[Grem] "... a „jófej egyház” projektje nem jött be" – Szilvay G. válasza Török Csabának

[Emoke Greschik]

Vegyétek már észre, hogy a „jófej egyház” projektje nem jött be – válasz
Török Csabának <https://mandiner.hu/cikk/20230418_torok_csaba_valasz>
2023. április 18. 18:01
https://mandiner.hu/cikk/20230418_torok_csaba_valasz
*Írta: Szilvay Gergely <https://mandiner.hu/szerzo/szilvay_gergely> *
Lehet, hogy Ferenc pápát a másként gondolkodók érdeklik, de a másként
gondolkodókat nem igazán érdekli Ferenc pápa.

Ferenc pápa nem vállakat veregetni jön hozzánk, hanem sebeket gyógyítani –
írja
<https://telex.hu/velemeny/2023/04/16/szemlelek-sorozat-papalatogatas-torok-csaba>
Török Csaba, az esztergomi bazilika plébánosa, a katolikus egyház
tévéfelelőse a Telex Szemlélek-rovatában.

Elolvastam Török Csaba cikkét, és minden szavával egyetértek. Viszont
nagyon-nagyon egyoldalúnak találom. Mióta eszemet tudom, folyamatosan jelen
van ez az önostorozó hangnem az egyházi közösségekben, annak ellenére, hogy
minden megnyilvánulásakor úgy teszünk, mintha újszerű és bátor lenne. És
azon túl, hogy persze az önreflexió fontos dolog, egyébként nem bizonyult
túl attraktívnak sem befelé, sem kifelé. De haladjunk sorban.

Török Csaba felteszi a kérdést:* „Kikhez jön a pápa? A jó katolikusokhoz? A
papokhoz, a szerzetesekhez és a püspökökhöz? A keresztény kurzus
politikusaihoz? A saját magunkról gyártott idealizált képzelgések
megtestesítőihez? Vagy esetleg másokhoz is? »A jövő egyházának kényelmetlen
atyánkfiaihoz«, hogy Diósi Dávid igen találó megfogalmazásával éljek?
Azokhoz, akiket kinézünk a templomainkból? Akiket megvetünk? Akiket a
»krisztusi szeretet« által feltüzelt utálkozással gyűlölünk? Vagy akik
zavarják a köreinket? Akik más értékek mentén keresik boldogulásukat? Akik
kilógnak a keretek közül, akikben csorbul a »forma«? Akik nem simulnak bele
zökkenőmentesen és akadálytalanul a nagy katolikus csendéletbe (ahol a
hangsúly inkább a csenden, semmint az életen van)? Szeretném, hogy a pápa
mindannyiunkhoz jöjjön, és ebben a »mi«-ben mind ott lennénk. Mindenféle
»mi–ők«-megosztás és megoszlás nélkül.”*
*Jön a pápa, de ki megy ki a pápára?*

Én viszont azt kérdezném: kiket érdekel komolyan a pápalátogatás, azon túl,
hogy idejön egy világszerte ismert celeb? Ki megy ki a pápára? Elmondom: a
pápalátogatásra kilátogató, azt komolyan követő tömegek nem azok lesznek,
„akik más értékek mentén keresik a boldogulásukat”. Nem az egyház
perifériáján élők és a másként gondolkodók. Nem az ateisták, nem az
agnosztikusok, nem illegális bevándorlók, nem a buddhisták, nem a maguk
módján (nem) vallásosak.
Lehet, hogy Ferenc pápát a másként gondolkodók érdeklik, de a másként
gondolkodókat nem igazán érdekli Ferenc pápa.

Számukra ő egy celeb a sok közül. Addig érdekes, amíg néha úgy lehet
értelmezni a szavait, ahogy nekik tetszik. (Amúgy szerintem Ferenc pápa nem
a másként gondolkodók miatt jön. Azért jön, mert itt még lát híveket,
akikért érdemes eljönni.)

Hanem a látható, intézményes egyház létező közösségei; plébániaközösségek,
egyházi iskolák közösségei, ifjúsági közösségek; azok, akik rendszeres
miselátogatók, fontos számukra, hogy mit tanít az egyház. A pápalátogatásra
a keménymag látogat ki tömegesen. És persze talán azok, akik sok mindenben
nem értenek egyet az egyházzal, de valamiért mégis szorosan kötődnek
hozzá., A „jó” és rossz katolikusok, köztük például a püspökök, papok,
szerzetesek, akár még a „keresztény kurzus politikusai” is ott lesznek, az
előző Hősök terei pápa misén ugyanis nem eggyel találkoztam közülük, amint
hétköznapi emberként követték a szertartást valahol az Andrássy úton a
családjukkal, mindenféle felhajtás (és VIP-ülőhely) nélkül.
*Nemigazi keresztények*

