<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Ferences üzenet Kárpátaljáról a háború idején: A gyűlöletre az evangélium gyógyszerét kell adni</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont">Nézőpont</a> – 2023. február 24., péntek | 9:51<div class="gmail-ikonok"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferences-uzenet-karpataljarol-haboru-idejen-gyuloletre-az-evangelium-gyogyszeret-kell-adni">https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferences-uzenet-karpataljarol-haboru-idejen-gyuloletre-az-evangelium-gyogyszeret-kell-adni</a></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g128701']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=128701&v=1&img=c_398A3264.jpg" style="margin-right: 0px;" width="273" height="182"><span class="gmail-galcount" title="7 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"><br></span></a></div><h3 class="gmail-lead">Egy
évvel ezelőtt rohanta le Oroszország Ukrajnát. A háború légköre
körülvesz bennünket – folyamatos áramkimaradás és kényszersorozás –, de
tesszük, amit csak tehetünk – mondja a júliustól ismét Kárpátalján, a
ferences misszióban szolgáló Magyar Gergely OFM, aki több kárpátaljai
település plébánosa, hat éven át a misszió vezetője, korábban tizenegy
évig ferences tartományfőnök volt.</h3><div class="gmail-contentsav"><p><strong>– 2022 júliusától ismét Nagyszőlősön szolgál. Ismerős közegbe tért vissza. Mi fogadta Kárpátalján?</strong></p>
<p>– Nagyon jó volt visszatérni, ismerősök, barátok fogadtak, gyorsan
vissza tudtam illeszkedni. Azzal tisztában voltam, hogy mi vár, hiszen
Magyarországról is figyelemmel kísértem a történéseket. Hogy mi minden
változott, elsőként az utcán érzékeltem. Ismerős arcok hiányoztak,
viszont sok volt az idegen, akik feltűntek másfajta viselkedésükkel.
Gyakran hallottam orosz szót. A homokzsákokkal elbarikádozott épületek,
légópincék az utcaképhez tartoztak. A templomból eltűntek a férfiak, a
családokban érezhető volt hiányuk; távollétük törékennyé teszi a család
egységét.</p>
<blockquote>
<p>Sok esetben az egész család elment, amit fájdalmas megtapasztalni, de
meg kell érteni ezt a helyzetet, s nem tudunk változtatni, csak
osztozhatunk a fájdalmukban.</p>
</blockquote>
<p>A folyamatos légiriadókat kezdetben nyomasztó érzéssel fogadtam, az
itteniek ezt már jobban megszokták, de nekem új volt. Ezek az elsőre
szembeötlő benyomások voltak; ennél többet mondott az emberek
emocionális állapota. Érezni lehetett, hogy mennyivel feszültebbek,
terheltebbek. Ma is benne van a levegőben, bár nem hozzuk szóba minden
órában, de itt a háború, s ha nincs is itt közvetlen bombázás, és nem
kell itt az életünket féltenünk, mégiscsak a háború légköre vesz
bennünket körül.</p>
<p><strong>– Egy éve folyik a háború, milyen biztatást tud adni az igehirdetésben?</strong></p>
<p>– A legfontosabbnak azt tartom, amit ezekben a nehéz napokban az
evangéliumban hallottunk. A hegyi beszéd az ellenség szeretetéről, az
irgalom a megbocsátás parancsáról tanít.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g128701']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=128701&v=1&p=1&img=c_398A5924.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<blockquote>
<p>Itt most sokkal élesebben vetődik fel az ellenségszeretet parancsa,
mint amikor békeidőben a meleg fűtött szobában elmélkedünk arról, hogy
ki az én ellenségem.</p>
</blockquote>
<p>Sokszor mondták lelkigyakorlaton, hogy nekik nincs is ellenségük.
Most ez a kérdés nagyon élessé vált. Akár nevesítve, akár
nevesítetlenül, konkréttá vált az ellenség képe. Nekünk, keresztényeknek
is gyakran feltámad a szívünkben a gyűlölet, elfog az indulat. A
lelkipásztornak ezt kezelni kell. Ha nem is mindennap, de erről
beszélnünk kell. Az evangélium a megbocsátás, türelem, ellenségszeretet
parancsát fogalmazza meg. Azt kéri: tegyetek jót ellenségeitekkel,
imádkozzatok üldözőitekért. Kegyetlenül élesnek érzékelem az emberek
hétköznapjait, kínjait. Emberileg indokoltnak látjuk a fokozódó
feszültséget, gyűlöletet, ami a szívekben jelen van, vagy jelen lehet.</p>
<blockquote>
<p>Erre a fokozódó és valós ellenségképre és gyűlöletre valós gyógyszert, az evangélium gyógyszerét kell adni.</p>
</blockquote>
<p><a title="" rel="lightbox['g128701']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=128701&v=1&p=1&img=c_398A7359-3.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>– Mit kérdőjelez meg a háború?</strong></p>
<p>– Háborút élünk meg, s egy háborús helyzetben minden
megkérdőjeleződik. Abba nem tudok és nem is akarok belemenni, ki a
hibás, ki a rossz, és ki a jó fiú. Amúgy sem fekete-fehér az élet, de
egy háborús helyzetben még inkább nem fekete-fehér. Az igazi ellenség
sem nem X, sem nem Y. Bár vannak az emberek között felelős vezetők, de
aki az ellenségeskedést, a gyűlöletet szítja – az igazi ellenség –, az a
sátán.</p>
<blockquote>
<p>Önmagunkat hűteni és csitítani kell; tudatosítani, hogy az igazi ellenséggel szálljunk szembe.</p>
</blockquote>
<p>Szép a Szent Mihály-imádság, amit Kárpátalján a háború kitörése óta
imádkozunk, az égiek segítségét kérve a sátán cselvetéseivel szemben.
