[Grem] A most már 97 éves KERÉNYI LAJOS ATYÁ-ról egy 3 évvel ezelőtti cikk

2024. Aug. 5., H, 09:46:40 CEST

Nagyon hálás vagyok a megosztásért
Szeretettel Klári

Ildikó Somorjainé Kuźniarski-Zupka <ildiko.sk at gmail.com> ezt írta (időpont:
2024. aug. 5., H 3:23):

> Egy kis kiegészítés Lajos atya személyiségrajzához idei nyarunk, június
> első napjaiból:
>
> 93 éves Keresztmamám a Péterfy Kórházban feküdt egy “elfekvős szobában”.
> (Ebbe a szobába fektették a már menthetetlen eseteket, szinte passzív
> eutanázia szellemében látván el őket:(
> Egy szerdai napon hajlott hátú, alacsony ember jött a szobába és
> bemutatkozásként jelezte, hogy ő pap bácsi. Egyenként ment mindenkihez. A
> legegyszerűbb gondolatokkal, mondatokkal szólította meg az egyes betegeket,
> pl. mi a neve – merthogy őt Lajosnak hívják.
> Miután mindeddig háttal álltam az eseményeknek megfordultam és csendben
> megkérdeztem, hogy talán Kerényi Lajos atyához van szerencsénk?
> Megfordult és mosolyogva bólogatott��! Így érkezett meg hozzánk.
> Érdeklődött Keresztmama keresztnevéről, arról, hogy hol született, milyen
> szép emlékei vannak onnan, ahol felnőtt…, majd végül megkérdezte azt is,
> hogy mennyi idős a Keresztmamám. 93 – válaszolta ő.
> No, akkor egy fiatal kislány vagy hozzám képest – mondta neki Lajos atya,
> majd együtt nevettek és érkezett az áldás!
> (Nem bírtam ki és potyáztam egyet áldásból, ha már éppen ott voltam…☺️.)
> Csodálatos ember, személye valóban áldás már önmagában is!
> Tartsa meg körünkben az Úr, hogy minél tovább tudjon világító mécsesünk
> lenni, bárki számára példakép! Isten áldja, óvja őt továbbra is!!
>
> Szeretettel osztom meg Veletek ezt a friss élményt!
>
> Ildikó
>
> U.i.: Keresztmamámat tegnap temettük el, miután sikerült őt visszahozni
> otthonába, ahol még egy hétig élt örömben, fájdalomban, folyamatosan készen
> állva a boldogító Találkozásra!
>
>
> Emoke Greschik <greschem at gmail.com> (időpont: 2024. aug. 4., V, 19:23)
> ezt írta:
>
>> Ha azt hinnéd, egy 94 éves pap nem lehet nagy tréfamester: tévedtél
>> Írta:
>> Gégény István <https://szemlelek.net/author/sti/>
>> 2021.10.07.
>> Kerényi Lajos atyában ott van szinte minden, amiért jó katolikusnak lenni.
>>
>> – Frankón be tudunk öltözni harci szerkóba az Úristen ellen – fogalmazott
>> hivatásához illő kifejezésekkel élve, nem kis derültséget okozva a
>> katolikus tábori ordinariátust vezető Berta Tibor püspök az október
>> kezdetén tartott Nagymarosi Ifjúsági Találkozó szentmiséjén. Nem teljesen
>> ritka, de nem is megszokott, hogy egy prédikációban ilyen laza szöveg
>> hangozzon el, ráadásul a főpásztornak nem ez volt az egyetlen derűt
>> fakasztó megjegyzése. Beszélt még arról, hogy „tudjuk, vannak ilyen
>> katolikus mosolyok”, köztük „papi, püspöki mosolyok”, és bár nem lehet
>> írásban visszaadni a kijelentés hanglejtését, dramatikáját, azért bizonnyal
>> átjön, hogy itt masszív önkritikáról van szó. Még a női szerzeteseket is
>> megcélozta egy kiszólás – „úgy volt kedves az illető, ahogy a kedves
>> nővérek azok” –, majd némi szabadkozásba fogott a püspök a jelenlévő apácák
>> láttán.
