[Grem] Ma Szent Mónika, Szent Ágoston édesanyja ünnepe

2022. Aug. 27., Szo, 07:04:54 CEST

színezés helyesbítés:
*de akkor** Ágoston becsapta őt és nélküle vitorlázott Róma felé *

On Sat, Aug 27, 2022 at 7:00 AM Emoke Greschik <greschem at gmail.com> wrote:

> Szent Mónika
> Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2022. augusztus 27.,
> szombat | 12:00
> https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-monika
>
>
> Augusztus 27-én emlékezünk Szent Mónikára, Szent Ágoston édesanyjára, aki
> állhatatos imádsággal esdekelte ki fia és férje megtérését.
>
> *Szent Ágoston **De Ordine (A rendről) című művének vége felé leír egy
> jelenetet*: Néhány barátjával e munka kérdéseiről vitatkoznak, amikor
> belép az édesanyja, Mónika asszony, és érdeklődik a könyv alakulása felől.
> Ágoston utasítja az írnokot, hogy Mónika megjelenését és érdeklődését is
> jegyezzék fel a könyvbe. Mónika tiltakozik: „Micsoda? Soha nem hallottam
> arról, hogy olyan írásokban, amilyeneket ti olvastok, asszonyok is
> szerephez jutottak volna!” Méltánytalannak érezte, hogy egy tudományos,
> filozófiai munkában előforduljon az ő neve. Ágoston azonban azzal nyugtatja
> meg, hogy a filozófia szó a bölcsesség szeretetét jelenti: „Figyelmen
> kívül hagytalak volna ebben a műben, ha nem szeretnéd a bölcsességet. Te
> pedig szereted, jobban, mint engem; azt pedig én tudom, hogy engem mennyire
> szeretsz. Annyira előrehaladtál a bölcsességben, hogy nem reszketsz még a
> halál előtt sem, ez pedig a filozófia csúcsát jelenti. Vajon nem nekem
> kellene-e a te tanítványoddá lennem?”
>
> *Mikor eladósorba került, Mónikát a még pogány Patriciushoz adták
> feleségül*. *Sokat fáradozott azon, hogy* *férjét **megnyerje
> Krisztusnak, de nem **szavakkal*,* hanem a tettei által hagyta beszélni
> férjével az Urat. * *Férje **hűtlenségeit és féktelen dühkitöréseit* *hallgatag
> türelemmel viselte, s a szeretetnek az a nyelve, amelyben a bölcsesség és a
> kereszt szeretete nyilvánult meg, végül meghódította **a férjét.* *Patricius
> élete vége felé** katekumen lett, és a halálos ágyán megkeresztelkedett.*
>
> *Mónika rendíthetetlen hite és erős szeretete főleg fiával, Ágostonnal
> szemben mutatkozott meg. Könnyek között könyörgött a fiáért hosszú évekig,
> anélkül, hogy Istenbe vetett bizalma megingott volna*. *Álma és egy
> püspök szava, aki azt mondta neki: „lehetetlen, hogy ennyi könny gyermeke
> elvesszen”, erősítette meg állhatatosságában, mert ezeket a szavakat úgy
> fogadta, mintha az égből jöttek volna*. Ágoston a *Vallomások* Harmadik
> könyvében a következőképpen emlékezik meg Szent Mónika álmáról:
>
> „Kinyújtottad utánam a magasból kezedet és kiragadtad lelkemet mély
> sötétségéből. Mert hűséges szolgálód, az én anyám, több könnyet sírt el
> színed előtt érettem, mint amennyit az anyák gyermekük temetésével szoktak
> ontani. Sírt, mert látta, hogy halott vagyok azon hit és vallásos szellem
> részére, amely őbenne a te ajándékod volt, s te, Uram, meghallgattad őt.
> Meghallgattad. Nem vetetted el könnyeit, melyekkel bőven öntözte a földet,
> ahol csak imádkozott. Meghallgattad. Csak tőled eredhetett vigasztaló álma,
> amely miatt ismét megengedte, hogy házában lakjam s vele egyazon asztalnál
> üljek. Kitiltott ugyanis onnan, annyira utálta és kárhoztatta gyalázatos
> tévelygéseimet! Azt álmodta, hogy vonalzófa élén áll s ragyogó ruhában igen
> szép és vidám ifjú közeledik hozzá. Az rámosolygott, őt meg egészen
> megtörte szomorúsága és bánata. Az ifjú megkérdezte, miért szomorkodik s mi
> miatt ontja naponként könnyeit? – szokás szerint nem is annyira
> érdeklődésből, mint inkább, hogy néhány erősítő szót mondjon. Anyám azt
> felelte, hogy romlásomat siratja; az ifjú azonban intette, hogy bizakodó
> szívvel legyen s egyben figyelmeztette, nézzen körül figyelmesen, mert
> ugyanott vagyok én is ahol ő. Mikor anyám körülnézett, ott látott engem
> maga mellett állni ugyanazon vonalzón.” (Vass József fordítása)
>
> *Piero della Francesca: Szent Ágoston polypthychon (1460)*
>
> *Mikor Ágoston úgy határozott, hogy elszakad édesanyjától és Rómába
> költözik, hogy ott tanítson, Mónika erőszakkal vele akart menni. A
> karthagói kikötőig kísérte fiát, de akkor Ágoston becsapta őt, nélküle
> vitorlázott el Róma felé. **Később mégis követte* *Ágostont,* *aki akkor
> már Milánóban élt és Szent Ambrus tanítványa volt,* *387 nagyszombat
> éjszakáján pedig felvette a keresztséget. Mónika boldogan ünnepelt, és
> hálát adott Istennek.*
>
> *A keresztség után elhagyták Milánót, és egy időre visszavonultak
