[Grem] Ma Tours-i Szt. Márton püspök ünnepe

[Emoke Greschik]

 Tours-i Szent Márton püspök
Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2022. november 11., péntek |
6:00
 https://www.magyarkurir.hu/kultura/tours-i-szent-marton-puspok-2017

Szent Márton püspökre emlékezünk liturgikus emléknapján, november 11-én.
Márton napjához, mely gazdasági határnap is volt, számos népszokás és
hiedelem is kapcsolódott. A szent életéről és az ünnephez kapcsoló
szokásokról olvashatnak összeállításunkban.

*Márton **Pannóniában született 316 táján, 397-ben halt meg. Katona
volt.* *Miután
az Úr hívását meghallotta, kérte elbocsátását. Ezt **a császár gyávaságnak
bélyegezte. **A legenda szerint Márton erre így válaszolt: *„*Ha kérésemet
gyávaságnak becsmérled és nem hitnek, hát holnap majd védtelenül odaállok a
csatasor elé, és Jézus nevében, a kereszt jelével, pajzs és sisak nélkül
áthatolok az ellenségen.*”* Így is történt.*



*Simone Martini: Szent Márton leteszi a fegyvert(1320–25, Szent
Ferenc-bazilika Szent Márton-kápolnája, Assisi)*

*A legismertebb róla szóló történet szerint amikor Márton még római
katonatiszt és katekumen volt, lovon közeledett Amiens kapujához. A lova
egyszer csak visszahőkölt az úton, mert megmozdult a hó, és egy koldus
tápászkodott föl, akinek a vállán csak szakadozott rongyok lógtak*. *Éhezve
és vacogva* *nyújtotta a kezét a tiszt felé, és alamizsnát kért.
**Márton **azonban
épp azelőtt játszotta el minden pénzét katonatársaival*, s így kiáltott:
„Akár hiszed, akár nem, egy árva rézpénz nincs a zsebemben, de azért várj
csak, valahogy segítek rajtad!” *Azzal f**ogta széles köpenyét,
lekanyarította a válláról, majd a kardjával széltében kettéhasította, és a
felét odaadta a koldusnak.*

*Simone Martini: Szent Márton és a koldus*
*(**1320–25, **Szent Ferenc-bazilika Szent Márton-kápolnája, Assisi)*

*Márton nem sokkal ezután megkeresztelkedett, leszerelt, és Poitiers
püspökéhez, Szent Hilariushoz csatlakozott. Hazatérve megtérítette anyját,
majd remeteéletet kezdett a Ligur-tengeri Gallinara szigeten. 359-ben
áttelepedett Poitiers mellé, hogy Hilarius támasza lehessen. Cellája körül
alakult a ligugéi, később Tours melletti cellája körül a marmoutier-i
kolostor. 371-ben Tours püspökévé választották. Püspökként is szerzetesi
egyszerűségben élt.*

A Jeromos-féle Martirológium november 11-re teszi Szent Márton
temetését. *Rómában
a 6. század óta ünneplik. Ő az első szentként tisztelt hitvalló.*
*Kultusza bizonyára már a honfoglalás előtt is virágzott Pannóniában.
Tiszteletét Szent István is felkarolta: zászlaira a hadverő Márton képét
festette. Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa (patronus regni)
lett. A szabolcsi zsinat (1093) ünnepét nyilvánossá tette, és háromnapos
előkészülettel is kiemelte. *

*A magyar kereszténység bölcsője, a pannonhalmi bencés apátság Szent Márton
tiszteletére épült a róla elnevezett hegyen, ahol az egyik hagyomány
szerint a szent született.*
A másik hagyomány Savariát, vagyis Szombathelyet tartja Márton
szülővárosának. Az itteni, többszörösen átépített Szent Márton-templom,
mely a régebben különálló Szentmárton falu temploma volt, a hagyomány
szerint Márton szülőházának alapjaira épülhetett. Az előtte lévő kutat már
a középkorban „Szent Márton kútja” néven emlegették. Esterházy Pál szerint
ennek vizével keresztelték meg „dicsőséges Szent Mártonunkat”.

A helyi kultusz híre az Udvarba is eljutott. II. Ferdinánd Szombathely
városát a királyi kincstárnak járó minden rendes és rendkívüli adó fizetése
alól minden időkre fölmentette, de egyben kötelezte is, hogy Márton ünnepén
gondoskodjék a szegényekről.

*Istenünk, Tours-i Szent Márton püspök a te dicsőségedet szolgálta életében
és halálában is. Add, hogy kegyelmed ereje bennünk is hatékonyan
működjék, és szeretetedtől se élet, se halál el ne szakítson minket. A mi
Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a
Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.*

* * *

*Márton napja a néphagyományban*

*Márton ünnepe **a középkor óta határnap volt: a gazdasági év kiemelkedő
zárónapja. A jószág e nap táján került be télre az istállóba.* *A
pásztorok, főleg az ország nyugati részein, ezen a napon számoltak el
szolgálatukkal.*

*„…meghoztam Szent Márton püspök vesszejét”*

*Szent Mártont *már a középkorban *a jószág **egyik jeles **patrónusa*ként
tisztelték hazánkban.* Ünnepéhez kapcsolódik a pásztorjárás és vesszőzés
hagyománya, *mely főként a Dunántúlon, valamint a szomszédos burgenlandi és
a távolabbi németség körében volt ismeretes.

