[Grem] 2023-as kilátások Ukrajna és a háború tekintetében - Scott Ritter elemzése

[KEA]

2023-as kilátások Ukrajna és a háború tekintetében - Scott Ritter elemzése

VilagHelyzete Alternatív Média, 2023.01.13.
https://vilaghelyzete.substack.com/p/2023-as-kilatasok-ukrajna-es-a-haboru


Scott Ritter az amerikai tengerészgyalogság egykori hírszerző tisztje. A 
Szovjetunióban fegyverzetellenőrzési szerződéseket hajtott végre, a 
Perzsa-öbölben szolgált a Sivatagi Vihar hadművelet idején
Vilag Helyzete
Jan 13

Scott Ritter az amerikai tengerészgyalogság egykori hírszerző tisztje, 
aki a volt Szovjetunióban fegyverzetellenőrzési szerződéseket hajtott 
végre, a Perzsa-öbölben szolgált a Sivatagi Vihar hadművelet idején és 
Irakban felügyelte a tömegpusztító fegyverek leszerelését. Legutóbbi 
könyve a Clarity Press által kiadott Disarmament in the Time of 
Perestroika. (A teljes cikkét lefordítottam számotokra a kapcsolódó 
linkekkel és tudásanyaggal kiegészítve - VilagHelyzete)

https://www.alternativhirek.com/2023/01/2023-as-kilatasok-ukrajna-es-haboru.html

Tekintettel a minszki megállapodások kétszínű történetére, nem 
valószínű, hogy Oroszországot diplomáciai úton le lehet beszélni katonai 
offenzívájáról. Így 2023 a jelek szerint a folyamatos erőszakos 
konfrontáció évének ígérkezik.

Közel egy évnyi drámai akció után, amikor a kezdeti orosz 
előrenyomulásra ukrán ellentámadással válaszoltak, az orosz-ukrán 
konfliktus frontvonalai stabilizálódtak, mindkét fél véres 
pozícióháborút folytat és brutális harcban őrlik fel egymást, miközben 
várják a következő nagyobb kezdeményezést bármelyik fél részéről.

Az Ukrajna elleni orosz invázió egyéves évfordulójának közeledtével az a 
tény, hogy Ukrajna idáig jutott a konfliktusban, erkölcsi és - kisebb 
mértékben - katonai győzelmet is jelent.

Az Egyesült Államok vezérkari főnökeinek elnökétől a CIA igazgatójáig a 
legtöbb magas rangú nyugati katonai és hírszerzési tisztviselő 2022 
elején úgy ítélte meg, hogy egy Ukrajna elleni nagyszabású orosz katonai 
offenzíva gyors és döntő orosz győzelmet eredményezne.

Az ukrán hadsereg rugalmassága és bátorsága mindenkit meglepett, 
beleértve az oroszokat is, akiknek eredeti akcióterve, beleértve a 
feladatra kijelölt erőket is, nem bizonyult megfelelőnek a kijelölt 
feladatokhoz.

Az ukrán győzelemnek ez a felfogása azonban félrevezető.

A diplomácia halála

Ahogy a por leülepszik a csatatéren, egy minta rajzolódik ki az Ukrajna 
lerohanására vonatkozó orosz döntés mögött álló stratégiai elképzelésről.

Miközben a nyugati mainstream narratíva továbbra is az orosz akciót egy 
provokálatlan agresszió elhamarkodott aktusának állítja be, a tények 
olyan mintázatot mutatnak, amely arra utal, hogy az ENSZ Alapokmány 51. 
cikke szerinti megelőző kollektív önvédelemre vonatkozó orosz érvnek 
lehet alapja.

A 2014-es és 2015-ös minszki megállapodások elfogadásáért felelős 
tisztviselők (Petro Porosenko volt ukrán elnök, Francois Hollande volt 
francia elnök és Angela Merkel volt német kancellár) nemrégiben tett 
beismerései azt mutatják, hogy a minszki megállapodások célja - a 2014 
utáni donbásszi konfliktus békés rendezésének előmozdítása volt az ukrán 
kormány és az oroszbarát szeparatisták között - nem volt több és nem 
volt más, mint HAZUGSÁG!

2015. február 12: Vlagyimir Putyin orosz elnök, Francois Hollande 
francia elnök, Angela Merkel német kancellár, Petro Porosenko ukrán 
elnök a normandiai formátumú tárgyalásokon a fehéroroszországi Minszkben.

�� Ehelyett a minszki megállapodások e trojka szerint alig voltak 
többek, mint eszköz arra, hogy Ukrajna időt nyerjen arra, hogy a NATO 
segítségével olyan hadsereget építsen ki, amely képes a Donbassz sorsára 
juttatni és kiűzni Oroszországot a Krímből.

