[Grem] Orbán Viktor „elüldözi” a zseniket...

2023. Okt. 10., K, 19:02:51 CEST

Kedves KEA!

Jaj de nagyon igazak a fenti sorok!Még szeretnék egy  parányi dolgot
hozzátenni!
Általában aki azt állítja,hogy  hazánk és főleg a jelen kori hatalom
elüldözi a fiatal tudós nemzedéket,annak általában  fogalma sincs mennyibe
kerül akár egy egyszerű kísérlet,mennyibe került  például ,hogy Karikó vagy
Krausz idáig jutott.A kísérlet,egy adott elmélet igazolása horribilis
anyagi ráfordítást igényel .Van úgy ,hogy elindulnak egy irányban és az
járhatatlan út.Ki tudja mennyi kis vargabetűt kell leírni,hogy végre a
helyes irányba induljon a felfedezés..A mai világra  és a magas szintű
kutatásokra egyszerűen jellemző,-minden politikát mellőzve-,hogy csak a
gazdaságilag fejlett országok engedhetik meg maguknak a "kísérletezést"

Üdvözlettel Sándor/Kurucz/

KEA <kea at turul.banki.hu> ezt írta (időpont: 2023. okt. 9., H, 23:34):

> Orbán Viktor „elüldözi” a zseniket, Magyarország pedig „nyomorult hely”,
> ami még
> arra se képes, hogy a saját területén termeljen ki Nobel-díjat – na jó,
> beszélnünk kell!
>
> Több tiszteletet kérnénk szépen a baloldal részéről a józan paraszti
> észnek és
> munkamorálnak – legalább mostantól, ha eddig nem ment.
>
> Mandiner, 2023.10.09. -- Francesca Rivafinoli
>
> https://mandiner.hu/belfold/2023/10/orban-viktor-eluldozi-a-zseniket-magyarorszag-pedig-nyomorult-hely-ami-meg-arra-se-kepes-hogy-a-sajat-teruleten-termeljen-ki-nobel-dijat-na-jo-beszelnunk-kell
>
>
> Most, hogy mindenki, akinek ez a lelki igénye, jól kikeseregte magát azon,
> hogy az
>
> Orbán már az 1980-as években is zseniket üldözött el Magyarországról
> készségszinten,
>
> és ez a nyomorult ország még arra se képes, hogy saját intézményében
> termeljen
> ki orvostudományi Nobel-díjat (a 2022-es svéd díjazott 1986 óta
> Németországban
> és Amerikában kutat, a 2021-es libanoni is ’86-ban emigrált az USA-ba, a
> 2020-as
> brit Nobel-díjast Kanadában érte az elismerés, a 2015-ös ír kitüntetett
> 1964-ben
> lett amerikai állampolgár, de ki tartja számon ezeket, egyébként is,
> bezzeg
> Szlovákiának eddig egyetlen polgára se lett külföldön (se) Nobel-díjas),
> akár el
> is lehetne kezdeni valami értelmesebb és előremutatóbb diskurzust
> folytatni a
> tudományos sikerek alkalmából.
>
> Például hogy vajon mit üzen a fürdőszoba, folyóvíz, TV és hűtőszekrény
> nélküli
> egyszobás házban felnőtt Karikó Katalin Nobel-díja azoknak, akik
> reggelente
> hátrányos helyzetből indítják gyerekeiket (illetve indulnak gyerekként) az
> iskolába.
>
> Az ugyanis nem úgy kezdődött, hogy Mrs. Karikó a philadelphiai Temple
> Egyetemen
> rápillantott egy módosított nukleozidra és hirtelen elöntötte a tudás és
> megszállta az ihlet, hanem valahogy úgy, hogy a legszerényebb körülmények
> között
> is derűs, dolgos édesapja már apró korában megismertette őt a sertés
> anatómiájával. És valahogy úgy, hogy nyolcadikos korában már önállóan
> elvonatozott 150 kilométert Budapestre egy tanulmányi versenyre
> (mindenfajta
> telefon nélkül, természetesen).
>
> Akit ehelyett 14 éves korában az édesanyja kísér sürgősséggel
> nőgyógyászhoz, az
> például máris rosszabb esélyekkel indul. Akivel apja nem a szakmájának
> mesterfogásait ismerteti meg, hanem a kannás bor élettani hatásait,
