[Grem] !!! 11 gyermekes megárvult tanyasi családból piarista novícius, majd családos, nemzetközi szintű klasszika-filológia professzor - interjú Adamik Tamással

2022. Aug. 11., Cs, 20:51:53 CEST

A fia,Béla is latinos.

Emoke Greschik <greschem at gmail.com> ezt írta (időpont: 2022. aug. 11., Csü
20:27):

> helyesbítés:  Nem  biztos, hogy családos, de biztos, hogy nős.
>
> On Thu, Aug 11, 2022 at 8:26 PM Emoke Greschik <greschem at gmail.com> wrote:
>
>> Tanyáról indult, a klasszika-filológia professzora lett – interjú Adamik
>> Tamással
>> <https://mandiner.hu/cikk/20220806_tanyarol_indult_a_klasszika_filologia_professzora_lett_interju_adamik_tamassal>
>> 2022. augusztus 6. 18:29
>>
>> https://mandiner.hu/cikk/20220806_tanyarol_indult_a_klasszika_filologia_professzora_lett_interju_adamik_tamassal
>> Augusztus 6-án ünnepli 85. születésnapját dr. Adamik Tamás, a
>> köztiszteletben álló klasszika-filológus, professor emeritus, az MTA
>> doktora, a Szent István Akadémia tagja, műfordító és költő. Ebből az
>> alkalomból kérdezte Deák-Sárosi László életútjáról, szakmai pályafutásáról
>> a tudóst.
>>
>> *Deák-Sárosi László (D.-S. L): Professzor úr, ön egy falusi, sőt tanyasi,
>> többgyermekes családban látta meg a napvilágot. Honnan kapta az indíttatást
>> a biztatást, hogy teológiát és nyelveket tanuljon, majd később tudományos
>> pályára lépjen? Volt becsülete a tudásnak, a tanulásnak a Kecskemét közeli
>> tanyán?*
>>
>> Adamik Tamás (A. T.): Tizenegyen voltunk testvérek, hat lány és öt fiú. A
>> lányok között Kati húgom volt a legfiatalabb, a fiúk között pedig én.
>> Amikor Kati 1941-ben megszületett, abban az évben halt meg édesapám, Adamik
>> Gábor tüdőgyulladásban, és édesanyám, Virág Julianna, egyedül maradt
>> tizenegy gyermekével.
>>
>> Családom földműves gazdálkodó volt: ötven hold földet béreltünk a
>> Kecskemét környéki tanyavilágban. Ekkora földterület megműveléséhez sok
>> munkáskéz kellett és sok állat: lovak tehenek, disznók, birkák, pulykák,
>> csirkék, kacsák. Az idősebb testvéreim dolgoztak a földeken, a fiatalabbak
>> pedig pásztorkodtak. Én mint a legkisebb fiú szerencsés helyzetben voltam:
>> hat éves koromtól kezdve mindig pásztor voltam: először kanász, majd
>> gulyás, végül pedig juhász. Ez azt jelenti, hogy volt lehetőségem olvasni
>> és elmélkedni.
>>
>> *D.-S. L: Visszatekintve több évtized távlatából, hogy érzi, melyek a
>> legfontosabbak, amelyeket a szüleitől, családjától, környezetétől tanult?
>> Milyen alapélményekkel gazdagította a falusi és a tanyasi környezet?*
>>
>> A. T.: Apámról csak halvány emlékeim vannak, hiszen alig múltam
>> hároméves, amikor elhunyt. Anyám intézte a család ügyeit, vezette a
>> gazdaságot és a háztartást, és gyermekeinek életkori sajátosságaiknak
>> megfelelő munkát adott: tökéletesen ellátta a családfő szerepét. Például én
>> hatéves koromban a szegedi betonút árkában legeltetem a disznófalkát, és
>> gondosan ügyelnem kellett arra, nehogy valamelyik állat felmenjen az útra,
>> és elüsse egy autó. De felelősségre nevelt az osztatlan tanyasi iskola is,
>> amelyben egyszerre a tanító négy osztályt oktatott. Ezt csak úgy tudta
>> megvalósítani, hogy egy időben csak egy osztállyal foglalkozott, a többinek
>> pedig feladatott adott, amelyet csendben kellett elvégezniük. Anyám
>> szigorúan nevelt bennünket, például olykor este petróleumlámpa fényénél
>> felolvasott nekünk, és lefekvéskor az esti imát hangosan kellett mondanunk,
>> s ha valamelyikünk ima közben elszunnyadt, felébresztette.
