[Grem] Ma Szent Mónika, Szent Ágoston édesanyja ünnepe

[Emoke Greschik]

 Szent Mónika
Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2022. augusztus 27., szombat
| 12:00
https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-monika


Augusztus 27-én emlékezünk Szent Mónikára, Szent Ágoston édesanyjára, aki
állhatatos imádsággal esdekelte ki fia és férje megtérését.

*Szent Ágoston **De Ordine (A rendről) című művének vége felé leír egy
jelenetet*: Néhány barátjával e munka kérdéseiről vitatkoznak, amikor belép
az édesanyja, Mónika asszony, és érdeklődik a könyv alakulása felől.
Ágoston utasítja az írnokot, hogy Mónika megjelenését és érdeklődését is
jegyezzék fel a könyvbe. Mónika tiltakozik: „Micsoda? Soha nem hallottam
arról, hogy olyan írásokban, amilyeneket ti olvastok, asszonyok is
szerephez jutottak volna!” Méltánytalannak érezte, hogy egy tudományos,
filozófiai munkában előforduljon az ő neve. Ágoston azonban azzal nyugtatja
meg, hogy a filozófia szó a bölcsesség szeretetét jelenti: „Figyelmen kívül
hagytalak volna ebben a műben, ha nem szeretnéd a bölcsességet. Te pedig
szereted, jobban, mint engem; azt pedig én tudom, hogy engem mennyire
szeretsz. Annyira előrehaladtál a bölcsességben, hogy nem reszketsz még a
halál előtt sem, ez pedig a filozófia csúcsát jelenti. Vajon nem nekem
kellene-e a te tanítványoddá lennem?”

*Mikor eladósorba került, Mónikát a még pogány Patriciushoz adták feleségül*.
*Sokat fáradozott azon, hogy* *férjét **megnyerje Krisztusnak, de nem *
*szavakkal*,* hanem a tettei által hagyta beszélni férjével az Urat. * *Férje
**hűtlenségeit és féktelen dühkitöréseit* *hallgatag türelemmel viselte, s
a szeretetnek az a nyelve, amelyben a bölcsesség és a kereszt szeretete
nyilvánult meg, végül meghódította **a férjét.* *Patricius élete vége felé**
katekumen lett, és a halálos ágyán megkeresztelkedett.*

*Mónika rendíthetetlen hite és erős szeretete főleg fiával, Ágostonnal
szemben mutatkozott meg. Könnyek között könyörgött a fiáért hosszú évekig,
anélkül, hogy Istenbe vetett bizalma megingott volna*. *Álma és egy püspök
szava, aki azt mondta neki: „lehetetlen, hogy ennyi könny gyermeke
elvesszen”, erősítette meg állhatatosságában, mert ezeket a szavakat úgy
fogadta, mintha az égből jöttek volna*. Ágoston a *Vallomások* Harmadik
könyvében a következőképpen emlékezik meg Szent Mónika álmáról:

„Kinyújtottad utánam a magasból kezedet és kiragadtad lelkemet mély
sötétségéből. Mert hűséges szolgálód, az én anyám, több könnyet sírt el
színed előtt érettem, mint amennyit az anyák gyermekük temetésével szoktak
ontani. Sírt, mert látta, hogy halott vagyok azon hit és vallásos szellem
részére, amely őbenne a te ajándékod volt, s te, Uram, meghallgattad őt.
Meghallgattad. Nem vetetted el könnyeit, melyekkel bőven öntözte a földet,
ahol csak imádkozott. Meghallgattad. Csak tőled eredhetett vigasztaló álma,
amely miatt ismét megengedte, hogy házában lakjam s vele egyazon asztalnál
üljek. Kitiltott ugyanis onnan, annyira utálta és kárhoztatta gyalázatos
tévelygéseimet! Azt álmodta, hogy vonalzófa élén áll s ragyogó ruhában igen
szép és vidám ifjú közeledik hozzá. Az rámosolygott, őt meg egészen
megtörte szomorúsága és bánata. Az ifjú megkérdezte, miért szomorkodik s mi
miatt ontja naponként könnyeit? – szokás szerint nem is annyira
érdeklődésből, mint inkább, hogy néhány erősítő szót mondjon. Anyám azt
felelte, hogy romlásomat siratja; az ifjú azonban intette, hogy bizakodó
szívvel legyen s egyben figyelmeztette, nézzen körül figyelmesen, mert
ugyanott vagyok én is ahol ő. Mikor anyám körülnézett, ott látott engem
maga mellett állni ugyanazon vonalzón.” (Vass József fordítása)

*Piero della Francesca: Szent Ágoston polypthychon (1460)*

*Mikor Ágoston úgy határozott, hogy elszakad édesanyjától és Rómába
költözik, hogy ott tanítson, Mónika erőszakkal vele akart menni. A
karthagói kikötőig kísérte fiát, de akkor Ágoston becsapta őt, nélküle
vitorlázott el Róma felé. **Később mégis követte* *Ágostont,* *aki akkor
már Milánóban élt és Szent Ambrus tanítványa volt,* *387 nagyszombat
éjszakáján pedig felvette a keresztséget. Mónika boldogan ünnepelt, és
hálát adott Istennek.*

