<div dir="ltr">
<h1>Tours-i Szent Márton püspök</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura" target="_blank">Kultúra</a> – 2022. november 11., péntek | 6:00<div> <a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura/tours-i-szent-marton-puspok-2017" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/kultura/tours-i-szent-marton-puspok-2017</a></div></div><div><a rel="lightbox['g45397']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=45397&v=0&img=c_marton.jpg"><span title="12 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> <br></span></a></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Szent
Márton püspökre emlékezünk liturgikus emléknapján, november 11-én.
Márton napjához, mely <span style="background-color:rgb(217,234,211)">gazdasági határnap is volt, számos népszokás és
hiedelem is kapcsolódo</span>tt. </span>A szent életéről és az ünnephez kapcsoló
szokásokról olvashatnak összeállításunkban. </h3><div><p><span style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Márton
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Pannóniában született 316 táján, 397-ben halt meg. Katona volt.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Miután
az Úr hívását meghallotta, kérte elbocsátását. Ezt </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a császár <span style="background-color:rgb(234,209,220)">gyávaságnak
bélyegezte</span>. </b><b>A legenda szerint Márton erre így válaszolt: </b></span>„<span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Ha kérésemet
gyávaságnak becsmérled és nem hitnek, hát holnap majd védtelenül
odaállok a csatasor elé, és Jézus nevében, a kereszt jelével, pajzs és
sisak nélkül áthatolok az ellenségen.</b></span>”<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Így is történt.</b></span></span></p>
<p style="text-align:center"><a title="" rel="lightbox['g45397']"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=45397&v=0&p=1&img=c_martonszent_letesziafegyvert_simone_martini.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><i>Simone Martini: Szent Márton leteszi a fegyvert<br><i>(1320–25, Szent Ferenc-bazilika Szent Márton-kápolnája, Assisi</i><i>)</i><br></i></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A legismertebb róla szóló történet szerint amikor Márton még római
katonatiszt és katekumen volt, lovon közeledett Amiens kapujához. A lova
egyszer csak visszahőkölt az úton, mert megmozdult a hó, és egy koldus
tápászkodott föl, akinek a vállán csak szakadozott rongyok lógtak</b></span>.
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Éhezve és vacogva</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nyújtotta a kezét a tiszt felé, és alamizsnát kért. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">
</span></b><b>Márton </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>azonban épp azelőtt játszotta el minden pénzét katonatársaival</b></span>, s
így kiáltott: „Akár hiszed, akár nem, egy árva rézpénz nincs a
zsebemben, de azért várj csak, valahogy segítek rajtad!” <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Azzal f</b><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">ogta
</span>széles köpenyét, lekanyarította a válláról, majd a kardjával széltében
kettéhasította, és a felét odaadta a koldusnak.</b></span></p>
<p style="text-align:center"><a title="" rel="lightbox['g45397']"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=45397&v=0&p=1&img=c_marton_szentfresko.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><i>Simone Martini: Szent Márton és a koldus</i><br><i>(</i><i>1320–25, </i><i>Szent Ferenc-bazilika Szent Márton-kápolnája, Assisi)</i></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="text-align:justify">Márton nem sokkal ezután
megkeresztelkedett, leszerelt, és Poitiers püspökéhez, Szent Hilariushoz
csatlakozott. Hazatérve megtérítette anyját, majd remeteéletet kezdett a
Ligur-tengeri Gallinara szigeten. 359-ben áttelepedett Poitiers mellé,
hogy Hilarius támasza lehessen. Cellája körül alakult a ligugéi, később
Tours melletti cellája körül a marmoutier-i kolostor. 371-ben Tours
püspökévé választották. Püspökként is</span><span style="text-align:justify"> szerzetesi egyszerűségben élt.</span></b></span></p>
<p><span>A Jeromos-féle Martirológium november 11-re teszi Szent Márton
temetését. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Rómában a 6. század óta ünneplik. Ő az első szentként
tisztelt hitvalló.</b></span></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Kultusza bizonyára már a honfoglalás előtt is virágzott Pannóniában.
Tiszteletét Szent István is felkarolta: zászlaira a hadverő Márton képét
festette. Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa (patronus
regni) lett. A szabolcsi zsinat (1093) ünnepét nyilvánossá tette, és
háromnapos előkészülettel is kiemelte.