>>
>> *D.-S. L.: Hol éltek pontosan, és hol járt ön elemi és középiskolába?*
>>
>> A. T.: 1942-től Városföldön éltünk a szarvasos tanyán Kecskeméttől délre
>> egy kilométer távolságra. 1944. szeptember 1-én kezdtem az első osztályt.
>> Két bátyámmal Pistával és Jóskával együtt érkeztünk az iskolába, Pista a
>> második, Jóska a harmadik osztály kezdte. De alighogy elkezdődött az óra,
>> berohant a tanító bácsi, Sebők Lajos felesége, s elkiáltotta magát, Lajos,
>> engedd haza a gyerekeket, légiriadó van. 1944-ben ez volt az első és az
>> utolsó nap az iskolában, mert a háború elérte Kecskemétet, de előtte nekünk
>> ki kellett költöznünk házunkból, mert éppen a mi földünkön volt a csata
>> Kecskemétért.
>>
>> 1945-ben Kecskeméten végeztem az első osztályt, mert a háborúban házunkat
>> is találat érte. 1945 végén elkészült a házunk, és visszaköltöztünk, ezért
>> a második osztályt már Városföldi általános iskolába végeztem egészen a
>> hetedik osztályig bezárólag. Mivel ekkor Városföldön elkezdődött a téesz
>> szervezése, és mi nem akartunk belépni, elköltöztünk Kerekegyházi
>> alsópusztára: ott béreltünk ötven hold földet. A nyolcadik osztályt a
>> kerekegyházi alsópusztai általános iskolában fejeztem be, ahol tanítóm Deli
>> József volt. Deli József tehetségesnek tartott, ezért többször meglátogatta
>> családunkat, és mondogatta anyámnak, hogy nekem tovább kellene tanulnom.
>> Mivel anyámnak titkos vágya az volt, hogy legkisebb fiából pap legyen, és
>> sokat bejárt a kecskeméti piacra, amely közvetlenül a Kecskeméti Piarista
>> Gimnázium mellett van, beíratott ebbe a gimnáziumba, ahol 1957-ben
>> érettségiztem.
>>
>> *D.-S. L.: Milyen elgondolások, minták, pozitív példák alapján
>> választotta a piarista gimnáziumot és utána a teológiát?*
>>
>> A. T.: Anyám választotta a piarista gimnáziumot, és én egyetértettem
>> vele. Az első év nehéz volt, mert igen nagy volt a különbség az osztatlan
>> tanyasi iskola és a gimnázium tananyaga között. Kétszeres évvesztes voltam,
>> idegen nyelvet tizenhat éves koromig nem tanultam, és humán osztályba
>> kerülve két idegen nyelv volt kötelező, az orosz és a latin. Nagyon
>> tetszett nekem mindkét nyelv, és szorgalmasan tanultam mindkettőt, sőt
>> másodikos koromban külön németre jártam Sulhan tanárúrhoz, aki eredetileg
>> némettanár volt.
>> Az első két évben biciklivel jártam be a gimnáziumba, délután pedig
>> juhászkodtam.
>>
>> A következő évben Gábor bátyám Dunántúlra hajtotta a birkákat, ezért egy
>> évig bentlakó lettem a piarista rendházban. Ez az egy év maga volt a
>> paradicsom: Hardi tanárúrtól angolt és franciát tanultam, Révay József
>> tanár úrnál pedig folytattam a németet. Közben közelebbről megismerhettem
>> piarista tanáraimat, életvitelüket, ami nagyon tetszett nekem. Nem véletlen
>> tehát, hogy érettségi után jelentkeztem és felvételt nyertem a piarista
>> rendbe, ahol az első három év életem egyik boldog korszaka volt. A
>> noviciátus egy éve alatt elméletben és gyakorlatban elsajátítottam a lelki
>> élet alapelveit, az utána következő három évben elvégeztem a rend teológiai
>> főiskoláját.
>>
>> *D.-S. L.: Miért orientálódott a nyelvek felé a teológia után?*
>>
>> A. T.: A nyelvek felé való orientációm valójában már a gimnáziumban
>> kezdődött, majd a piarista teológiai főiskolán folytatódott, ahol a morális
>> teológiát és a dogmatikát latin nyelven tanultuk és latinul kellett
>> felelnünk a vizsgán. Sőt az élő idegen nyelvek tanulása is tovább
>> folytatódott, például itt tanultam meg olaszul, aminek később is igen nagy
>> hasznát vettem. A piaristák paptanárok; a teológián kívül adottságaiknak és
>> a szükségleteknek megfelelően valamilyen tanári szakot is el kellett
>> végezniük az egyetemen. Én természetesen módon választottam az orosz-latin
>> szakot, hiszen az orosz akkor kötelező volt, és az egyik legszebb szláv
>> nyelv csodálatos irodalommal, a latin pedig az európai irodalom és kultúra
>> bölcsője.
