<div dir="ltr"><div><div><div>Kedves KEA!<br><br></div>Jaj de nagyon igazak a fenti sorok!Még szeretnék egy  parányi dolgot hozzátenni!<br></div>Általában aki azt állítja,hogy  hazánk és főleg a jelen kori hatalom elüldözi a fiatal tudós nemzedéket,annak általában  fogalma sincs mennyibe kerül akár egy egyszerű kísérlet,mennyibe került  például ,hogy Karikó vagy Krausz idáig jutott.A kísérlet,egy adott elmélet igazolása horribilis  anyagi ráfordítást igényel .Van úgy ,hogy elindulnak egy irányban és az járhatatlan út.Ki tudja mennyi kis vargabetűt kell leírni,hogy végre a helyes irányba induljon a felfedezés..A mai világra  és a magas szintű kutatásokra egyszerűen jellemző,-minden politikát mellőzve-,hogy csak a gazdaságilag fejlett országok engedhetik meg maguknak a "kísérletezést"<br><br><br></div>Üdvözlettel Sándor/Kurucz/<br><div><br></div></div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">KEA <<a href="mailto:kea@turul.banki.hu">kea@turul.banki.hu</a>> ezt írta (időpont: 2023. okt. 9., H, 23:34):<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex">Orbán Viktor „elüldözi” a zseniket, Magyarország pedig „nyomorult hely”, ami még <br>
arra se képes, hogy a saját területén termeljen ki Nobel-díjat – na jó, <br>
beszélnünk kell!<br>
<br>
Több tiszteletet kérnénk szépen a baloldal részéről a józan paraszti észnek és <br>
munkamorálnak – legalább mostantól, ha eddig nem ment.<br>
<br>
Mandiner, 2023.10.09. -- Francesca Rivafinoli<br>
<a href="https://mandiner.hu/belfold/2023/10/orban-viktor-eluldozi-a-zseniket-magyarorszag-pedig-nyomorult-hely-ami-meg-arra-se-kepes-hogy-a-sajat-teruleten-termeljen-ki-nobel-dijat-na-jo-beszelnunk-kell" rel="noreferrer" target="_blank">https://mandiner.hu/belfold/2023/10/orban-viktor-eluldozi-a-zseniket-magyarorszag-pedig-nyomorult-hely-ami-meg-arra-se-kepes-hogy-a-sajat-teruleten-termeljen-ki-nobel-dijat-na-jo-beszelnunk-kell</a><br>
<br>
<br>
Most, hogy mindenki, akinek ez a lelki igénye, jól kikeseregte magát azon, hogy az<br>
<br>
Orbán már az 1980-as években is zseniket üldözött el Magyarországról készségszinten,<br>
<br>
és ez a nyomorult ország még arra se képes, hogy saját intézményében termeljen <br>
ki orvostudományi Nobel-díjat (a 2022-es svéd díjazott 1986 óta Németországban <br>
és Amerikában kutat, a 2021-es libanoni is ’86-ban emigrált az USA-ba, a 2020-as <br>
brit Nobel-díjast Kanadában érte az elismerés, a 2015-ös ír kitüntetett 1964-ben <br>
lett amerikai állampolgár, de ki tartja számon ezeket, egyébként is, bezzeg <br>
Szlovákiának eddig egyetlen polgára se lett külföldön (se) Nobel-díjas), akár el <br>
is lehetne kezdeni valami értelmesebb és előremutatóbb diskurzust folytatni a <br>
tudományos sikerek alkalmából.<br>
<br>
Például hogy vajon mit üzen a fürdőszoba, folyóvíz, TV és hűtőszekrény nélküli <br>
egyszobás házban felnőtt Karikó Katalin Nobel-díja azoknak, akik reggelente <br>
hátrányos helyzetből indítják gyerekeiket (illetve indulnak gyerekként) az iskolába.<br>
<br>
Az ugyanis nem úgy kezdődött, hogy Mrs. Karikó a philadelphiai Temple Egyetemen <br>
rápillantott egy módosított nukleozidra és hirtelen elöntötte a tudás és <br>
megszállta az ihlet, hanem valahogy úgy, hogy a legszerényebb körülmények között <br>
is derűs, dolgos édesapja már apró korában megismertette őt a sertés <br>
anatómiájával. És valahogy úgy, hogy nyolcadikos korában már önállóan <br>
elvonatozott 150 kilométert Budapestre egy tanulmányi versenyre (mindenfajta <br>
