<div dir="ltr">
<div class="gmail-gE gmail-iv gmail-gt"><table class="gmail-cf gmail-gJ" cellpadding="0"><tbody><tr class="gmail-acZ gmail-xD"><td colspan="3"><table class="gmail-cf gmail-adz" cellpadding="0"><tbody><tr><td class="gmail-ady"><div id="gmail-:15m" aria-haspopup="true" class="gmail-ajy" role="button" tabindex="0" aria-label="Show details"><img class="gmail-ajz" src="https://mail.google.com/mail/u/1/images/cleardot.gif" alt=""></div></td></tr></tbody></table></td></tr></tbody></table></div><div id="gmail-:mk"><div class="gmail-qQVYZb"></div><div class="gmail-utdU2e"></div><div class="gmail-lQs8Hd"></div><div class="gmail-btm"></div></div><div class="gmail-"><div class="gmail-aHl"></div><div id="gmail-:15n" tabindex="-1"></div><div id="gmail-:14e" class="gmail-ii gmail-gt"><div id="gmail-:xi" class="gmail-a3s gmail-aiL"><div dir="ltr"><div class="gmail-adM">
</div><h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20220806_tanyarol_indult_a_klasszika_filologia_professzora_lett_interju_adamik_tamassal" target="_blank">Tanyáról indult, a klasszika-filológia professzora lett – interjú Adamik Tamással</a></h1>
                                                    <div style="margin:10px 0px">2022. augusztus 6. 18:29</div><div style="margin:10px 0px"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20220806_tanyarol_indult_a_klasszika_filologia_professzora_lett_interju_adamik_tamassal" target="_blank">https://mandiner.hu/cikk/20220806_tanyarol_indult_a_klasszika_filologia_professzora_lett_interju_adamik_tamassal</a></div>
                                                                            <div>                            </div>
                        

                        <div>
                            <div>
                                                            </div>
                            <div></div>
                        </div>


                        
                        <div id="gmail-m_-5995536027621432535gmail-articlecontent"><div>
    Augusztus 6-án ünnepli 85. születésnapját dr. Adamik Tamás, a 
köztiszteletben álló klasszika-filológus, professor emeritus, az MTA 
doktora, a Szent István Akadémia tagja, műfordító és költő. Ebből az 
alkalomból kérdezte Deák-Sárosi László életútjáról, szakmai 
pályafutásáról a tudóst.</div>



                

        <div></div>

<div>
                                        <p><strong>Deák-Sárosi László 
(D.-S. L): Professzor úr, ön egy falusi, sőt tanyasi, többgyermekes 
családban látta meg a napvilágot. Honnan kapta az indíttatást a 
biztatást, hogy teológiát és nyelveket tanuljon, majd később tudományos 
pályára lépjen? Volt becsülete a tudásnak, a tanulásnak a Kecskemét 
közeli tanyán?</strong></p>

<p>Adamik Tamás (A. T.): Tizenegyen voltunk testvérek, hat lány és öt 
fiú. A lányok között Kati húgom volt a legfiatalabb, a fiúk között pedig
 én. Amikor Kati 1941-ben megszületett, abban az évben halt meg 
édesapám, Adamik Gábor tüdőgyulladásban, és édesanyám, Virág Julianna, egyedül maradt tizenegy gyermekével.</p>

<p>Családom földműves gazdálkodó volt: ötven hold földet béreltünk a 
Kecskemét környéki tanyavilágban. Ekkora földterület megműveléséhez sok 
munkáskéz kellett és sok állat: lovak tehenek, disznók, birkák, pulykák,
 csirkék, kacsák. Az idősebb testvéreim dolgoztak a földeken, a 
fiatalabbak pedig pásztorkodtak. Én mint a legkisebb fiú szerencsés 
helyzetben voltam: hat éves koromtól kezdve mindig pásztor voltam: 
először kanász, majd gulyás, végül pedig juhász. Ez azt jelenti, hogy 
volt lehetőségem olvasni és elmélkedni.</p>

