[Grem] !!! 11 gyermekes megárvult tanyasi családból piarista novícius, majd családos, nemzetközi szintű klasszika-filológia professzor - interjú Adamik Tamással

[Emoke Greschik]

Tanyáról indult, a klasszika-filológia professzora lett – interjú Adamik
Tamással
<https://mandiner.hu/cikk/20220806_tanyarol_indult_a_klasszika_filologia_professzora_lett_interju_adamik_tamassal>
2022. augusztus 6. 18:29
https://mandiner.hu/cikk/20220806_tanyarol_indult_a_klasszika_filologia_professzora_lett_interju_adamik_tamassal
Augusztus 6-án ünnepli 85. születésnapját dr. Adamik Tamás, a
köztiszteletben álló klasszika-filológus, professor emeritus, az MTA
doktora, a Szent István Akadémia tagja, műfordító és költő. Ebből az
alkalomból kérdezte Deák-Sárosi László életútjáról, szakmai pályafutásáról
a tudóst.

*Deák-Sárosi László (D.-S. L): Professzor úr, ön egy falusi, sőt tanyasi,
többgyermekes családban látta meg a napvilágot. Honnan kapta az indíttatást
a biztatást, hogy teológiát és nyelveket tanuljon, majd később tudományos
pályára lépjen? Volt becsülete a tudásnak, a tanulásnak a Kecskemét közeli
tanyán?*

Adamik Tamás (A. T.): Tizenegyen voltunk testvérek, hat lány és öt fiú. A
lányok között Kati húgom volt a legfiatalabb, a fiúk között pedig én.
Amikor Kati 1941-ben megszületett, abban az évben halt meg édesapám, Adamik
Gábor tüdőgyulladásban, és édesanyám, Virág Julianna, egyedül maradt
tizenegy gyermekével.

Családom földműves gazdálkodó volt: ötven hold földet béreltünk a Kecskemét
környéki tanyavilágban. Ekkora földterület megműveléséhez sok munkáskéz
kellett és sok állat: lovak tehenek, disznók, birkák, pulykák, csirkék,
kacsák. Az idősebb testvéreim dolgoztak a földeken, a fiatalabbak pedig
pásztorkodtak. Én mint a legkisebb fiú szerencsés helyzetben voltam: hat
éves koromtól kezdve mindig pásztor voltam: először kanász, majd gulyás,
végül pedig juhász. Ez azt jelenti, hogy volt lehetőségem olvasni és
elmélkedni.

*D.-S. L: Visszatekintve több évtized távlatából, hogy érzi, melyek a
legfontosabbak, amelyeket a szüleitől, családjától, környezetétől tanult?
Milyen alapélményekkel gazdagította a falusi és a tanyasi környezet?*

A. T.: Apámról csak halvány emlékeim vannak, hiszen alig múltam hároméves,
amikor elhunyt. Anyám intézte a család ügyeit, vezette a gazdaságot és a
háztartást, és gyermekeinek életkori sajátosságaiknak megfelelő munkát
adott: tökéletesen ellátta a családfő szerepét. Például én hatéves koromban
a szegedi betonút árkában legeltetem a disznófalkát, és gondosan ügyelnem
kellett arra, nehogy valamelyik állat felmenjen az útra, és elüsse egy
autó. De felelősségre nevelt az osztatlan tanyasi iskola is, amelyben
egyszerre a tanító négy osztályt oktatott. Ezt csak úgy tudta
megvalósítani, hogy egy időben csak egy osztállyal foglalkozott, a többinek
pedig feladatott adott, amelyet csendben kellett elvégezniük. Anyám
szigorúan nevelt bennünket, például olykor este petróleumlámpa fényénél
felolvasott nekünk, és lefekvéskor az esti imát hangosan kellett mondanunk,
s ha valamelyikünk ima közben elszunnyadt, felébresztette.