> Cassiciacumba, ahol elvonult életet éltek, imádsággal és elmélkedéssel
> töltve az időt. Később elhatározták, hogy hazatérnek Afrikába. Mónika
> azonban még mielőtt tengerre szállhattak volna, a kikötővárosban, Ostiában
> megbetegedett és meghalt.* *Kívánsága szerint ott, Ostiában temették el.
> Szent Ágoston Vallomásaiban, megemlékezve édesanyja életéről, leírja az
> Ostiában történteket is. Az események közé ékelődik azonban egy közösen
> átélt látomás leírása:*
>
> „Történt, hogy ő meg én magányosan ott álltunk az egyik ablaknál. Tudom,
> Uram, hogy ez is a te kezed titkos igazítása volt. Az ablak annak a háznak
> belső kertjére nézett, amelyben laktunk, közel az Ostia Tiberina kikötőhöz.
> Távol a tömegtől ott pihentük ki hosszú szárazföldi utazásunk fáradalmait s
> ott készülődtünk a tengerre. Magánosan, édes-kedvesen beszélgettünk.
> Megfeledkezve a múltakról, csak a jövő felé szálltunk s a te jelenlétedben,
> Uram, Örök Igazság, arról tárgyalgattunk, milyen lesz majd valamikor a
> szentek örök boldogsága, amelyet „szem nem látott, fül nem hallott, sem
> emberi szívbe föl nem hatott” (1Kor 2,9). Lelkünk ajka szomjasan
> kívánkozott a te forrásodnak, a benned levő élet forrásának mennyei
> hullámai után, hogy hulló cseppjeiből amennyit csak lehet, felfogva, azok
> erejében e fölséges kérdésről elmélkedhessünk. Beszélgetésünk első
> szakaszán láttuk, hogy az érzéki örömöket, akármilyen nagyok és akármilyen
> magas földi szempontból értékeljük is őket, az örök élet örömeivel nemcsak
> összehasonlítani, hanem egy napon még említeni sem lehet. Mikor ideértünk,
> még tüzesebb vágyakozás szárnyán az Örök Létező felé szálltunk.
>
> Áthaladtunk fokozatosan az egész földi világon, át az égboltozaton,
> ahonnan a nap, hold és csillagok küldik földünk felé fényességüket. Aztán
> még följebb szálltunk. Végig elemeztük, beszéltük, csudáltuk magunkban
> alkotásaidat, s elértünk lelkünkhöz. Ezt is meghaladtuk, hogy elérjük a
> fogyatkozhatatlan bőség birodalmát, ahol Izraelt örökké táplálod az igazság
> kenyerével, s ahol maga az Ige az Élet; ő általa lett minden, ami volt, van
> és lesz; csak ő maga nem változik soha, ő most is ugyanaz, aki volt és lesz
> örökkön-örökké. Sőt inkább az igaz, hogy múltja, jövője nincs is, ő
> egyszerűen van, mert örökkévaló; aminek múltja, jövője van, az nem lehet
> örökkévaló. S mikor így elmélkedtünk róla, vágyakozó szívünk roppant
> erőfeszítése íme, mintha egy szempillantásra megérintette volna. Mély sóhaj
> szakadt ki belőlünk. Ott hagytuk, odakötöttük »lelkünk e zsengéit« (Róm
> 8,23) s visszatértünk a hangos beszédhez, amelyben kél és vész az ige. Oh
> Uram, semmi sem hasonlatos a te Igédhez. Örök az önmagában, nem vénhedik s
> tőle van minden megújhodás!” (*Vallomások*, Kilencedik könyv, Vass József
> fordítása)
>
> *Andrea del Verrocchio: Szent Mónika*
>
> Ágoston egy imádsággal fejezi be édesanyja történetét: „Nyugodjék békében
> a férjével együtt, aki előtt és aki után nem volt más férje, akinek
> szolgált, s akiben megtermette a türelem gyümölcsét, mert őt is megnyerte,
> Uram, neked. Add, hogy mindnyájan, akik ezt olvassák, oltárodnál
> megemlékezzenek Mónikáról, a te szolgálódról, és vele együtt Patriciusról
> is, aki egykor az ő férje volt, s kinek testéből, nem tudom hogyan, engem
> is erre az életre vezéreltél. A jámbor lelkek emlékezzenek meg róluk, akik
> az én szüleim voltak ebben a mulandó világosságban, s akik most már
> belőled, az Atyából és a katolikus Anyából a testvéreim, és velem együtt a
> mennyei Jeruzsálem polgárai, ahová a te néped, a kivonulástól kezdve egész
> a megérkezésig oly forrón vágyakozik.”
>
> Az ágostonos remeték a 15. században május 5-én ünnepelték Ágoston
> megtérését, s az előző napot, május 4-ét választották arra, hogy
> megemlékezzenek Szent Mónikáról, kinek halála dátumát nem ismerjük. 1550
> körül a római naptárba is felvették az ünnepet. 1969-ben Szent Ágoston
> ünnepnapja elé, augusztus 27-re helyezték át.
>
> *Irgalmas Istenünk, szomorúak vigasztalója, te Szent Mónika könnyes
> imádságát fiának, Ágostonnak megtérésével jutalmaztad. Közbenjárásukra add,
> hogy bűneinket megsirassuk, és megbocsátó kegyelmedet elnyerjük. A mi
> Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a
> Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen*
>
> *Forrás*
> *Diós István: A szentek élete*
> *Szent Ágoston vallomásai (Fordította: Vass József)*
>
> *Magyar Kurír*
> *(bh)*
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220827/e3593c5b/attachment.html>