<p><strong>D.-S. L: Visszatekintve több évtized távlatából, hogy érzi, 
melyek a legfontosabbak, amelyeket a szüleitől, családjától, 
környezetétől tanult? Milyen alapélményekkel gazdagította a falusi és a 
tanyasi környezet?</strong></p>

<p>A. T.: Apámról csak halvány emlékeim vannak, hiszen alig múltam 
hároméves, amikor elhunyt. Anyám intézte a család ügyeit, vezette a 
gazdaságot és a háztartást, és gyermekeinek életkori sajátosságaiknak 
megfelelő munkát adott: tökéletesen ellátta a családfő szerepét. Például
 én hatéves koromban a szegedi betonút árkában legeltetem a 
disznófalkát, és gondosan ügyelnem kellett arra, nehogy valamelyik állat
 felmenjen az útra, és elüsse egy autó. De felelősségre nevelt az 
osztatlan tanyasi iskola is, amelyben egyszerre a tanító négy osztályt 
oktatott. Ezt csak úgy tudta megvalósítani, hogy egy időben csak egy 
osztállyal foglalkozott, a többinek pedig feladatott adott, amelyet 
csendben kellett elvégezniük. Anyám szigorúan nevelt bennünket, például 
olykor este petróleumlámpa fényénél felolvasott nekünk, és lefekvéskor 
az esti imát hangosan kellett mondanunk, s ha valamelyikünk ima közben 
elszunnyadt, felébresztette.</p>

<p><strong>D.-S. L.: Hol éltek pontosan, és hol járt ön elemi és középiskolába?</strong></p>

<p>A. T.: 1942-től Városföldön éltünk a szarvasos tanyán Kecskeméttől 
délre egy kilométer távolságra. 1944. szeptember 1-én kezdtem az első 
osztályt. Két bátyámmal Pistával és Jóskával együtt érkeztünk az 
iskolába, Pista a második, Jóska a harmadik osztály kezdte. De alighogy 
elkezdődött az óra, berohant a tanító bácsi, Sebők Lajos felesége, s 
elkiáltotta magát, Lajos, engedd haza a gyerekeket, légiriadó van. 
1944-ben ez volt az első és az utolsó nap az iskolában, mert a háború 
elérte Kecskemétet, de előtte nekünk ki kellett költöznünk házunkból, 
mert éppen a mi földünkön volt a csata Kecskemétért.</p>

<p>1945-ben Kecskeméten végeztem az első osztályt, mert a háborúban 
házunkat is találat érte. 1945 végén elkészült a házunk, és 
visszaköltöztünk, ezért a második osztályt már Városföldi általános 
iskolába végeztem egészen a hetedik osztályig bezárólag. Mivel ekkor 
Városföldön elkezdődött a téesz szervezése, és mi nem akartunk belépni, 
elköltöztünk Kerekegyházi alsópusztára: ott béreltünk ötven hold földet.
 A nyolcadik osztályt a kerekegyházi alsópusztai általános iskolában 
fejeztem be, ahol tanítóm Deli József volt. Deli József tehetségesnek 
tartott, ezért többször meglátogatta családunkat, és mondogatta 
anyámnak, hogy nekem tovább kellene tanulnom. Mivel anyámnak titkos 
vágya az volt, hogy legkisebb fiából pap legyen, és sokat bejárt a 
kecskeméti piacra, amely közvetlenül a Kecskeméti Piarista Gimnázium 
mellett van, beíratott ebbe a gimnáziumba, ahol 1957-ben érettségiztem.</p>

<p style="text-align:center"></p><div></div><p></p><p><strong>D.-S. L.: Milyen elgondolások, minták, pozitív példák alapján választotta a piarista gimnáziumot és utána a teológiát?</strong></p>