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A magyar kereszténység bölcsője, a pannonhalmi bencés apátság Szent
Márton tiszteletére épült a róla elnevezett hegyen, ahol az egyik
hagyomány szerint a szent született.</b></span></p>A másik hagyomány Savariát, vagyis Szombathelyet tartja Márton
szülővárosának. Az itteni, többszörösen átépített Szent Márton-templom,
mely a régebben különálló Szentmárton falu temploma volt, a hagyomány
szerint Márton szülőházának alapjaira épülhetett. Az előtte lévő kutat
már a középkorban „Szent Márton kútja” néven emlegették. Esterházy Pál
szerint ennek vizével keresztelték meg „dicsőséges Szent Mártonunkat”.
<p></p>
<p>A helyi kultusz híre az Udvarba is eljutott. II. Ferdinánd
Szombathely városát a királyi kincstárnak járó minden rendes és
rendkívüli adó fizetése alól minden időkre fölmentette, de egyben
kötelezte is, hogy Márton ünnepén gondoskodjék a szegényekről.</p>
<p><font size="4"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b><i>Istenünk, Tours-i Szent Márton püspök a te dicsőségedet szolgálta
életében és halálában is. Add, hogy kegyelmed ereje bennünk is
hatékonyan működjék, és szeretetedtől se élet, se halál el ne szakítson
minket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és
uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.</i></b></span></font></p>
<p style="text-align:center">* * * </p>
<p><span style="text-decoration:underline"><b>Márton napja a néphagyományban</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Márton ünnepe<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a középkor óta határnap volt: a gazdasági év kiemelkedő
zárónapja. A jószág e nap táján került be télre az istállóba.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A
pásztorok, főleg az ország nyugati részein, ezen a napon számoltak el
szolgálatukkal.</b></span></p>
<p><i>„…meghoztam Szent Márton püspök vesszejét”</i></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szent Mártont </b></span>már a középkorban <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a jószág </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egyik jeles </b><b>patrónusa</b></span>ként
tisztelték hazánkban.<span style="background-color:rgb(252,229,205)"><b> Ünnepéhez kapcsolódik <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a pásztorjárás és vesszőzés
hagyománya</span>, </b></span>mely főként a Dunántúlon, valamint a szomszédos burgenlandi
és a távolabbi németség körében volt ismeretes. </p>
<p>Ennek eredete egy répcevidéki legendára vezethető vissza, mely
szerint egyszer disznóvész dúlt, és az egyik pásztor bement
Szombathelyre Mártonhoz segítségért könyörögni. Álmában a szent püspök
fehér nyírfaágat adott neki, hogy ezzel vesszőzze meg a beteg jószágot,
és így majd meggyógyul.</p><p style="text-align:center"><i></i></p>
<p>Márton napján ezért <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a nyugat-dunántúli falvak pásztorai házról házra
jártak, hosszú, lehetőleg dús lombozatú nyírfavesszőkkel. Ezek közül
egyet-egyet a gazdának adtak, akik ezzel hajtották ki tavasszal első
ízben a disznókat a legelőre. Ha sok lomb volt a vesszőn, az jó
szaporulatot ígért.</b></span> A vessző átadásakor köszöntőt mondtak:<i> „Adjon
Isten jó estét, meghoztam Szent Márton püspök vesszejét. Annyi malacuk
legyen, mint ahány ága-boga van. Adja Isten, hogy több Szent
Márton-napot is megélhessünk, s erőben, egészségben eltölthessünk, nem
ilyen búval, bánattal. Több örvendetesebb napokat adjon Isten, adjon
bort, búzát, békességet, s lelkünknek örök üdvösséget!”</i></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A frissen vágott, zöldellő ág archaikus <span style="background-color:rgb(234,209,220)">gonosz</span>űző,
termékenységvarázsló eszköz, amelynek használatával többek között
György, Katalin, Borbála és aprószentek napján is találkozunk.</b></span></p>
<p>A köszöntő pásztornak minden háztól szentmártonrétes vagy mártongaras