*D.-S. L.: Hol éltek pontosan, és hol járt ön elemi és középiskolába?*

A. T.: 1942-től Városföldön éltünk a szarvasos tanyán Kecskeméttől délre
egy kilométer távolságra. 1944. szeptember 1-én kezdtem az első osztályt.
Két bátyámmal Pistával és Jóskával együtt érkeztünk az iskolába, Pista a
második, Jóska a harmadik osztály kezdte. De alighogy elkezdődött az óra,
berohant a tanító bácsi, Sebők Lajos felesége, s elkiáltotta magát, Lajos,
engedd haza a gyerekeket, légiriadó van. 1944-ben ez volt az első és az
utolsó nap az iskolában, mert a háború elérte Kecskemétet, de előtte nekünk
ki kellett költöznünk házunkból, mert éppen a mi földünkön volt a csata
Kecskemétért.

1945-ben Kecskeméten végeztem az első osztályt, mert a háborúban házunkat
is találat érte. 1945 végén elkészült a házunk, és visszaköltöztünk, ezért
a második osztályt már Városföldi általános iskolába végeztem egészen a
hetedik osztályig bezárólag. Mivel ekkor Városföldön elkezdődött a téesz
szervezése, és mi nem akartunk belépni, elköltöztünk Kerekegyházi
alsópusztára: ott béreltünk ötven hold földet. A nyolcadik osztályt a
kerekegyházi alsópusztai általános iskolában fejeztem be, ahol tanítóm Deli
József volt. Deli József tehetségesnek tartott, ezért többször meglátogatta
családunkat, és mondogatta anyámnak, hogy nekem tovább kellene tanulnom.
Mivel anyámnak titkos vágya az volt, hogy legkisebb fiából pap legyen, és
sokat bejárt a kecskeméti piacra, amely közvetlenül a Kecskeméti Piarista
Gimnázium mellett van, beíratott ebbe a gimnáziumba, ahol 1957-ben
érettségiztem.

*D.-S. L.: Milyen elgondolások, minták, pozitív példák alapján választotta
a piarista gimnáziumot és utána a teológiát?*

A. T.: Anyám választotta a piarista gimnáziumot, és én egyetértettem vele.
Az első év nehéz volt, mert igen nagy volt a különbség az osztatlan tanyasi
iskola és a gimnázium tananyaga között. Kétszeres évvesztes voltam, idegen
nyelvet tizenhat éves koromig nem tanultam, és humán osztályba kerülve két
idegen nyelv volt kötelező, az orosz és a latin. Nagyon tetszett nekem
mindkét nyelv, és szorgalmasan tanultam mindkettőt, sőt másodikos koromban
külön németre jártam Sulhan tanárúrhoz, aki eredetileg némettanár volt.
Az első két évben biciklivel jártam be a gimnáziumba, délután pedig
juhászkodtam.

A következő évben Gábor bátyám Dunántúlra hajtotta a birkákat, ezért egy
évig bentlakó lettem a piarista rendházban. Ez az egy év maga volt a
paradicsom: Hardi tanárúrtól angolt és franciát tanultam, Révay József
tanár úrnál pedig folytattam a németet. Közben közelebbről megismerhettem
piarista tanáraimat, életvitelüket, ami nagyon tetszett nekem. Nem véletlen
tehát, hogy érettségi után jelentkeztem és felvételt nyertem a piarista
rendbe, ahol az első három év életem egyik boldog korszaka volt. A
noviciátus egy éve alatt elméletben és gyakorlatban elsajátítottam a lelki
élet alapelveit, az utána következő három évben elvégeztem a rend teológiai
főiskoláját.

*D.-S. L.: Miért orientálódott a nyelvek felé a teológia után?*

A. T.: A nyelvek felé való orientációm valójában már a gimnáziumban
kezdődött, majd a piarista teológiai főiskolán folytatódott, ahol a morális
teológiát és a dogmatikát latin nyelven tanultuk és latinul kellett
felelnünk a vizsgán. Sőt az élő idegen nyelvek tanulása is tovább
folytatódott, például itt tanultam meg olaszul, aminek később is igen nagy
hasznát vettem. A piaristák paptanárok; a teológián kívül adottságaiknak és
a szükségleteknek megfelelően valamilyen tanári szakot is el kellett
végezniük az egyetemen. Én természetesen módon választottam az orosz-latin
szakot, hiszen az orosz akkor kötelező volt, és az egyik legszebb szláv
nyelv csodálatos irodalommal, a latin pedig az európai irodalom és kultúra
bölcsője.
A görög-latin stúdiumok, a klasszika-filológia egyetemes és nemzetközi
tudomány.