>> A görög-latin stúdiumok, a klasszika-filológia egyetemes és nemzetközi
>> tudomány.
>>
>> Aki művelnie akarja, annak a nagy európai nyelveket ismernie kell.
>>
>> *D.-S. L.: Már az egyetemi évei alatt vállalt munkát. Hogyan fogadták a
>> teológia előzményei miatt tehetséges nyelvtanár- és nyelvészjelöltet az
>> ateista pártkáderekből lett intézményvezetők?*
>>
>> A. T.: Még piarista növendékként kezdtem meg egyetemi tanulmányaimat
>> 1961-ben. 1962-ben döbbentem rá először, hogy nyomaszt a kolostori
>> bezártság, s hiányzik a természet közelsége. Először azt hittem, hogy ez
>> csak múló hangulat, de később kiderült, hogy a helyzet komolyabb: nincs
>> papi hivatásom. Szomorúan ugyan, de tudomásul vettem, kiléptem a rendből,
>> és világi hallgatóként folytattam tovább tanulmányaimat. Most vettem igazán
>> hasznát idegen nyelvi ismereteimnek: gyenge tanulókat sikeresen instruáltam
>> különböző idegen nyelvekből, ezért e tanulók szülei másoknak is ajánlottak.
>> Az egyik gimnáziumban pedig három éven keresztül tanítottam helyettes
>> tanárként oroszt, latint és olaszt. Így minden szülői segítség nélkül el
>> tudtam magamat tartani.
>>
>> *D.-S. L: Nem volt nehéz állást találnia az egyetem latin és orosz
>> szakjának elvégzése után?*
>>
>> A. T.: Voltak bizonyos jelek, amelyekből arra következtettem, hogy az
>> egyetem befejezése után nem lesz könnyű állást találnom. Éppen az előbb
>> említett gimnáziumban az igazgatóm többször meglátogatta óráimat, és
>> tetszett neki az, hogy az orosz órát oroszul vezetem, az olaszt pedig
>> olaszul. Egyszer egy ilyen látogatás után behívott az irodába, és közölte
>> velem, hogy nekem, aki ennyi idegen nyelvet ilyen jól tanítok, valamilyen
>> felsőfokú intézményben kellene oktatnom. Neki jó összeköttetései vannak a
>> katonai akadémián, oda beajánl engem. Én megköszöntem, és elbúcsúztam. Már
>> el is feledkeztem a dologról, amikor hetek múlva hívat az igazgató, és
>> dühösen tudatja velem, hogy kellemetlen helyzetben hoztam azzal, hogy
>> elhallgattam egyházi múltamat. A katonai akadémián ugyanis utána néztek
>> múltamnak, és fel voltak háborodva, hogy az igazgató ilyen klerikális
>> személyt ajánl nekik.
>>
>> De hasonló eset történt egyik magántanítványom szüleivel is. Már ötödéves
>> koromban az egyik óra után megkérdezték, hogy van-e már állásunk. Ekkor
>> ugyanis már nős voltam, feleségem magyar-orosz szakos volt. Mondtam, hogy
>> még nincs. Erre azt válaszolták, hogy a könnyűipari minisztériumban jó
>> kapcsolataik vannak, és lenne álláslehetőségünk egy könnyűipari
>> szakközépiskolában. Jelentkeztünk is ebben az iskolában, és nagyon kedvesek
>> voltak velünk. Egy idő múlva azonban tanítványom apja igen zord képpel
>> fogadott, és felpanaszolta, hogy kellemetlen helyzetbe hoztam azzal, hogy
>> elhallgattam egyházi múltamat. E két kellemetlen eset után elhatároztam,
>> hogy ezután, ha állásügybe megyek valahová, rögtön elmondom, hogy a
>> piaristáknál érettségiztem.
>>
>> Nem sokkal ezután a Tankönyvkiadó idegen nyelvi szerkesztőségében
>> hirdettek meg egy szerkesztői állást. Az említett rossz tapasztalatok miatt
>> nem is akartam rá jelentkezni, de feleségem annyira biztatott, hogy végül
>> elmentem. Mihelyt a főszerkesztő elé kerültem, rögtön ezt mondtam neki: „Én
>> a kecskeméti piarista gimnáziumba érettségiztem.” „No és!” – válaszolta.
