyal
> átjön, hogy itt masszív önkritikáról van szó. Még a női szerzeteseket is
> megcélozta egy kiszólás – „úgy volt kedves az illető, ahogy a kedves
> nővérek azok” –, majd némi szabadkozásba fogott a püspök a jelenlévő apácák
> láttán.
> [image: Kerényi Lajos]Berta Tibor püspök a Nagymarosi Találkozón a
> szentmise oltáránál, körülötte az asszisztencia
>
> Ha a találkozó bármely résztvevőjének e beszéd kapcsán a stand up műfaja
> jutott eszébe, nem a véletlen műve. Berta Tibor ugyanis nyilván tudatosan
> használta azokat az eszközöket, amelyekről Kovács András Péter humorista
> is vallott a Szemléleknek <https://szemlelek.net/kap/>. – Kezdésként
> beetetem a közönséget könnyed, banális viccekkel (…), aztán ahogy haladunk
> előre, és érzem, hogy jönnek velem a jelenlévők, már “zsebben vannak”,
> akkor bele merek menni azokba a témákba, amikről mindenáron beszélni
> szeretnék – mutatott rá szakmája alapelvére a profi nevettető. Így tett a
> tábori püspök is, ugyanis arra futtatta ki a beszédét, hogy a „Mid van,
> amit nem kaptál?” mottó jegyében
>
> többet kellene beszélnünk az örömeinkről, elvégre valamiféle örömhírnek a
> továbbadása van ránk bízva. Panaszkodni, morogni nagyon tudunk,
>
> de mi lenne, ha hagynánk, hogy átjárjon bennünket Isten öröme… Na, ehhez
> kéne levenni magunkról azt a bizonyos harci szerkót, amivel gyakran
> megvédjük magunkat a nekünk szóló személyes teremtői meghívás elfogadásától.
>
> Ez volt az a bizonyos Nagymarosi Találkozó, amire a felemásan sikeredett
> Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus tanulságait összefoglaló cikkemben
> utaltam <https://szemlelek.net/nekutan/>, és amely várakozásomnak
> megfelelően valóban teret adott a találkozásoknak, a közösségben-lét
> megélésének, s összességében megfürödhettünk ezen a napsütéses őszi
> szombaton abban a megtapasztalásban, hogy milyen jó katolikusnak lenni.
>
> A jelenlévők láttán a feleségem is visszaigazolta, hogy már rég nem
> „ifjúsági” ez a találkozó, hiszen szép számmal vannak jelen régebb óta
> fiatalok is a tömegben. Megdöbbentő, egyben lélekmelengető belegondolni,
> hogy
>
> épp félszáz éve született meg az akkori katolikus ifjak és paptestvérek
> szívében a vágy, hogy a kor politikai adottságait tekintve nem veszélytelen
> kezdeményezésként összejöjjenek előbb Verőcén, majd Kismaroson, később
> Nagymaroson megünnepelni a hitüket.
>
> Ezeknek a hősöknek is tekinthető személyeknek nagyban köszönhető, hogy ma
> is megtapasztalhatjuk, milyen jó katolikusnak lenni.
>
> Néhányan még élnek az alapítók közül, itt van például velünk Kerényi Lajos
> piarista szerzetespap, aki már a találkozók sorozatának kezdetekor,
> 1971-ben is 44 éves volt. Ebből nem bonyolult kimatekozni, hogy idén
> júniusban töltötte a 94-et, és persze, hogy ott volt most is Nagymaroson.
>
> Az eddigi „beetetés” után róla szeretnék írni, mert amit Lajos atya tud,
> arra nagy szüksége van a világnak. Tudós ember, számos könyvet írt,
> mindeközben olyan közvetlen, kacagó, tréfálkozó személyiség, akivel minél
> többször szeretnél találkozni, aki minden párbeszéd során mély nyomot hagy
> benned, és aki egyszerre határozott, egyenes, akár számonkérőnek is
> nevezhető stílusban nyilatkozik meg, mégis annyi derű, mosoly árad belőle,
> hogy kedved támad önfeláldozó szeretetben élni az ő hatására.