<p>A. T.: Anyám választotta a piarista gimnáziumot, és én egyetértettem 
vele. Az első év nehéz volt, mert igen nagy volt a különbség az 
osztatlan tanyasi iskola és a gimnázium tananyaga között. Kétszeres 
évvesztes voltam, idegen nyelvet tizenhat éves koromig nem tanultam, és 
humán osztályba kerülve két idegen nyelv volt kötelező, az orosz és a 
latin. Nagyon tetszett nekem mindkét nyelv, és szorgalmasan tanultam 
mindkettőt, sőt másodikos koromban külön németre jártam Sulhan 
tanárúrhoz, aki eredetileg némettanár volt.</p>

<div>Az első két évben biciklivel jártam be a gimnáziumba, délután pedig juhászkodtam.</div>

<p>A következő évben Gábor bátyám Dunántúlra hajtotta a birkákat, ezért 
egy évig bentlakó lettem a piarista rendházban. Ez az egy év maga volt a
 paradicsom: Hardi tanárúrtól angolt és franciát tanultam, Révay József 
tanár úrnál pedig folytattam a németet. Közben közelebbről 
megismerhettem piarista tanáraimat, életvitelüket, ami nagyon tetszett 
nekem. Nem véletlen tehát, hogy érettségi után jelentkeztem és felvételt
 nyertem a piarista rendbe, ahol az első három év életem egyik boldog 
korszaka volt. A noviciátus egy éve alatt elméletben és gyakorlatban 
elsajátítottam a lelki élet alapelveit, az utána következő három évben 
elvégeztem a rend teológiai főiskoláját.</p>

<p><strong>D.-S. L.: Miért orientálódott a nyelvek felé a teológia után?</strong></p>

<p>A. T.: A nyelvek felé való orientációm valójában már a gimnáziumban 
kezdődött, majd a piarista teológiai főiskolán folytatódott, ahol a 
morális teológiát és a dogmatikát latin nyelven tanultuk és latinul 
kellett felelnünk a vizsgán. Sőt az élő idegen nyelvek tanulása is 
tovább folytatódott, például itt tanultam meg olaszul, aminek később is 
igen nagy hasznát vettem. A piaristák paptanárok; a teológián kívül 
adottságaiknak és a szükségleteknek megfelelően valamilyen tanári szakot
 is el kellett végezniük az egyetemen. Én természetesen módon 
választottam az orosz-latin szakot, hiszen az orosz akkor kötelező volt,
 és az egyik legszebb szláv nyelv csodálatos irodalommal, a latin pedig 
az európai irodalom és kultúra bölcsője.</p>

<div>A görög-latin stúdiumok, a klasszika-filológia egyetemes és nemzetközi tudomány.</div>

<p>Aki művelnie akarja, annak a nagy európai nyelveket ismernie kell.</p>

<p><strong>D.-S. L.: Már az egyetemi évei alatt vállalt munkát. Hogyan 
fogadták a teológia előzményei miatt tehetséges nyelvtanár- és 
nyelvészjelöltet az ateista pártkáderekből lett intézményvezetők?</strong></p>

<p>A. T.: Még piarista növendékként kezdtem meg egyetemi tanulmányaimat 
1961-ben. 1962-ben döbbentem rá először, hogy nyomaszt a kolostori 
bezártság, s hiányzik a természet közelsége. Először azt hittem, hogy ez
 csak múló hangulat, de később kiderült, hogy a helyzet komolyabb: nincs
 papi hivatásom. Szomorúan ugyan, de tudomásul vettem, kiléptem a 
rendből, és világi hallgatóként folytattam tovább tanulmányaimat. Most 
vettem igazán hasznát idegen nyelvi ismereteimnek: gyenge tanulókat 
sikeresen instruáltam különböző idegen nyelvekből, ezért e tanulók 
szülei másoknak is ajánlottak. Az egyik gimnáziumban pedig három éven 
keresztül tanítottam helyettes tanárként oroszt, latint és olaszt. Így 
minden szülői segítség nélkül el tudtam magamat tartani.</p>

