[Grem] "Mérgező rémálom" a szinódus jelenlegi állása a most ehunyt, korábban ártatlanul bebörtönzött Pell bíboros szerint

[Emoke Greschik]

 George Pell bíboros halála előtti írásában “mérgező rémálomnak” nevezte a
szinódus jelenlegi állását

https://katolikus.ma/george-pell-biboros-halala-elotti-irasaban-mergezo-remalomnak-nevezte-a-szinodus-jelenlegi-allasat/

*George Pell bíboros nem sokkal a január 10-én, kedden bekövetkezett halála
előtt az alábbi cikket írta a The Spectator c. hetilapnak, amelyben a
közelgő „Szinodalitásról szóló szinódussal” kapcsolatos vatikáni terveket
„mérgező rémálomnak” bélyegezte. A szinódust idén és a jövő évben, két
részletben fogják megtartani, és az ezzel kapcsolatban készített füzet Pell
bíboros szerint „az egyik legösszefüggéstelenebb dokumentum, amelyet valaha
is küldtek Rómából”. Nem csupán arról van szó, hogy „neomarxista zsargonban
fogalmazták”, hanem „ellenségesen viszonyul az apostoli hagyományokhoz”, és
figyelmen kívül hagy olyan alapvető keresztény tanokat, mint az isteni
ítéletbe, a mennybe és a pokolba vetett hit.*

Az Ausztráliában született bíboros, akinek hazájában szexuális visszaélések
hamis vádja miatt a börtön szörnyű megpróbáltatását kellett elviselnie,
amíg fel nem mentették, nagyon bátor volt. Amikor ezt a cikket írta, nem
tudta, hogy hamarosan meghal; készen állt arra, hogy szembenézzen Ferenc
pápa és a szervezők dühével, amikor a cikk megjelenik. Most, hirtelen
halála talán majd még nagyobb nyomatékot ad szavainak, amikor a szinódus
idén októberben összeül.

*(A bevezetőt írta: Damian Thompson)*

*A szinódusi dokumentumról a Katolikus.ma novemberben számolt be itt
<https://katolikus.ma/a-vatikan-uj-szinodalis-dokumentumat-biralja-egy-svajci-puspok/>.
(A szerk.)*

*Az alábbiakban Pell bíboros írásának szövege következik.*

A katolikus püspöki szinódus most annak felépítésével foglalatoskodik, amit
ők „Isten szinodalitásról szóló álmának” gondolnak. Sajnos a püspökök
kifejezett jó szándéka ellenére ez az isteni álom mérgező rémálommá
változott.

Összeállítottak egy 45 oldalas füzetet, amely beszámol a szinódus
„meghallgatásnak és tisztázásnak” szentelt első szakasza során a világ
számos pontján tartott megbeszélésekről. Ez a füzet az egyik
legösszefüggéstelenebb dokumentum, amelyet Rómából valaha is küldtek.

Miközben hálát adunk Istennek azért, hogy a katolikusok száma világszerte
növekszik, különösen Afrikában és Ázsiában, gyökeresen más a kép
Latin-Amerikában, ahol számbeli veszteségeink vannak a protestánsok és a
szekularisták javára.

Minden irónia nélkül, a dokumentum a következő címet viseli: „Tágítsd ki
sátradat”, a bővítés célja pedig nem az, hogy az újonnan megkeresztelteket
fogadják be (azokat, akik válaszoltak a bűnbánatra és hitre való hívásra),
hanem az, hogy befogadjanak mindenkit, aki eléggé érdeklődik ahhoz, hogy
odafigyeljen. A résztvevőket arra buzdítják, hogy szeretettel üdvözöljenek
mindenkit és legyenek radikálisan befogadóak: „Senki sincs kirekesztve”.

A dokumentum még a katolikus résztvevőket sem buzdítja arra, hogy tegyenek
tanítványokká minden népet (Mt 28,16-20), arra pedig még kevésbé, hogy
hirdessék a Megváltót, „az evangéliumot, álljanak vele elő, akár alkalmas,
akár alkalmatlan” (2Tim 4,2).