> méghozzá
> kimerítően, az úgyszintén. Ahelyett, hogy „lám, ebből az országból el kell
> menni
> a boldoguláshoz”, egy osztályharcos baloldali akár azzal az üzenettel is
> előrukkolhatna, hogy „lám, ha tisztességesen melózol és buzdítod
> fiad-lányad a
> kitartó tanulásra, akkor akár már nyolcadikra túlnőhet a gazdag
> értelmiségieken,
> de hogy viszi valamire, az biztos”.
>
> Másrészről mit üzen a kisújszállási hentes lányának, valamint a móri
> kőműves apa
> fiának (bányász, asztalos, méhész nagyszülők lemenőjének) sikere
> mindazoknak,
> akik még 2023-ban is úgynevezett poénnak érzik, ha a vidékieken és a
> diplomával
> nem rendelkező választópolgárokon élcelődnek?
>
> Hisz mégiscsak azt látjuk, hogy nem impexes szülők budai csemetéi érték el
> a
> tudományos világsikert, hanem kétkezi munkások szorgos gyerekei.
>
> Több tiszteletet a józan paraszti észnek és munkamorálnak, legalább
> mostantól.
>
> Apropó, tisztelet. Mit üzen a rendet és a fegyelmet idejétmúlt, fasisztoid
> elvárásnak tekintő diákoknak és szülőknek egy olyan ember világhíre, aki
> Feriként – korábbi tanárának elmondása szerint – „jó eszű volt, szorgalmas
> és
> fegyelmezett”, és aki ma szilárdan állítja: „a Nobel-díjhoz vezető út úgy
> kezdődött, hogy az általános iskolában volt egy egészen kimagasló
> képességű
> fizikatanárom, Kiss tanár úr, aki vasszigorral tartott rendet az
> osztályban, és
> egészen lenyűgöző órákat tartott kísérletekkel”? Az vitathatatlannak
> tűnik, hogy
> egy jelentős – ha a Holdról nem is, de szabad szemmel mindenképp jól
> látható –
> béremelés nagyobb eséllyel vonzaná ma is a pályára a Kiss tanár urakat
> (vagy
> Karikó Katalin esetében például a Tóth Berci bácsikat),
>
> de az is tény, hogy a hatvanas-hetvenes évek Kiss és Tóth tanár urainak
> helyzete
> sem volt rózsás.
>
> „A gyakorló tanárok sokszor igen nehéz, anyagilag kevéssé elismert és
> túlórákkal
> terhelt munkája nem vonzza a fiatalokat” – nyilatkozta 1970-ben az MTA
> akkori
> elnöke. „Ezerháromszáz forint kezdő fizetést kapok. Ezt felháborítóan
> kevésnek
> tartom. Albérletben lakom, ha az Expressnél nyáron idegenvezetéssel nem
> kerestem
> volna némi félretehető pénzt, most nem is tudom, mi lenne velem” – mondta
> el
> szintén 1970-ben a Népszabadságnak egy kilenc osztályban háromszáz
> gyereket
> tanító nyelvtanár (akkoriban a bruttó átlagkereset 2222 forint volt).
> „Évfolyamtársaim közül nagyon sokan azon a nézeten voltak, hogy luxus
> elmenni
> tanítani – tette aztán még hozzá. – Harmincötünk közül csak egy fiú
> vállalta a
> tanárságot, a többiek inkább más, jobban fizető munkahelyet választottak.
> A
> pedagóguspálya előbb-utóbb teljesen elnőiesedik.”
>
> „Szégyelltem, hogy 40 éves koromban nem keresek annyit, mint egy közepes
> vagy
> elégséges eredménnyel végzett, volt általános iskolás tanítványom 18–20
> éves
> korában szakmunkásként vagy segédmunkásként” – mesélte ugyanott egy
> pályaelhagyó
> magyar–történelem–műszakiismeretek-szakos tanár, aki 600 forinttal többet
> kapott
> építőipari művezetőként. „Tessék megpróbálni két gyereket 1700 forintból
> eltartani” – indokolta egy 31 éves magyar–történelem–testneveléstanár,
> hogy
> átigazolt hivatali előadónak (havi plusz 1000 forint). De még ha csak a
> pénz
