[Grem] !!! 11 gyermekes megárvult tanyasi családból piarista novícius, majd családos, nemzetközi szintű klasszika-filológia professzor - interjú Adamik Tamással

2022. Aug. 11., Cs, 21:10:58 CEST

Köszi szépen, Tünde. Ezek szerint legalább egy gyereke van.

[image: width=]
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>

On Thu, Aug 11, 2022 at 8:52 PM Tünde Magyar <matu.magyar at gmail.com> wrote:

> A fia,Béla is latinos.
>
> Emoke Greschik <greschem at gmail.com> ezt írta (időpont: 2022. aug. 11.,
> Csü 20:27):
>
>> helyesbítés:  Nem  biztos, hogy családos, de biztos, hogy nős.
>>
>> On Thu, Aug 11, 2022 at 8:26 PM Emoke Greschik <greschem at gmail.com>
>> wrote:
>>
>>> Tanyáról indult, a klasszika-filológia professzora lett – interjú Adamik
>>> Tamással
>>> <https://mandiner.hu/cikk/20220806_tanyarol_indult_a_klasszika_filologia_professzora_lett_interju_adamik_tamassal>
>>> 2022. augusztus 6. 18:29
>>>
>>> https://mandiner.hu/cikk/20220806_tanyarol_indult_a_klasszika_filologia_professzora_lett_interju_adamik_tamassal
>>> Augusztus 6-án ünnepli 85. születésnapját dr. Adamik Tamás, a
>>> köztiszteletben álló klasszika-filológus, professor emeritus, az MTA
>>> doktora, a Szent István Akadémia tagja, műfordító és költő. Ebből az
>>> alkalomból kérdezte Deák-Sárosi László életútjáról, szakmai pályafutásáról
>>> a tudóst.
>>>
>>> *Deák-Sárosi László (D.-S. L): Professzor úr, ön egy falusi, sőt
>>> tanyasi, többgyermekes családban látta meg a napvilágot. Honnan kapta az
>>> indíttatást a biztatást, hogy teológiát és nyelveket tanuljon, majd később
>>> tudományos pályára lépjen? Volt becsülete a tudásnak, a tanulásnak a
>>> Kecskemét közeli tanyán?*
>>>
>>> Adamik Tamás (A. T.): Tizenegyen voltunk testvérek, hat lány és öt fiú.
>>> A lányok között Kati húgom volt a legfiatalabb, a fiúk között pedig én.
>>> Amikor Kati 1941-ben megszületett, abban az évben halt meg édesapám, Adamik
>>> Gábor tüdőgyulladásban, és édesanyám, Virág Julianna, egyedül maradt
>>> tizenegy gyermekével.
>>>
>>> Családom földműves gazdálkodó volt: ötven hold földet béreltünk a
>>> Kecskemét környéki tanyavilágban. Ekkora földterület megműveléséhez sok
>>> munkáskéz kellett és sok állat: lovak tehenek, disznók, birkák, pulykák,
>>> csirkék, kacsák. Az idősebb testvéreim dolgoztak a földeken, a fiatalabbak
>>> pedig pásztorkodtak. Én mint a legkisebb fiú szerencsés helyzetben voltam:
>>> hat éves koromtól kezdve mindig pásztor voltam: először kanász, majd
>>> gulyás, végül pedig juhász. Ez azt jelenti, hogy volt lehetőségem olvasni
>>> és elmélkedni.
>>>
>>> *D.-S. L: Visszatekintve több évtized távlatából, hogy érzi, melyek a
>>> legfontosabbak, amelyeket a szüleitől, családjától, környezetétől tanult?
