[Grem] A francia szülészetek már a bevándorlókéi

[KEA]

A francia szülészetek már a bevándorlókéi

MN, 2023.01.10. -- Jacques Guillemain
https://magyarnemzet.hu/velemeny/2023/01/a-francia-szuleszetek-mar-a-bevandorlokei


Franciaországban a négyévesnél kisebb gyermekeknek a negyven százaléka 
bevándorló származású, és az eltolódás csak gyorsul. Amikor a marslakók 
majd beteszik a lábukat a Földre, elsődlegesen Franciaországba jönnek, 
ahol minden ingyen van és egy illegális bevándorlót sem utasítanak ki.
Az Insée, a francia statisztikai hivatal adatai szerint egészen pontosan 
a kisgyerekek 39,4 százaléka bevándorló hátterű három nemzedékre 
visszamenőleg. Közülük 0,8 százalék első generációs, azaz külföldön és 
külföldiként született, 13,3 százalékuknak két, 11,3 százalékuknak pedig 
egy bevándorló szülője van (másodgenerációsok), a többieknek legalább 
egy bevándorló nagyszülőjük van (1,8 százalékuknak mind a négy 
nagyszülője bevándorló). Származásukat tekintve többségükben 
afrikaiakról van szó. Mindez azt jelenti, hogy mire ezek a gyerekek 
felnőnek, a húszévesnél fiatalabb népesség felét teszik majd ki.

Elég csak végigolvasni az alábbi számokat, hogy meggyőződjünk róla: a 
nagy népességcsere tagadói szemfényvesztők, Éric Zemmour 
bevándorlásellenes francia politikus, volt elnökjelölt pedig igazat beszél.

Húsz év leforgása alatt, 1999 és 2019 között 15,6 százalékkal csökkent 
azoknak az újszülötteknek a száma, akiknek mindkét szülőjük francia. 
Ugyanezen időszakban viszont azoké, akiknek legalább az egyik szülőjük 
külföldi, 61,3 százalékkal nőtt, azoké pedig, akiknek mindkét szülőjük 
az, 49,8 százalékkal. 2019-ben az újszülöttek csaknem harmadának 
külföldön született az egyik szülője. Ugyanebben az évben tízből több 
mint kilenc újszülöttnek (91,4 százalékuknak) az Európai Unión kívül 
látták meg a napvilágot a szülei azoké közül, akinek mindkét szülője 
külföldön született. 2016-ban a fiú újszülöttek csaknem egyötöde 
arab-muszlim utónevet kapott. Ez az arány az 1960-as évekig még csaknem 
nulla volt.

A nagy népességcsere valóságtartalmáról szóló vita tehát nem más, mint 
kolosszális szellemi átverés.

Ez a történelmi népváltás a szemünk előtt játszódik le, mégpedig olyan 
ólomköpeny védettségében, amelyet az egymást követő kormányok tartottak 
fent, irányítva ezt a visszafordíthatatlan betelepítést. Ezeréves 
Franciaországunk kiárusításáról van szó olyan népességeknek, amelyek 
jelentős része nem hajlandó beilleszkedni. És hogy még jobban 
kizsigereljék a francia népet, amelyet meg fognak fosztani a saját 
országától, az elitünk törvényeket hozott a „bennszülöttek” 
elhallgattatására és bűnösnek nyilvánítására, ha pisszenni mernek. Azt, 
hogy meg akarjuk védeni kulturális örökségünket, és jogot formálunk rá, 
hogy urak legyünk a saját várunkban, jobb esetben retardált 
franciáskodók tébolyának tekintik, rosszabb esetben a visszataszító 
rasszizmus megnyilvánulásaként, amit el kell ítélni. A hazafiakat aljas 
frátereknek nézik: bevándorláspártijaink szerint Franciaország mindenkié.

1960-ban egyetlen újszülöttet se neveztek el Mohamednek. Ma ez a 
leggyakoribb név a szülészeteken.

Emlékszem, hogy a Maghreb-országokból érkezett számos bevándorlónk, 
különösen a harkik (egykor a franciák oldalán harcoló algériaiak) 
franciásítani akarták arab család- és utónevüket, hogy jobban 
beilleszkedjenek. Ez a gyakorlat az érkezők szakadatlan áradatával 
megszűnt. Választott politikusaink árulása és a média hazugsága mellett 
minden figyelmeztetést elhallgattattak, minden, a bevándorláspárti 
közbeszéd ellen lázadót démonizáltak. Az eredmény: 2022-re a helyzet 
ellenőrizhetetlenné vált, politikusaink pedig a bevándorlók túszaivá. 
Minden végbement, aminek nem kellett volna. Törvényeket hoztunk, hogy a 
megkérdezése nélkül kényszerítsük rá a gall népre a bevándorlást. 
Megnyitottuk a határokat. A revansista politikai iszlámmal 
felélesztettük a vallási ellentéteket. Szemet hunytunk az utcai 
imádkozás, a szegregált uszodák, a fehérek számára tiltott műhelyek 
felett. Kapituláltunk keresztény ünnepeinkkel kapcsolatban, 
meghunyászkodva vettük ki szentjeinket a naptárainkból. Megőriztük a ius 
solit, a születésen alapuló állampolgárságot, amellyel visszaélnek.

Kiárusítottuk a francia állampolgárságot, amelyet azonban soha nem 
vontunk meg a kettős állampolgár bűnelkövetőktől.

Feladtuk az asszimiláció szabályait a különbözőséghez való jog javára. A 
másság befogadása nevében engedtünk a közösségi keretek közé való 
mindenféle bezárkózásnak. A tolerencia és a bűnbánat nevében átírtuk az 
összes tantervünket. Megtagadtuk a történelmünket, és a csirkefogók 
országává tettük Franciaországot. Az antirasszizmus nevében szemet 
hunytunk a migránsbűnözés felett.

A hab a tortán, hogy Mayotte-ot (sziget az Indiai-óceánban) a 
százegyedik francia megyévé tettük, az ismert sikerrel: 95 százalékban 
muszlim és poligám vidék, 40 százalékban illegális bevándorlók lakják, 
és az országos bűnözési statisztikák élén áll. Franciaország harmadik 
világbeli országgá válik, tele szegénynegyedekkel, börtönlakóink 
egynegyede külföldi, kétharmada muszlim. Kétezer év történelmét, a 
kereszténység 1500 évét söprik el, mert a politikusok, akik annyira 
gyávák, mint amennyire ostobák, továbbra is hisznek abban, hogy a 
kultúrák keveredhetnek, a Föld népei pedig valójában egyek. I. Klodvig, 
aki 498 körül az első barbár királyként vette fel a kereszténységet, 
foroghat a sírjában, hogy milyen sebességgel iszlamizálódik 
Franciaország, az egyház legidősebb gyermeke.
A szerző a Riposte Laïque francia hírportál vezető publicistája

Borítókép: Illegális bevándorlók egy átmeneti szállásként használt, 
elhagyott ipartelepen az észak-franciaországi Grande-Synthe településen 
(Fotó: MTI/EPA/Yoan Valat)

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.