Az első feladat mindenki, és különösen a tanítók számára az, hogy a
Szentlélekben figyeljenek. A jó hír eme frissített változata szerint a
„szinodalitást”, az egyháznak ezt a létezési formáját nem kell
meghatározni, csupán megélni. Öt kreatív feszültségi pont körül forog, a
radikális befogadástól kezdve halad a részvétel-jellegű misszionálás felé,
„közös felelősséget gyakorolva a többi hívővel és a jóakaratú emberekkel”.
Elismeri a nehézségeket, például a háborút, a népirtást és a papság és a
laikusok közötti szakadékot, de mindez elviselhető – így a püspökök –, az
élő és eleven lelkiségnek köszönhetően.

Az egyháznak ez a képe – egy olyan táguló sátor, amelynek középpontjában az
Úr áll -, Izajás könyvéből származik, és a fő üzenete annak kiemelése, hogy
ez a táguló, bővülő sátor olyan hely, ahol az embereket meghallgatják, nem
pedig elítélik vagy kizárják.

Azt olvassuk tehát, hogy Isten népének új stratégiákra van szüksége; nem
veszekedésekre és ütközésekre, hanem párbeszédre, ahol a hívők és a
hitetlenek közötti különbséget elutasítják. A szöveg azt hangsúlyozza, hogy
Isten népének valóban meg kell hallgatnia a szegények és a Föld
jajkiáltását.

Voltak, akik úgy érezték, hogy az abortuszról, a fogamzásgátlásról, a nők
pappá szenteléséről és a homoszexualitásról való véleménykülönbségek miatt
ezekben a kérdésekben nem lehet végleges álláspontot kialakítani vagy
javasolni. Ugyanez áll a poligámiára, a válásra és újraházasodásra is.

Ugyanakkor a dokumentum világosan beszél a nők alsóbbrendű helyzetének
sajátos problémájáról és a klerikalizmus veszélyeiről, bár elismeri sok pap
pozitív hozzájárulását.

Mit lehet kezdeni ezzel az egyveleggel, a New Age-i jószándék eme
kiáradásával? Ez nem a katolikus hit összefoglalása, sem az Újszövetségből
ismert tanítás. Az anyag hiányos, jelentős vonatkozásokban ellenségesen
viszonyul az apostoli hagyományhoz, és sehol sem ismeri el az Újszövetséget
Isten szavának, amely pedig normaadó minden hitre és erkölcsre vonatkozó
tanítás számára. Az Ószövetséget figyelmen kívül hagyja, a patriarchátust
elutasítja, és a mózesi törvényt, benne a Tízparancsolattal, nem ismeri el.

Először is szögezzünk le két dolgot. A 2023-ban és ’24-ben Rómában tartandó
két végső szinódusnak tisztáznia kell majd, hogy mit is tanítanak erkölcsi
kérdésekben, mivel Jean-Claude Hollerich bíboros, az általános jelentéstevő
(relátor, legfőbb író) nyilvánosan elutasította az egyháznak a
szexualitással kapcsolatos alapvető tanításait azon az alapon, hogy azok
ellentmondanak a modern tudománynak. Normális időkben ezek után helytelen,
sőt lehetetlen lett volna tovább folytatnia relátori munkáját.

A szinódusoknak választaniuk kell, hogy a hit és erkölcs apostoli
hagyományát szolgálják és védelmezik-e, vagy pedig saját megítélésük inkább
arra kényszeríti őket, hogy érvényesítsék szuverenitásukat a katolikus
tanítás felett. El kell dönteniük, hogy az olyan alapvető tanításokat, mint
a papság és az erkölcs, bevihetik-e a pokol pluralista tornácára, oda, ahol
egyesek a bűnök felpuhító újradefiniálását választják, és a többség
egyetért abban, hogy tisztelettudóan nem ért egyet.

A szinóduson kívül a fegyelem lazul – különösen Észak-Európában, ahol
néhány püspököt még azután sem dorgáltak meg, hogy azt állította, joga van
a véleménykülönbségre. Néhány egyházközségben és szerzetesrendben már
szélesebb körben létezik egy *de facto pluralizmus* olyan dolgokban, mint a
homoszexuális tevékenység megáldása.

