[Grem] !!! 11 gyermekes megárvult tanyasi családból piarista novícius, majd családos, nemzetközi szintű klasszika-filológia professzor - interjú Adamik Tamással

2022. Aug. 11., Cs, 20:27:32 CEST

helyesbítés:  Nem  biztos, hogy családos, de biztos, hogy nős.

On Thu, Aug 11, 2022 at 8:26 PM Emoke Greschik <greschem at gmail.com> wrote:

> Tanyáról indult, a klasszika-filológia professzora lett – interjú Adamik
> Tamással
> <https://mandiner.hu/cikk/20220806_tanyarol_indult_a_klasszika_filologia_professzora_lett_interju_adamik_tamassal>
> 2022. augusztus 6. 18:29
>
> https://mandiner.hu/cikk/20220806_tanyarol_indult_a_klasszika_filologia_professzora_lett_interju_adamik_tamassal
> Augusztus 6-án ünnepli 85. születésnapját dr. Adamik Tamás, a
> köztiszteletben álló klasszika-filológus, professor emeritus, az MTA
> doktora, a Szent István Akadémia tagja, műfordító és költő. Ebből az
> alkalomból kérdezte Deák-Sárosi László életútjáról, szakmai pályafutásáról
> a tudóst.
>
> *Deák-Sárosi László (D.-S. L): Professzor úr, ön egy falusi, sőt tanyasi,
> többgyermekes családban látta meg a napvilágot. Honnan kapta az indíttatást
> a biztatást, hogy teológiát és nyelveket tanuljon, majd később tudományos
> pályára lépjen? Volt becsülete a tudásnak, a tanulásnak a Kecskemét közeli
> tanyán?*
>
> Adamik Tamás (A. T.): Tizenegyen voltunk testvérek, hat lány és öt fiú. A
> lányok között Kati húgom volt a legfiatalabb, a fiúk között pedig én.
> Amikor Kati 1941-ben megszületett, abban az évben halt meg édesapám, Adamik
> Gábor tüdőgyulladásban, és édesanyám, Virág Julianna, egyedül maradt
> tizenegy gyermekével.
>
> Családom földműves gazdálkodó volt: ötven hold földet béreltünk a
> Kecskemét környéki tanyavilágban. Ekkora földterület megműveléséhez sok
> munkáskéz kellett és sok állat: lovak tehenek, disznók, birkák, pulykák,
> csirkék, kacsák. Az idősebb testvéreim dolgoztak a földeken, a fiatalabbak
> pedig pásztorkodtak. Én mint a legkisebb fiú szerencsés helyzetben voltam:
> hat éves koromtól kezdve mindig pásztor voltam: először kanász, majd
> gulyás, végül pedig juhász. Ez azt jelenti, hogy volt lehetőségem olvasni
> és elmélkedni.
>
> *D.-S. L: Visszatekintve több évtized távlatából, hogy érzi, melyek a
> legfontosabbak, amelyeket a szüleitől, családjától, környezetétől tanult?
> Milyen alapélményekkel gazdagította a falusi és a tanyasi környezet?*
>
> A. T.: Apámról csak halvány emlékeim vannak, hiszen alig múltam hároméves,
> amikor elhunyt. Anyám intézte a család ügyeit, vezette a gazdaságot és a
> háztartást, és gyermekeinek életkori sajátosságaiknak megfelelő munkát
> adott: tökéletesen ellátta a családfő szerepét. Például én hatéves koromban
> a szegedi betonút árkában legeltetem a disznófalkát, és gondosan ügyelnem
> kellett arra, nehogy valamelyik állat felmenjen az útra, és elüsse egy
> autó. De felelősségre nevelt az osztatlan tanyasi iskola is, amelyben
> egyszerre a tanító négy osztályt oktatott. Ezt csak úgy tudta
> megvalósítani, hogy egy időben csak egy osztállyal foglalkozott, a többinek
> pedig feladatott adott, amelyet csendben kellett elvégezniük. Anyám
> szigorúan nevelt bennünket, például olykor este petróleumlámpa fényénél
> felolvasott nekünk, és lefekvéskor az esti imát hangosan kellett mondanunk,
> s ha valamelyikünk ima közben elszunnyadt, felébresztette.
>
> *D.-S. L.: Hol éltek pontosan, és hol járt ön elemi és középiskolába?*
>
> A. T.: 1942-től Városföldön éltünk a szarvasos tanyán Kecskeméttől délre
> egy kilométer távolságra. 1944. szeptember 1-én kezdtem az első osztályt.
