[Grem] Molnár Miklós atya a papi hivatásról Jó Pásztor vasárnapján

[Emoke Greschik]

 Molnár Miklós atya: A lelkület, amire szükségünk lenne
https://vasarnap.hu/2024/04/21/molnar-miklos-atya-a-lelkulet-amire-szuksegunk-lenne/

*Jó Pásztor vasárnapja van, a papi hivatásokat ünnepli az Egyház
<https://vasarnap.hu/2024/04/18/meghivasunk-remeny-magvait-vetni-es-beket-epiteni-ferenc-papa-uzenete-hivatasok-61-vilagnapjara/>.
Ez a vasárnap okot ad arra, hogy elmélkedjünk egy kicsit a papság
lelkiségéről, mélységes kincseiről.*

Ha valakit megkérnék, hogy mondjon három dolgot a papságról, biztos vagyok
benne, hogy az elsők között a cölibátus témája kerülne elő. Érdekes, hogy
ebből a gazdag és szép hivatásból a legtöbb embernek ez a legkiemelkedőbb
szempont, pedig a hétköznapokban, gyakorló papként, nekem ez igen ritkán
kerül fókuszba. Mintha a lemondás és vállalt szenvedés alternatív
összefoglalója lenne ez a nőtlenség kérdése. Pedig egy életet a lemondásra
építeni, tulajdonképpen lehetetlen, főleg úgy, hogy örömünket is találjuk
benne!

Nem szeretném mégsem megkerülni ezeket a területeket, amelyek lemondással
járnak. Ám azt jó látnunk, hogy minden igazi hivatás magába foglal
lemondást is. Hiszen a házas embernek is le kell mondania milliárdnyi
emberről azért, hogy szabad legyen a párjára, vagy az orvosnak is le kell
mondania gyakran a saját igényeiről ahhoz, hogy másokért tegyen, nem
beszélve a tanárokról, akiknek naponta meg kell küzdeniük a család, az
iskola, a felkészülés és a magánidő egyensúlyával. Csak a klasszikus
példáknál maradnék, mert így is értjük talán, hogy minden hivatás akkor tud
kibontakozni és kibontakoztatni, ha lemondások is kísérik. A papság szinte
semmivel nem különb ezeknél, azt leszámítva, hogy kevesebb evilági támaszt
kapunk, ami nagyobb koncentrációt igényel. Ugyanis, a papság lemondásaihoz
elkerülhetetlenül szükséges a kielégítő, személyes és őszinte
istenkapcsolat, csakhogy ezt nem kéri rajtunk számon senki, sőt még csak
sokan nem is ismerik el mint a pap létének alapszükségletét.

Most, hogy ezt tisztáztuk, a fekete reverendára, a papi ruhára is kitérnék
egy gondolat erejéig. Azért viseljük ezt, mert a fekete kifejezi, hogy
meghaltunk e világ számára, és az új életet akarjuk élni.

Ez egy olyan lelkületet fejez ki, mely szerint nem egy jó házért, nem
sikeres karrierért, nem az emberek elismeréséért, nem mulandó dicsőségért,
vagy javakért dolgozunk, hanem átszövi az életünket az örökkévalóság.

Ez pedig már egy olyan lelkiség, amire nagyon is szüksége lenne a mai kor
emberének. Elég csak a klímaválságot magunk elé idézni mint korunk egyik
legnagyobb veszélyét. Ha belegondolunk, a dolog súlyának megfelelően, vajon
tényleg arányaiban ennyire hangsúlyosan dolgoznak a megoldáson
politikusaink, gazdasági vezetők, szakértők? Mi okozza azt az
aránytalanságot, hogy annak ellenére, mekkora a baj, és milyen sürgető
lenne a megoldás, szinte mellékes témának tekintik? A tehetetlenség érzetén
túl, talán éppen az, hogy túlzottan a fent említett céloknak élnek a
kortársaink, s talán élünk mi magunk is.

Ahogy ráébredünk, hogy az evilági célokról való lemondással tudnánk csak
segíteni a helyzeten, hirtelen mellékszállá válik a közelgő világvége a mi
életünkben is…

Szükségünk lenne arra is a papi lelkiségből, hogy alapvetően
alterocentrikus életformának szánták ezt az utat. Egy egocentrikus pap
sokat árt a közösségének, de önmagának is. Korunk szinte nárcisztikus
sebzettségben vergődik, mert az önértékelési problémáink önzővé és
részvétlenné tettek minket. Az empátia alapjai vesznek ki az életünkből.
Egy jó pap együttérző tud lenni a szenvedőkkel is és az örvendezőkkel is.