>> [image: Kerényi Lajos]Berta Tibor püspök a Nagymarosi Találkozón a
>> szentmise oltáránál, körülötte az asszisztencia
>>
>> Ha a találkozó bármely résztvevőjének e beszéd kapcsán a stand up műfaja
>> jutott eszébe, nem a véletlen műve. Berta Tibor ugyanis nyilván tudatosan
>> használta azokat az eszközöket, amelyekről Kovács András Péter humorista
>> is vallott a Szemléleknek <https://szemlelek.net/kap/>. – Kezdésként
>> beetetem a közönséget könnyed, banális viccekkel (…), aztán ahogy haladunk
>> előre, és érzem, hogy jönnek velem a jelenlévők, már “zsebben vannak”,
>> akkor bele merek menni azokba a témákba, amikről mindenáron beszélni
>> szeretnék – mutatott rá szakmája alapelvére a profi nevettető. Így tett a
>> tábori püspök is, ugyanis arra futtatta ki a beszédét, hogy a „Mid van,
>> amit nem kaptál?” mottó jegyében
>>
>> többet kellene beszélnünk az örömeinkről, elvégre valamiféle örömhírnek a
>> továbbadása van ránk bízva. Panaszkodni, morogni nagyon tudunk,
>>
>> de mi lenne, ha hagynánk, hogy átjárjon bennünket Isten öröme… Na, ehhez
>> kéne levenni magunkról azt a bizonyos harci szerkót, amivel gyakran
>> megvédjük magunkat a nekünk szóló személyes teremtői meghívás elfogadásától.
>>
>> Ez volt az a bizonyos Nagymarosi Találkozó, amire a felemásan sikeredett
>> Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus tanulságait összefoglaló cikkemben
>> utaltam <https://szemlelek.net/nekutan/>, és amely várakozásomnak
>> megfelelően valóban teret adott a találkozásoknak, a közösségben-lét
>> megélésének, s összességében megfürödhettünk ezen a napsütéses őszi
>> szombaton abban a megtapasztalásban, hogy milyen jó katolikusnak lenni.
>>
>> A jelenlévők láttán a feleségem is visszaigazolta, hogy már rég nem
>> „ifjúsági” ez a találkozó, hiszen szép számmal vannak jelen régebb óta
>> fiatalok is a tömegben. Megdöbbentő, egyben lélekmelengető belegondolni,
>> hogy
>>
>> épp félszáz éve született meg az akkori katolikus ifjak és paptestvérek
>> szívében a vágy, hogy a kor politikai adottságait tekintve nem veszélytelen
>> kezdeményezésként összejöjjenek előbb Verőcén, majd Kismaroson, később
>> Nagymaroson megünnepelni a hitüket.
>>
>> Ezeknek a hősöknek is tekinthető személyeknek nagyban köszönhető, hogy ma
>> is megtapasztalhatjuk, milyen jó katolikusnak lenni.
>>
>> Néhányan még élnek az alapítók közül, itt van például velünk Kerényi
>> Lajos piarista szerzetespap, aki már a találkozók sorozatának kezdetekor,
>> 1971-ben is 44 éves volt. Ebből nem bonyolult kimatekozni, hogy idén
>> júniusban töltötte a 94-et, és persze, hogy ott volt most is Nagymaroson.
>>
>> Az eddigi „beetetés” után róla szeretnék írni, mert amit Lajos atya tud,
>> arra nagy szüksége van a világnak. Tudós ember, számos könyvet írt,
>> mindeközben olyan közvetlen, kacagó, tréfálkozó személyiség, akivel minél
>> többször szeretnél találkozni, aki minden párbeszéd során mély nyomot hagy
>> benned, és aki egyszerre határozott, egyenes, akár számonkérőnek is
>> nevezhető stílusban nyilatkozik meg, mégis annyi derű, mosoly árad belőle,
>> hogy kedved támad önfeláldozó szeretetben élni az ő hatására.
>>
>> Mielőtt megkezdte a templomi előadását, a nagymarosi templom mellett
>> váltottunk pár szót, odaköszönt a családtagjaimnak, s az egyik fiamnak
>>
>> feltette a legfontosabb kérdést, amiről egy közel száz éves lelkipásztor
>> evidensen érdeklődhet a nála 83 évvel fiatalabb legénynél: „Aztán
>> szoktatok-e bunyózni a tesóddal?”