>
> Mielőtt megkezdte a templomi előadását, a nagymarosi templom mellett
> váltottunk pár szót, odaköszönt a családtagjaimnak, s az egyik fiamnak
>
> feltette a legfontosabb kérdést, amiről egy közel száz éves lelkipásztor
> evidensen érdeklődhet a nála 83 évvel fiatalabb legénynél: „Aztán
> szoktatok-e bunyózni a tesóddal?”
>
> Lajos atya nem ma kezdte a vicceskedést: tőle származik az immár dalban is
> megfogalmazott „ne légy lekvár” felszólítás, amit néha tyúkagyakkal,
> dinnyéskedéssel, bableveskedéssel fűszerez, s az idei nagymarosi motiváló
> beszédéből sem hiányozhatott a felkiáltva előadott kérdés: „Vállaltad, vagy
> nem vállaltad?” Ezeken a szavakon valóban generációk nőttek fel, az 1982
> óta nyaranta tartott Egerszalóki Ifjúsági Lelkigyakorlat vezetőjeként sokak
> szívébe bevéste az örökifjú szerzetes, mit jelent és miért vonzó
> katolikusnak lenni. Ezúttal talán még rá is tett egy lapáttal, október első
> szombatján ugyanis arra buzdította hallgatóságát, hogy „légy szíves, vegyél
> elő egy tükröt, nézz bele, és köpjél rá”, feltéve, ha langyoskodó,
> ímmel-ámmal kereszténykedést művelsz Krisztus követése helyett.
>
> Kerényi Lajos nem csupán beszél a hitről, misztikáról, spiritualitásról,
> hanem szavai mögött tevékeny misszió áll aranyfedezetként. Amellett, hogy
> évtizedeken át tanított, hitoktatott, fiatalokkal focizott – egy bizonyos
> Telek András is az ő ferencvárosi plébániájáról indulva lett a Fradi és a
> magyar válogatott oszlopos tagja –, a mai napig járja a fővárosi
> kórházakat. Ha jól emlékszem, összesen 18 intenzív osztályt említett, ahol
> haldoklók, súlyos betegek mellett öngyilkossági kísérletet túléltekkel is
> találkozik napi szinten: viszi nekik Jézust, a reményt, a holnapot, az örök
> élet üzenetét.
>
> És itt fordul komolyra a bemelegítő, fellazító, befogadást segítő
> vicceskedés: Lajos atya egyértelművé teszi, hogy
>
> a döntéseinknek, életmódunknak tétje van. Ő is járt már a halál küszöbén,
> de visszatért, s amíg velünk van, hirdeti, hogy van miért odatenni
> magunkat, küzdeni a gyengeségeinkkel, bűneinkkel, gyakorolni a szeretet.
>
> Következzék egy képgaléria a nagymarosi templomi előadásról – ezek a fotók
> szavak nélkül is bemutatják, mennyi élet van ebben a fáradhatatlannak tűnő
> testben és lélekben.
> 1 a 9
> <https://szemlelek.net/wp-content/uploads/2021/10/10.jpg>
> <https://szemlelek.net/wp-content/uploads/2021/10/1.jpg>
> <https://szemlelek.net/wp-content/uploads/2021/10/7.jpg>
> <https://szemlelek.net/wp-content/uploads/2021/10/5.jpg>
> <https://szemlelek.net/wp-content/uploads/2021/10/4.jpg>
> [image: Kerényi Lajos]
> <https://szemlelek.net/wp-content/uploads/2021/10/0.jpg>
> <https://szemlelek.net/wp-content/uploads/2021/10/6.jpg>
> <https://szemlelek.net/wp-content/uploads/2021/10/2.jpg>
> [image: Kerényi Lajos]
> <https://szemlelek.net/wp-content/uploads/2021/10/3.jpg>
>
> S míg sokan 80 évesen már annak örülnek, ha az autóig, buszig,
> legközelebbi ülőhelyig el tudnak gyalogolni, a 94 éves Kerényi Lajos ma is
> kedvenc gyóntatószékében közvetíti a bűnbánat szentségét a tisztulni vágyó
> lelkeknek: sétálva akár utcán, akár temetőben, ahogy épp a helyzet adja.
> [image: Kerényi Lajos]
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240805/aa0e2acd/attachment.html>