<div dir="ltr"><div dir="ltr"><div>Az említett volt, jelenleg függő k. Lttag, Gyulai György hozzászólása, és az ö hozzászólása alatt még egy másik hozzászólás arról a listáról:</div><div><br></div><div>
<span>Hmm...<div><br></div><div>ha Baják Laci - beharangozott  - hozzászólása megérkezne, azt feltétlenül küld meg... kiváló erő a fiatalember...   .))</div><div><br></div><div>Gyönyörű
 példázatja a valség kalkulációknak... ettől még nem igaz, hogy nem volt
 esély... Az átjárókban még sokáig lehetett volna szerencsék, több ízben
 is... Nem hiába építi meg az oszmán az Eszéki hidat, aminek felégetése 
még másfél évszázaddal későbben is fontos stratégiai húzás...  .))</div><div> </div><div>Én
 pl. nem tudtam, hogy Tomori értelmesen az átjárókat akarta lezárni és 
nem rajta múlott ez a szerencsétlen nyílt-mezei ütközet, ami egyébként 
még így sem volt tökéletesen esélytelen, voltak kezdeti részsikerei...</div><div>Nemeseink megtették a kötelességüket, ott döglöttek meg a Hazáért példamutató kötelességtudással...  - Dicsőség a hősöknek ! </div><div><br></div><div>Én
 is támogatnám Perjés és  török kiegyezés modelljét... .) így utólag... 
Dodóka kopját tőrt azon ugyan annak idejében, hogy anakron, keresztény 
ország nem egyezhetett meg a pogánnyal... mondjuk pár példázat esett 
reája...  </div><div>Többször taglaltuk, hogy Mohács és Buda között még 
számtalan esély nyílott... Volt Budának elhárított ostroma is pl ebben 
az időintervallumban ... </div><div><br></div><div>É a legfontosabb 
talán, hogy a török-kori lakosságveszteségünk és következményei 
képezhetik hivatkozását, ürügyét trianonnak, de korántsem ez a 
fatuma... </div><div>A <b>Békeparancsnál a legkevésbé sem vették figyelembe az etnikai elvet, ez üres duma volt... ezzel is feleslegesen áltatjuk magunkat</b>...   ))))))))))))))))))))))))))))))))))).))))) </div></span>

</div></div><br><div class="gmail_quote">xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx</div><div class="gmail_quote">A másik hozzászólás:<br></div><div class="gmail_quote"><br></div><div class="gmail_quote">
<div>Kis szerencsével csatát lehetett volna talán nyerni, háborút semmiképpen.</div><div>Az
 Oszmán Birodalom adóbevétele ekkor már 16-20-szorosa volt a Magyar 
Királyságénak, erős, központosított állammal és jól szervezett állandó 
hadsereggel. Katonai ereje nagyobb volt, mint az összes európai 
haderőé együttvéve. A hódításnak egyedül az akciórádiusz jelentett 
korlátot, de balszerencsénkre az észak felé éppen a magyar területeken 
keresztül húzódott.</div><div>Trianonhoz - mármint az ezt előidéző - 
tragikus vérveszteséghez valóban nem Mohács vezetett, hanem a 150 
évi Oszmán-Habsburg, polgárháborúval súlyosbított háború Magyarország 
területén. </div><div>Ha volt reális esély elkerülni a háborút, 
Szulejmán békeajánlatának elfogadásával (ahogy azt Perjés Géza 
állította, de legtöbben vitatják), akkor ennek elmulasztása volt a 
legnagyobb stratégiai hiba a magyar történelemben.</div><div>Ha viszont 
ez nem reális esély volt, akkor annyi volt a reális esélyünk, amennyi 
megtörtént: a közép-európai Habsburg Monarchia részeként, Habsburg 
magyar királlyal, az osztrák örökös tartományok, a Cseh Királyság, a 
német birodalmi területek és a spanyol Habsburgok jelentős anyagi és 
katonai segítségével menteni, ami menthető. </div><div>Másfél évszázad 
kellett az erőviszonyok átbillenésével, de akkor is csak nemzetközi 
összefogással. A fordulat meg is történt, Magyarország felszabadult és 
nagyrészt újraegyesült. Erre korábban semmi, de semmi esély nem volt. 
Istennek legyen hála, hogy túléltük.</div><div>Minden olyan spekuláció, 
hogy "ha Szapolyai odaér" meg hogy "ha nem húznak szét a nemesek", ezek 
csak kávéházikonrádkodások. A magyar nemesség fikarcnyival nem volt 
rosszabb bármely más országénál, sőt. Hatalmas áldozatokat hoztak a 
hazáért. Az önostorozás nem vezet sehová, és nem is alapozható meg 
történelmileg.</div>

</div>
</div>