>>> Milyen alapélményekkel gazdagította a falusi és a tanyasi környezet?*
>>>
>>> A. T.: Apámról csak halvány emlékeim vannak, hiszen alig múltam
>>> hároméves, amikor elhunyt. Anyám intézte a család ügyeit, vezette a
>>> gazdaságot és a háztartást, és gyermekeinek életkori sajátosságaiknak
>>> megfelelő munkát adott: tökéletesen ellátta a családfő szerepét. Például én
>>> hatéves koromban a szegedi betonút árkában legeltetem a disznófalkát, és
>>> gondosan ügyelnem kellett arra, nehogy valamelyik állat felmenjen az útra,
>>> és elüsse egy autó. De felelősségre nevelt az osztatlan tanyasi iskola is,
>>> amelyben egyszerre a tanító négy osztályt oktatott. Ezt csak úgy tudta
>>> megvalósítani, hogy egy időben csak egy osztállyal foglalkozott, a többinek
>>> pedig feladatott adott, amelyet csendben kellett elvégezniük. Anyám
>>> szigorúan nevelt bennünket, például olykor este petróleumlámpa fényénél
>>> felolvasott nekünk, és lefekvéskor az esti imát hangosan kellett mondanunk,
>>> s ha valamelyikünk ima közben elszunnyadt, felébresztette.
>>>
>>> *D.-S. L.: Hol éltek pontosan, és hol járt ön elemi és középiskolába?*
>>>
>>> A. T.: 1942-től Városföldön éltünk a szarvasos tanyán Kecskeméttől délre
>>> egy kilométer távolságra. 1944. szeptember 1-én kezdtem az első osztályt.
>>> Két bátyámmal Pistával és Jóskával együtt érkeztünk az iskolába, Pista a
>>> második, Jóska a harmadik osztály kezdte. De alighogy elkezdődött az óra,
>>> berohant a tanító bácsi, Sebők Lajos felesége, s elkiáltotta magát, Lajos,
>>> engedd haza a gyerekeket, légiriadó van. 1944-ben ez volt az első és az
>>> utolsó nap az iskolában, mert a háború elérte Kecskemétet, de előtte nekünk
>>> ki kellett költöznünk házunkból, mert éppen a mi földünkön volt a csata
>>> Kecskemétért.
>>>
>>> 1945-ben Kecskeméten végeztem az első osztályt, mert a háborúban
>>> házunkat is találat érte. 1945 végén elkészült a házunk, és
>>> visszaköltöztünk, ezért a második osztályt már Városföldi általános
>>> iskolába végeztem egészen a hetedik osztályig bezárólag. Mivel ekkor
>>> Városföldön elkezdődött a téesz szervezése, és mi nem akartunk belépni,
>>> elköltöztünk Kerekegyházi alsópusztára: ott béreltünk ötven hold földet. A
>>> nyolcadik osztályt a kerekegyházi alsópusztai általános iskolában fejeztem
>>> be, ahol tanítóm Deli József volt. Deli József tehetségesnek tartott, ezért
>>> többször meglátogatta családunkat, és mondogatta anyámnak, hogy nekem
>>> tovább kellene tanulnom. Mivel anyámnak titkos vágya az volt, hogy
>>> legkisebb fiából pap legyen, és sokat bejárt a kecskeméti piacra, amely
>>> közvetlenül a Kecskeméti Piarista Gimnázium mellett van, beíratott ebbe a
>>> gimnáziumba, ahol 1957-ben érettségiztem.
>>>
>>> *D.-S. L.: Milyen elgondolások, minták, pozitív példák alapján
>>> választotta a piarista gimnáziumot és utána a teológiát?*
>>>
>>> A. T.: Anyám választotta a piarista gimnáziumot, és én egyetértettem
>>> vele. Az első év nehéz volt, mert igen nagy volt a különbség az osztatlan
>>> tanyasi iskola és a gimnázium tananyaga között. Kétszeres évvesztes voltam,
>>> idegen nyelvet tizenhat éves koromig nem tanultam, és humán osztályba
>>> kerülve két idegen nyelv volt kötelező, az orosz és a latin. Nagyon
>>> tetszett nekem mindkét nyelv, és szorgalmasan tanultam mindkettőt, sőt
>>> másodikos koromban külön németre jártam Sulhan tanárúrhoz, aki eredetileg
>>> némettanár volt.
