[Grem] Augusztus 29.

[Emoke Greschik]

Az említett volt, jelenleg függő k. Lttag, Gyulai György hozzászólása, és
az ö hozzászólása alatt még egy másik hozzászólás arról a listáról:

Hmm...

ha Baják Laci - beharangozott  - hozzászólása megérkezne, azt feltétlenül
küld meg... kiváló erő a fiatalember...   .))

Gyönyörű példázatja a valség kalkulációknak... ettől még nem igaz, hogy nem
volt esély... Az átjárókban még sokáig lehetett volna szerencsék, több
ízben is... Nem hiába építi meg az oszmán az Eszéki hidat, aminek
felégetése még másfél évszázaddal későbben is fontos stratégiai húzás...
.))

Én pl. nem tudtam, hogy Tomori értelmesen az átjárókat akarta lezárni és
nem rajta múlott ez a szerencsétlen nyílt-mezei ütközet, ami egyébként még
így sem volt tökéletesen esélytelen, voltak kezdeti részsikerei...
Nemeseink megtették a kötelességüket, ott döglöttek meg a Hazáért
példamutató kötelességtudással...  - Dicsőség a hősöknek !

Én is támogatnám Perjés és  török kiegyezés modelljét... .) így utólag...
Dodóka kopját tőrt azon ugyan annak idejében, hogy anakron, keresztény
ország nem egyezhetett meg a pogánnyal... mondjuk pár példázat esett
reája...
Többször taglaltuk, hogy Mohács és Buda között még számtalan esély
nyílott... Volt Budának elhárított ostroma is pl ebben az időintervallumban
...

É a legfontosabb talán, hogy a török-kori lakosságveszteségünk és
következményei képezhetik hivatkozását, ürügyét trianonnak, de korántsem ez
a fatuma...
A *Békeparancsnál a legkevésbé sem vették figyelembe az etnikai elvet, ez
üres duma volt... ezzel is feleslegesen áltatjuk magunkat*...
 ))))))))))))))))))))))))))))))))))).)))))

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
A másik hozzászólás:

Kis szerencsével csatát lehetett volna talán nyerni, háborút semmiképpen.
Az Oszmán Birodalom adóbevétele ekkor már 16-20-szorosa volt a Magyar
Királyságénak, erős, központosított állammal és jól szervezett állandó
hadsereggel. Katonai ereje nagyobb volt, mint az összes európai
haderőé együttvéve. A hódításnak egyedül az akciórádiusz jelentett
korlátot, de balszerencsénkre az észak felé éppen a magyar területeken
keresztül húzódott.
Trianonhoz - mármint az ezt előidéző - tragikus vérveszteséghez valóban nem
Mohács vezetett, hanem a 150 évi Oszmán-Habsburg, polgárháborúval
súlyosbított háború Magyarország területén.
Ha volt reális esély elkerülni a háborút, Szulejmán békeajánlatának
elfogadásával (ahogy azt Perjés Géza állította, de legtöbben vitatják),
akkor ennek elmulasztása volt a legnagyobb stratégiai hiba a magyar
történelemben.
Ha viszont ez nem reális esély volt, akkor annyi volt a reális esélyünk,
amennyi megtörtént: a közép-európai Habsburg Monarchia részeként, Habsburg
magyar királlyal, az osztrák örökös tartományok, a Cseh Királyság, a német
birodalmi területek és a spanyol Habsburgok jelentős anyagi és katonai
segítségével menteni, ami menthető.
Másfél évszázad kellett az erőviszonyok átbillenésével, de akkor is csak
nemzetközi összefogással. A fordulat meg is történt, Magyarország
felszabadult és nagyrészt újraegyesült. Erre korábban semmi, de semmi esély
nem volt. Istennek legyen hála, hogy túléltük.
Minden olyan spekuláció, hogy "ha Szapolyai odaér" meg hogy "ha nem húznak
szét a nemesek", ezek csak kávéházikonrádkodások. A magyar nemesség
fikarcnyival nem volt rosszabb bármely más országénál, sőt. Hatalmas
áldozatokat hoztak a hazáért. Az önostorozás nem vezet sehová, és nem is
alapozható meg történelmileg.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220831/38c39a02/attachment.html>