telefon nélkül, természetesen).<br>
<br>
Akit ehelyett 14 éves korában az édesanyja kísér sürgősséggel nőgyógyászhoz, az <br>
például máris rosszabb esélyekkel indul. Akivel apja nem a szakmájának <br>
mesterfogásait ismerteti meg, hanem a kannás bor élettani hatásait, méghozzá <br>
kimerítően, az úgyszintén. Ahelyett, hogy „lám, ebből az országból el kell menni <br>
a boldoguláshoz”, egy osztályharcos baloldali akár azzal az üzenettel is <br>
előrukkolhatna, hogy „lám, ha tisztességesen melózol és buzdítod fiad-lányad a <br>
kitartó tanulásra, akkor akár már nyolcadikra túlnőhet a gazdag értelmiségieken, <br>
de hogy viszi valamire, az biztos”.<br>
<br>
Másrészről mit üzen a kisújszállási hentes lányának, valamint a móri kőműves apa <br>
fiának (bányász, asztalos, méhész nagyszülők lemenőjének) sikere mindazoknak, <br>
akik még 2023-ban is úgynevezett poénnak érzik, ha a vidékieken és a diplomával <br>
nem rendelkező választópolgárokon élcelődnek?<br>
<br>
Hisz mégiscsak azt látjuk, hogy nem impexes szülők budai csemetéi érték el a <br>
tudományos világsikert, hanem kétkezi munkások szorgos gyerekei.<br>
<br>
Több tiszteletet a józan paraszti észnek és munkamorálnak, legalább mostantól.<br>
<br>
Apropó, tisztelet. Mit üzen a rendet és a fegyelmet idejétmúlt, fasisztoid <br>
elvárásnak tekintő diákoknak és szülőknek egy olyan ember világhíre, aki <br>
Feriként – korábbi tanárának elmondása szerint – „jó eszű volt, szorgalmas és <br>
fegyelmezett”, és aki ma szilárdan állítja: „a Nobel-díjhoz vezető út úgy <br>
kezdődött, hogy az általános iskolában volt egy egészen kimagasló képességű <br>
fizikatanárom, Kiss tanár úr, aki vasszigorral tartott rendet az osztályban, és <br>
egészen lenyűgöző órákat tartott kísérletekkel”? Az vitathatatlannak tűnik, hogy <br>
egy jelentős – ha a Holdról nem is, de szabad szemmel mindenképp jól látható – <br>
béremelés nagyobb eséllyel vonzaná ma is a pályára a Kiss tanár urakat (vagy <br>
Karikó Katalin esetében például a Tóth Berci bácsikat),<br>
<br>
de az is tény, hogy a hatvanas-hetvenes évek Kiss és Tóth tanár urainak helyzete <br>
sem volt rózsás.<br>
<br>
„A gyakorló tanárok sokszor igen nehéz, anyagilag kevéssé elismert és túlórákkal <br>
terhelt munkája nem vonzza a fiatalokat” – nyilatkozta 1970-ben az MTA akkori <br>
elnöke. „Ezerháromszáz forint kezdő fizetést kapok. Ezt felháborítóan kevésnek <br>
tartom. Albérletben lakom, ha az Expressnél nyáron idegenvezetéssel nem kerestem <br>
volna némi félretehető pénzt, most nem is tudom, mi lenne velem” – mondta el <br>
szintén 1970-ben a Népszabadságnak egy kilenc osztályban háromszáz gyereket <br>
tanító nyelvtanár (akkoriban a bruttó átlagkereset 2222 forint volt). <br>
„Évfolyamtársaim közül nagyon sokan azon a nézeten voltak, hogy luxus elmenni <br>
tanítani – tette aztán még hozzá. – Harmincötünk közül csak egy fiú vállalta a <br>
tanárságot, a többiek inkább más, jobban fizető munkahelyet választottak. A <br>
pedagóguspálya előbb-utóbb teljesen elnőiesedik.”<br>
<br>
„Szégyelltem, hogy 40 éves koromban nem keresek annyit, mint egy közepes vagy <br>
elégséges eredménnyel végzett, volt általános iskolás tanítványom 18–20 éves <br>
korában szakmunkásként vagy segédmunkásként” – mesélte ugyanott egy pályaelhagyó <br>
magyar–történelem–műszakiismeretek-szakos tanár, aki 600 forinttal többet kapott <br>
építőipari művezetőként. „Tessék megpróbálni két gyereket 1700 forintból <br>
eltartani” – indokolta egy 31 éves magyar–történelem–testneveléstanár, hogy <br>