Aki művelnie akarja, annak a nagy európai nyelveket ismernie kell.

*D.-S. L.: Már az egyetemi évei alatt vállalt munkát. Hogyan fogadták a
teológia előzményei miatt tehetséges nyelvtanár- és nyelvészjelöltet az
ateista pártkáderekből lett intézményvezetők?*

A. T.: Még piarista növendékként kezdtem meg egyetemi tanulmányaimat
1961-ben. 1962-ben döbbentem rá először, hogy nyomaszt a kolostori
bezártság, s hiányzik a természet közelsége. Először azt hittem, hogy ez
csak múló hangulat, de később kiderült, hogy a helyzet komolyabb: nincs
papi hivatásom. Szomorúan ugyan, de tudomásul vettem, kiléptem a rendből,
és világi hallgatóként folytattam tovább tanulmányaimat. Most vettem igazán
hasznát idegen nyelvi ismereteimnek: gyenge tanulókat sikeresen instruáltam
különböző idegen nyelvekből, ezért e tanulók szülei másoknak is ajánlottak.
Az egyik gimnáziumban pedig három éven keresztül tanítottam helyettes
tanárként oroszt, latint és olaszt. Így minden szülői segítség nélkül el
tudtam magamat tartani.

*D.-S. L: Nem volt nehéz állást találnia az egyetem latin és orosz
szakjának elvégzése után?*

A. T.: Voltak bizonyos jelek, amelyekből arra következtettem, hogy az
egyetem befejezése után nem lesz könnyű állást találnom. Éppen az előbb
említett gimnáziumban az igazgatóm többször meglátogatta óráimat, és
tetszett neki az, hogy az orosz órát oroszul vezetem, az olaszt pedig
olaszul. Egyszer egy ilyen látogatás után behívott az irodába, és közölte
velem, hogy nekem, aki ennyi idegen nyelvet ilyen jól tanítok, valamilyen
felsőfokú intézményben kellene oktatnom. Neki jó összeköttetései vannak a
katonai akadémián, oda beajánl engem. Én megköszöntem, és elbúcsúztam. Már
el is feledkeztem a dologról, amikor hetek múlva hívat az igazgató, és
dühösen tudatja velem, hogy kellemetlen helyzetben hoztam azzal, hogy
elhallgattam egyházi múltamat. A katonai akadémián ugyanis utána néztek
múltamnak, és fel voltak háborodva, hogy az igazgató ilyen klerikális
személyt ajánl nekik.

De hasonló eset történt egyik magántanítványom szüleivel is. Már ötödéves
koromban az egyik óra után megkérdezték, hogy van-e már állásunk. Ekkor
ugyanis már nős voltam, feleségem magyar-orosz szakos volt. Mondtam, hogy
még nincs. Erre azt válaszolták, hogy a könnyűipari minisztériumban jó
kapcsolataik vannak, és lenne álláslehetőségünk egy könnyűipari
szakközépiskolában. Jelentkeztünk is ebben az iskolában, és nagyon kedvesek
voltak velünk. Egy idő múlva azonban tanítványom apja igen zord képpel
fogadott, és felpanaszolta, hogy kellemetlen helyzetbe hoztam azzal, hogy
elhallgattam egyházi múltamat. E két kellemetlen eset után elhatároztam,
hogy ezután, ha állásügybe megyek valahová, rögtön elmondom, hogy a
piaristáknál érettségiztem.

Nem sokkal ezután a Tankönyvkiadó idegen nyelvi szerkesztőségében hirdettek
meg egy szerkesztői állást. Az említett rossz tapasztalatok miatt nem is
akartam rá jelentkezni, de feleségem annyira biztatott, hogy végül
elmentem. Mihelyt a főszerkesztő elé kerültem, rögtön ezt mondtam neki: „Én
a kecskeméti piarista gimnáziumba érettségiztem.” „No és!” – válaszolta.
„Én meg a pécsi jezsuitáknál. Nem az számít, hol érettségizett, hanem az,
mit tud.” Ezután felnyúlt a háta mögött levő polcra, amelyen ott sorakoztak
a gimnáziumok számára kiadott idegen nyelvi tankönyvek. Levett egyet,
kinyitotta valahol, és ezt mondta: „Olvassa és fordítsa!” Azután levett
egyet egy másik nyelvből, majd egy harmadik nyelvből. Ugyanezt kellett
csinálnom: olvastam és fordítottam azt, amit mutatott.