>> „Én meg a pécsi jezsuitáknál. Nem az számít, hol érettségizett, hanem az,
>> mit tud.” Ezután felnyúlt a háta mögött levő polcra, amelyen ott sorakoztak
>> a gimnáziumok számára kiadott idegen nyelvi tankönyvek. Levett egyet,
>> kinyitotta valahol, és ezt mondta: „Olvassa és fordítsa!” Azután levett
>> egyet egy másik nyelvből, majd egy harmadik nyelvből. Ugyanezt kellett
>> csinálnom: olvastam és fordítottam azt, amit mutatott.
>>
>> Ezután így szólt. „Tamás, maga tetszik nekem. Majd jelentkezem. Viszont
>> látásra!” Azt hittem, viccel. Pedig komolyan gondolta. Megkaptam az állást,
>> és hét évig a Tankönyvkiadó idegen nyelvi szerkesztősgében dolgoztam
>> felelős szerkesztőként. 1973-ban meghívtak az ELTE BTK Latin Nyelvi és
>> Irodalmi Tanszékére, azóta e tanszék dolgozója vagyok, jelenleg professor
>> emeritusként.
>>
>> *D.-S. L.: Évekig a Tankönyvkiadó idegen nyelvi szerkesztőségében
>> dolgozott felelős szerkesztőként. Mikor kezdett el komolyabban a latinnal
>> és a klasszika-filológiával?*
>>
>> A. T.: Már egyetemista koromban kezdtem a kutatást. Catullus költészete
>> nagyon tetszett, és az Országos Diákköri Konferencián egy Catullusszal
>> kapcsolatos dolgozatommal harmadik díjat nyertem. A felelős szerkesztői
>> munkának is volt kapcsolata a tudománnyal: orosz, latin és olasz nyelvi
>> tankönyveket szerkesztettem, s ezeknek idegen nyelvi olvasmányait
>> korrigálni, elemezni, értelmezni kellett, és a nyelvtani anyagukat pedig
>> világosan és érthetően meg kellett magyarázni. Továbbá mivel én voltam a
>> legfiatalabb orosz nyelvi szerkesztő, sokat kellett a kiadóban
>> tolmácsolnom, mert abban az időben gyakran jöttek szovjet kutatók és
>> delegációk, és nekem kellett kísérnem őket a különböző szerkesztőségekbe,
>> és a megbeszéléseken a tolmács szerepét betöltenem.
>>
>> *D.-S. L.: Milyen alapon választotta mag a kutatási témáit? Az archaikus
>> kor irodalmától egészen a késő, érett középkor latin nyelvű irodalmáig az
>> összes korszakot és számos ismert vagy kevésbé ismert szerző műveit
>> feldolgozta, egyeseket lefordított vagy újra fordított.*
>>
>> A. T.: Kezdetben csak Catullusszal foglalkoztam. A diákköri dolgozatomat
>> továbbfejlesztettem és kiadtam; egy másik dolgozatban ugyanennek a témának
>> görög hátterét világítottam meg. Ezen négy-öt év alatt alaposan bedolgoztam
>> magam a Catullus-filológiába.
>>
>> Ezekben az években a Tankönyvkiadó Egyetemi szerkesztősége
>> tankönyvsorozatot indított az egyetemi latin oktatás számára Auctores
>> Latini címen. Mivel a kiadóban tudták, hogy Catullusszal foglalkozom,
>> felmerült a lehetőség, hogy én készíthessem el Catullus összes verseinek
>> első magyar nyelvű kommentáros kiadását. Főszerkesztőm azonban kikérte volt
>> professzorom, Trencsényi-Waldapfel Imre véleményét is. Mivel professzorom
>> is pozitív véleményt adott rólam, megbízást kaptam a kötet elkészítésére.
>> Az elkészült kéziratnak a bírálatára a kiadó a szigoráról ismert Szilágyi
>> János György professzort kérte fel, aki valóban szigorúan megbírálta a
>> kéziratomat, és megadott szempontok alapján átdolgoztatta velem. A kötet az
>> Auctores Latini XV. köteteként Catullus Versei, Catulli Veronensis liber
>> címen jelent meg 1971-ben.