�� Ennek fényében teljesen új megvilágításba kerül az Egyesült Államok 
és a NATO által Nyugat-Ukrajnában létrehozott állandó kiképző 
létesítmény - amely 2015 és 2022 között mintegy 30 000 ukrán katonát 
képez ki NATO-szabványok szerint, kizárólag azzal a céllal, hogy 
szembeszálljanak Oroszországgal Kelet-Ukrajnában.

�� Ukrajna, Franciaország és Németország beismert kétszínűsége 
ellentétben áll azzal, hogy Oroszország 2022. február 24-i, Ukrajna 
lerohanásáról szóló döntése előtt ismételten ragaszkodott a minszki 
megállapodások teljes körű végrehajtásához.

2008-ban William Burns, az Egyesült Államok korábbi oroszországi 
nagykövete, a CIA jelenlegi igazgatója arra figyelmeztetett, hogy

Oroszország a NATO minden olyan törekvését, amely Ukrajnának a NATO-ba 
való bevonására irányul, nemzetbiztonsági fenyegetésnek tekintené, és ha 
ezt folytatná, orosz katonai beavatkozást provokálna.

Burns ezen feljegyzése nagyon fontos kontextust biztosít a 2021. 
december 17-i orosz kezdeményezésekhez, amelyek egy új európai 
biztonsági keret létrehozására irányulnak, amely Ukrajnát a NATO-n kívül 
tartaná.

❗ Egyszerűen fogalmazva, az orosz diplomácia pályája a konfliktuskerülés 
volt.

Ugyanez nem mondható el sem Ukrajnáról, sem nyugati partnereiről, akik a 
donbászi/krími válságok katonai eszközökkel történő megoldásához 
kapcsolódó NATO-bővítési politikát folytattak.

Game Changer, nem Game Winner
Az orosz kormány reakciója arra, hogy az orosz hadsereg nem tudta 
legyőzni Ukrajnát a konfliktus nyitó szakaszában, fontos betekintést 
nyújt az orosz vezetés céljaival és célkitűzéseivel kapcsolatos 
gondolkodásmódjába.

A döntő győzelem elmaradása miatt az oroszok késznek tűntek elfogadni 
egy olyan eredményt, amely az orosz területi nyereséget a Donbasszra és 
a Krímre korlátozta, valamint Ukrajna beleegyezését, hogy nem 
csatlakozik a NATO-hoz.

Valójában Oroszország és Ukrajna a 2022 április elejére Isztambulba 
tervezett tárgyalásokon egy ilyen irányú megállapodás hivatalossá 
tételének küszöbén állt.

Ez a tárgyalás azonban meghiúsult az akkori brit miniszterelnök, Boris 
Johnson közbenjárására, aki az Ukrajnának nyújtott katonai segítség 
folytatását ahhoz kötötte, hogy Ukrajna hajlandó a tárgyalásokkal 
szemben a csatatéren kikényszeríteni a konfliktus lezárását.

Johnson beavatkozását a NATO azon értékelése motiválta, hogy a kezdeti 
orosz katonai kudarcok az orosz gyengeséget jelzik.

2022. április 9.: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök sétát tesz Boris 
Johnson brit miniszterelnökkel Kijevben.

A NATO-ban uralkodó hangulat, amely Jens Stoltenberg NATO-főtitkár 
nyilvános nyilatkozataiban tükröződik

     ("Ha [Vlagyimir] Putyin orosz elnök győz, az nemcsak az ukránok 
számára jelent nagy vereséget, hanem mindannyiunk számára és ez 
mindenkire veszélyes lesz")

és az USA. Lloyd Austin nevű védelmi minisztere mondta:

     ("Azt akarjuk, hogy Oroszországot olyan mértékben meggyengítsék, 
hogy ne tudjon olyan dolgokat tenni, mint amilyeneket Ukrajna 
lerohanásával tett")

az orosz-ukrán konfliktust egy olyan proxy-háborúként akarta 
felhasználni, amelynek célja Oroszország olyan mértékű meggyengítése 
volt, hogy soha többé ne törekedjen egy Ukrajnához hasonló katonai 
kalandra. [Egy szerencsétlen gazdasági háborúval párosulva az orosz 
kormány megbuktatását is célozta, amint azt Joe Biden elnök tavaly 
tavasszal elismerte.]

Ez a politika adta a lendületet ahhoz, hogy jóval több mint 100 milliárd 
dollár értékű támogatást, köztük több tízmilliárd dollárnyi fejlett 
katonai felszerelést juttassanak Ukrajnának.

Ez a masszív segélyinfúzió sorsfordító esemény volt, amely lehetővé 
tette Ukrajna számára, hogy az elsődlegesen védekező pozícióból átálljon 
egy olyanra, amelyben az újjáalakult, kiképzett, felszerelt és 
NATO-szabványok szerint szervezett ukrán hadsereg nagyszabású 
ellentámadásokat indított, amelyekkel sikerült kiszorítani az orosz 
erőket Ukrajna jelentős területeiről.