A papi lelkület sajátja a szolgálat. Amely nem szabad, hogy kiszolgálásba
csapjon át. Fontos megkülönböztetni a kettőt! A leglényeglátóbb értelmében
a kettő közt az a különbség, hogy ki van a célkeresztben: a másik, akiért
cselekszem, vagy a saját szorongásaim, vágyaim, igényeim stb. Nem egy
illető, aki kiszolgálja a másikat, azért teszi, mert valójában szeretetre,
elismerésre vágyik. Így nem is megy bele például konfrontációba a másikkal,
annak ellenére, hogy neki szüksége lenne rá, mert fél, hogy elveszíti a
szeretetét. Jézus szolgálni jött, de nem szolgált ki senkit. A fókusza azon
volt, hogy kinek, mi válik javára. Nem is engedte, hogy kihasználják, vagy
visszaéljenek vele.

Korunk egyik válsága, hogy rongyként hagyjuk, hogy használjanak minket. Nem
csak a papságban, de a párkapcsolatban, a munkahelyen, barátságokban is.

A pap élete kapcsolatközpontú. No, nem az emberekkel, hanem elsősorban az
Istennel. Amikor a kizsákmányoló rendszerekre tekintünk, vagy a modern
rabszolgaságra, éppen azt látjuk, hogy nem kapcsolat, hanem célorientáltak
a rendszereink. Ez egyre nagyobb gondot okoz, mert már úgy tűnik,
megállítani sem tudjuk ezt a gépezetet, és lassan mindannyiunkat maga alá
gyűr. Kellene, hogy úgy tudjunk élni, hogy abban hangsúlya és jelentősége
van a kapcsolatnak egy másik személlyel! A kommentcsatákban az online
fórumokon éppen úgy, mint az egymás iránti tiszteletben.

A papság lényege az Istennel való kapcsolat. Ez a papi identitás alapja.

Ezért ennek elhagyása, vagy a fókuszból való kikerülése egyenes út a
kihullás felé.

Egy igazi szeretetkapcsolatban van helye a kudarcoknak, hibáknak,
gyengeségnek. Egy jól megélt papi hivatásban nem a siker a mérce, hanem
például a szándék és a beleadott áldozatok. Az, hogy miként sikerül aztán,
mondhatni másodlagos. Ennek hiányától érezzük manapság gyakran
embertelennek a világunkat. Mintha nem lenne második esély, nem lehetne
javítani, nem lehetne bocsánatot kérni, elismerni a hibáinkat… Istennel
való kapcsolatunkban ezeknek van helye.

A pap, ha egészséges a lelke, barátja a csöndnek. Szereti az elmélyült
időtöltést, legyen az ima, vagy a másik emberre figyelés, vagy a munka,
vagy az elmélkedés különböző formái. Korunk zajba menekvése kifáraszt és
kifordít minket magunkból. Hogy nincs lehetőségem megállni, az persze magam
miatt is van, mert tartok a csendtől, az impulzushiánytól. Ehhez alakítom
aztán a beosztásom, munkám, családi és baráti kapcsolataimat. Persze,
mindig másokra kenve, hogy miért nincs lehetőségem elcsendesedni! De, ha
őszinte lennék magamhoz, igazában talán mégis valami félelem húzódik a
mélyén ennek…

Ez a hivatás az egyik legszebb. Ezt tapasztalati úton állíthatom. Van benne
fáradtság, munka, de annyi öröm és akkora tágasság van benne, amit el nem
tudnék képzelni máshol!

Átélhetem, hogy van értelme az életemnek, mert mindennek és mindenkinek
megvan benne a számára megfelelő, egészséges helye. Végtelen szabadság van
benne, hogy azt tegyem, amit itt és most a leglényegesebbnek látok. Hogy
naponta más és más módon vagyunk jelen az életünk területeiben, és szinte
lekövethetően fejlődhetünk, növekedhetünk! Ajándék és megtiszteltetés a
Nagy Úrnak szolgálni, aki megteremtette és szeretetének túlcsordulásában
megváltotta ezt a világot. Így mi is, akik munkatársai vagyunk, a mindenség
leglényegesebb ügyeivel foglalkozhatunk!

A szeretetben egyre tökéletesedhetünk, ahogyan a másik ember által
megtanuljuk, hogyan is kell szeretni.

Csodák történnek a kezeink között. Szabadoknak kell maradnunk az
ideológiáktól, divatos irányzatoktól, vélekedésektől. Szabadnak a másik
véleményére, döntéseire, megbánásaira. Eszközei lehetünk az Országnak, mely
Krisztusban jelenik meg, de a másik ember lelkében bontakozik ki. Ott
lehetünk az élet nagy eseményeinél a születéstől a halálig. Barátságban
lehetünk az elmúlással és a törékenységgel, miközben a múlhatatlanért
élünk. Minden benne van ebben, pedig mi magunk is korlátolt, mértékek
között küszködő, bűnökben elbukó emberek vagyunk csupán. Testvérei
mindenkinek és gyermekei a Nagy Istennek, a Világosságnak.


<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240421/1acbefd4/attachment.html>