Ők azok, akik elviselik, hogy a szemlélekesek elmondják róluk, hogy ők
valójában nem igazi keresztények, mert szerintük a nem keresztények igazibb
keresztények. A szemlélekes kereszténység ugyanis egy keresztény erényt
emel ki, az ellenség szeretetét, és persze azt sem magára vonatkoztatja,
hanem a politikai jobboldalra és az ahhoz tartozó keresztényekre. A magyar
jobboldali pártokra szavazó keresztények szerintük kirekesztik a baloldali
meggyőződésű embertársaikat, a kormány meg mélyíti a magyar társadalom
megosztottságát. Harminc éve hallgatom ezeket a szólamokat: a keresztény
önostorozást, és a magyar társadalom megosztottságáról szóló sirámokat. Egy
ideig egyet értettem velük. Aztán elegem lett. Már bocs, de a demokrácia
megosztottságot okoz.

A demokráciában különböző politikai pozíciók versenyeznek egymással. A
verseny megosztottságot szül. Egyáltalán a különféle politikai pozíciók
léte is megosztottságot tükröz. A nyugati történelemben ezt az ideológiai
megosztottságot a felvilágosodás okozta, a demokrácia pedig fokozta. Ez jár
a demokráciával. Aki demokrata, megbékél vele és elviseli. Ne higgyük, hogy
más nyugati társadalmak nem megosztottak. Megosztottak az amerikaiak,
megosztottak a spanyolok, és így tovább. A németek talán nem, de az egy
liberális egység.

Mindegy is, nem ez a lényeg. Oda akartam kilyukadni, hogy rámutassak: a
szemlélekes kereszténység egy erényen mér mindenkit, és annak gyakorlását
is a jobboldaliakon kéri számon. Szerinte a jobboldaliak megosztottságot
mélyítenek és nem szeretik politikai ellenfeleiket, a másként
gondolkodókat, és ezért nem „igazi” keresztények, mert a Szemlélek szerint
az igazikereszténység mércéje kizárólag a politikai tolerancia és az
ideológiai másként gondolkodók keblünkre ölelése.
*A tökéletesek*

Ennek nyomán a szemlélekes kereszténység sajátja az a nem túl új meglátás,
hogy a magukat hívő kereszténynek mondók tömegei sem „igazi” keresztények,
mert hát annak szigorúbb mércéi vannak (például a lazább és tök más
mércéket alkalmazók elfogadása). Ennek „felismerése” után a szemlélekesek
együtt sírnak-nevetnek magukon és a keresztényeken az egyház és a
kereszténység ellenfeleivel, és úgy gondolják, hogy ők az ellenség
szeretete erényének most akkor nagyon kiváló gyakorlói voltak.
Csakhogy az általuk propagált és abszolutizált erényt egyáltalán nem
gyakorolják a hozzájuk képest másként gondolkodó jobboldaliak felé, akikről
olyanokat írnak, hogy miattuk nem járnak templomba más hívek. Törlik a
kommentjeiket a Facebookon, nem válaszolnak a megkereséseikre. Az állítólag
a tolerancia és megértés erényét magas szinten gyakorló Szemlélek évek óta
pocskondiázza a jobboldaliakat, legyenek azok keresztények vagy sem.

Egyébként meg: a szemlélekes megközelítés alapján nincs senki a világon,
talán a szenteket leszámítva, akik „igazi” kereszténynek lehetnének
mondhatók, mivel a keresztény ideál megvalósítása tökéletességet igényelne.
A kereszténység meg ugye a tökéletlen bűnösök egyháza. Vagy talán a
Szemlélek tudja, hol a határ az bűnös, de igazi keresztény és a bűnös
álkeresztény között? Miért mindig az elfogadást és toleranciát emelik ki a
keresztény erények tárából? Nem lehet, hogy a saját elfogadás-értelmezésük
valójában szekuláris-humanista?

Én nem látom, hogy kiket vetnének meg a templomba járók, kiket néznek ki a
templomaikból, kiket utálnak a krisztusi szeretet által feltüzelt
utálkozással, kik zavarják a köreiket. Mert akik más értékek mentén
gondolkodnak, azok nem mennek be a templomba, nem zavarják a köreiket, nem
érintkeznek velük. Vagy ha igen, akkor épphogy azért maradtak kapcsolatban,
mert régi barátok, vagy épp rokonok, és kénytelenek valahogy, jól-rosszul
kezelni az ellentétet, például kiadós beszélgetésekkel és néha akár egy jó
veszekedéssel. Ha meg el is követik az intézményes keresztények a Török
Csaba által nekik felrótt bűnöket, akkor is hívők, bűnös hívők, akik sosem
gondolták, hogy tökéletesek volnának.