<p><strong>D.-S. L: Nem volt nehéz állást találnia az egyetem latin és orosz szakjának elvégzése után?</strong></p>

<p>A. T.: Voltak bizonyos jelek, amelyekből arra következtettem, hogy az
 egyetem befejezése után nem lesz könnyű állást találnom. Éppen az előbb
 említett gimnáziumban az igazgatóm többször meglátogatta óráimat, és 
tetszett neki az, hogy az orosz órát oroszul vezetem, az olaszt pedig 
olaszul. Egyszer egy ilyen látogatás után behívott az irodába, és 
közölte velem, hogy nekem, aki ennyi idegen nyelvet ilyen jól tanítok, 
valamilyen felsőfokú intézményben kellene oktatnom. Neki jó 
összeköttetései vannak a katonai akadémián, oda beajánl engem. Én 
megköszöntem, és elbúcsúztam. Már el is feledkeztem a dologról, amikor 
hetek múlva hívat az igazgató, és dühösen tudatja velem, hogy 
kellemetlen helyzetben hoztam azzal, hogy elhallgattam egyházi múltamat.
 A katonai akadémián ugyanis utána néztek múltamnak, és fel voltak háborodva, hogy az igazgató ilyen klerikális személyt ajánl nekik.</p>

<p>De hasonló eset történt egyik magántanítványom szüleivel is. Már 
ötödéves koromban az egyik óra után megkérdezték, hogy van-e már 
állásunk. Ekkor ugyanis már nős voltam, feleségem magyar-orosz szakos 
volt. Mondtam, hogy még nincs. Erre azt válaszolták, hogy a könnyűipari 
minisztériumban jó kapcsolataik vannak, és lenne álláslehetőségünk egy 
könnyűipari szakközépiskolában. Jelentkeztünk is ebben az iskolában, és 
nagyon kedvesek voltak velünk. Egy idő múlva azonban tanítványom apja 
igen zord képpel fogadott, és felpanaszolta, hogy kellemetlen helyzetbe 
hoztam azzal, hogy elhallgattam egyházi múltamat. E két kellemetlen eset
 után elhatároztam, hogy ezután, ha állásügybe megyek valahová, rögtön 
elmondom, hogy a piaristáknál érettségiztem.</p>

<p>Nem sokkal ezután a Tankönyvkiadó idegen nyelvi szerkesztőségében 
hirdettek meg egy szerkesztői állást. Az említett rossz tapasztalatok 
miatt nem is akartam rá jelentkezni, de feleségem annyira biztatott, 
hogy végül elmentem. Mihelyt a főszerkesztő elé kerültem, rögtön ezt 
mondtam neki: „Én a kecskeméti piarista gimnáziumba érettségiztem.” „No 
és!” – válaszolta. „Én meg a pécsi jezsuitáknál. Nem az számít, hol 
érettségizett, hanem az, mit tud.” Ezután felnyúlt a háta mögött levő 
polcra, amelyen ott sorakoztak a gimnáziumok számára kiadott idegen 
nyelvi tankönyvek. Levett egyet, kinyitotta valahol, és ezt mondta: 
„Olvassa és fordítsa!” Azután levett egyet egy másik nyelvből, majd egy 
harmadik nyelvből. Ugyanezt kellett csinálnom: olvastam és fordítottam azt, amit mutatott.</p>

<p>Ezután így szólt. „Tamás, maga tetszik nekem. Majd jelentkezem. 
Viszont látásra!” Azt hittem, viccel. Pedig komolyan gondolta. Megkaptam
 az állást, és hét évig a Tankönyvkiadó idegen nyelvi szerkesztősgében 
dolgoztam felelős szerkesztőként. 1973-ban meghívtak az ELTE BTK Latin 
Nyelvi és Irodalmi Tanszékére, azóta e tanszék dolgozója vagyok, 
jelenleg professor emeritusként.</p><p><strong>D.-S. L.: Évekig a Tankönyvkiadó idegen nyelvi 
szerkesztőségében dolgozott felelős szerkesztőként. Mikor kezdett el 
komolyabban a latinnal és a klasszika-filológiával?</strong></p>