> Két bátyámmal Pistával és Jóskával együtt érkeztünk az iskolába, Pista a
> második, Jóska a harmadik osztály kezdte. De alighogy elkezdődött az óra,
> berohant a tanító bácsi, Sebők Lajos felesége, s elkiáltotta magát, Lajos,
> engedd haza a gyerekeket, légiriadó van. 1944-ben ez volt az első és az
> utolsó nap az iskolában, mert a háború elérte Kecskemétet, de előtte nekünk
> ki kellett költöznünk házunkból, mert éppen a mi földünkön volt a csata
> Kecskemétért.
>
> 1945-ben Kecskeméten végeztem az első osztályt, mert a háborúban házunkat
> is találat érte. 1945 végén elkészült a házunk, és visszaköltöztünk, ezért
> a második osztályt már Városföldi általános iskolába végeztem egészen a
> hetedik osztályig bezárólag. Mivel ekkor Városföldön elkezdődött a téesz
> szervezése, és mi nem akartunk belépni, elköltöztünk Kerekegyházi
> alsópusztára: ott béreltünk ötven hold földet. A nyolcadik osztályt a
> kerekegyházi alsópusztai általános iskolában fejeztem be, ahol tanítóm Deli
> József volt. Deli József tehetségesnek tartott, ezért többször meglátogatta
> családunkat, és mondogatta anyámnak, hogy nekem tovább kellene tanulnom.
> Mivel anyámnak titkos vágya az volt, hogy legkisebb fiából pap legyen, és
> sokat bejárt a kecskeméti piacra, amely közvetlenül a Kecskeméti Piarista
> Gimnázium mellett van, beíratott ebbe a gimnáziumba, ahol 1957-ben
> érettségiztem.
>
> *D.-S. L.: Milyen elgondolások, minták, pozitív példák alapján választotta
> a piarista gimnáziumot és utána a teológiát?*
>
> A. T.: Anyám választotta a piarista gimnáziumot, és én egyetértettem vele.
> Az első év nehéz volt, mert igen nagy volt a különbség az osztatlan tanyasi
> iskola és a gimnázium tananyaga között. Kétszeres évvesztes voltam, idegen
> nyelvet tizenhat éves koromig nem tanultam, és humán osztályba kerülve két
> idegen nyelv volt kötelező, az orosz és a latin. Nagyon tetszett nekem
> mindkét nyelv, és szorgalmasan tanultam mindkettőt, sőt másodikos koromban
> külön németre jártam Sulhan tanárúrhoz, aki eredetileg némettanár volt.
> Az első két évben biciklivel jártam be a gimnáziumba, délután pedig
> juhászkodtam.
>
> A következő évben Gábor bátyám Dunántúlra hajtotta a birkákat, ezért egy
> évig bentlakó lettem a piarista rendházban. Ez az egy év maga volt a
> paradicsom: Hardi tanárúrtól angolt és franciát tanultam, Révay József
> tanár úrnál pedig folytattam a németet. Közben közelebbről megismerhettem
> piarista tanáraimat, életvitelüket, ami nagyon tetszett nekem. Nem véletlen
> tehát, hogy érettségi után jelentkeztem és felvételt nyertem a piarista
> rendbe, ahol az első három év életem egyik boldog korszaka volt. A
> noviciátus egy éve alatt elméletben és gyakorlatban elsajátítottam a lelki
> élet alapelveit, az utána következő három évben elvégeztem a rend teológiai
> főiskoláját.
>
> *D.-S. L.: Miért orientálódott a nyelvek felé a teológia után?*
>
> A. T.: A nyelvek felé való orientációm valójában már a gimnáziumban
> kezdődött, majd a piarista teológiai főiskolán folytatódott, ahol a morális
> teológiát és a dogmatikát latin nyelven tanultuk és latinul kellett
> felelnünk a vizsgán. Sőt az élő idegen nyelvek tanulása is tovább
> folytatódott, például itt tanultam meg olaszul, aminek később is igen nagy
> hasznát vettem. A piaristák paptanárok; a teológián kívül adottságaiknak és
> a szükségleteknek megfelelően valamilyen tanári szakot is el kellett
> végezniük az egyetemen. Én természetesen módon választottam az orosz-latin
> szakot, hiszen az orosz akkor kötelező volt, és az egyik legszebb szláv
> nyelv csodálatos irodalommal, a latin pedig az európai irodalom és kultúra
> bölcsője.