>>> Az első két évben biciklivel jártam be a gimnáziumba, délután pedig
>>> juhászkodtam.
>>>
>>> A következő évben Gábor bátyám Dunántúlra hajtotta a birkákat, ezért egy
>>> évig bentlakó lettem a piarista rendházban. Ez az egy év maga volt a
>>> paradicsom: Hardi tanárúrtól angolt és franciát tanultam, Révay József
>>> tanár úrnál pedig folytattam a németet. Közben közelebbről megismerhettem
>>> piarista tanáraimat, életvitelüket, ami nagyon tetszett nekem. Nem véletlen
>>> tehát, hogy érettségi után jelentkeztem és felvételt nyertem a piarista
>>> rendbe, ahol az első három év életem egyik boldog korszaka volt. A
>>> noviciátus egy éve alatt elméletben és gyakorlatban elsajátítottam a lelki
>>> élet alapelveit, az utána következő három évben elvégeztem a rend teológiai
>>> főiskoláját.
>>>
>>> *D.-S. L.: Miért orientálódott a nyelvek felé a teológia után?*
>>>
>>> A. T.: A nyelvek felé való orientációm valójában már a gimnáziumban
>>> kezdődött, majd a piarista teológiai főiskolán folytatódott, ahol a morális
>>> teológiát és a dogmatikát latin nyelven tanultuk és latinul kellett
>>> felelnünk a vizsgán. Sőt az élő idegen nyelvek tanulása is tovább
>>> folytatódott, például itt tanultam meg olaszul, aminek később is igen nagy
>>> hasznát vettem. A piaristák paptanárok; a teológián kívül adottságaiknak és
>>> a szükségleteknek megfelelően valamilyen tanári szakot is el kellett
>>> végezniük az egyetemen. Én természetesen módon választottam az orosz-latin
>>> szakot, hiszen az orosz akkor kötelező volt, és az egyik legszebb szláv
>>> nyelv csodálatos irodalommal, a latin pedig az európai irodalom és kultúra
>>> bölcsője.
>>> A görög-latin stúdiumok, a klasszika-filológia egyetemes és nemzetközi
>>> tudomány.
>>>
>>> Aki művelnie akarja, annak a nagy európai nyelveket ismernie kell.
>>>
>>> *D.-S. L.: Már az egyetemi évei alatt vállalt munkát. Hogyan fogadták a
>>> teológia előzményei miatt tehetséges nyelvtanár- és nyelvészjelöltet az
>>> ateista pártkáderekből lett intézményvezetők?*
>>>
>>> A. T.: Még piarista növendékként kezdtem meg egyetemi tanulmányaimat
>>> 1961-ben. 1962-ben döbbentem rá először, hogy nyomaszt a kolostori
>>> bezártság, s hiányzik a természet közelsége. Először azt hittem, hogy ez
>>> csak múló hangulat, de később kiderült, hogy a helyzet komolyabb: nincs
>>> papi hivatásom. Szomorúan ugyan, de tudomásul vettem, kiléptem a rendből,
>>> és világi hallgatóként folytattam tovább tanulmányaimat. Most vettem igazán
>>> hasznát idegen nyelvi ismereteimnek: gyenge tanulókat sikeresen instruáltam
>>> különböző idegen nyelvekből, ezért e tanulók szülei másoknak is ajánlottak.
>>> Az egyik gimnáziumban pedig három éven keresztül tanítottam helyettes
>>> tanárként oroszt, latint és olaszt. Így minden szülői segítség nélkül el
>>> tudtam magamat tartani.