járt. Járandóságát nem egyszerre szedte össze, hanem beosztotta. Újévig
is eltartott, amíg minden háztól megkapta. A hosszúperesztegi
gazdasszony azért sütött ezen a napon rétest, hogy – mint a faluban
mondogatták – Szent Márton köpönyegét kinyújtsa, és így az ő
könyörületességéből a család ne szűkölködjék, és másokon is tudjon
segíteni.</p>
<p><i>„Aki Márton napján libát nem eszik…”</i></p>
<p>Egy régi deák mondás szerint ludat ettek, bort ittak a szent püspök
ünnepén, amely az óév utolsó nagy jeles napja volt, mert adventtel már
az új esztendő kezdődött.</p>
<p>A lakomák célja volt, hogy egész esztendőben bőven ehessenek,
ihassanak, illetve az is magyarázza a nagy áldomásozást, hogy közeledett
az advent, amely a karácsonyt megelőző böjti időszak volt. Márton napja
Bod Péter szerint amolyan második farsang is volt a régieknél: sült
ludat ettek és újbort ittak. Ezzel függ össze a múlt század végén még
élő mezőkövesdi matyó hagyomány: a lakodalmakat az igazi nagyfarsang
mellett Márton-nap táján ülték.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g45397']"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=45397&v=0&p=1&img=c_martonszt_libai.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>A Szent Márton lúdja voltaképpen egy régi római étkezési szokás és
hagyomány későbbi továbbélése. Ehhez kapcsolódott a legenda: Márton
alázatból a ludak óljába bújt, hogy ne válasszák püspökké. A libák
azonban hangjukkal elárulták őt.</p>
<p>Ezért Márton napjának a frissen tömött lúd vált az ünnepi eledelévé. A
Szombathelyi Egyházmegye kispapjai a szent patrónus napján
hagyományosan Márton lúdját ettek, és bort ittak rá. </p>
<p>Écs falu regulája szerint: <i>„Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik.”</i> Hasonló Zalalövő tanítása is: <i>„Aki Márton napján ludat nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik.”</i> A mondás azok figyelmeztetésére szolgálhatott, akik nem adták meg a szentnek az őt megillető tiszteletet. </p>
<p><i>„A bornak Szent Márton a bírája”</i></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Márton napjára általában megforr az újbor. Ekkor kóstolták meg, ehhez kapcsolódik a<span style="color:rgb(0,0,255)"> mondás</span></b></span><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>: <i>A bornak Szent Márton a bírája</i>. </b></span>A régi céhvilágban a jól dolgozó egri mesterlegényre mondták: <i>Megérdemli a Márton poharát</i>. A város borából áldomásbor járt neki.</p>
<p><i>„Márton napján, ha a lúd jégen áll…”</i></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Márton napja már a telet jelzi. Nemcsak lúdjának mellcsontjából,
hanem ünnepének időjárásából is következtettek a télre, a jövő évi
időjárásra, termésre.</b></span></p>
<p>Már <b><span style="color:rgb(0,0,255)">Apáczai Csere Jánosnál olvassuk: </span></b><i><b><span style="color:rgb(0,0,255)">„Ha a Márton napja ködös,
zűrzavaros tél lészen, ha peniglen hideg, száraz tél. Ha a lúd
mellcsontja világos, hó jön, ha fekete, eső.</span></b>”</i> Bod Péter szerint Szent Márton napjáról is szoktak jövendölni a parasztok: <i>„Ha tisztába mégyen le a Nap, kemény tél, ha homályba, lágy tél lészen.”</i></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A Somlóvidéken erre
a napra várták az első havat</b></span>. Úgy mondogatták, h<span style="color:rgb(0,0,255)"><b>a Márton fehér lovon
jön, enyhe tél, ha pedig barnán, azaz, ha nem esik hó, akkor kemény tél
várható.</b></span> Endrőd népének nyilván kalendáriumi eredetű regulája: <i>„<span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Márton napján, ha a lúd jégen áll, akkor karácsonykor vízben botorkál.”</b></span></i></p>
<p><b><span style="text-decoration:underline">Forrás</span></b><br><b>Diós István: <i>A szentek élete<br>Magyar katolikus lexikon</i></b><br><b> Bálint Sándor: <i>Ünnepi kalendárium II.<br></i><i>Magyar néprajzi lexikon<br></i><i>Magyar néprajz VII.</i></b></p>
<p><b>Magyar Kurír</b></p></div>
</div>