Ezután így szólt. „Tamás, maga tetszik nekem. Majd jelentkezem. Viszont
látásra!” Azt hittem, viccel. Pedig komolyan gondolta. Megkaptam az állást,
és hét évig a Tankönyvkiadó idegen nyelvi szerkesztősgében dolgoztam
felelős szerkesztőként. 1973-ban meghívtak az ELTE BTK Latin Nyelvi és
Irodalmi Tanszékére, azóta e tanszék dolgozója vagyok, jelenleg professor
emeritusként.

*D.-S. L.: Évekig a Tankönyvkiadó idegen nyelvi szerkesztőségében dolgozott
felelős szerkesztőként. Mikor kezdett el komolyabban a latinnal és a
klasszika-filológiával?*

A. T.: Már egyetemista koromban kezdtem a kutatást. Catullus költészete
nagyon tetszett, és az Országos Diákköri Konferencián egy Catullusszal
kapcsolatos dolgozatommal harmadik díjat nyertem. A felelős szerkesztői
munkának is volt kapcsolata a tudománnyal: orosz, latin és olasz nyelvi
tankönyveket szerkesztettem, s ezeknek idegen nyelvi olvasmányait
korrigálni, elemezni, értelmezni kellett, és a nyelvtani anyagukat pedig
világosan és érthetően meg kellett magyarázni. Továbbá mivel én voltam a
legfiatalabb orosz nyelvi szerkesztő, sokat kellett a kiadóban
tolmácsolnom, mert abban az időben gyakran jöttek szovjet kutatók és
delegációk, és nekem kellett kísérnem őket a különböző szerkesztőségekbe,
és a megbeszéléseken a tolmács szerepét betöltenem.

*D.-S. L.: Milyen alapon választotta mag a kutatási témáit? Az archaikus
kor irodalmától egészen a késő, érett középkor latin nyelvű irodalmáig az
összes korszakot és számos ismert vagy kevésbé ismert szerző műveit
feldolgozta, egyeseket lefordított vagy újra fordított.*

A. T.: Kezdetben csak Catullusszal foglalkoztam. A diákköri dolgozatomat
továbbfejlesztettem és kiadtam; egy másik dolgozatban ugyanennek a témának
görög hátterét világítottam meg. Ezen négy-öt év alatt alaposan bedolgoztam
magam a Catullus-filológiába.

Ezekben az években a Tankönyvkiadó Egyetemi szerkesztősége
tankönyvsorozatot indított az egyetemi latin oktatás számára Auctores
Latini címen. Mivel a kiadóban tudták, hogy Catullusszal foglalkozom,
felmerült a lehetőség, hogy én készíthessem el Catullus összes verseinek
első magyar nyelvű kommentáros kiadását. Főszerkesztőm azonban kikérte volt
professzorom, Trencsényi-Waldapfel Imre véleményét is. Mivel professzorom
is pozitív véleményt adott rólam, megbízást kaptam a kötet elkészítésére.
Az elkészült kéziratnak a bírálatára a kiadó a szigoráról ismert Szilágyi
János György professzort kérte fel, aki valóban szigorúan megbírálta a
kéziratomat, és megadott szempontok alapján átdolgoztatta velem. A kötet az
Auctores Latini XV. köteteként Catullus Versei, Catulli Veronensis liber
címen jelent meg 1971-ben.