Ennek eredete egy répcevidéki legendára vezethető vissza, mely szerint
egyszer disznóvész dúlt, és az egyik pásztor bement Szombathelyre Mártonhoz
segítségért könyörögni. Álmában a szent püspök fehér nyírfaágat adott neki,
hogy ezzel vesszőzze meg a beteg jószágot, és így majd meggyógyul.

Márton napján ezért *a nyugat-dunántúli falvak pásztorai házról házra
jártak, hosszú, lehetőleg dús lombozatú nyírfavesszőkkel. Ezek közül
egyet-egyet a gazdának adtak, akik ezzel hajtották ki tavasszal első ízben
a disznókat a legelőre. Ha sok lomb volt a vesszőn, az jó szaporulatot
ígért.* A vessző átadásakor köszöntőt mondtak:* „Adjon Isten jó estét,
meghoztam Szent Márton püspök vesszejét. Annyi malacuk legyen, mint ahány
ága-boga van. Adja Isten, hogy több Szent Márton-napot is megélhessünk, s
erőben, egészségben eltölthessünk, nem ilyen búval, bánattal. Több
örvendetesebb napokat adjon Isten, adjon bort, búzát, békességet, s
lelkünknek örök üdvösséget!”*

*A frissen vágott, zöldellő ág archaikus gonoszűző, termékenységvarázsló
eszköz, amelynek használatával többek között György, Katalin, Borbála és
aprószentek napján is találkozunk.*

A köszöntő pásztornak minden háztól szentmártonrétes vagy mártongaras járt.
Járandóságát nem egyszerre szedte össze, hanem beosztotta. Újévig is
eltartott, amíg minden háztól megkapta. A hosszúperesztegi gazdasszony
azért sütött ezen a napon rétest, hogy – mint a faluban mondogatták – Szent
Márton köpönyegét kinyújtsa, és így az ő könyörületességéből a család ne
szűkölködjék, és másokon is tudjon segíteni.

*„Aki Márton napján libát nem eszik…”*

Egy régi deák mondás szerint ludat ettek, bort ittak a szent püspök
ünnepén, amely az óév utolsó nagy jeles napja volt, mert adventtel már az
új esztendő kezdődött.

A lakomák célja volt, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak,
illetve az is magyarázza a nagy áldomásozást, hogy közeledett az advent,
amely a karácsonyt megelőző böjti időszak volt. Márton napja Bod Péter
szerint amolyan második farsang is volt a régieknél: sült ludat ettek és
újbort ittak. Ezzel függ össze a múlt század végén még élő mezőkövesdi
matyó hagyomány: a lakodalmakat az igazi nagyfarsang mellett Márton-nap
táján ülték.

A Szent Márton lúdja voltaképpen egy régi római étkezési szokás és
hagyomány későbbi továbbélése. Ehhez kapcsolódott a legenda: Márton
alázatból a ludak óljába bújt, hogy ne válasszák püspökké. A libák azonban
hangjukkal elárulták őt.

Ezért Márton napjának a frissen tömött lúd vált az ünnepi eledelévé. A
Szombathelyi Egyházmegye kispapjai a szent patrónus napján hagyományosan
Márton lúdját ettek, és bort ittak rá.

Écs falu regulája szerint: *„Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven
át éhezik.”* Hasonló Zalalövő tanítása is: *„Aki Márton napján ludat nem
eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik.”* A mondás azok figyelmeztetésére
szolgálhatott, akik nem adták meg a szentnek az őt megillető tiszteletet.

*„A bornak Szent Márton a bírája”*

*Márton napjára általában megforr az újbor. Ekkor kóstolták meg, ehhez
kapcsolódik a mondás**: A bornak Szent Márton a bírája. *A régi céhvilágban
a jól dolgozó egri mesterlegényre mondták: *Megérdemli a Márton poharát*. A
város borából áldomásbor járt neki.

*„Márton napján, ha a lúd jégen áll…”*

*Márton napja már a telet jelzi. Nemcsak lúdjának mellcsontjából, hanem
ünnepének időjárásából is következtettek a télre, a jövő évi időjárásra,
termésre.*

Már *Apáczai Csere Jánosnál olvassuk: **„Ha a Márton napja ködös,
zűrzavaros tél lészen, ha peniglen hideg, száraz tél. Ha a lúd mellcsontja
világos, hó jön, ha fekete, eső.”* Bod Péter szerint Szent Márton napjáról
is szoktak jövendölni a parasztok: *„Ha tisztába mégyen le a Nap, kemény
tél, ha homályba, lágy tél lészen.”*

*A Somlóvidéken erre a napra várták az első havat*. Úgy mondogatták, h*a
Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha pedig barnán, azaz, ha nem esik hó,
akkor kemény tél várható.* Endrőd népének nyilván kalendáriumi eredetű
regulája: *„Márton napján, ha a lúd jégen áll, akkor karácsonykor vízben
botorkál.”*

*Forrás*

*Diós István: A szentek életeMagyar katolikus lexikon*


* Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.Magyar néprajzi lexikonMagyar
néprajz VII.*

*Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20221111/c825b7c2/attachment.html>