<div dir="ltr">
<div class="entry-heading gmail-cat-meta-line"><h2 class="entry-title">Molnár Miklós atya: A lelkület, amire szükségünk lenne</h2><div><a href="https://vasarnap.hu/2024/04/21/molnar-miklos-atya-a-lelkulet-amire-szuksegunk-lenne/">https://vasarnap.hu/2024/04/21/molnar-miklos-atya-a-lelkulet-amire-szuksegunk-lenne/</a></div>
                                            </div>
                    <div class="gmail-bottom-entry-post-share">
                        <div class="gmail-wope-social-share">
        
    </div>
                    </div>
                                        <div class="entry-thumb"></div>
                                                    <div class="gmail-cikk-lead">
                    <p></p>
                </div>

                
                <div class="gmail-content">
                                <p><strong>Jó Pásztor vasárnapja van, <a href="https://vasarnap.hu/2024/04/18/meghivasunk-remeny-magvait-vetni-es-beket-epiteni-ferenc-papa-uzenete-hivatasok-61-vilagnapjara/" target="_blank" rel="noopener">a papi hivatásokat ünnepli az Egyház</a>. Ez a vasárnap okot ad arra, hogy elmélkedjünk egy kicsit a papság lelkiségéről, mélységes kincseiről.</strong></p>
<p>Ha valakit megkérnék, hogy mondjon három dolgot a papságról, biztos 
vagyok benne, hogy az elsők között a cölibátus témája kerülne elő. 
Érdekes, hogy ebből a gazdag és szép hivatásból a legtöbb embernek ez a 
legkiemelkedőbb szempont, pedig a hétköznapokban, gyakorló papként, 
nekem ez igen ritkán kerül fókuszba. Mintha a lemondás és vállalt 
szenvedés alternatív összefoglalója lenne ez a nőtlenség kérdése. Pedig 
egy életet a lemondásra építeni, tulajdonképpen lehetetlen, főleg úgy, 
hogy örömünket is találjuk benne!</p>
<p>Nem szeretném mégsem megkerülni ezeket a területeket, amelyek 
lemondással járnak. Ám azt jó látnunk, hogy minden igazi hivatás magába 
foglal lemondást is. Hiszen a házas embernek is le kell mondania 
milliárdnyi emberről azért, hogy szabad legyen a párjára, vagy az 
orvosnak is le kell mondania gyakran a saját igényeiről ahhoz, hogy 
másokért tegyen, nem beszélve a tanárokról, akiknek naponta meg kell 
küzdeniük a család, az iskola, a felkészülés és a magánidő 
egyensúlyával. Csak a klasszikus példáknál maradnék, mert így is értjük 
talán, hogy minden hivatás akkor tud kibontakozni és kibontakoztatni, ha
 lemondások is kísérik. A papság szinte semmivel nem különb ezeknél, azt
 leszámítva, hogy kevesebb evilági támaszt kapunk, ami nagyobb 
koncentrációt igényel. Ugyanis, a papság lemondásaihoz elkerülhetetlenül
 szükséges a kielégítő, személyes és őszinte istenkapcsolat, csakhogy 
ezt nem kéri rajtunk számon senki, sőt még csak sokan nem is ismerik el 
mint a pap létének alapszükségletét.</p>
<p>Most, hogy ezt tisztáztuk, a fekete reverendára, a papi ruhára is 
kitérnék egy gondolat erejéig. Azért viseljük ezt, mert a fekete 
kifejezi, hogy meghaltunk e világ számára, és az új életet akarjuk élni.</p><blockquote>
<p>Ez egy olyan lelkületet fejez ki, mely szerint nem egy jó házért, nem
 sikeres karrierért, nem az emberek elismeréséért, nem mulandó 
dicsőségért, vagy javakért dolgozunk, hanem átszövi az életünket az 
örökkévalóság.</p>
</blockquote>
<p>Ez pedig már egy olyan lelkiség, amire nagyon is szüksége lenne a mai
 kor emberének. Elég csak a klímaválságot magunk elé idézni mint korunk 
egyik legnagyobb veszélyét. Ha belegondolunk, a dolog súlyának 
megfelelően, vajon tényleg arányaiban ennyire hangsúlyosan dolgoznak a 
megoldáson politikusaink, gazdasági vezetők, szakértők? Mi okozza azt az
 aránytalanságot, hogy annak ellenére, mekkora a baj, és milyen sürgető 
lenne a megoldás, szinte mellékes témának tekintik? A tehetetlenség 
érzetén túl, talán éppen az, hogy túlzottan a fent említett céloknak 
élnek a kortársaink, s talán élünk mi magunk is.</p>
<blockquote>
<p>Ahogy ráébredünk, hogy az evilági célokról való lemondással tudnánk 
csak segíteni a helyzeten, hirtelen mellékszállá válik a közelgő 
világvége a mi életünkben is…</p>
</blockquote>
<p>Szükségünk lenne arra is a papi lelkiségből, hogy alapvetően 
alterocentrikus életformának szánták ezt az utat. Egy egocentrikus pap 
sokat árt a közösségének, de önmagának is. Korunk szinte nárcisztikus 
sebzettségben vergődik, mert az önértékelési problémáink önzővé és 
részvétlenné tettek minket. Az empátia alapjai vesznek ki az életünkből.
