[Grem] 'A gyűlöletre az evangélium gyógyszerét kell adni' - ferences üzenet Kárpátaljáról a háborúkor

[Emoke Greschik]

 Ferences üzenet Kárpátaljáról a háború idején: A gyűlöletre az evangélium
gyógyszerét kell adni
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2023. február 24., péntek
| 9:51
https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferences-uzenet-karpataljarol-haboru-idejen-gyuloletre-az-evangelium-gyogyszeret-kell-adni

Egy évvel ezelőtt rohanta le Oroszország Ukrajnát. A háború légköre
körülvesz bennünket – folyamatos áramkimaradás és kényszersorozás –, de
tesszük, amit csak tehetünk – mondja a júliustól ismét Kárpátalján, a
ferences misszióban szolgáló Magyar Gergely OFM, aki több kárpátaljai
település plébánosa, hat éven át a misszió vezetője, korábban tizenegy évig
ferences tartományfőnök volt.

*– 2022 júliusától ismét Nagyszőlősön szolgál. Ismerős közegbe tért vissza.
Mi fogadta Kárpátalján?*

– Nagyon jó volt visszatérni, ismerősök, barátok fogadtak, gyorsan vissza
tudtam illeszkedni. Azzal tisztában voltam, hogy mi vár, hiszen
Magyarországról is figyelemmel kísértem a történéseket. Hogy mi minden
változott, elsőként az utcán érzékeltem. Ismerős arcok hiányoztak, viszont
sok volt az idegen, akik feltűntek másfajta viselkedésükkel. Gyakran
hallottam orosz szót. A homokzsákokkal elbarikádozott épületek, légópincék
az utcaképhez tartoztak. A templomból eltűntek a férfiak, a családokban
érezhető volt hiányuk; távollétük törékennyé teszi a család egységét.

Sok esetben az egész család elment, amit fájdalmas megtapasztalni, de meg
kell érteni ezt a helyzetet, s nem tudunk változtatni, csak osztozhatunk a
fájdalmukban.

A folyamatos légiriadókat kezdetben nyomasztó érzéssel fogadtam, az
itteniek ezt már jobban megszokták, de nekem új volt. Ezek az elsőre
szembeötlő benyomások voltak; ennél többet mondott az emberek emocionális
állapota. Érezni lehetett, hogy mennyivel feszültebbek, terheltebbek. Ma is
benne van a levegőben, bár nem hozzuk szóba minden órában, de itt a háború,
s ha nincs is itt közvetlen bombázás, és nem kell itt az életünket
féltenünk, mégiscsak a háború légköre vesz bennünket körül.

*– Egy éve folyik a háború, milyen biztatást tud adni az igehirdetésben?*

– A legfontosabbnak azt tartom, amit ezekben a nehéz napokban az
evangéliumban hallottunk. A hegyi beszéd az ellenség szeretetéről, az
irgalom a megbocsátás parancsáról tanít.

Itt most sokkal élesebben vetődik fel az ellenségszeretet parancsa, mint
amikor békeidőben a meleg fűtött szobában elmélkedünk arról, hogy ki az én
ellenségem.

Sokszor mondták lelkigyakorlaton, hogy nekik nincs is ellenségük. Most ez a
kérdés nagyon élessé vált. Akár nevesítve, akár nevesítetlenül, konkréttá
vált az ellenség képe. Nekünk, keresztényeknek is gyakran feltámad a
szívünkben a gyűlölet, elfog az indulat. A lelkipásztornak ezt kezelni
kell. Ha nem is mindennap, de erről beszélnünk kell. Az evangélium a
megbocsátás, türelem, ellenségszeretet parancsát fogalmazza meg. Azt kéri:
tegyetek jót ellenségeitekkel, imádkozzatok üldözőitekért. Kegyetlenül
élesnek érzékelem az emberek hétköznapjait, kínjait. Emberileg indokoltnak
látjuk a fokozódó feszültséget, gyűlöletet, ami a szívekben jelen van, vagy
jelen lehet.

Erre a fokozódó és valós ellenségképre és gyűlöletre valós gyógyszert, az
evangélium gyógyszerét kell adni.

*– Mit kérdőjelez meg a háború?*

– Háborút élünk meg, s egy háborús helyzetben minden megkérdőjeleződik.
Abba nem tudok és nem is akarok belemenni, ki a hibás, ki a rossz, és ki a
jó fiú. Amúgy sem fekete-fehér az élet, de egy háborús helyzetben még
inkább nem fekete-fehér. Az igazi ellenség sem nem X, sem nem Y. Bár vannak
az emberek között felelős vezetők, de aki az ellenségeskedést, a gyűlöletet
szítja – az igazi ellenség –, az a sátán.

Önmagunkat hűteni és csitítani kell; tudatosítani, hogy az igazi
ellenséggel szálljunk szembe.