>>
>> Lajos atya nem ma kezdte a vicceskedést: tőle származik az immár dalban
>> is megfogalmazott „ne légy lekvár” felszólítás, amit néha tyúkagyakkal,
>> dinnyéskedéssel, bableveskedéssel fűszerez, s az idei nagymarosi motiváló
>> beszédéből sem hiányozhatott a felkiáltva előadott kérdés: „Vállaltad, vagy
>> nem vállaltad?” Ezeken a szavakon valóban generációk nőttek fel, az 1982
>> óta nyaranta tartott Egerszalóki Ifjúsági Lelkigyakorlat vezetőjeként sokak
>> szívébe bevéste az örökifjú szerzetes, mit jelent és miért vonzó
>> katolikusnak lenni. Ezúttal talán még rá is tett egy lapáttal, október első
>> szombatján ugyanis arra buzdította hallgatóságát, hogy „légy szíves, vegyél
>> elő egy tükröt, nézz bele, és köpjél rá”, feltéve, ha langyoskodó,
>> ímmel-ámmal kereszténykedést művelsz Krisztus követése helyett.
>>
>> Kerényi Lajos nem csupán beszél a hitről, misztikáról, spiritualitásról,
>> hanem szavai mögött tevékeny misszió áll aranyfedezetként. Amellett, hogy
>> évtizedeken át tanított, hitoktatott, fiatalokkal focizott – egy bizonyos
>> Telek András is az ő ferencvárosi plébániájáról indulva lett a Fradi és a
>> magyar válogatott oszlopos tagja –, a mai napig járja a fővárosi
>> kórházakat. Ha jól emlékszem, összesen 18 intenzív osztályt említett, ahol
>> haldoklók, súlyos betegek mellett öngyilkossági kísérletet túléltekkel is
>> találkozik napi szinten: viszi nekik Jézust, a reményt, a holnapot, az örök
>> élet üzenetét.
>>
>> És itt fordul komolyra a bemelegítő, fellazító, befogadást segítő
>> vicceskedés: Lajos atya egyértelművé teszi, hogy
>>
>> a döntéseinknek, életmódunknak tétje van. Ő is járt már a halál küszöbén,
>> de visszatért, s amíg velünk van, hirdeti, hogy van miért odatenni
>> magunkat, küzdeni a gyengeségeinkkel, bűneinkkel, gyakorolni a szeretet.
>>
>> Következzék egy képgaléria a nagymarosi templomi előadásról – ezek a
>> fotók szavak nélkül is bemutatják, mennyi élet van ebben a fáradhatatlannak
>> tűnő testben és lélekben.
>> 1 a 9
>> <https://szemlelek.net/wp-content/uploads/2021/10/10.jpg>
>> <https://szemlelek.net/wp-content/uploads/2021/10/1.jpg>
>> <https://szemlelek.net/wp-content/uploads/2021/10/7.jpg>
>> <https://szemlelek.net/wp-content/uploads/2021/10/5.jpg>
>> <https://szemlelek.net/wp-content/uploads/2021/10/4.jpg>
>> [image: Kerényi Lajos]
>> <https://szemlelek.net/wp-content/uploads/2021/10/0.jpg>
>> <https://szemlelek.net/wp-content/uploads/2021/10/6.jpg>
>> <https://szemlelek.net/wp-content/uploads/2021/10/2.jpg>
>> [image: Kerényi Lajos]
>> <https://szemlelek.net/wp-content/uploads/2021/10/3.jpg>
>>
>> S míg sokan 80 évesen már annak örülnek, ha az autóig, buszig,
>> legközelebbi ülőhelyig el tudnak gyalogolni, a 94 éves Kerényi Lajos ma is
>> kedvenc gyóntatószékében közvetíti a bűnbánat szentségét a tisztulni vágyó
>> lelkeknek: sétálva akár utcán, akár temetőben, ahogy épp a helyzet adja.
>> [image: Kerényi Lajos]
>>
>> _______________________________________________
>> Grem mailing list
>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240805/a2b1497d/attachment.html>