>>
>> *D.-S. L.: Mi volt a szakmán belül önnek a legfontosabb, a filológus
>> kutatás, az oktatás vagy a műfordítói és alkotói munka?*
>>
>> A. T.: Hogy erre a kérdésre válaszolni tudjak, előre kell bocsátanom,
>> hogy 1973 márciusában meghívtak az ELTE BTK Latin Nyelvi és Irodalmi
>> Tanszékére oktatónak, egyetemi adjunktusi státusban. Szomorúan, de
>> mégiscsak elfogadtam a felkínált állást, mert hát nagyon szerettem
>> munkahelyemet, tudós szerkesztőtársaimat, de akiktől ez ügyben tanácsot
>> kértem, azt mondták, hogy az igazi perspektíva az egyetemen van. Ekkor már
>> Horváth János professzor úr volt a tanszékvezető. Ő halk szavú előadó volt,
>> nem szerette a nagy előadásokat, ezért a következő tanévben rám ruházta a
>> római irodalom előadását. Római irodalomra a tanterv szerint négy félév
>> jutott. Én római irodalmat Trencsényi-Waldapfel professzortól hallgattam,
>> aki az adott korszakból kiragadott egy alkotót, s olykor az egész félévben
>> róla beszélt, némi kitérőkkel. A római irodalom egészéről azonban nem
>> kaptunk átfogó képet. Én a római irodalomnak mind a négy korszakát a neki
>> megfelelő irodalommal töltöttem ki: archaikus kor: római irodalom az
>> archaikus korban; aranykor: római irodalom az aranykorban; ezüstkor: római
>> irodalom az ezüstkorban; késő császárkor: római irodalom a késő
>> császárkorban.
>>
>> Az első két év nagyon nehéz volt: sokat kellett olvasnom. Egyrészt
>> olvasnom kellett a római irodalmat, másrészt olvasni kellett a vele
>> kapcsolatos szakirodalmat, mégpedig kijegyzetelve. De ahogy múltak az évek,
>> egyre könnyebb lett, jegyzeteim egyre bővültek, kezdtem fejlődésében,
>> változásában látni a római irodalmat. És húsz évi tanítás után a négy
>> félévnek megfelelően megírtam a római irodalom történetét.
>>
>> Római irodalom az archaikus korban (1993), Római irodalom az aranykorban
>> (1994), Római irodalom az ezüstkorban (1994) és Római irodalom a késő
>> császárkorban (1994). És most kell válaszolnom a feltett kérdésre: mi a
>> fontosabb, a filológus kutatás vagy az oktatás? Mindkettő egyformán fontos;
>> e kettőt össze kell kapcsolni, együtt kell látni és végezni.
>>
>> *D.-S. L.: A szakmai életpályán a tervek és a saját elképzelései szerint
>> haladt, vagy akadtak nehézségek? Gondolok itt a kandidátusi fokozatára és
>> az akadémiai doktori fokozatára.*
>>
>> A. T.: Egyetemi doktori értekezésemet 1967-ben védtem meg Dualis a szláv
>> nyelvekben címen. Kandidátusi értekezésemet 1976-ban védtem meg Martialis
>> és költészete címen. Akadémiai doktori értekezésemet 1989-ben védtem meg
>> Antik stíluselméletek címen.
>>
>> *D.-S. L.: A klasszika-filológia természetéből adódóan nemzetközi. Milyen
>> fontosabb külföldi tanulmány- és kutatóutakra nyílt lehetősége az évtizedek
>> során?*
>>
>> A. T.: Rómában egy hónapot, itt a kandidátusi értekezésemhez gyűjtöttem
>> anyagot. A Fondation Hardtban kétszer egy hónapot, itt az akadémiai
>> értekezésemhez gyűjtöttem anyagot. Bécsben és Heidelbergben többször
>> töltöttem heteket kutatással. Rendszeresen jártam a nemzetközi latin
>> nyelvészeti és vulgáris latin konferenciákra, ahol minden alkalommal
>> előadást tartottam.
>>
>> *D.-S. L.: A tanulmányutak mellett külföldön is tanított.*
>>
>> A. T.: Egy évet tanítottam Amerikában, a Millersville University-n;
>> görög, latin és orosz nyelvet oktattam, továbbá görög és római irodalmat.
>> Előadásaimat mindig angolul leírtam, megtanultam és szabadon előadtam.
>>
>> *D.-S. L.: Milyen kutatói, alkotói munkával dolgozott a közelmúltban, és
>> jelenleg?*
>>
>> A. T.: Írom a középkori latin irodalom történetét. Ebből már megjelent a
>> következő három kötet: Latin irodalom a kora középkorban (6–8. század),
>> Latin irodalom a Karoling-korban (8–9. század), Latin irodalom az átmeneti
>> korban (9–11.) század). Az utolsó kötet e hónap végén fog megjelenni: Latin
>> irodalom az érett középkorban (12–13. század) címen.
>>
>>
>>
>> *Nyitókép: YouTube-videó*
>>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220811/20f069f4/attachment.html>