 Egy jó pap együttérző tud lenni a szenvedőkkel is és az örvendezőkkel 
is.</p>
<p>A papi lelkület sajátja a szolgálat. Amely nem szabad, hogy 
kiszolgálásba csapjon át. Fontos megkülönböztetni a kettőt! A 
leglényeglátóbb értelmében a kettő közt az a különbség, hogy ki van a 
célkeresztben: a másik, akiért cselekszem, vagy a saját szorongásaim, 
vágyaim, igényeim stb. Nem egy illető, aki kiszolgálja a másikat, azért 
teszi, mert valójában szeretetre, elismerésre vágyik. Így nem is megy 
bele például konfrontációba a másikkal, annak ellenére, hogy neki 
szüksége lenne rá, mert fél, hogy elveszíti a szeretetét. Jézus 
szolgálni jött, de nem szolgált ki senkit. A fókusza azon volt, hogy 
kinek, mi válik javára. Nem is engedte, hogy kihasználják, vagy 
visszaéljenek vele.</p>
<blockquote>
<p>Korunk egyik válsága, hogy rongyként hagyjuk, hogy használjanak 
minket. Nem csak a papságban, de a párkapcsolatban, a munkahelyen, 
barátságokban is.</p>
</blockquote>
<p>A pap élete kapcsolatközpontú. No, nem az emberekkel, hanem 
elsősorban az Istennel. Amikor a kizsákmányoló rendszerekre tekintünk, 
vagy a modern rabszolgaságra, éppen azt látjuk, hogy nem kapcsolat, 
hanem célorientáltak a rendszereink. Ez egyre nagyobb gondot okoz, mert 
már úgy tűnik, megállítani sem tudjuk ezt a gépezetet, és lassan 
mindannyiunkat maga alá gyűr. Kellene, hogy úgy tudjunk élni, hogy abban
 hangsúlya és jelentősége van a kapcsolatnak egy másik személlyel! A 
kommentcsatákban az online fórumokon éppen úgy, mint az egymás iránti 
tiszteletben.</p>
<blockquote>
<p>A papság lényege az Istennel való kapcsolat. Ez a papi identitás alapja.</p>
</blockquote>
<p>Ezért ennek elhagyása, vagy a fókuszból való kikerülése egyenes út a kihullás felé.</p>
<p>Egy igazi szeretetkapcsolatban van helye a kudarcoknak, hibáknak, 
gyengeségnek. Egy jól megélt papi hivatásban nem a siker a mérce, hanem 
például a szándék és a beleadott áldozatok. Az, hogy miként sikerül 
aztán, mondhatni másodlagos. Ennek hiányától érezzük manapság gyakran 
embertelennek a világunkat. Mintha nem lenne második esély, nem lehetne 
javítani, nem lehetne bocsánatot kérni, elismerni a hibáinkat… Istennel 
való kapcsolatunkban ezeknek van helye.</p>
<p>A pap, ha egészséges a lelke, barátja a csöndnek. Szereti az 
elmélyült időtöltést, legyen az ima, vagy a másik emberre figyelés, vagy
 a munka, vagy az elmélkedés különböző formái. Korunk zajba menekvése 
kifáraszt és kifordít minket magunkból. Hogy nincs lehetőségem megállni,
 az persze magam miatt is van, mert tartok a csendtől, az 
impulzushiánytól. Ehhez alakítom aztán a beosztásom, munkám, családi és 
baráti kapcsolataimat. Persze, mindig másokra kenve, hogy miért nincs 
lehetőségem elcsendesedni! De, ha őszinte lennék magamhoz, igazában 
talán mégis valami félelem húzódik a mélyén ennek…</p>
<blockquote>
<p>Ez a hivatás az egyik legszebb. Ezt tapasztalati úton állíthatom. Van
 benne fáradtság, munka, de annyi öröm és akkora tágasság van benne, 
amit el nem tudnék képzelni máshol!</p>
</blockquote>
<p>Átélhetem, hogy van értelme az életemnek, mert mindennek és 
mindenkinek megvan benne a számára megfelelő, egészséges helye. Végtelen
 szabadság van benne, hogy azt tegyem, amit itt és most a 
leglényegesebbnek látok. Hogy naponta más és más módon vagyunk jelen az 
életünk területeiben, és szinte lekövethetően fejlődhetünk, 
növekedhetünk! Ajándék és megtiszteltetés a Nagy Úrnak szolgálni, aki 
megteremtette és szeretetének túlcsordulásában megváltotta ezt a 
világot. Így mi is, akik munkatársai vagyunk, a mindenség leglényegesebb
 ügyeivel foglalkozhatunk!</p>
<blockquote>
<p>A szeretetben egyre tökéletesedhetünk, ahogyan a másik ember által megtanuljuk, hogyan is kell szeretni.</p>
</blockquote>
<p>Csodák történnek a kezeink között. Szabadoknak kell maradnunk az 
ideológiáktól, divatos irányzatoktól, vélekedésektől. Szabadnak a másik 
véleményére, döntéseire, megbánásaira. Eszközei lehetünk az Országnak, 
mely Krisztusban jelenik meg, de a másik ember lelkében bontakozik ki. 
Ott lehetünk az élet nagy eseményeinél a születéstől a halálig. 
Barátságban lehetünk az elmúlással és a törékenységgel, miközben a 
múlhatatlanért élünk. Minden benne van ebben, pedig mi magunk is 
korlátolt, mértékek között küszködő, bűnökben elbukó emberek vagyunk 
csupán. Testvérei mindenkinek és gyermekei a Nagy Istennek, a 
Világosságnak. </p>
<p><em></em></p></div>

</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>