> lett volna a gond: „Egy lelkiismeretes pedagógus napi munkaideje nemritkán
> a 16
> órát is meghaladja — tanítás, szakkörök, úttörőmunka, KISZ-patronálás,
> önképzés,
> értekezletek és adminisztráció, családlátogatás, felkészülés a másnapi
> órákra”.
>
> Márpedig ha ezek voltak a körülmények akkor (is),
>
> amikor Karikó Katalinék a gimnáziumi bioszféraszakkör keretében Selye
> Jánossal
> és Szent-Györgyi Alberttel leveleztek, a kis Krausz Feri pedig a
> matematika
> alapjaival ismerkedett igen eredményesen, akkor gyanús, hogy az a bizonyos
> fegyelem és lelkesítő „vasszigor” elég sokat tehetett hozzá a
> hatékonysághoz és
> a tanárok elismertségéhez.
>
> Mert mit tudunk meg ugyanebben a Népszabadság-cikkben a diákokról?
> „Egyelőre [a
> kollégákhoz hasonlóan] velük sincs különösebb baj”, pedig van olyan
> osztály,
> ahol 45 a létszám. „15–17 éves fiúkkal, lányokkal dolgozom, annyit máris
> látok,
> hogy nagyon sok dologban feltűnően tájékozottak, (…) olvasnak”.
>
> A kis Katalin és a kis Ferenc elméjét nem pallérozták színes-interaktív
> tehetségfejlesztő táblagépes alkalmazásokkal és ovisangollal, ellenben
> jutott
> idő kertészkedésre, pingpongozásra és röplabdázásra – és a gimnazista
> Katalin
> magától, puszta kíváncsiságból, kellő önfegyelemmel és megfelelő
> időbeosztással
> képes volt 40 szakirodalmi művet elolvasni egy versenyre, az ifjú Ferenc
> pedig
> 23 éves korára villamosmérnöki és elméleti fizikusi diplomát szerzett
> párhuzamosan két egyetemen (öt évvel a Microsoft Office megszületése és 13
> évvel
> a Google megalapítása előtt, ha ezt így el tudja képzelni egy Z generációs
> diák). „Azt megtanultam otthon, hogy a megélhetést, azt munkával kell
> biztosítani” – mondta el a fizikai Nobel-díjas,
>
> akinek édesanyja gyári munkásként és takarítónőként dolgozott.
>
> Talán ezekből is le lehetne vonni egy-két tanulságot egy olyan korban,
> amikor a
> magyar, a brit és az amerikai gyerekek negyede-harmada influenszer akar
> lenni,
> míg az átlag kínai kisdiákok álomfoglalkozása továbbra is az űrhajós.
>
> „Elképzelhető ma, hogy egy kisújszállási hentes lánya Nobel-díjat kapjon
> 60 év
> múlva?” – teszi fel a Mérce újságírója a kérdést, „egyre
> elképzelhetetlenebbnek”
> minősítve az ehhez hasonló történeteket. Nos, ha ebből az önlenéző-kesergő
> „mit
> miért nem lehet” hozzáállásból csak egy cseppnyi lett volna abban a
> kisújszállási lányban és abban a móri fiúban, akkor ma egyikük se lenne
> Nobel-díjas;
>
> szerencsére azonban ők egy dolgos hentes és egy szorgos kőműves
> mentalitását
> örökölték.
>
> Az elmúlt hónapokban egyébként – miközben mi Pankotai Lilivel
> foglalkoztunk –
> magyar diákok elsöprő győzelmet arattak például a Nemzetközi Kémiai
> Tornán;
> egyikük, egy szeghalmi tornatanárnő fia (aki alsós korában kapott rá a „Mi
> fán
> terem a kémia?” című könyvre) biológiából és kémiából első, fizikából
> második
> lett az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen, most pedig Stipendium
> Peregrinum ösztöndíjjal tanul a Cambridge-i Egyetemen. Hogy lesz-e belőle
> világhíres tudós, az majd elválik; de hogy tanáraival együtt máris példát
> mutat
> az összes kishitűnek, az bizonyos.
>
> --
>
> Üdvrivalgással:
> KEA.
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20231010/238b6a69/attachment.html>