>>>
>>> *D.-S. L: Nem volt nehéz állást találnia az egyetem latin és orosz
>>> szakjának elvégzése után?*
>>>
>>> A. T.: Voltak bizonyos jelek, amelyekből arra következtettem, hogy az
>>> egyetem befejezése után nem lesz könnyű állást találnom. Éppen az előbb
>>> említett gimnáziumban az igazgatóm többször meglátogatta óráimat, és
>>> tetszett neki az, hogy az orosz órát oroszul vezetem, az olaszt pedig
>>> olaszul. Egyszer egy ilyen látogatás után behívott az irodába, és közölte
>>> velem, hogy nekem, aki ennyi idegen nyelvet ilyen jól tanítok, valamilyen
>>> felsőfokú intézményben kellene oktatnom. Neki jó összeköttetései vannak a
>>> katonai akadémián, oda beajánl engem. Én megköszöntem, és elbúcsúztam. Már
>>> el is feledkeztem a dologról, amikor hetek múlva hívat az igazgató, és
>>> dühösen tudatja velem, hogy kellemetlen helyzetben hoztam azzal, hogy
>>> elhallgattam egyházi múltamat. A katonai akadémián ugyanis utána néztek
>>> múltamnak, és fel voltak háborodva, hogy az igazgató ilyen klerikális
>>> személyt ajánl nekik.
>>>
>>> De hasonló eset történt egyik magántanítványom szüleivel is. Már
>>> ötödéves koromban az egyik óra után megkérdezték, hogy van-e már állásunk.
>>> Ekkor ugyanis már nős voltam, feleségem magyar-orosz szakos volt. Mondtam,
>>> hogy még nincs. Erre azt válaszolták, hogy a könnyűipari minisztériumban jó
>>> kapcsolataik vannak, és lenne álláslehetőségünk egy könnyűipari
>>> szakközépiskolában. Jelentkeztünk is ebben az iskolában, és nagyon kedvesek
>>> voltak velünk. Egy idő múlva azonban tanítványom apja igen zord képpel
>>> fogadott, és felpanaszolta, hogy kellemetlen helyzetbe hoztam azzal, hogy
>>> elhallgattam egyházi múltamat. E két kellemetlen eset után elhatároztam,
>>> hogy ezután, ha állásügybe megyek valahová, rögtön elmondom, hogy a
>>> piaristáknál érettségiztem.
>>>
>>> Nem sokkal ezután a Tankönyvkiadó idegen nyelvi szerkesztőségében
>>> hirdettek meg egy szerkesztői állást. Az említett rossz tapasztalatok miatt
>>> nem is akartam rá jelentkezni, de feleségem annyira biztatott, hogy végül
>>> elmentem. Mihelyt a főszerkesztő elé kerültem, rögtön ezt mondtam neki: „Én
>>> a kecskeméti piarista gimnáziumba érettségiztem.” „No és!” – válaszolta.
>>> „Én meg a pécsi jezsuitáknál. Nem az számít, hol érettségizett, hanem az,
>>> mit tud.” Ezután felnyúlt a háta mögött levő polcra, amelyen ott sorakoztak
>>> a gimnáziumok számára kiadott idegen nyelvi tankönyvek. Levett egyet,
>>> kinyitotta valahol, és ezt mondta: „Olvassa és fordítsa!” Azután levett
>>> egyet egy másik nyelvből, majd egy harmadik nyelvből. Ugyanezt kellett
>>> csinálnom: olvastam és fordítottam azt, amit mutatott.
>>>
>>> Ezután így szólt. „Tamás, maga tetszik nekem. Majd jelentkezem. Viszont
>>> látásra!” Azt hittem, viccel. Pedig komolyan gondolta. Megkaptam az állást,
>>> és hét évig a Tankönyvkiadó idegen nyelvi szerkesztősgében dolgoztam
>>> felelős szerkesztőként. 1973-ban meghívtak az ELTE BTK Latin Nyelvi és
>>> Irodalmi Tanszékére, azóta e tanszék dolgozója vagyok, jelenleg professor
>>> emeritusként.