<p>A. T.: Már egyetemista koromban kezdtem a kutatást. Catullus 
költészete nagyon tetszett, és az Országos Diákköri Konferencián egy 
Catullusszal kapcsolatos dolgozatommal harmadik díjat nyertem. A felelős
 szerkesztői munkának is volt kapcsolata a tudománnyal: orosz, latin és 
olasz nyelvi tankönyveket szerkesztettem, s ezeknek idegen nyelvi 
olvasmányait korrigálni, elemezni, értelmezni kellett, és a nyelvtani 
anyagukat pedig világosan és érthetően meg kellett magyarázni. Továbbá 
mivel én voltam a legfiatalabb orosz nyelvi szerkesztő, sokat kellett a 
kiadóban tolmácsolnom, mert abban az időben gyakran jöttek szovjet 
kutatók és delegációk, és nekem kellett kísérnem őket a különböző 
szerkesztőségekbe, és a megbeszéléseken a tolmács szerepét betöltenem.</p>

<p><strong>D.-S. L.: Milyen alapon választotta mag a kutatási témáit? Az
 archaikus kor irodalmától egészen a késő, érett középkor latin nyelvű 
irodalmáig az összes korszakot és számos ismert vagy kevésbé ismert 
szerző műveit feldolgozta, egyeseket lefordított vagy újra fordított.</strong></p>

<p>A. T.: Kezdetben csak Catullusszal foglalkoztam. A diákköri 
dolgozatomat továbbfejlesztettem és kiadtam; egy másik dolgozatban 
ugyanennek a témának görög hátterét világítottam meg. Ezen négy-öt év alatt alaposan bedolgoztam magam a Catullus-filológiába.</p>

<p>Ezekben az években a Tankönyvkiadó Egyetemi szerkesztősége 
tankönyvsorozatot indított az egyetemi latin oktatás számára Auctores 
Latini címen. Mivel a kiadóban tudták, hogy Catullusszal foglalkozom, 
felmerült a lehetőség, hogy én készíthessem el Catullus összes verseinek
 első magyar nyelvű kommentáros kiadását. Főszerkesztőm azonban kikérte 
volt professzorom, Trencsényi-Waldapfel Imre véleményét is. Mivel 
professzorom is pozitív véleményt adott rólam, megbízást kaptam a kötet 
elkészítésére. Az elkészült kéziratnak a bírálatára a kiadó a szigoráról
 ismert Szilágyi János György professzort kérte fel, aki valóban 
szigorúan megbírálta a kéziratomat, és megadott szempontok alapján 
átdolgoztatta velem. A kötet az Auctores Latini XV. köteteként Catullus 
Versei, Catulli Veronensis liber címen jelent meg 1971-ben.</p>

<p><strong>D.-S. L.: Mi volt a szakmán belül önnek a legfontosabb, a filológus kutatás, az oktatás vagy a műfordítói és alkotói munka?</strong></p>

<p>A. T.: Hogy erre a kérdésre válaszolni tudjak, előre kell bocsátanom,
 hogy 1973 márciusában meghívtak az ELTE BTK Latin Nyelvi és Irodalmi 
Tanszékére oktatónak, egyetemi adjunktusi státusban. Szomorúan, de 
mégiscsak elfogadtam a felkínált állást, mert hát nagyon szerettem 
munkahelyemet, tudós szerkesztőtársaimat, de akiktől ez ügyben tanácsot 
kértem, azt mondták, hogy az igazi perspektíva az egyetemen van. Ekkor 
már Horváth János professzor úr volt a tanszékvezető. Ő halk szavú 
előadó volt, nem szerette a nagy előadásokat, ezért a következő tanévben
 rám ruházta a római irodalom előadását. Római irodalomra a tanterv 
szerint négy félév jutott. Én római irodalmat Trencsényi-Waldapfel 
professzortól hallgattam, aki az adott korszakból kiragadott egy 
alkotót, s olykor az egész félévben róla beszélt, némi kitérőkkel. A 
római irodalom egészéről azonban nem kaptunk átfogó képet. Én a római 
irodalomnak mind a négy korszakát a neki megfelelő irodalommal töltöttem
 ki: archaikus kor: római irodalom az archaikus korban; aranykor: római 
irodalom az aranykorban; ezüstkor: római irodalom az ezüstkorban; késő 
császárkor: római irodalom a késő császárkorban.</p>