Szép a Szent Mihály-imádság, amit Kárpátalján a háború kitörése óta
imádkozunk, az égiek segítségét kérve a sátán cselvetéseivel szemben. Aki
itt született, annak hazaszeretetét, a haza védelméért való buzgólkodását
meg lehet érteni. Az Egyház tanításában benne van a jogos önvédelem, a
családunk, hazánk megvédése. Az azonban nincs benne, hogy ennek érdekében
embert is ölhetünk. Hogy ki az oka mindennek, ebbe a kérdésbe belemenni nem
szerencsés, hiszen senkinek nincs száz százalékig igaza, semmilyen
gyilkosság és gyűlölet nem megengedett, ha Krisztus evangéliumát nézzük. Az
Egyház tanítása beszél önvédelemről, Jézus tanításában azonban sehol nem
találtam, hogy nyugodtan öld meg az ellenségedet.

Jézus az önvédelem abszolút ellenpéldája.

Amikor a főpapok és Pilátus elé kerül, pusztán verbális önvédelmet mutat.
„Ha rosszul szóltam, indokold meg, ha jót, miért ütsz engem.” Ilyen
radikális erőszakmentességgel találkozunk Jézus egész életében. Valahol
ennek a példának kell előttünk állnia, Jézus e szerint cselekszik egész
életében. Ne fegyverekben, a gyilkosság brutális eszközeiben bízzunk, hanem
a párbeszédben, a tárgyalásokban, melyekre nagy szükség volna.

*– A háború első évfordulóján milyenek most a mindennapok?*

– Kevesebb a menekült Kárpátalján, nekünk alig adódik találkozás velük.
Sokkal kevesebb lelkipásztori segítséget igényelnek, mint én vártam. A
Kárpátalján élő emberekben természetesen és mélyen vallásos népet ismertem
meg. A Kelet-Ukrajnából érkezőkön nagyobb mértékben érezhető a szovjet idő
pusztítása és az ateizmus. Ma már nem az ő ellátásuk a fő feladat az itt
élők számára, hanem az a mindennapi feszültség, ami két dologra
fókuszálható. Az áramkimaradás és a mozgósítás, behívók sokasága.
Novembertől egy héttel ezelőttig a nap nagy részében nem volt áram. Ez
megnyomorította az embereket. Főként azokat a tömbházakban élőket, akik
teljesen az áramra támaszkodtak főzésben, fűtésben, világításban.
Kiszolgáltatottá, elesetté váltak.

Nem csak fizikai gond az áramkimaradás, nem pusztán a kényelem megvonása,
az ember lelkére is ráül, különösen a téli hónapokban, amikor már négy
órakor besötétedett.

Egy hete folyamatosan van áram, ami állítólag egy hónapig tart, úgy
mondják, mérni szeretnék, hogy mennyi a tényleges áramigény.

Napi jelenség lett a besorozás, különösen intenzívvé vált az elmúlt
hetekben. A média nem beszélt róla, de tudható volt, hogy elég magas a
katonai veszteség, ezért intenzíven rákapcsoltak a behívásokra. Nem egy és
nem két esetben történt erőszakos behívás, hogy az embereket összeszedték
és bevitték, néhol utcáról. Munkácson körülvették a piacot, és aki ott
volt, minden férfit bevittek a hadkiegészítőre. Durván az emberek lelkére
telepszik a feszültség, a bujkálás.

*– A háború elején elindult Nagyszőlősön egy imaszolgálat a békéért. Hogyan
látjátok a jövőt?*

– 365 napja mindennap háromkor, az irgalmasság óráját imával tölti egy
elszánt csoport. Kisded nyáj, melyhez én is igyekszem csatlakozni. Biztos
vagyok benne, az Úristen számontartja szolgálatukat. Reménykeltő, hogy a
kárpátaljai pedagógusszövetség ügyelt arra, hogy minden faluban
folytatódjon a magyar oktatás. Áldásos az is, hogy minket, lelkipásztorokat
rendszeresen találkozni hív Lucsok Miklós püspök. Képzéseken vehetünk
részt, és ez megerősít bennünket abban, hogy egymásra jobban odafigyeljünk,
senki se maradjon magára. Hogy mit hoz a jövő? Csak találgathatunk. Egyet
tudunk.

Tesszük azt, amit csak tehetünk, igyekszünk úgy élni, mintha normálisan
működne minden.

Aztán folyton abba ütközünk, hogy nem normálisan működnek a dolgok.

Valaki azt fogalmazta meg, ne háborúban éljünk, hanem a háború mellett.

Mindennapi tevékenységünknek, így a papi tevékenységünknek is működnie
kell. Dolgozunk, tervezzük a nyári táborokat, a következő tanévet.
Készülünk a húsvétra, a szent három napra. Az élet megy, aztán hogy a
tervezésből mi valósul meg, az percről percre változhat; egy légiriadó, egy
áramkimaradás felülírhat mindent. Azt kell elfogadnunk, ami éppen adódik.

*Szerző: Trauttwein Éva*

*Fotó: Merényi Zita (archív)*

*Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230224/4e449406/attachment.html>