> A görög-latin stúdiumok, a klasszika-filológia egyetemes és nemzetközi
> tudomány.
>
> Aki művelnie akarja, annak a nagy európai nyelveket ismernie kell.
>
> *D.-S. L.: Már az egyetemi évei alatt vállalt munkát. Hogyan fogadták a
> teológia előzményei miatt tehetséges nyelvtanár- és nyelvészjelöltet az
> ateista pártkáderekből lett intézményvezetők?*
>
> A. T.: Még piarista növendékként kezdtem meg egyetemi tanulmányaimat
> 1961-ben. 1962-ben döbbentem rá először, hogy nyomaszt a kolostori
> bezártság, s hiányzik a természet közelsége. Először azt hittem, hogy ez
> csak múló hangulat, de később kiderült, hogy a helyzet komolyabb: nincs
> papi hivatásom. Szomorúan ugyan, de tudomásul vettem, kiléptem a rendből,
> és világi hallgatóként folytattam tovább tanulmányaimat. Most vettem igazán
> hasznát idegen nyelvi ismereteimnek: gyenge tanulókat sikeresen instruáltam
> különböző idegen nyelvekből, ezért e tanulók szülei másoknak is ajánlottak.
> Az egyik gimnáziumban pedig három éven keresztül tanítottam helyettes
> tanárként oroszt, latint és olaszt. Így minden szülői segítség nélkül el
> tudtam magamat tartani.
>
> *D.-S. L: Nem volt nehéz állást találnia az egyetem latin és orosz
> szakjának elvégzése után?*
>
> A. T.: Voltak bizonyos jelek, amelyekből arra következtettem, hogy az
> egyetem befejezése után nem lesz könnyű állást találnom. Éppen az előbb
> említett gimnáziumban az igazgatóm többször meglátogatta óráimat, és
> tetszett neki az, hogy az orosz órát oroszul vezetem, az olaszt pedig
> olaszul. Egyszer egy ilyen látogatás után behívott az irodába, és közölte
> velem, hogy nekem, aki ennyi idegen nyelvet ilyen jól tanítok, valamilyen
> felsőfokú intézményben kellene oktatnom. Neki jó összeköttetései vannak a
> katonai akadémián, oda beajánl engem. Én megköszöntem, és elbúcsúztam. Már
> el is feledkeztem a dologról, amikor hetek múlva hívat az igazgató, és
> dühösen tudatja velem, hogy kellemetlen helyzetben hoztam azzal, hogy
> elhallgattam egyházi múltamat. A katonai akadémián ugyanis utána néztek
> múltamnak, és fel voltak háborodva, hogy az igazgató ilyen klerikális
> személyt ajánl nekik.
>
> De hasonló eset történt egyik magántanítványom szüleivel is. Már ötödéves
> koromban az egyik óra után megkérdezték, hogy van-e már állásunk. Ekkor
> ugyanis már nős voltam, feleségem magyar-orosz szakos volt. Mondtam, hogy
> még nincs. Erre azt válaszolták, hogy a könnyűipari minisztériumban jó
> kapcsolataik vannak, és lenne álláslehetőségünk egy könnyűipari
> szakközépiskolában. Jelentkeztünk is ebben az iskolában, és nagyon kedvesek
> voltak velünk. Egy idő múlva azonban tanítványom apja igen zord képpel
> fogadott, és felpanaszolta, hogy kellemetlen helyzetbe hoztam azzal, hogy
> elhallgattam egyházi múltamat. E két kellemetlen eset után elhatároztam,
> hogy ezután, ha állásügybe megyek valahová, rögtön elmondom, hogy a
> piaristáknál érettségiztem.
>
> Nem sokkal ezután a Tankönyvkiadó idegen nyelvi szerkesztőségében
> hirdettek meg egy szerkesztői állást. Az említett rossz tapasztalatok miatt
> nem is akartam rá jelentkezni, de feleségem annyira biztatott, hogy végül
> elmentem. Mihelyt a főszerkesztő elé kerültem, rögtön ezt mondtam neki: „Én
> a kecskeméti piarista gimnáziumba érettségiztem.” „No és!” – válaszolta.