átigazolt hivatali előadónak (havi plusz 1000 forint). De még ha csak a pénz <br>
lett volna a gond: „Egy lelkiismeretes pedagógus napi munkaideje nemritkán a 16 <br>
órát is meghaladja — tanítás, szakkörök, úttörőmunka, KISZ-patronálás, önképzés, <br>
értekezletek és adminisztráció, családlátogatás, felkészülés a másnapi órákra”.<br>
<br>
Márpedig ha ezek voltak a körülmények akkor (is),<br>
<br>
amikor Karikó Katalinék a gimnáziumi bioszféraszakkör keretében Selye Jánossal <br>
és Szent-Györgyi Alberttel leveleztek, a kis Krausz Feri pedig a matematika <br>
alapjaival ismerkedett igen eredményesen, akkor gyanús, hogy az a bizonyos <br>
fegyelem és lelkesítő „vasszigor” elég sokat tehetett hozzá a hatékonysághoz és <br>
a tanárok elismertségéhez.<br>
<br>
Mert mit tudunk meg ugyanebben a Népszabadság-cikkben a diákokról? „Egyelőre [a <br>
kollégákhoz hasonlóan] velük sincs különösebb baj”, pedig van olyan osztály, <br>
ahol 45 a létszám. „15–17 éves fiúkkal, lányokkal dolgozom, annyit máris látok, <br>
hogy nagyon sok dologban feltűnően tájékozottak, (…) olvasnak”.<br>
<br>
A kis Katalin és a kis Ferenc elméjét nem pallérozták színes-interaktív <br>
tehetségfejlesztő táblagépes alkalmazásokkal és ovisangollal, ellenben jutott <br>
idő kertészkedésre, pingpongozásra és röplabdázásra – és a gimnazista Katalin <br>
magától, puszta kíváncsiságból, kellő önfegyelemmel és megfelelő időbeosztással <br>
képes volt 40 szakirodalmi művet elolvasni egy versenyre, az ifjú Ferenc pedig <br>
23 éves korára villamosmérnöki és elméleti fizikusi diplomát szerzett <br>
párhuzamosan két egyetemen (öt évvel a Microsoft Office megszületése és 13 évvel <br>
a Google megalapítása előtt, ha ezt így el tudja képzelni egy Z generációs <br>
diák). „Azt megtanultam otthon, hogy a megélhetést, azt munkával kell <br>
biztosítani” – mondta el a fizikai Nobel-díjas,<br>
<br>
akinek édesanyja gyári munkásként és takarítónőként dolgozott.<br>
<br>
Talán ezekből is le lehetne vonni egy-két tanulságot egy olyan korban, amikor a <br>
magyar, a brit és az amerikai gyerekek negyede-harmada influenszer akar lenni, <br>
míg az átlag kínai kisdiákok álomfoglalkozása továbbra is az űrhajós.<br>
<br>
„Elképzelhető ma, hogy egy kisújszállási hentes lánya Nobel-díjat kapjon 60 év <br>
múlva?” – teszi fel a Mérce újságírója a kérdést, „egyre elképzelhetetlenebbnek” <br>
minősítve az ehhez hasonló történeteket. Nos, ha ebből az önlenéző-kesergő „mit <br>
miért nem lehet” hozzáállásból csak egy cseppnyi lett volna abban a <br>
kisújszállási lányban és abban a móri fiúban, akkor ma egyikük se lenne Nobel-díjas;<br>
<br>
szerencsére azonban ők egy dolgos hentes és egy szorgos kőműves mentalitását <br>
örökölték.<br>
<br>
Az elmúlt hónapokban egyébként – miközben mi Pankotai Lilivel foglalkoztunk – <br>
magyar diákok elsöprő győzelmet arattak például a Nemzetközi Kémiai Tornán; <br>
egyikük, egy szeghalmi tornatanárnő fia (aki alsós korában kapott rá a „Mi fán <br>
terem a kémia?” című könyvre) biológiából és kémiából első, fizikából második <br>
lett az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen, most pedig Stipendium <br>
Peregrinum ösztöndíjjal tanul a Cambridge-i Egyetemen. Hogy lesz-e belőle <br>
világhíres tudós, az majd elválik; de hogy tanáraival együtt máris példát mutat <br>
az összes kishitűnek, az bizonyos.<br>
<br>
-- <br>
<br>
Üdvrivalgással:<br>
KEA.<br>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div>