>>>
>>> *D.-S. L.: Évekig a Tankönyvkiadó idegen nyelvi szerkesztőségében
>>> dolgozott felelős szerkesztőként. Mikor kezdett el komolyabban a latinnal
>>> és a klasszika-filológiával?*
>>>
>>> A. T.: Már egyetemista koromban kezdtem a kutatást. Catullus költészete
>>> nagyon tetszett, és az Országos Diákköri Konferencián egy Catullusszal
>>> kapcsolatos dolgozatommal harmadik díjat nyertem. A felelős szerkesztői
>>> munkának is volt kapcsolata a tudománnyal: orosz, latin és olasz nyelvi
>>> tankönyveket szerkesztettem, s ezeknek idegen nyelvi olvasmányait
>>> korrigálni, elemezni, értelmezni kellett, és a nyelvtani anyagukat pedig
>>> világosan és érthetően meg kellett magyarázni. Továbbá mivel én voltam a
>>> legfiatalabb orosz nyelvi szerkesztő, sokat kellett a kiadóban
>>> tolmácsolnom, mert abban az időben gyakran jöttek szovjet kutatók és
>>> delegációk, és nekem kellett kísérnem őket a különböző szerkesztőségekbe,
>>> és a megbeszéléseken a tolmács szerepét betöltenem.
>>>
>>> *D.-S. L.: Milyen alapon választotta mag a kutatási témáit? Az archaikus
>>> kor irodalmától egészen a késő, érett középkor latin nyelvű irodalmáig az
>>> összes korszakot és számos ismert vagy kevésbé ismert szerző műveit
>>> feldolgozta, egyeseket lefordított vagy újra fordított.*
>>>
>>> A. T.: Kezdetben csak Catullusszal foglalkoztam. A diákköri dolgozatomat
>>> továbbfejlesztettem és kiadtam; egy másik dolgozatban ugyanennek a témának
>>> görög hátterét világítottam meg. Ezen négy-öt év alatt alaposan bedolgoztam
>>> magam a Catullus-filológiába.
>>>
>>> Ezekben az években a Tankönyvkiadó Egyetemi szerkesztősége
>>> tankönyvsorozatot indított az egyetemi latin oktatás számára Auctores
>>> Latini címen. Mivel a kiadóban tudták, hogy Catullusszal foglalkozom,
>>> felmerült a lehetőség, hogy én készíthessem el Catullus összes verseinek
>>> első magyar nyelvű kommentáros kiadását. Főszerkesztőm azonban kikérte volt
>>> professzorom, Trencsényi-Waldapfel Imre véleményét is. Mivel professzorom
>>> is pozitív véleményt adott rólam, megbízást kaptam a kötet elkészítésére.
>>> Az elkészült kéziratnak a bírálatára a kiadó a szigoráról ismert Szilágyi
>>> János György professzort kérte fel, aki valóban szigorúan megbírálta a
>>> kéziratomat, és megadott szempontok alapján átdolgoztatta velem. A kötet az
>>> Auctores Latini XV. köteteként Catullus Versei, Catulli Veronensis liber
>>> címen jelent meg 1971-ben.
>>>
>>> *D.-S. L.: Mi volt a szakmán belül önnek a legfontosabb, a filológus
>>> kutatás, az oktatás vagy a műfordítói és alkotói munka?*
>>>
>>> A. T.: Hogy erre a kérdésre válaszolni tudjak, előre kell bocsátanom,
>>> hogy 1973 márciusában meghívtak az ELTE BTK Latin Nyelvi és Irodalmi
>>> Tanszékére oktatónak, egyetemi adjunktusi státusban. Szomorúan, de
>>> mégiscsak elfogadtam a felkínált állást, mert hát nagyon szerettem
>>> munkahelyemet, tudós szerkesztőtársaimat, de akiktől ez ügyben tanácsot
>>> kértem, azt mondták, hogy az igazi perspektíva az egyetemen van. Ekkor már
>>> Horváth János professzor úr volt a tanszékvezető. Ő halk szavú előadó volt,
>>> nem szerette a nagy előadásokat, ezért a következő tanévben rám ruházta a
>>> római irodalom előadását. Római irodalomra a tanterv szerint négy félév
>>> jutott. Én római irodalmat Trencsényi-Waldapfel professzortól hallgattam,
>>> aki az adott korszakból kiragadott egy alkotót, s olykor az egész félévben
>>> róla beszélt, némi kitérőkkel. A római irodalom egészéről azonban nem
>>> kaptunk átfogó képet. Én a római irodalomnak mind a négy korszakát a neki
>>> megfelelő irodalommal töltöttem ki: archaikus kor: római irodalom az
>>> archaikus korban; aranykor: római irodalom az aranykorban; ezüstkor: római
>>> irodalom az ezüstkorban; késő császárkor: római irodalom a késő
>>> császárkorban.