> „Én meg a pécsi jezsuitáknál. Nem az számít, hol érettségizett, hanem az,
> mit tud.” Ezután felnyúlt a háta mögött levő polcra, amelyen ott sorakoztak
> a gimnáziumok számára kiadott idegen nyelvi tankönyvek. Levett egyet,
> kinyitotta valahol, és ezt mondta: „Olvassa és fordítsa!” Azután levett
> egyet egy másik nyelvből, majd egy harmadik nyelvből. Ugyanezt kellett
> csinálnom: olvastam és fordítottam azt, amit mutatott.
>
> Ezután így szólt. „Tamás, maga tetszik nekem. Majd jelentkezem. Viszont
> látásra!” Azt hittem, viccel. Pedig komolyan gondolta. Megkaptam az állást,
> és hét évig a Tankönyvkiadó idegen nyelvi szerkesztősgében dolgoztam
> felelős szerkesztőként. 1973-ban meghívtak az ELTE BTK Latin Nyelvi és
> Irodalmi Tanszékére, azóta e tanszék dolgozója vagyok, jelenleg professor
> emeritusként.
>
> *D.-S. L.: Évekig a Tankönyvkiadó idegen nyelvi szerkesztőségében
> dolgozott felelős szerkesztőként. Mikor kezdett el komolyabban a latinnal
> és a klasszika-filológiával?*
>
> A. T.: Már egyetemista koromban kezdtem a kutatást. Catullus költészete
> nagyon tetszett, és az Országos Diákköri Konferencián egy Catullusszal
> kapcsolatos dolgozatommal harmadik díjat nyertem. A felelős szerkesztői
> munkának is volt kapcsolata a tudománnyal: orosz, latin és olasz nyelvi
> tankönyveket szerkesztettem, s ezeknek idegen nyelvi olvasmányait
> korrigálni, elemezni, értelmezni kellett, és a nyelvtani anyagukat pedig
> világosan és érthetően meg kellett magyarázni. Továbbá mivel én voltam a
> legfiatalabb orosz nyelvi szerkesztő, sokat kellett a kiadóban
> tolmácsolnom, mert abban az időben gyakran jöttek szovjet kutatók és
> delegációk, és nekem kellett kísérnem őket a különböző szerkesztőségekbe,
> és a megbeszéléseken a tolmács szerepét betöltenem.
>
> *D.-S. L.: Milyen alapon választotta mag a kutatási témáit? Az archaikus
> kor irodalmától egészen a késő, érett középkor latin nyelvű irodalmáig az
> összes korszakot és számos ismert vagy kevésbé ismert szerző műveit
> feldolgozta, egyeseket lefordított vagy újra fordított.*
>
> A. T.: Kezdetben csak Catullusszal foglalkoztam. A diákköri dolgozatomat
> továbbfejlesztettem és kiadtam; egy másik dolgozatban ugyanennek a témának
> görög hátterét világítottam meg. Ezen négy-öt év alatt alaposan bedolgoztam
> magam a Catullus-filológiába.
>
> Ezekben az években a Tankönyvkiadó Egyetemi szerkesztősége
> tankönyvsorozatot indított az egyetemi latin oktatás számára Auctores
> Latini címen. Mivel a kiadóban tudták, hogy Catullusszal foglalkozom,
> felmerült a lehetőség, hogy én készíthessem el Catullus összes verseinek
> első magyar nyelvű kommentáros kiadását. Főszerkesztőm azonban kikérte volt
> professzorom, Trencsényi-Waldapfel Imre véleményét is. Mivel professzorom
> is pozitív véleményt adott rólam, megbízást kaptam a kötet elkészítésére.
> Az elkészült kéziratnak a bírálatára a kiadó a szigoráról ismert Szilágyi
> János György professzort kérte fel, aki valóban szigorúan megbírálta a
> kéziratomat, és megadott szempontok alapján átdolgoztatta velem. A kötet az
> Auctores Latini XV. köteteként Catullus Versei, Catulli Veronensis liber
> címen jelent meg 1971-ben.