Aki itt született, annak hazaszeretetét, a haza védelméért való
buzgólkodását meg lehet érteni. Az Egyház tanításában benne van a jogos
önvédelem, a családunk, hazánk megvédése. Az azonban nincs benne, hogy
ennek érdekében embert is ölhetünk. Hogy ki az oka mindennek, ebbe a
kérdésbe belemenni nem szerencsés, hiszen senkinek nincs száz százalékig
igaza, semmilyen gyilkosság és gyűlölet nem megengedett, ha Krisztus
evangéliumát nézzük. Az Egyház tanítása beszél önvédelemről, Jézus
tanításában azonban sehol nem találtam, hogy nyugodtan öld meg az
ellenségedet.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g128701']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=128701&v=1&p=1&img=c_398A5832.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<blockquote>
<p>Jézus az önvédelem abszolút ellenpéldája.</p>
</blockquote>
<p>Amikor a főpapok és Pilátus elé kerül, pusztán verbális önvédelmet
mutat. „Ha rosszul szóltam, indokold meg, ha jót, miért ütsz engem.”
Ilyen radikális erőszakmentességgel találkozunk Jézus egész életében.
Valahol ennek a példának kell előttünk állnia, Jézus e szerint
cselekszik egész életében. Ne fegyverekben, a gyilkosság brutális
eszközeiben bízzunk, hanem a párbeszédben, a tárgyalásokban, melyekre
nagy szükség volna.</p>
<p><strong>– A háború első évfordulóján milyenek most a mindennapok?</strong></p>
<p>– Kevesebb a menekült Kárpátalján, nekünk alig adódik találkozás
velük. Sokkal kevesebb lelkipásztori segítséget igényelnek, mint én
vártam. A Kárpátalján élő emberekben természetesen és mélyen vallásos
népet ismertem meg. A Kelet-Ukrajnából érkezőkön nagyobb mértékben
érezhető a szovjet idő pusztítása és az ateizmus. Ma már nem az ő
ellátásuk a fő feladat az itt élők számára, hanem az a mindennapi
feszültség, ami két dologra fókuszálható. Az áramkimaradás és a
mozgósítás, behívók sokasága. Novembertől egy héttel ezelőttig a nap
nagy részében nem volt áram. Ez megnyomorította az embereket. Főként
azokat a tömbházakban élőket, akik teljesen az áramra támaszkodtak
főzésben, fűtésben, világításban. Kiszolgáltatottá, elesetté váltak.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g128701']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=128701&v=1&p=1&img=c_398A5010.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<blockquote>
<p>Nem csak fizikai gond az áramkimaradás, nem pusztán a kényelem
megvonása, az ember lelkére is ráül, különösen a téli hónapokban, amikor
már négy órakor besötétedett.</p>
</blockquote>
<p>Egy hete folyamatosan van áram, ami állítólag egy hónapig tart, úgy mondják, mérni szeretnék, hogy mennyi a tényleges áramigény.</p>
<p>Napi jelenség lett a besorozás, különösen intenzívvé vált az elmúlt
hetekben. A média nem beszélt róla, de tudható volt, hogy elég magas a
katonai veszteség, ezért intenzíven rákapcsoltak a behívásokra. Nem egy
és nem két esetben történt erőszakos behívás, hogy az embereket
összeszedték és bevitték, néhol utcáról. Munkácson körülvették a piacot,
és aki ott volt, minden férfit bevittek a hadkiegészítőre. Durván az
emberek lelkére telepszik a feszültség, a bujkálás.</p>
<p><strong>– A háború elején elindult Nagyszőlősön egy imaszolgálat a békéért. Hogyan látjátok a jövőt?</strong></p>
<p>– 365 napja mindennap háromkor, az irgalmasság óráját imával tölti
egy elszánt csoport. Kisded nyáj, melyhez én is igyekszem csatlakozni.
Biztos vagyok benne, az Úristen számontartja szolgálatukat. Reménykeltő,
hogy a kárpátaljai pedagógusszövetség ügyelt arra, hogy minden faluban
folytatódjon a magyar oktatás. Áldásos az is, hogy minket,
lelkipásztorokat rendszeresen találkozni hív Lucsok Miklós püspök.
Képzéseken vehetünk részt, és ez megerősít bennünket abban, hogy
egymásra jobban odafigyeljünk, senki se maradjon magára. Hogy mit hoz a
jövő? Csak találgathatunk. Egyet tudunk.</p>
<blockquote>
<p>Tesszük azt, amit csak tehetünk, igyekszünk úgy élni, mintha normálisan működne minden.</p>
</blockquote>
<p><a title="" rel="lightbox['g128701']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=128701&v=1&p=1&img=c_398A3429.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Aztán folyton abba ütközünk, hogy nem normálisan működnek a dolgok.</p>
<blockquote>
<p>Valaki azt fogalmazta meg, ne háborúban éljünk, hanem a háború mellett.</p>
</blockquote>
<p>Mindennapi tevékenységünknek, így a papi tevékenységünknek is
működnie kell. Dolgozunk, tervezzük a nyári táborokat, a következő
tanévet. Készülünk a húsvétra, a szent három napra. Az élet megy, aztán
hogy a tervezésből mi valósul meg, az percről percre változhat; egy
légiriadó, egy áramkimaradás felülírhat mindent. Azt kell elfogadnunk,
ami éppen adódik.</p>
<p><strong>Szerző: Trauttwein Éva</strong></p>
<p><strong>Fotó: Merényi Zita (archív)</strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p></div>
</div>