Ha meg Török Csaba már csak Ferenc pápa miatt bírja ki a katolikus
egyházban, akkor az már régen rossz. De szólok: sokan Ferenc pápa ellenére
maradtak az egyházban, esetleg a szemlélekeseknek feléjük is érdemes volna
gyakorolniuk kedvenc erényüket.
*A nyitás és a jófejség nem jött be*

Akárhányszor egy pap, egy püspök, egy pápa elmosolyodik, „informálissá”
válik, kritizálja a „klerikalizmust”, a „túlzott formalitásokat”, a „merev
hierarchiát”, és mindazt, amit Török Csaba is felsorolt, hívek és egyházon
kívüliek sokaságának lágyul el a szíve, mondja magában, hogy „ez az”, és
álmodozik újra valami utópiáról. Mintha már mindaz, amit Török Csaba
felsorolt, valóban súlyos probléma lenne az egyházban, és nem épp az
ellenkező tendenciák lennének a meghatározók.

Akárhányszor feltűnik egy Török Csaba, egyedülállóan úttörőnek és bátornak
állítják be, holott rengetegen mondják ugyanezt már évtizedek óta.
Semmi új, semmi bátor, semmi úttörő nincs benne.

Nem azt mondom, hogy mindaz ne lenne probléma, amit Török Csaba felsorol.
Csakhogy ezek valószínűleg mindig problémák lesznek, mivel az egyház is
tökéletlen emberekből áll. Ahogy más bűnök sem szűnnek meg létezni, úgy a
Klerikalizmus & Co. sem fog.

Azonban azt tudom, hogy a szemlélekes stratégia nem meggyőző. Legalábbis a
nem hívők meggyőzésében biztos, hogy nem ért el sikereket. Persze,
bólogatnak hozzá, hiszen kinek nem szimpatikus némi önreflexió? De sem a
Szemlélek, sem maga a pápa nem tudna meggyőzni egyetlen ateistát,
humanistát vagy épp baloldali liberálist sem semmilyen reformmal arról,
hogy lépjenek be az egyházba. A liberális értelmiség imádná az egyház
liberális reformját, de köszöni szépen, a belépésből nem kér, mert nem hisz
Istenben, és a kereszténységet a történelem negatív szereplőjének tartja.
Szerintük inkább a buddhizmus.

Az egyház számukra maximum egy jótékonysági szervezet, ami nem elég
jótékony, és sok rajta a vallásos sallang. Elvégre jótékonykodni lehet
rítusok meg tanítások nélkül is. Így aztán a pápa meg szerintük legjobban
tenné, ha kihirdetné, hogy nincs Isten, tévedés volt az előző kétezer év,
bezárná a boltot, és feloszlatná az egyházat.

Mi lenne, ha néha a törökcsabák elmagyaráznák azt is, miért van hierarchia,
és miért fontosak a formalitások? Hogy miért volt, van és lesz papság, ami
bizonyos értelemben felette áll a laikusoknak? Hogy mi értelme a
dogmáknak? Mi lenne, ha végre véget vetnénk annak a borzalmas,
buksisimogató infantilizmusnak, ami régóta elharapózott az egyházban? Mi
lenne, ha nem írnánk le olyan értelmezhetetlen hülyeségeket, hogy az
egyházi hierarchia és a hívek viszonya „túlszakralizált”
és „túlspiritualizált”? (Bár ezt a félmondatot nem tudtam teljesen
kibogozni.) Mi lenne, ha Török Csaba, a Szemlélek, és mindenki, aki
a „jófej egyház” propagálója, rádöbbenne végre, hogy *„vége a 60-as
éveknek, és nem jön újra el”*?

Hogy a jófejségi projekt nem jött be? Nem meggyőző? Nem az a baj, hogy az
egyház nem elég jófej, hanem hogy akár túlságosan is az? Persze a papok
legyenek jófejek szerintem is, meg emberközeliek (azok, mert emberek), de
ebből irányzatot csinálni?

Mert ugyanis ki akarna egy olyan közösségnek a tagja lenni, amiben
folyamatos az önvád, leszegett fejjel közlekednek a tagjai az utcán,
bocsánatot kérnek a létükért, kétségbe vonják saját hitelességüket és
integritásukat ahelyett, hogy öntudatosak, önazonosak lennének, és
természetes módon felvállalnák, amit gondolnak? Mi lenne, ha egyenes
testtartással állna az egyház a világ elé? Ha nem kérne állandóan
bocsánatot a létéért? Ha a keménymagot nem kiáltanánk ki hamis
kereszténynek, akármilyen tökéletlen is, és sugallnánk azt, hogy a nem
keresztények az igaziak?

Mi lenne, ha rájönnénk, hogy a szemlélekes kereszténység tévút, rossz
stratégia, sehová sem vezet?

És bocsánat a címbéli tegezésért, de gondolom a klerikalizmustól és
formalitásoktól nagyon megszabadulni akaró plébános bizonyára megbocsát
érte.

*Nyitókép: Pixabay*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230418/59d75eff/attachment.html>