Az egyházmegyés püspökök az apostolok utódai, minden egyházmegyében ők a
legfőbb tanítók, akik nyájuk helyi egységének és a pápa, Szent Péter utóda
körüli egyetemes egységnek a középpontját alkotják. Lyoni Szent Iréneusz
óta a püspök a garanciája a krisztusi tanítás, az apostoli hagyomány iránti
folyamatos hűségnek. Ő a kormányzó és néha ő a bíró, ő a tanító és a
szentség celebránsa, nem csak holmi háttérbe húzódó különálló személy,
netán olyasvalaki, akinek a dolga csupán a gondolkodás nélküli jóváhagyás.

A „Tágítsd a sátrat” tisztában van a püspökök hibáival, akik néha nem
figyelnek az emberekre, autokratikus hajlamúak, klerikalisták és
individualisták. Vannak jelei a reménynek, a hatékony vezetésnek és
együttműködésnek, de a dokumentum úgy véli, hogy le kell rombolni a hatalom
piramisszerű modelljeit, és az egyetlen valódi tekintélyt a szeretet és a
szolgálat adja. A keresztség méltóságát kell hangsúlyozni, nem pedig a papi
felszentelést, a vezetési stílusnak pedig kevésbé hierarchikusnak, hanem
inkább körkörösnek és részvételen alapulónak kell lennie.

Minden katolikus szinóduson (és zsinaton) és minden ortodox szinóduson a
püspökök voltak a főszereplők. Ezt kellene szelíd, együttműködő formában a
kontinentális szintű szinódusokon is érvényesíteni és a gyakorlatba ültetni
úgy, hogy a lelkipásztori kezdeményezések a sértetlen tanítás keretein
belül maradjanak. A püspökök nem azért vannak ott, hogy egyszerűen
hitelesítsék a megfelelő eljárást, és megadják a „nihil obstat”-ot arra,
amit láttak.

A szinódus egyetlen résztvevőjének – világiaknak, szerzeteseknek, papoknak,
püspököknek – sem tesz jót, ha a szinódus úgy dönt, hogy nem lehet szavazni
vagy javaslatokat tenni. Ha csak a szervezőbizottság véleményét lehet
továbbítani a Szentatyának, hogy ő aztán úgy tegyen, ahogyan jónak látja,
az visszaélés a szinodalitással, a püspökök kiszorítása, amit sem a
Szentírás, sem a hagyomány nem indokol. Ez nem megfelelő eljárás, és
alkalmat ad a manipulációra.

A rendszeresen misére járó katolikusok nagy többséggel sehol sem támogatják
a jelenlegi szinódus megállapításait. A felsőbb egyházi szinteken sincs
nagy lelkesedés. Az ilyen jellegű folytatódó találkozók elmélyítik a
megosztottságot, és néhány szemfüles kihasználhatja a zűrzavart és a
jóakaratot. A köztünk lévő volt anglikán vallásúak helyesen látják, hogy a
zavarodottság elmélyül, a hagyományos erkölcs ellen támadás indul, és a
párbeszédbe a kirekesztésről, elidegenedésről, identitásról,
marginalizációról, a képviselet nélküliekről, az LMBTQ-ról szóló
neomarxista zsargon kerül be, viszont kiszorulnak az olyan keresztény
fogalmak, mint a megbocsátás, a bűn, az áldozat, a gyógyulás vagy a
megváltás. Miért van csend a halál utáni jutalomról vagy büntetésről, a
négy utolsó dologról, a halálról és az ítéletről, a mennyről és a pokolról?

A szinódusi folyamat eddig elhanyagolta, sőt lefokozta a transzcendens
dolgokat, a Szentlélekre történő hivatkozásokkal elfedte Krisztus központi
szerepét, és neheztelést váltott ki, különösen a résztvevők körében.

A munkadokumentumok nem részei a magisztériumnak. Csak egy alapot képeznek
a vitára, megítélésük Isten egész népére, és különösen a püspökökre
tartozik, a pápával együtt és a pápa alatt. Ez a munkadokumentum gyökeres
változtatásokra szorul. A püspököknek rá kell ébredniük, hogy van
tennivalójuk, Isten nevében, és minél előbb teszik, annál jobb.

*Írta: George Pell bíboros*

*Fordította: Solymosi Judit*
Forrás: The Spectator
<https://www.spectator.co.uk/article/the-catholic-church-must-free-itself-from-this-toxic-nightmare/>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230114/29291aec/attachment.html>