*A keresztség után elhagyták Milánót, és egy időre visszavonultak
Cassiciacumba, ahol elvonult életet éltek, imádsággal és elmélkedéssel
töltve az időt. Később elhatározták, hogy hazatérnek Afrikába. Mónika
azonban még mielőtt tengerre szállhattak volna, a kikötővárosban, Ostiában
megbetegedett és meghalt.* *Kívánsága szerint ott, Ostiában temették el.
Szent Ágoston Vallomásaiban, megemlékezve édesanyja életéről, leírja az
Ostiában történteket is. Az események közé ékelődik azonban egy közösen
átélt látomás leírása:*

„Történt, hogy ő meg én magányosan ott álltunk az egyik ablaknál. Tudom,
Uram, hogy ez is a te kezed titkos igazítása volt. Az ablak annak a háznak
belső kertjére nézett, amelyben laktunk, közel az Ostia Tiberina kikötőhöz.
Távol a tömegtől ott pihentük ki hosszú szárazföldi utazásunk fáradalmait s
ott készülődtünk a tengerre. Magánosan, édes-kedvesen beszélgettünk.
Megfeledkezve a múltakról, csak a jövő felé szálltunk s a te jelenlétedben,
Uram, Örök Igazság, arról tárgyalgattunk, milyen lesz majd valamikor a
szentek örök boldogsága, amelyet „szem nem látott, fül nem hallott, sem
emberi szívbe föl nem hatott” (1Kor 2,9). Lelkünk ajka szomjasan
kívánkozott a te forrásodnak, a benned levő élet forrásának mennyei
hullámai után, hogy hulló cseppjeiből amennyit csak lehet, felfogva, azok
erejében e fölséges kérdésről elmélkedhessünk. Beszélgetésünk első
szakaszán láttuk, hogy az érzéki örömöket, akármilyen nagyok és akármilyen
magas földi szempontból értékeljük is őket, az örök élet örömeivel nemcsak
összehasonlítani, hanem egy napon még említeni sem lehet. Mikor ideértünk,
még tüzesebb vágyakozás szárnyán az Örök Létező felé szálltunk.

Áthaladtunk fokozatosan az egész földi világon, át az égboltozaton, ahonnan
a nap, hold és csillagok küldik földünk felé fényességüket. Aztán még
följebb szálltunk. Végig elemeztük, beszéltük, csudáltuk magunkban
alkotásaidat, s elértünk lelkünkhöz. Ezt is meghaladtuk, hogy elérjük a
fogyatkozhatatlan bőség birodalmát, ahol Izraelt örökké táplálod az igazság
kenyerével, s ahol maga az Ige az Élet; ő általa lett minden, ami volt, van
és lesz; csak ő maga nem változik soha, ő most is ugyanaz, aki volt és lesz
örökkön-örökké. Sőt inkább az igaz, hogy múltja, jövője nincs is, ő
egyszerűen van, mert örökkévaló; aminek múltja, jövője van, az nem lehet
örökkévaló. S mikor így elmélkedtünk róla, vágyakozó szívünk roppant
erőfeszítése íme, mintha egy szempillantásra megérintette volna. Mély sóhaj
szakadt ki belőlünk. Ott hagytuk, odakötöttük »lelkünk e zsengéit« (Róm
8,23) s visszatértünk a hangos beszédhez, amelyben kél és vész az ige. Oh
Uram, semmi sem hasonlatos a te Igédhez. Örök az önmagában, nem vénhedik s
tőle van minden megújhodás!” (*Vallomások*, Kilencedik könyv, Vass József
fordítása)

*Andrea del Verrocchio: Szent Mónika*

Ágoston egy imádsággal fejezi be édesanyja történetét: „Nyugodjék békében a
férjével együtt, aki előtt és aki után nem volt más férje, akinek szolgált,
s akiben megtermette a türelem gyümölcsét, mert őt is megnyerte, Uram,
neked. Add, hogy mindnyájan, akik ezt olvassák, oltárodnál megemlékezzenek
Mónikáról, a te szolgálódról, és vele együtt Patriciusról is, aki egykor az
ő férje volt, s kinek testéből, nem tudom hogyan, engem is erre az életre
vezéreltél. A jámbor lelkek emlékezzenek meg róluk, akik az én szüleim
voltak ebben a mulandó világosságban, s akik most már belőled, az Atyából
és a katolikus Anyából a testvéreim, és velem együtt a mennyei Jeruzsálem
polgárai, ahová a te néped, a kivonulástól kezdve egész a megérkezésig oly
forrón vágyakozik.”

Az ágostonos remeték a 15. században május 5-én ünnepelték Ágoston
megtérését, s az előző napot, május 4-ét választották arra, hogy
megemlékezzenek Szent Mónikáról, kinek halála dátumát nem ismerjük. 1550
körül a római naptárba is felvették az ünnepet. 1969-ben Szent Ágoston
ünnepnapja elé, augusztus 27-re helyezték át.

*Irgalmas Istenünk, szomorúak vigasztalója, te Szent Mónika könnyes
imádságát fiának, Ágostonnak megtérésével jutalmaztad. Közbenjárásukra add,
hogy bűneinket megsirassuk, és megbocsátó kegyelmedet elnyerjük. A mi
Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a
Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen*

*Forrás*
*Diós István: A szentek élete*
*Szent Ágoston vallomásai (Fordította: Vass József)*

*Magyar Kurír*
*(bh)*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220827/d9970918/attachment.html>