>
> *D.-S. L.: Mi volt a szakmán belül önnek a legfontosabb, a filológus
> kutatás, az oktatás vagy a műfordítói és alkotói munka?*
>
> A. T.: Hogy erre a kérdésre válaszolni tudjak, előre kell bocsátanom, hogy
> 1973 márciusában meghívtak az ELTE BTK Latin Nyelvi és Irodalmi Tanszékére
> oktatónak, egyetemi adjunktusi státusban. Szomorúan, de mégiscsak
> elfogadtam a felkínált állást, mert hát nagyon szerettem munkahelyemet,
> tudós szerkesztőtársaimat, de akiktől ez ügyben tanácsot kértem, azt
> mondták, hogy az igazi perspektíva az egyetemen van. Ekkor már Horváth
> János professzor úr volt a tanszékvezető. Ő halk szavú előadó volt, nem
> szerette a nagy előadásokat, ezért a következő tanévben rám ruházta a római
> irodalom előadását. Római irodalomra a tanterv szerint négy félév jutott.
> Én római irodalmat Trencsényi-Waldapfel professzortól hallgattam, aki az
> adott korszakból kiragadott egy alkotót, s olykor az egész félévben róla
> beszélt, némi kitérőkkel. A római irodalom egészéről azonban nem kaptunk
> átfogó képet. Én a római irodalomnak mind a négy korszakát a neki megfelelő
> irodalommal töltöttem ki: archaikus kor: római irodalom az archaikus
> korban; aranykor: római irodalom az aranykorban; ezüstkor: római irodalom
> az ezüstkorban; késő császárkor: római irodalom a késő császárkorban.
>
> Az első két év nagyon nehéz volt: sokat kellett olvasnom. Egyrészt
> olvasnom kellett a római irodalmat, másrészt olvasni kellett a vele
> kapcsolatos szakirodalmat, mégpedig kijegyzetelve. De ahogy múltak az évek,
> egyre könnyebb lett, jegyzeteim egyre bővültek, kezdtem fejlődésében,
> változásában látni a római irodalmat. És húsz évi tanítás után a négy
> félévnek megfelelően megírtam a római irodalom történetét.
>
> Római irodalom az archaikus korban (1993), Római irodalom az aranykorban
> (1994), Római irodalom az ezüstkorban (1994) és Római irodalom a késő
> császárkorban (1994). És most kell válaszolnom a feltett kérdésre: mi a
> fontosabb, a filológus kutatás vagy az oktatás? Mindkettő egyformán fontos;
> e kettőt össze kell kapcsolni, együtt kell látni és végezni.
>
> *D.-S. L.: A szakmai életpályán a tervek és a saját elképzelései szerint
> haladt, vagy akadtak nehézségek? Gondolok itt a kandidátusi fokozatára és
> az akadémiai doktori fokozatára.*
>
> A. T.: Egyetemi doktori értekezésemet 1967-ben védtem meg Dualis a szláv
> nyelvekben címen. Kandidátusi értekezésemet 1976-ban védtem meg Martialis
> és költészete címen. Akadémiai doktori értekezésemet 1989-ben védtem meg
> Antik stíluselméletek címen.
>
> *D.-S. L.: A klasszika-filológia természetéből adódóan nemzetközi. Milyen
> fontosabb külföldi tanulmány- és kutatóutakra nyílt lehetősége az évtizedek
> során?*
>
> A. T.: Rómában egy hónapot, itt a kandidátusi értekezésemhez gyűjtöttem
> anyagot. A Fondation Hardtban kétszer egy hónapot, itt az akadémiai
> értekezésemhez gyűjtöttem anyagot. Bécsben és Heidelbergben többször
> töltöttem heteket kutatással. Rendszeresen jártam a nemzetközi latin
> nyelvészeti és vulgáris latin konferenciákra, ahol minden alkalommal
> előadást tartottam.
>
> *D.-S. L.: A tanulmányutak mellett külföldön is tanított.*
>
> A. T.: Egy évet tanítottam Amerikában, a Millersville University-n; görög,
> latin és orosz nyelvet oktattam, továbbá görög és római irodalmat.
> Előadásaimat mindig angolul leírtam, megtanultam és szabadon előadtam.
>
> *D.-S. L.: Milyen kutatói, alkotói munkával dolgozott a közelmúltban, és
> jelenleg?*
>
> A. T.: Írom a középkori latin irodalom történetét. Ebből már megjelent a
> következő három kötet: Latin irodalom a kora középkorban (6–8. század),
> Latin irodalom a Karoling-korban (8–9. század), Latin irodalom az átmeneti
> korban (9–11.) század). Az utolsó kötet e hónap végén fog megjelenni: Latin
> irodalom az érett középkorban (12–13. század) címen.
>
>
>
> *Nyitókép: YouTube-videó*
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220811/5a07b0c7/attachment.html>