<p>Az első két év nagyon nehéz volt: sokat kellett olvasnom. Egyrészt 
olvasnom kellett a római irodalmat, másrészt olvasni kellett a vele 
kapcsolatos szakirodalmat, mégpedig kijegyzetelve. De ahogy múltak az 
évek, egyre könnyebb lett, jegyzeteim egyre bővültek, kezdtem 
fejlődésében, változásában látni a római irodalmat. És húsz évi tanítás 
után a négy félévnek megfelelően megírtam a római irodalom történetét.</p>

<p>Római irodalom az archaikus korban (1993), Római irodalom az 
aranykorban (1994), Római irodalom az ezüstkorban (1994) és Római 
irodalom a késő császárkorban (1994). És most kell válaszolnom a feltett
 kérdésre: mi a fontosabb, a filológus kutatás vagy az oktatás? 
Mindkettő egyformán fontos; e kettőt össze kell kapcsolni, együtt kell 
látni és végezni.</p>

<p><strong>D.-S. L.: A szakmai életpályán a tervek és a saját 
elképzelései szerint haladt, vagy akadtak nehézségek? Gondolok itt a 
kandidátusi fokozatára és az akadémiai doktori fokozatára.</strong></p>

<p>A. T.: Egyetemi doktori értekezésemet 1967-ben védtem meg Dualis a 
szláv nyelvekben címen. Kandidátusi értekezésemet 1976-ban védtem meg 
Martialis és költészete címen. Akadémiai doktori értekezésemet 1989-ben 
védtem meg Antik stíluselméletek címen.</p>

<p><strong>D.-S. L.: A klasszika-filológia természetéből adódóan 
nemzetközi. Milyen fontosabb külföldi tanulmány- és kutatóutakra nyílt 
lehetősége az évtizedek során?</strong></p>

<p>A. T.: Rómában egy hónapot, itt a kandidátusi értekezésemhez 
gyűjtöttem anyagot. A Fondation Hardtban kétszer egy hónapot, itt az 
akadémiai értekezésemhez gyűjtöttem anyagot. Bécsben és Heidelbergben 
többször töltöttem heteket kutatással. Rendszeresen jártam a nemzetközi 
latin nyelvészeti és vulgáris latin konferenciákra, ahol minden 
alkalommal előadást tartottam.</p>

<p><strong>D.-S. L.: A tanulmányutak mellett külföldön is tanított.</strong></p>

<p>A. T.: Egy évet tanítottam Amerikában, a Millersville University-n; 
görög, latin és orosz nyelvet oktattam, továbbá görög és római 
irodalmat. Előadásaimat mindig angolul leírtam, megtanultam és szabadon 
előadtam.</p>

<p><strong>D.-S. L.: Milyen kutatói, alkotói munkával dolgozott a közelmúltban, és jelenleg?</strong></p>

<p>A. T.: Írom a középkori latin irodalom történetét. Ebből már 
megjelent a következő három kötet: Latin irodalom a kora középkorban 
(6–8. század), Latin irodalom a Karoling-korban (8–9. század), Latin 
irodalom az átmeneti korban (9–11.) század). Az utolsó kötet e hónap 
végén fog megjelenni: Latin irodalom az érett középkorban (12–13. 
század) címen.</p>

<p> </p>

<p style="text-align:right"><em>Nyitókép: YouTube-videó</em></p></div></div></div></div></div></div>

</div>