>>>
>>> Az első két év nagyon nehéz volt: sokat kellett olvasnom. Egyrészt
>>> olvasnom kellett a római irodalmat, másrészt olvasni kellett a vele
>>> kapcsolatos szakirodalmat, mégpedig kijegyzetelve. De ahogy múltak az évek,
>>> egyre könnyebb lett, jegyzeteim egyre bővültek, kezdtem fejlődésében,
>>> változásában látni a római irodalmat. És húsz évi tanítás után a négy
>>> félévnek megfelelően megírtam a római irodalom történetét.
>>>
>>> Római irodalom az archaikus korban (1993), Római irodalom az aranykorban
>>> (1994), Római irodalom az ezüstkorban (1994) és Római irodalom a késő
>>> császárkorban (1994). És most kell válaszolnom a feltett kérdésre: mi a
>>> fontosabb, a filológus kutatás vagy az oktatás? Mindkettő egyformán fontos;
>>> e kettőt össze kell kapcsolni, együtt kell látni és végezni.
>>>
>>> *D.-S. L.: A szakmai életpályán a tervek és a saját elképzelései szerint
>>> haladt, vagy akadtak nehézségek? Gondolok itt a kandidátusi fokozatára és
>>> az akadémiai doktori fokozatára.*
>>>
>>> A. T.: Egyetemi doktori értekezésemet 1967-ben védtem meg Dualis a szláv
>>> nyelvekben címen. Kandidátusi értekezésemet 1976-ban védtem meg Martialis
>>> és költészete címen. Akadémiai doktori értekezésemet 1989-ben védtem meg
>>> Antik stíluselméletek címen.
>>>
>>> *D.-S. L.: A klasszika-filológia természetéből adódóan nemzetközi.
>>> Milyen fontosabb külföldi tanulmány- és kutatóutakra nyílt lehetősége az
>>> évtizedek során?*
>>>
>>> A. T.: Rómában egy hónapot, itt a kandidátusi értekezésemhez gyűjtöttem
>>> anyagot. A Fondation Hardtban kétszer egy hónapot, itt az akadémiai
>>> értekezésemhez gyűjtöttem anyagot. Bécsben és Heidelbergben többször
>>> töltöttem heteket kutatással. Rendszeresen jártam a nemzetközi latin
>>> nyelvészeti és vulgáris latin konferenciákra, ahol minden alkalommal
>>> előadást tartottam.
>>>
>>> *D.-S. L.: A tanulmányutak mellett külföldön is tanított.*
>>>
>>> A. T.: Egy évet tanítottam Amerikában, a Millersville University-n;
>>> görög, latin és orosz nyelvet oktattam, továbbá görög és római irodalmat.
>>> Előadásaimat mindig angolul leírtam, megtanultam és szabadon előadtam.
>>>
>>> *D.-S. L.: Milyen kutatói, alkotói munkával dolgozott a közelmúltban, és
>>> jelenleg?*
>>>
>>> A. T.: Írom a középkori latin irodalom történetét. Ebből már megjelent a
>>> következő három kötet: Latin irodalom a kora középkorban (6–8. század),
>>> Latin irodalom a Karoling-korban (8–9. század), Latin irodalom az átmeneti
>>> korban (9–11.) század). Az utolsó kötet e hónap végén fog megjelenni: Latin
>>> irodalom az érett középkorban (12–13. század) címen.
>>>
>>>
>>>
>>> *Nyitókép: YouTube-videó*
>>>
>> _______________________________________________
>> Grem mailing list
>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>

[image: width=]
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220811/387de122/attachment.html>