*D.-S. L.: Mi volt a szakmán belül önnek a legfontosabb, a filológus
kutatás, az oktatás vagy a műfordítói és alkotói munka?*

A. T.: Hogy erre a kérdésre válaszolni tudjak, előre kell bocsátanom, hogy
1973 márciusában meghívtak az ELTE BTK Latin Nyelvi és Irodalmi Tanszékére
oktatónak, egyetemi adjunktusi státusban. Szomorúan, de mégiscsak
elfogadtam a felkínált állást, mert hát nagyon szerettem munkahelyemet,
tudós szerkesztőtársaimat, de akiktől ez ügyben tanácsot kértem, azt
mondták, hogy az igazi perspektíva az egyetemen van. Ekkor már Horváth
János professzor úr volt a tanszékvezető. Ő halk szavú előadó volt, nem
szerette a nagy előadásokat, ezért a következő tanévben rám ruházta a római
irodalom előadását. Római irodalomra a tanterv szerint négy félév jutott.
Én római irodalmat Trencsényi-Waldapfel professzortól hallgattam, aki az
adott korszakból kiragadott egy alkotót, s olykor az egész félévben róla
beszélt, némi kitérőkkel. A római irodalom egészéről azonban nem kaptunk
átfogó képet. Én a római irodalomnak mind a négy korszakát a neki megfelelő
irodalommal töltöttem ki: archaikus kor: római irodalom az archaikus
korban; aranykor: római irodalom az aranykorban; ezüstkor: római irodalom
az ezüstkorban; késő császárkor: római irodalom a késő császárkorban.

Az első két év nagyon nehéz volt: sokat kellett olvasnom. Egyrészt olvasnom
kellett a római irodalmat, másrészt olvasni kellett a vele kapcsolatos
szakirodalmat, mégpedig kijegyzetelve. De ahogy múltak az évek, egyre
könnyebb lett, jegyzeteim egyre bővültek, kezdtem fejlődésében,
változásában látni a római irodalmat. És húsz évi tanítás után a négy
félévnek megfelelően megírtam a római irodalom történetét.

Római irodalom az archaikus korban (1993), Római irodalom az aranykorban
(1994), Római irodalom az ezüstkorban (1994) és Római irodalom a késő
császárkorban (1994). És most kell válaszolnom a feltett kérdésre: mi a
fontosabb, a filológus kutatás vagy az oktatás? Mindkettő egyformán fontos;
e kettőt össze kell kapcsolni, együtt kell látni és végezni.

*D.-S. L.: A szakmai életpályán a tervek és a saját elképzelései szerint
haladt, vagy akadtak nehézségek? Gondolok itt a kandidátusi fokozatára és
az akadémiai doktori fokozatára.*

A. T.: Egyetemi doktori értekezésemet 1967-ben védtem meg Dualis a szláv
nyelvekben címen. Kandidátusi értekezésemet 1976-ban védtem meg Martialis
és költészete címen. Akadémiai doktori értekezésemet 1989-ben védtem meg
Antik stíluselméletek címen.

*D.-S. L.: A klasszika-filológia természetéből adódóan nemzetközi. Milyen
fontosabb külföldi tanulmány- és kutatóutakra nyílt lehetősége az évtizedek
során?*

A. T.: Rómában egy hónapot, itt a kandidátusi értekezésemhez gyűjtöttem
anyagot. A Fondation Hardtban kétszer egy hónapot, itt az akadémiai
értekezésemhez gyűjtöttem anyagot. Bécsben és Heidelbergben többször
töltöttem heteket kutatással. Rendszeresen jártam a nemzetközi latin
nyelvészeti és vulgáris latin konferenciákra, ahol minden alkalommal
előadást tartottam.

*D.-S. L.: A tanulmányutak mellett külföldön is tanított.*

A. T.: Egy évet tanítottam Amerikában, a Millersville University-n; görög,
latin és orosz nyelvet oktattam, továbbá görög és római irodalmat.
Előadásaimat mindig angolul leírtam, megtanultam és szabadon előadtam.

*D.-S. L.: Milyen kutatói, alkotói munkával dolgozott a közelmúltban, és
jelenleg?*

A. T.: Írom a középkori latin irodalom történetét. Ebből már megjelent a
következő három kötet: Latin irodalom a kora középkorban (6–8. század),
Latin irodalom a Karoling-korban (8–9. század), Latin irodalom az átmeneti
korban (9–11.) század). Az utolsó kötet e hónap végén fog megjelenni: Latin
irodalom az érett középkorban (12–13. század) címen.



*Nyitókép: YouTube-videó*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220811/a0c243ae/attachment.html>