Ez azonban nem volt egy győztes stratégia - távolról sem.

Katonai matematika

A lenyűgöző ukrán katonai eredmények, amelyeket a NATO által nyújtott 
katonai segélyek tettek lehetővé, hatalmas áldozatokkal és anyagiakkal 
jártak. Bár a két fél által elszenvedett veszteségek pontos számítása 
nehéz, az ukrán kormány is széles körben elismeri, hogy az ukrán 
veszteségek súlyosak voltak.

Mivel a harcvonalak jelenleg stabilizálódtak, a kérdés, hogy a háború 
hogyan folytatódik, az alapvető katonai matematikára vezethető vissza - 
röviden, két alapvető egyenlet közötti okozati összefüggésre, amelyek az 
égési arányok (milyen gyorsan tartanak fenn veszteségeket) és az 
utánpótlási arányok (milyen gyorsan pótolhatók ezek a veszteségek) körül 
forognak.

A számítás rosszat ígér Ukrajnának.

Úgy tűnik, sem a NATO, sem az Egyesült Államok nem képes fenntartani az 
Ukrajnának szállított fegyverek mennyiségét, ami lehetővé tette az 
oroszok elleni sikeres őszi ellentámadást.

Ez a felszerelés nagyrészt megsemmisült és annak ellenére, hogy Ukrajna 
ragaszkodik ahhoz, hogy további harckocsikra, páncélozott 
harcjárművekre, tüzérségre és légvédelemre van szüksége, és bár úgy 
tűnik, hogy újabb katonai segélyek érkeznek, ezek későn érkeznek a 
csatába és nem elegendő mennyiségben ahhoz, hogy a csatatéren győztes 
hatást gyakoroljanak.

Hasonlóképpen, az Ukrajna által elszenvedett veszteségek aránya, amely 
időnként meghaladja a napi 1000 főt, messze meghaladja az utánpótlás 
mozgósítási és kiképzési képességét.

Joe Biden elnök "álljunk ki Ukrajna mellett" beszédet mond 2022. május 
3-án, a Lockheed Martin troy-i (Alabama) üzemében.

Oroszország ezzel szemben több mint 300 000 ember mozgósításának 
befejezésén dolgozik, akik a jelek szerint az orosz arzenál 
legfejlettebb fegyverrendszerével vannak felszerelve.

Amikor ezek az erők teljes létszámban megérkeznek a csatatérre, 
valamikor január végére, Ukrajnának nem lesz válasza. Ez a rideg 
valóság, párosulva azzal, hogy Oroszország Ukrajna területének több mint 
20 százalékát annektálta, és az infrastrukturális károk megközelítik az 
1 billió dollárt, rosszat ígér Ukrajna jövőjére nézve.

Van egy régi orosz mondás: "Az orosz lassan hámoz, de gyorsan lovagol". 
Úgy tűnik, hogy az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatban is ez a helyzet.

Mind Ukrajna, mind nyugati partnerei azon küzdenek, hogy fenntartsák az 
általuk kezdeményezett konfliktust, amikor 2022 áprilisában 
elutasították a lehetséges békerendezést. Oroszország, miután hátulról 
indult, nagyrészt átcsoportosította magát és úgy tűnik, készen áll arra, 
hogy újrakezdje a nagyszabású támadó hadműveleteket, amelyekre sem 
Ukrajnának, sem nyugati partnereinek nincs megfelelő válasza.

Ráadásul a minszki megállapodások kétszínű előzményeit tekintve nem 
valószínű, hogy Oroszországot diplomáciai eszközökkel le lehet beszélni 
a katonai offenzíváról.
Így 2023 a jelek szerint a folyamatos erőszakos konfrontáció évének 
tűnik, amely egy döntő orosz katonai győzelemhez vezet.


Hogy egy ilyen katonai győzelmet Oroszország hogyan tud egy fenntartható 
politikai rendezéssé alakítani, amely a regionális békében és 
biztonságban nyilvánul meg, azt még nem lehet tudni.

Írta: Scott Ritter az amerikai tengerészgyalogság egykori hírszerző 
tisztje, aki a volt Szovjetunióban fegyverzetellenőrzési szerződéseket 
hajtott végre, a Perzsa-öbölben szolgált a Sivatagi Vihar hadművelet 
idején és Irakban felügyelte a tömegpusztító fegyverek leszerelését. 
Legutóbbi könyve a Clarity Press által kiadott Disarmament in the Time 
of Perestroika.

A teljes cikket fordította és szerkesztette: VilagHelyzete

Forrás és eredeti cikk: 
https://consortiumnews.com/2023/01/11/scott-ritter-2023-outlook-for-ukraine

További friss hírekért: https://www.alternativhirek.com

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.